Tudatos fogyasztás, window shopping

– az emberi természet és pénzügyi problémáink közös vonásainak leleplezése

Biztos sokan álltunk már egy kirakat előtt gondolkodva, hogy milyen szép ez a kabát, kár, hogy ilyen drága. Utána vagy sóhajtozva elsétáltunk és holnapra el is felejtettük az egészet, vagy azonnal rávetettük magunkat, gondolva, hogy „ugyan már, ma is milyen sokat dolgoztam, betartottam az új diétám, megérdemlem – meg egyébként is olyan nehezen találok magamra bármit, ami jól is áll!” – De vajon a pénztárcánk is osztozik ezen a buzgalmunkon?

Szerencsére, vagy éppen kevésbé szerencsére, itthon kevesek használnak hitelkártyákat, de a személyi kölcsönöknek annál nagyobb kultusza van kishazánkban. Szinte minden harmadik reklám, különösen karácsony előtt azt hirdeti, hogy már 3999 forint havi törlesztővel a miénk lehet az új telefon, a tv és a gyereknek a laptop. THM? Az csupán 9,45%. Az meg mi, nem is számít, hiszen havonta csak 3999 forintot fogok fizetni.
A THM egyébként az a mutató, ami megadja, hogy egyéves futamidővel, a kamat, amit fizetek, a visszafizetendő összeg hány százaléka. Tehát ha 1 millió forintot veszek fel, és 10% a THM, akkor nekem 1 millió 100 ezer forintot kell visszafizetnem egy év alatt. Már rögtön nem is olyan sürgős az az okostévé, megveszem inkább jövőre.

Mégis, akkor mit tehetünk? A tudatos vásárlás a tudatos költségvetéssel kezdődik. Sokan használják a borítékos módszert, miszerint a havi bevételt elosztva borítékba teszik: lakhatás, háztartás (étkezés+takarítás), közlekedés, személyes költés (fodrász, kozmetikus, új ruha, hobbi), iskola, gyerekek, ajándék stb.

Mindezek mellett van egy kategória, ami semmiképpen nem maradhat ki, ez pedig a befektetés. A jó befektetés mindig automatikus és ha lehet a hónap elején történjen, így elkerülhetjük a hóközi impulzív vásárlásokat. A befektetés is lehet sokféle, de a kisebb összegű befektetések is számítanak. Jelenleg a magyarországi konstrukciók közül a lakástakarékpénztárak és a nyugdíj takarékpénztárak, amelyek a legcélszerűbb első állomások, hiszen ezekre a legtöbb embernek előbb-utóbb szüksége van. A következő állomás, hogy az ember félretegyen egy olyan összeget, ami probléma esetén fél évre biztosítsa a megélhetését. 

„Nem tudok félretenni.” „Mi van, ha kell a pénz?” „Úgyse lesz már nyugdíjunk!” és társaik…

Sokan tudunk beszámolni arról, hogy rokonaink, ismerőseink azt hangoztatják: „Ja, nekik könnyű,  ha én is keresnék ennyit!” vagy éppen: „Ja, neked sose lesz ennyi pénzed, hogy ezen aggódj!” – sajnos a pénz kultúrájának itthon igen toxikus hagyományait őrizzük. 

Ugyanúgy, mint a vásárlás, a befektetés is csak egy szokás, egy pénzügyi tranzakció, és pont ugyanúgy tanulható, mint az elveink. Ezt ismerve különös, hogy sokan túlárazott, jellegtelen fast fashion márkák ruháiban lövik a fotókat az Instára a koala macik védelmében, majd a kattintás után a póló mehet is a kukába és várhatja, hogy egy tizenhatéves aktivista kihalássza a tengerből. 

A tudathasadásos természetaktivista fogyasztói kultúránkról ezért én azt gondolom, hogy a motiváció látszólag megvan, szerintem az emberek szeretnének mind pénzügyileg, mind földanyánk tekintetében tudatosan élni, de ki kell találnunk egy könnyen elsajátítható gyakorlatot, ahol ezeket az ideákat valóra is válthatjuk.

Ne vegyünk olyan dolgokat, melyekre nincs szükségünk, tanuljuk meg értékelni azt, ami van. Erre remek gyakorlat lehet, ha valaki megtanul varrni. Ha tudsz varrni, azonnal rájössz az anyag valódi értékére, és a kézimunka öröme is megtalál. Vagy ha a varrás nem a te tereped, mindig találhatsz egy helyi varrónőt, aki a te ízlésedre és alakodra készít el minden ruhát, és az csak a tiéd. Ezzel pedig egy helyi cégnek adsz üzletet, hozzásegítve a közvetlen közösségedet a gyarapodáshoz. Döntésed pedig aktívan és hosszútávon befolyásolta a piacot.

Amikor én az első egyedi készítésű darabot magamra öltöttem, rájöttem, hogy azért vásárlunk annyi ruhát, mert egyik sem mi vagyunk. Nem ránk tervezték, nem a miénk. A pénzt szintén azért költjük, mert azt tanultuk, hogy gonosz és ha nem költjük el, hát elszökik a saját lábán. Ebből levonhatjuk a következtetés, hogy pénzből csak értéket érdemes venni. Hogy azért teszünk félre, hogy mindennap legyen vacsora az asztalon, hogy a gyerekek gondtalanul tanulhassák a választott pályájukat. Mi van akkor, ha a pénz sose volt gonosz, csak rosszul használtuk? Mi van akkor, ha csak a munkahelyünket nem kedveljük annyira, talán, amit csinálunk, az nem tesz igazán boldoggá? Mi van, ha a pénz arra van, hogy kivegyünk pár nap szabadságot és életre szóló élményt adjunk a családunknak? Képzeljünk el egy olyan világot, ahol mindenki az értékrendjével megegyező autentikus életet élhet. Ha tudatosan képesek vagyunk vállalni a pénzügyi döntéseinkért a felelősséget, már egy lépéssel közelebb vagyunk hozzá.

Nekem nem kell százféle ruha, százféle szerep, csak az, amiben önmagam lehetek. Nem mondom, hogy senki ne vásároljon fast fashion-t vagy, hogy ne egyen egy jót egy étteremben, vagy ne vegyen okostévét. Én csak azt mondom, hogy ismerjük el, hogy bármilyen anyagi helyzetben vagyunk, az a mi felelősségünk, a természeti károk felelőssége, az is a miénk; és minden döntésünk a saját és mások életéről határoz. Ez egyszerre teher és áldás. Ha ezt képesek leszünk felismerni, valóban képesek leszünk változtatni és felülmúlni a saját várakozásunkat – boldogok és elégedettek leszünk, ami azért nem hangzik olyan rosszul. 

Bodnár Katalin

#használtruhaszeptember – Hogy a tudatos ruhavásárlás ne csak egy hónapig tartson!

Tudtad?

A túlfogyasztás globális problémája alól nem kivétel a divatipar sem. Világszerte 150 milliárd új ruhát gyártanak le évente! Itt elsősorban nem csak a rengeteg feleslegesen előállított új termékkel van a gond, hanem az előállításukhoz szükséges víz és nyersanyagigénnyel is, valamint a gyártás és a szállítás során keletkező szén-dioxid-kibocsátással. (A termelés morális oldaláról már nem is beszélve, hogy a divatiparban dolgozó munkások sokszor milyen elfogadhatatlan körülmények között kénytelenek dolgozni.)

Egy példával szemléltetném az esetet. Egy farmernadrág előállításához a gyártási folyamat során egy ENSZ tanulmány szerint, kb. 3781 liter vízre van szükség. Elképesztő látványt  nyújtanak egy ruhaüzletben az egymás mellett sorakozó új farmernadrágok tudva, hogy mekkora energiamennyiség van az előállításuk mögött, és hogy a világ bizonyos részein milyen hatalmas az ivóvíz-hiány. De nekünk, itt Európában csak annyi jut eszünkbe, hogy akciósan, minél alacsonyabb áron tudjuk megvenni a legújabb trendeket. És csak tovább fogyasztunk…

A #használtruhaszeptember kihívás Nagy-Britanniából indult el, ahol óriási problémát jelent a túlfogyasztásból eredő textilhulladék. Egy átlagos brit évente 36 kg ruhát dob ki! De mi magyarok sem büszkélkedhetünk, hiszen hazánkban is évente 20 millió tonna textilhulladék keletkezik! Ennek a szemétnek pedig a jelentős része soha le nem bomló anyagokból készül.

Ezt a túlfogyasztást pedig a pénztárcánk is megérzi. Ha tudatosan monitorozzuk a költéseinket, megdöbbenhetünk, hogy mennyi pénz megy el havonta a különböző impulzusvásárlásainkra, néhány apró, ártatlannak tűnő #musthave darab beszerzésére.

Tippek a fenntarthatóságért

Ha te is szeretnél tudatosan, fenntarthatóan, környezet- és pénztárcabarát módon öltözködni, akkor hoztam neked néhány apró jótanácsot:

1.Vásárolj a saját ruhatáradból!

Ezt a tippet meg kell előznie egy alapos szelektálásnak, mely után elpakolod azokat a ruhákat, melyeket aktuálisan nem hordasz, mert valamiért nem érzed magadénak. Nagy meglepetéseket tud okozni ez a félretett doboz egy idő után! Lehet, hogy az a darab, amit most nem vennél fel, egy év múlva a kedvenced lesz! Ezt a módszert alkalmazza a #kapszulagardrób is, amiről egy másik cikkben (link) olvashatsz.

2.Hordd a nyári ruháidat ősszel is!

Kombináld a nyári ruháidat őszies, vastagabb darabokkal. Ezzel is növelheted egy ruha kihasználtságát. Az Öltözködési Nagykönyv szerint (nincs ilyen 🙂 ) egy ruhadarab akkor fenntartható, ha legalább harmincszor viselted. 

3.Csere-bere

Hasonló alakú és adottságú barátnőkkel és családtagokkal érdemes időről-időre ruhát cserélni. Lehet, hogy ők nagyon örülnek egy-egy olyan darabnak, amire te már egy ideje rá sem néztél.

4.Alakítsd át!

Némi kézügyességgel vagy varrónő segítségével újra is gondolhatod a meglévő ruhadarabjaidat. Hosszúnadrágból válhat sort, ruhából felső, a lehulló maradékokból készülhet hajpánt vagy scrunchie. De még folytathatnám a sort…

Ha már tényleg  bővíteni akarod a ruhatáradat vagy mindenképpen vásárolni szeretnél, akkor jönnek a tudatos vásárlói döntések.

A #használtruhaszeptember kihívás célja, hogy megmutassa,  hány már legyártott ruhadarab forog kézen-közön, a cél pedig ezeknek a használatban tartása!

5.#turikincs

Azt hiszem, nem kell különösebben kifejtenem, hogy milyen egyedi, különleges darabokra lehet bukkanni egy turkálóban. Fontos azonban, hogy ezeknél a vásárlásoknál is törekedjünk a mértékletességre, ne vegyünk egy századik #turikincs ruhát, ha van belőle otthon már elég.

6.másodkézből

Ha nincs időd vagy kedved turkálóba járni, akkor is bőven van lehetőséged használt ruhát vásárolni. Az online térben a marketplacen, a különböző facebook csoportokban, jófogáson, vaterán, a gardrobcsere.hu oldalon célirányosan tudsz keresni. Sok olyan darab van fent a neten, melyek még címkés, sosem hordott állapotúak, így töredék áron juthatsz hozzá fantasztikus ruhákhoz.

7.gardróbvásár

Érdemes követni a közeledben lévő gardróbvásár eseményeket, ezeken is kincsekre lehet bukkanni. Sőt, ezeken te is eladhatod a számodra feleslegessé vált ruhákat és kiegészítőket.

És mi legyen a neked nem kellő ruhákkal?

Ha biztos vagy abban, hogy egy adott ruha már nem okoz számodra örömöt vagy már nem jó rád, akkor meg is válhatsz tőle. Elajándékozhatod ismerősnek vagy családtagnak, adományként is leadhatod anyaotthonban vagy adományboltban. Ha pedig pénzt szeretnél keresni rajta, akkor tedd fel őket a már fent említett online platformokra vagy regisztrálj magadnak helyet gardróbvásárokon! A lényeg, hogy a megvásárolt ruháid minél tovább maradjanak használatban, és leselejtezésre csak végső esetben kerüljenek!

Győriványi Flóra

Kép: pexels

„Nincs egy rongyom se!” – kapszulagardróbot mindenkinek!

Kelemen Nóra minimalista életmódtanácsadó, aki a Zöldgardrób tulajdonosa. Felületén fenntartható és slow fashion ruhákat forgalmaz, amelyek kiemelten környezetbarát módon és etikus körülmények között készülnek. Vele beszélgettem a tudatos ruhatár építésről és a kapszulagardrób kialakításáról

Mit jelent a kapszulagardrób kifejezés?

Én egyszerű ruhatárnak is nevezem. Egy kisebb adagnyi ruhát értek alatta, amelyek nagyon jól illenek egymáshoz, hozzád és az életviteledhez, emellett nagyon szereted is őket, így bármilyen életeseményedkor könnyen, gyorsan és egyszerűen választhatsz alkalomhoz illő viseletet, megkímélve magad a felesleges fejtörésektől.

Ez a kis adag pontosan hány darabot takar? Ezek szerint a mennyiség fontos tényező a kapszulagardrób esetében…

A mennyiség olyan szempontból fontos, hogy ha túl sok ruha van a szekrényedben, akkor könnyen előfordulhat az, hogy nem látod vagy találod meg azokat a darabokat, amiket valójában keresel vagy fel szeretnél venni. A legtöbb esetben egy kapszula jelentősen kisebb, mint a kiindulási ruhatár. Azaz, ha neked nincs kapszularuhatárad és készítesz egyet, szinte biztos vagyok benne, hogy kevesebb ruha lesz a szekrényedben, mint előtte volt. Legtöbbünk sok ruhát tart kézközelben, de csak kis részüket hordja. Mert nem mindet szereti, nem mind jó rá, nem mindhez van mit felvenni, stb…

Ha konkrét számot szeretnél hallani, akkor szerintem 20 és 40 darab között legyen egy kapszula. Persze ez függ attól is, hogy csak ruhákat vagy cipőt, táskát és kiegészítőket is beleszámítasz-e ebbe a ruhatárba. Ha csak a ruhákra koncentrálsz, akkor inkább a 20 felé haladj.

Akkor összesen csak ennyi cuccom lehet?!

Nem. Hiszen általában eleve évi 4 kapszulával számolunk – minden évszakra eggyel. Annak ellenére, hogy vannak a gardróbodban állandó darabjaid, amiket az egész év során viselsz, vannak ősszel-télen melegebb, míg nyáron lengébb ruhák, amelyek csak az adott szezonban kerülnek elő.  De készíthetsz több kapszulát is annak megfelelően, hogy hányféle élethelyzetben, milyen típusú ruhákra van szükséged. Nekem most egy kapszulám van, mert anyukaként itthon vagyok a gyerekkel, innen is dolgozom, ráadásul most a pandémia miatt sem mozdultam ki, így nem volt értelme külön választani az otthoni és az utcai ruhákat. Természetesen van egy-két ruhám, amikre jobban vigyázok, ezért nem állok neki bennük főzni vagy játszóterezni.  A lényeg, hogy csak annyi legyen kéznél és szem előtt, amennyit valóban viselsz.

Hány kapszulám legyen?

Amikor összeállítod az első kapszuládat, akkor az az első lépés, hogy végignézed az életedet. Miket szoktál a hétköznapok során csinálni, és azokhoz milyen ruhákat szeretsz vagy kell viselned. Készíthetsz ennek kapcsán magadnak kördiagramot is, hogy ezek a tevékenységek az életednek hány százalékát teszik ki, és ezekhez mennyi ruhára van valójában szükséged. Így látni fogod, hogy melyek azok a területek az életedben, ahol a ruháidat nem lehet összecserélgetni, hanem külön kell  kezelni. Ha például a munkahelyeden dresscode van, és kosztümben kell dolgoznod, akkor otthon valószínűleg át kell öltöznöd egy teljesen más viseletbe, vagy ha sokat jársz sportolni, és ahhoz is külön ruházatra van szükséged, akkor ezek mind képezhetnek akár önálló kapszulát is.

Kelemen Nóra minimalista életmódtanácsadó
Tehát akkor minden élethelyzetemhez lehet külön kapszulám?

Igen. Viszont fontos, hogy ha több kapszulát készítesz, akkor ez az imént említett 20-40 darab is kevesebb lesz. Ha külön válik a munkahelyi és az otthoni ruhatárad, akkor talán nincs szükséged 10 otthoni melegítőre és valószínűleg a munkahelyedre sem kell 20 blézer, ha azt vesszük, hogy egy hónapban átlagosan 22 munkanap van.

Csak olyan ruhám lehet a kapszulagardróbomban, amire szükségem van? Mit kezdjek a különleges szerelemdarabokkal?

Szerintem arra van szükséged, amit tényleg hordasz. A különleges szerelemdarabok mindenki ruhatárának részei kellene, hogy legyenek. Sőt!  A kapszularuhatárnak épp az lenne a lényege, hogy minden egyes ruhád szerelem legyen. Hisz miért is akarnál felvenni egy “nem szerelem” pólót, ha ott lóg mellette három nagy szerelmed? Igenis legyen minden ruhád számodra különleges és valamilyen értelemeben a szerelemdarabod. Így minden nap a kedvenc ruhádban lehetsz, ami csodás dolog.  

Hogy fogjak hozzá az első kapszulagardrób kialakításához?

Én azt szoktam tanácsolni, hogy első lépésként gyűjtsd össze egy helyre az összes ruhádat és nézz rá az így képződött kupacra! Vizsgáld meg, hogy milyen érzést kelt benned! Sok? Kevés? Ez nagyon érdekes élmény, mert nem szoktuk egybe látni a teljes ruhatárunkat.

Második lépésként azt javaslom, hogy válaszd ki azokat a ruháidat, amik megfelelnek az évszaknak, amire a kapszuládat készíted, majd ezekből válogass tovább.

Elsőként válogasd ki a kedvenceidet, mert ez a legegyértelműbb kategória. Amikről tudod, hogy szereted és rendszeresen hordod is. Ez azért jó, mert ha ez megvan, akkor sokkal élesebb lesz a kép, hogy melyek azok a ruháid, amiket nem szeretsz és nincs helyük a ruhatáradban. Semmi olyan dolognak, ami nem jó rád vagy valamiért nem vennéd fel, nem szereted, annak nincs helye a kapszulába beválogatott darabok között . És akkor marad a köztes halmaz, a maradék, amiből tudsz válogatni a kedvenceidhez illőt. Legjobb esetben, így létrejön egy kapszula. Ha lehet, akkor törekedj arra, hogy életed első kapszulájához ne kelljen új ruhát vásárolni . Kivéve, ha tényleg van valami, ami nagyon hiányzik. Például, ha van sok felső, amit imádsz, de nem tudsz hozzájuk milyen nadrágot felvenni. Azonban ha tudod, próbáld meg a meglévőkből megoldani a párosítást!

Az első kapszularuhatár egy kísérlet, most nem a vásárláson van a hangsúly. A kapszulázás nagyon sokat segít abban, hogy megismerd az igényeid, ehhez azonban idő kell.

A használatakor megtapasztalod majd, hogy milyen darabokra, ruhatárra is van szükséged igazából, s így majd sokkal jobb vásárlási döntéseket tudsz hozni a jövőben.

Mi legyen a kiszelektált ruhákkal? Ha elpakolom őket a pincébe, attól még ugyanúgy sok ruhám marad. Nem az lenne a cél, hogy amit nem hordok, attól szabaduljak is meg?

Attól függ, hogyan pakolod el. Ha száműzöd őket a pincébe, akkor az az érzésem, hogy azokat te már nem is szeretnéd többé felvenni. Ha ez a helyzet, akkor valóban gondolkodj el azon, hogy eladományozod, elajándékozod vagy esetleg eladod. De elteheted a ruháid egy részét úgy is, hogy a jövőben azokat még hordani tervezed. A lényeg, hogy a szem előtt és kéznél levő ruhákból öltözködj! A kapszula ruhatár nem feltétlenül azt jelenti, hogy összesen annyi ruhád van, hanem azt, hogy annyiból öltözködsz. Van aki azért vág bele a kapszulázásba, mert sok olyan ruhája van, amit szeret, de nem tudja kihasználni, nem tudja az összeset rendszeresen hordani. Ezért kiválaszt egy kapszulányit és akkor pár hónapig csak abból öltözködik, majd összeállít egy másikat.  Hosszú távon azonban, aki megszereti a kapszulázást, annak nem lesz szüksége sok elpakolt ruhára.

Azt mondják, hogy az emberek nagy része a ruhatára csupán 20%-ból öltözködik az idő 80%-ban. Sokan észrevétlenül kapszula ruhatárból öltözködnek, hiszen mindig ugyanazokért a dolgokért nyúlnak újra és újra, csak ott van mellette feleslegesen a többi másik. Ez a módszer átláthatóvá teszi a gardróbodat és a lehetőségeidet.

Mit tanít a kapszulagardrób?

Én mindenkinek felírnám receptre a kapszulagardrób kipróbálását. A kapszula ruhatár segít ráérezni arra, hogy milyen szükségleteid vannak és hogy milyen ruhákat szeretnél valójában viselni. Megtanulod, hogy milyen, amikor kevesebb választási lehetőséd van, és abból kell gazdálkodnod. Megtapasztalod, hogy milyen, amikor könnyű öltözködni, mert nem okoz fejtörést kitalálni, hogy miben indulj el. Amikor rájössz, hogy tényleg minden ruhádat szereted, amit hordasz, kompromisszumok nélkül. Megtanulod megfigyelni magad, hogy hogyan érzed magad egy ruhában.  Ezen kívül a kapszulagardrób egy iránytű a későbbi vásárlásaidhoz is, hiszen tisztában leszel azzal, hogy milyen darabok vannak a szekrényedben, miket hordasz, és tudni fogod, mire van szükséged, hogy milyen ruhával tudod kiegészíteni a meglévőeket. De ez egy olyan dololg, amit meg kell élni, meg kell tapasztalni.

Eljön az a pont, hogy azt érzem: „nekem már kapszula ruhatáram van?”

Szerintem eljön. Amikor már nem jön a gyötrő gondolat, hogy: „Jajj, mit vegyek fel?”, hanem könnyen, gyorsan és probléma nélkül el tudod dönteni, hogy mit, mivel és milyen alkalomra fogsz viselni, akkor mondhatjuk, hogy készen vagy.

Az interjút Győriványi Flóra készítette

Ételmentő applikációval az ételpazarlás ellen – interjú a Munch.hu társalapítójával

„Tegyél az ételpazarlás ellen és egyél jókat kedvezményesen” – foglalja össze a Munch lényegét a startup vállalkozás honlapján található felhívás. Ahogyan a platform is rámutat, az ételpazarlás korunk egyik legnagyobb környezeti problémája: az ételek ⅓-a kárba vész, csak Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszer kerül a kukába. Ez ellen hivatott felvenni a harcot a Munch: az ételmentő applikáción keresztül a vendéglátóhelyek, éttermek, pékségek kedvezményesen értékesítik a megmaradt ételeket, melyeket aznap nem tudnak eladni és így a kukában kötnének ki. Az applikáció letöltésével előre lefoglalhatjuk a „muncsokat”, melyeket az eredeti árnál 40-70%-kal olcsóbban tudunk megvenni. 

A Munch.hu társalapítójával, Wettstein Alberttel beszélgettünk.

Hogyan jött az ötlet? Mennyi idő telt el az ötlet megfoganása és a Munch megalapítása között?

Ez a történet párhuzamosan fogalmazódott meg bennem és két alapítótársamban. A vizsgaidőszak utolsó napjaiban elkezdtem egy piackutatást csinálni és kidolgozni a koncepciót. Aztán egy diákszervezet eseményen találkoztam Kirillel és kiderült, hogy ő is egy hasonló koncepción dolgozik – eldöntöttük, hogy együtt fogunk dolgozni. Végül négyen alapítottuk meg a céget.  Nagyjából négy hét alatt jutottunk el az ötlettől odáig, hogy már bevételünk volt. 

Ezt a négy hetet töltöttük az informatikai rendszernek az első verziójának elkészítésével, én elkészítettem az arculati design elemeit, Kirill pedig körbekérdezte a vendéglátóhelyeket, mennyire probléma náluk az ételfelesleg. 9 hónappal ezelőtt így elindult a Munch. Most van nagyjából 65 ezer app letöltésünk és 250 vendéglátóhely partnerünk. Kb. 6 városban vagyunk jelen Magyarországon.

Számítottatok arra, hogy ilyen hamar ekkora sikeretek lesz?

Reménykedtünk benne, de erre nem lehet számítani. Elküldtem az összes ismerősömnek, hogy indul ez a platform, megkértem az embereket, hogy mondják el a véleményüket, meghívták barátaikat, elkezdtek posztolni… Sok pozitív visszajelzést kaptunk ilyen formában. Nem számítottunk rá, hogy ilyen gyorsan fog berobbanni, de próbálunk felnőni a feladathoz.

Mi áll a küldetés középpontjában? Mi a hitvallásotok lényege, alapja?

A Munch lényege a hármas fenntarthatóság – hogy egy olyan vállalkozás legyen, mely minden stakeholdernek értéket tud teremteni. Win-win-win helyzet létrejötte a lényeg. Jól jár a környezetünk azáltal, hogy csökkentjük az ételpazarlást; jól járnak a vásárlók, mert féláron tudnak jóllakni; a vendéglátóhelyek pedig amellett, hogy fenntarthatóbban működnek, csökkentik a veszteségüket. 

Ez jelenik meg az egész cég filozófiájában is, amit mi csinálunk, az legyen mind a környezetünk, mind az üzlet szempontjából fenntartható. A társadalmunk szempontjából pozitív externália abban is megnyilvánul, hogy elindítottuk a MunCharity koncepciót. Ennek a lényege, hogy azokat az ételeket, melyeket mi se tudunk megmenteni, valamilyen módon nélkülözőkhöz juttassuk el. Ebben partnerünk az Élelmiszerbank, aki a legnagyobb, élelmiszerpazarlással foglalkozó alapítvány Magyarországon. Az ő hálózatukon keresztül jutunk el nélkülöző családokhoz, ezt is szeretnénk minél több városba eljuttatni. A koncepció kidolgozása jelenleg is nagy erőkkel zajlik.

Ahogy felpörgött az üzlet, és berobbantatok, interjúkat csinálnak veletek, a Cápák között műsorban szerepeltek – nehezebb-e az eredeti célra fókuszálni most, mint az elején? Sőt, még provokatívabb kérdés: nem válik-e ez a környezettudatosság egy marketingeszközzé egy bizonyos szint után?

Azzal, hogy nagyon nagy a figyelem a felhasználók részéről is, már nem párszáz követő olvassa a Facebook bejegyzéseinket, hanem egy nagy követőbázis figyeli minden egyes lépésünket és a média is, bele vagyunk kényszerítve abba, hogy amit csinálunk, azt komolyan gondoljuk és jól csináljuk. Azon túl, hogy ez egy belülről jövő küldetés volt, ami a kiindulási alapot jelenti, ezt számon is kérik rajtunk.

Van olyan, hogy egy Facebook posztban kritizálnak valamit egy szolgáltatással kapcsolatban, és válaszként interjúrészleteket küldenek be, az interjúinkból idéznek, „itt ezt mondtátok, hogy…”. Nagyon keményen számon kérik rajtunk. Most már nem csak a levegőbe beszélünk: következményei vannak annak, amit csinálunk. 

Hogy mennyiben marketing… Alapvetően fundamentálisan a szolgáltatás középpontjában áll ez a környezettudatos szemléletmód, tehát nem üdítőket gyártunk műanyag csomagolásban és azt zöldítjük, hanem 

alapból egy zöld szolgáltatást nyújtunk – nem utólag csomagoljuk zöldbe.

Tudnál mesélni arról, hogy most mik a főbb célok? Inkább a vízióra vagy inkább operatív célokra fókuszáltok?

Olyan érdekes mert, ha igazán jól működne a Munch, akkor megszűnne az ételpazarlás, és nem lenne szükség a Munch-ra. Tehát van egy közvetlen célunk meg van egy távlati célunk. Van egy rosszul működő vendéglátó szektor, ami csúnyán fogalmazva egy rosszul működő, túlfogyasztásra épülő társadalom. Megszoktuk, hogy mindig több étel van a polcokon, mint ami el tud fogyni. Bele van építve a túlfogyasztás. 

Ebben a rosszul működő rendszerben vagyunk játékosok, akik optimalizálni akarunk. Nem megyünk szembe az egész rendszerrel, a rendszer részesei vagyunk. 

A rövid távú célunk az, hogy ebben a rendszerben érezhető különbség legyen. Ebben már nagy lépéseket értünk el, ha csak azt nézzük, hogy több tonna étel megmentésre került az elmúlt hónapokban. 

A távlati cél az, hogy a gasztronómiában egy fenntarthatósági forradalom tudjon végbemenni. Azt is el tudom képzelni, hogy ha eredményesen megy a munkánk, 5-10 éves távlatban nagyon kiterjedt partneri körünk lesz. A partnerünknek már úgy is tudunk segíteni, hogy látják, ha mondjuk csütörtökönként eladnak 20 adag Munch-ot, akkor annyival kevesebbet készítenek csütörtökönként. A Munch-nak is lehet, hogy új üzleti modellt kell majd kitalálni, ha már szinte megszűnt az ételpazarlás, de ez sajnos még odébb van…

A gyakorlati célokat is próbáljuk tehát úgy elhelyezni, hogy ezek mind építőkockák legyenek a nagy vízióban.

A Cápák között c. műsorban elért sikeretek mit jelent számotokra? Miben jelenti a legnagyobb segítséget?

A műsorban elért siker fordulópont volt a Munch életében. Konkrétan azon az estén megduplázódott a féléves munkánk: 25 ezerről 50 ezerre nőtt az alkalmazás letöltőinek a száma. Sok vendéglátóhely is megkeresett azóta, alig tudtuk kezelni a sok beérkező telefont akkor. Marketing szempontból is segített nyilván, de ezen kívül most olyan szakértőkkel tudjuk körbevenni magunkat, akik a saját területükön nagyágyúk, akiknek több évtizedes tapasztalatuk van akár az informatikai, élelmiszeripari, vagy fenntarthatósági szférában. Nem csak egy show, hanem egy fundamentális változás volt az életünkben.

Volt együttműködésetek a Máltai Szeretetszolgálattal. Erről mesélnél?

Néhány hónapja dolgoztunk velük, mikor még lehetett menni hajléktalanszállóba, főleg a Marriot szállodából meleg ételeket vittünk. A Máltai Szeretetszolgálattal volt a MunCharitynek a „jótevő Munch” az első projektje. Most a hasonló profillal rendelkező Élelmiszerbankkal működünk együtt, mint stratégiai partnerrel és éppen mélyszegénységben élő gyerekeknek gyűjtöttünk össze kb. 100 adag ételt. 

Indulásunk óta foglalkozunk a charity vonallal, ami lényegében a harmadik pillére az alapkoncepciónak.

Volt már több vállalkozásod, megszokhattad ezt az életformát, de mégis, talán mintha ez más lenne számodra, mint az eddigiek. Mennyiben változott az életed most?

Erre az életformára kondicionáltam magam 18 éves korom óta. Életforma szempontjából nem volt nagy változás az előzőkhez képest, viszont az érdekes, hogy az előző vállalkozásom után úgy voltam vele, hogy nem akarok többet vállalkozni. Aztán jött ez az ötlet és nem tudtam elhessegetni, kénytelen voltam belekezdeni, mert semmi mással nem tudtam foglalkozni, nem tudta más lekötni a figyelmem. 

Kötöttem magammal egy alkut: most ebbe beleállok, de nem csinálhatom úgy, mint eddig. Nagyon a kapcsolataim rovására mentek az előző vállalkozásaim. Nem egy fenntartható életforma volt, hanem gyors kiszipolyozása az erőforrásoknak. Most viszont pont egy olyan életszakaszba értem, hogy fel tudtam töltődni (kihagytam egy évet, külföldön voltam), és most ebbe úgy kezdtem bele, hogy bár egy sprint az egész, meg tudom húzni a határokat: többet vagyok a természetben, szánok időt a családomra, az emberi kapcsolataimra. Ennek eredményeképp úgy érzem, hogy sokkal hatékonyabb tudok lenni a munkában is. Ezt az egyensúlyt, ami nagyon törékeny, próbálom most fenntartani. 

Egyrészt szakmailag kellett ez a néhány év, hogy el tudjak jutni egy olyan szintre, hogy felelősségteljesebben tudok feladatokat elvállalni, határidőket betartani. Ugyanakkor mentálisan, a személyes utamat is be kellett járnom, hogy egy ilyen terhet a vállamra tudjak venni. Meg, ami a legfontosabb, hogy kikkel csinálja az ember – az egész csapat hasonló mindset-tel rendelkezik. Közös metszete van az értékrendünknek, ami egy jó kiindulási alap, hogy ott tudjunk lenni egymásnak, és előre húzzuk egymást, ne visszarántsuk.

Utolsó kérdésként, hogyan képzelitek el magatokat és a Munch-ot néhány év múlva?

Fontos, hogy az ember ne csak a következő lépést lássa, hanem tudja, hogy mi a big picture, hol az út, amit magának kövez ki. Én most azt látom, hogy a Munch-ban annyi lehetőség van, annyi ötlet érkezik be akár a felhasználóktól, akár csapaton belülről, amivel tényleg érdemes foglalkozni. Földrajzilag bővülni, új szolgáltatásokat bevezetni. Hosszú távon le tudja kötni az energiánkat. Úgyhogy a következő 5-10 évet abszolút a Munch-nál képzelem el, aztán meglátjuk, mit hoz az élet.

Hosszútávfutásként állok a témához; ami igazából olyan hosszú táv, ami sprintekből áll. 

Az ehhez szükséges energiákat meg kell találni, meg kell találnunk. Hatalmas csapatjáték, ami csak akkor lehet sikeres, ha mi csapatként tudunk működni és nem az egyes tagoknak az egója borítja fel a törékeny egyensúlyt.

Ha érdekel titeket a Munch.hu, itt érhetitek el a honlapot, valamint csatlakozhattok a hivatalos Facebook-csoporthoz is.

Az interjút Kocsis Krisztina készítette

Mit jelent a fenntartható divat? Interjú Mengyán Eszterrel

Mengyán Eszter újságíró, a Holy Duck blog és instagram oldal, illetve a fenntarthatodivat.hu alapítója és szerzője. Felületein a tudatos ruhavásárlást népszerűsíti. 2016-ban belevágott egy kihívásba, miszerint fél évig egyáltalán nem vásárol magának ruhát. A hat hónapból hamar tizenhárom lett. Eközben határozta el, hogy a fenntartható divat egy olyan téma, amiről beszélni kell. Éppen ezt tettük mi is.

Hogyan jellemeznéd a kihívás előtti énedet? Hogyan tekintettél akkor a vásárlásra és a ruhákra?

Akkoriban a plázázás a húgommal egy rendszeres heti program volt. A ruhák nézegetése és próbálgatása közben beszéltük meg az aktuális eseményeket és a problémáinkat. A vásárlás inkább kikapcsolódást jelentett a számomra, egy olyan tevékenységet, amit azért végzek, mert megérdemlem. Ezen kívül sokszor vágytam megerősítésre, és ezt a ruhavásárláson keresztül akartam megkapni. Ez azonban egy felszínes megoldást jelentett. A ruhatáramat összevisszaság jellemezte mind színekben, mind fazonokban. Voltak olyan ruháim, amelyekben már a vásárlás közben sem voltam biztos, és voltak olyan darabok is, amiket megvettem, de aztán sosem hordtam.

Mi volt az a fordulópont, amikor úgy érezted, hogy változtatni szeretnél az öltözködési és vásárlási szokásaidon?

Ez nem egy pont, hanem sokkal inkább egy folyamat volt. Ha egy konkrét eseményt szeretnék megnevezni, akkor azt mondanám, hogy amikor megnéztem a The True Cost című dokumentumfilmet, de az ezzel kapcsolatos posztok és cikkek már korábban is eljutottak hozzám. Ez a film azért gondolkodtatott el, mert akkoriban abban a magazinban, amit szerkesztettem, folyamatosan hoztuk le az újabb és újabb cikkeket a legfrissebb trendekről, arról hogyan és honnan érdemes vásárolni, és én mindeközben tudtam a divatipar árnyoldalairól! Ezért éreztem azt, hogy a fenntartható divat egy olyan téma, amivel foglalkozni és amiről írni kell! Emellett én úgy tanulok bármilyen témáról, hogy írok róla, és ahogyan egyre jobban ásom bele magam a témába, úgy születnek az újabb és újabb cikkek. Így jött létre a blogom is.

Ekkor úgy döntöttél, hogy belevágsz egy kihívásba, hogy egy ideig nem vásárolsz semmilyen ruhát. Sem újonnan, sem használtan, sem másodkézből. Nehéz volt ez a kihívás? 

Egyáltalán nem. 

Nem is voltak elgyengülő pontjaid?

Volt egy-két elgyengülő pontom, amire határozottan emlékszem. Eleinte nem terveztem, hogy egy évig nem fogok vásárolni, mert elképzelhetetlennek tűnt a számomra. Végül aztán nagyon hamar eljutottam a harmadik, majd a hatodik hónapig. Ekkor jött egy tavaszi-nyári szezonváltás, amikor megfordult a fejemben, hogy de jó volna egy-két új csinos darab, de rájöttem, hogy már ott vannak a szekrényemben. Nem is a ruhára, hanem az újdonságra vágytam, de elhessegettem a gondolatot és egy pillanat alatt elrepült a második félév is.

Mi volt a tanulsága ennek az évnek? 

Egy nagyon jó önismereti út volt ez az életemben, amely során megtanultam másképpen tekinteni a ruháimra és a vásárlási szokásaimra.

Miért olyan nehéz a vásárlás mentesség? Miért kell ebből kihívást csinálni? Bevallom, én is elbuktam benne két hónap után…

Ennek nagyon sok oka lehet. Például éppen egy önismereti folyamatban vagy benne, amit a ruhatáraddal tudsz megtámogatni vagy most vettél részt egy szín- és stílustanácsadáson és fedezted fel, hogy milyen színek és fazonok állnak jól neked, és azokból szeretnéd feltölteni a ruhatáradat. Olyan embernek ajánlanám ezt a kihívást, aki kiegyensúlyozott, aki jól érzi magát a bőrében, aki önazonos a ruhatárával. Annak könnyedén teljesíthető lesz ez a cél.

Mi volt az első ruhadarab a kihívás után, amit megvásároltál?

Több ruhadarab volt. Egy személyi stylisttal mentem el vásárolni, mert kíváncsi voltam a módszereire, de nem volt jó élmény. Az volt az elképzelése, hogy egyszerre több ruhát kell vásárolni és akkor utána egy ideig egyáltalán nem kell. Azt tanultam belőle, hogy én a jövőben nem szeretnék így vásárolni. Főleg, mert nem is volt feltétlenül szükségem az összes kiválasztott ruhára. Emellett fullasztó is volt az a helyzet, hogy 13 hónap nem vásárlás után, hirtelen ennyi ruháról kellett döntenem. Ennek ellenére vannak olyan darabok abból a vásárlásból, amiket azóta is rendszeresen hordok.

Hova mentetek vásárolni? 

Egy second hand üzletben voltunk vásárolni. Ez fenntarthatósági okokból fontos volt számomra.

Van egy olyan instagram posztod is amiben azt írod: az a legfenntarthatóbb ruhadarab, amelyik el sem készült. Lehet a divatipar egyáltalán fenntartható?

A fenntartható divat nem jó fogalom.

A divat folyamatosan változik, tele van újdonságokkal, éppen ezért arra bíztat, hogy vele együtt te is újulj meg. Ez önmagában szemben áll a fenntarthatóság fogalmával.

Helyesebb lenne fenntartható stílusnak vagy fenntartható öltözködésnek hívni, de a hétköznapi használatban nem ez terjedt el. A fenntarthatóság a divat esetében azt is jelentheti, hogy egy hazai tervezőt támogatsz vagy egy lokális márkát részesítesz előnyben.

Több magyar tervezővel van együttműködésed. Sok ruhát kapsz tőlük? 

Igen, ennek köszönhetően jóval több ruhám van, mint amennyire szükségem lenne. De ez teszi lehetővé, hogy hitelesen tudjam őket közvetíteni mások felé, akik új ruha vásárlásán gondolkodnak és szeretnének hazai tervezőtől vásárolni. Ez persze fordítva is működik, így tudok visszajelzést is adni az alkotóknak a termékeiről.

Milyen gyakran vásárolsz magadnak ruhát?

Ebben az évben csak egy fehér sportcipőt vettem magamnak a Vagabondban, ami nem egy fenntartható márka, de tudtam, hogy ez a cipő és fazon, amit rendszeresen, addig fogok hordani, amíg le nem szakad a lábamról. Természetesen futottam egy kört, hogy másodkézből be tudom e szerezni, de nem találtam. Sajnos nem lehet mindig, mindent tökéletesen fenntartható módón megvásárolni. A legfontosabb szempont, hogy amikor ruhát veszel biztos legyél abban, hogy pontosan arra van szükséged és azt maximálisan ki is tudod használni.

Mengyán Eszter, fotó: Molnár Anikó
Lehet a fast fashion fenntartható? Egyelőre nagyjából kimerül annyiban, hogy papírtáskában vihetjük haza az új ruháinkat…

A működése miatt nem lehet fenntartható. A legnagyobb baj, hogy rengeteg új termék készül. A becsült adatok szerint 150 milliárd új ruhadarabot gyártanak évente! Ez egy elképzelhetetlen mennyiség! A fast fashion mellett pedig megjelentek az ultra fast fashion webshopok is. Ők még gyorsabban, még nagyobb mennyiségben állítják elő a termékeiket sőt, nekik már fizikai üzletre sincsen szükségük, hiszen influencerekeken és rengeteg internetes hirdetésen keresztül érik el a célközönségüket. Náluk már kollekciók sincsenek, hanem csak tömegével jelentetik meg az újabb és újabb darabjaikat.  Ez erősíti azt a káros mentalitást, hogy folyamatosan az a vágyad támad, hogy valami új kell. Ezt a gondolkodásmódot kell átfordítani.

Mit tapasztalsz a fiatalok körében? Még mindig a fast fashion hegemóniája uralkodik vagy nyitnak a tervezői ruhadarabok felé?

A tervezői ruhadarabok felé nem igazán, hiszen nem az ő pénztárcájuknak való. Inkább a second hand vagy a vintage, ami népszerű. De a fiatalok körében elsősorban a közösségtől függnek a vásárlási szokások, hiszen a csoportnyomás az, ami meghatározó. Ha a fast fashion a menő, akkor ott fognak vásárolni.

Órási az árbeli különbség a fast fashion és a tervezői ruhák között. Aki nem engedheti meg magának az új tervezői ruhákat, azoknak csak a turi marad? Ők nem érdemlik meg az új ruhavásárlás örömét?

Nézd, senki nem mondja, hogy ne vásárolj fast fashiont. Csak fenntarthatóbb megoldás a turkáló és a second hand. Egyébként meg lehet kapni másodkézből, (például a market placen) teljesen új ruhadarabokat is, amikről még a cimkét se vágták le, vagy amiket éppen csak felpróbáltak. Így is ki lehet élni az új ruhavásárlás örömét.

Hogyan lehetne közelebb hozni a hazai tervezőket az átlag emberek pénztárcájához?

Ha jobban megadóztatnák a fast fashion cégeket és kevésbé a magyar tervezőket vagy ha államilag támogatnák magát a konfekciót, a  háttéripart, az alapanyag gyártást és a varrónőket. Ez nagyobb segítséget jelentene, mint mondjuk külön-külön a vállalkozók támogatása.

Visszatérve a vásárláshoz. Mit tanácsolnál egy átlag embernek, akinek szüksége lenne valami új ruhadarabra és szeretne fenntarthatóan vásárolni és minden szempontot figyelembe venni. Ő hol vásároljon?

Egyelőre nem tud minden szempontot figyelembe venni… 2021-ben az egész arról szól, hogy ki hol tud kompromisszumot kötni. Jelenleg nincs, vagy nagyon kevés az olyan termék, ami minden szempontból tökéletes fenntarthatósági szempontból. Egy átalakulási folyamatban vagyunk, ezt fontos látni. Vannak olyan speciális ruhadarabok, amikre nincs fenntartható alternatíva, például bizonyos sportruházatok, amik technikai öltözetek, tehát már elbukik mondjuk az a szempont, hogy ne tartalmazzon műanyagot…

Akkor neked mit jelent, hogy fenntarthatóan öltözködsz?

Azt, hogy igyekszem mindent másodkézből beszerezni vagy magyar márkáktól vagy legalábbis az európai régióból vásárolni, de néha velem is megesik, például a mostani cipőm esetében, hogy nem sikerül fenntartható forrásból beszereznem.

Te mennyit mérlegelsz és kutakodsz egy új ruhadarab esetében?

Egyre kevesebbet. Mindig pontosan tudom, hogy mire van szükségem. Azt szoktam mérlegelni, hogy miben kell kompromisszumot kötnöm. Összetétel, származási hely, árak, kinézet stb… De megvannak a bejáratott helyeim vagy márkáim ahonnan szoktam vásárolni.

Sokan azonban azért nem vásárolnak másodkézből, mert macerás és tartanak a visszaéléstől. Neked sosem volt rossz élményed?

Az biztos, hogy kutatómunkát igényel és van, hogy nem találom meg azt, amit keresek. Rossz élményem nekem még nem volt, de hallottam már én is sztorikat. Ez benne van sajnos. Léteznek azonban olyan lelőhelyek (pl. Vatera.hu, Gardrobom app), ahol ellenőrzött keretek között működik az eladás, vásárlás.

Mondhatom, hogy fenntarthatóan öltözködöm, ha néha fast fashion üzletben vásárolok, mert csak ott találom meg azt, amit keresek? Nekem már lelkiismeret-furdalásom van, ha ott vásárolok…

Nekem is van lelkiismeret-furdalásom, de muszáj elengedni, mert különben megőrülsz. Régen azt gondolták, hogy a „zöldek” csak krumpliszsákban járnak, mert az a fenntartható. Ma már azért jóval nagyobb a választék a fenntartható öltözködés terén, de még mindig nem tart ott, hogy mindig, minden igényt és szempontot kielégítsen. Ha neked egy olyan darabra van szükséged, amit sehol máshol nem találsz meg, csak a fast fashion boltban, akkor belefér. Őszintén én azért nem érzek ingert arra, hogy fast fashion ruhát vásároljak, mert fogalmam sincs, hogy mi van a boltjaikban vagy a webshopokban, mert nem követem. Illetve nem is szeretném tudni, mert nem szeretném támogatni őket, és ezt most meg tudom tenni. Nincs kisgyerekem, nem változott régóta az alkatom, találtam alternatívát mindenre, de ez az én élethelyzetem. Az egy éves kihívásom alatt tűnt el az a rutin, hogy mindig tudtuk a húgommal, hogy hol, mi kapható, mert minden héten a plázákban kapcsolódtunk ki.

Akkor a fenntartható öltözködés, ha jól értelmezem egy törekvés, hogy inkább részesítsük előnyben a használt vagy másodkézből származó termékeket, de emellett elfogadjuk, hogy nem tudunk mindig minden szempontot figyelembe véve tökéletesen fenntarthatóan vásárolni?

Igen. Egyszerűen nem lehet mindig tökéletesen vásárolni.

A lényeg, hogy amid van, azt sokáig és rendszeresen hord és használd. Az öltözködés pedig nem csak a ruhákról szól, hanem egy kifejezés módja annak, hogy elmondhasd, mit gondolsz saját magadról és a világról.

Mengyán Eszter blogja: https://holyduck.hu/
Instagram oldala: https://www.instagram.com/holyduckblog/
Weboldala: https://fenntarthatodivat.hu/

Az interjút Győriványi Flóra készítette.

#-ek: #viszlátfastfashion, #fenntarthatódivat #tudatosvásárlás

Környezetvédelem lelki hatásai – avagy mit tegyünk, ha többet nem tehetünk?

Környezetvédelem. Évszázadunk egyik legtöbbet használt szava, mégis legtöbben más-más definíciót párosítanánk a fogalomhoz. Ki a környezetvédő? Az, aki megőrzi a Földet olyan állapotban, ahogyan “kapta”, vagy az, aki próbálja az általa felhasznált erőforrásokat a nullához közelíteni?

Sokan vagyunk, akik “csak” odafigyelünk a környezetünkre. Én minden alkalommal, mikor kilépek egy szobából, lekapcsolom a villanyt, nem folyatom a vizet fogmosás közben, és szelektíven gyűjtöm a hulladékot. Igyekszem minél többet sétálni, vagy tömegközlekedéssel utazni, hetente 3-4 teljes húsmentes napot is tartok, és már legalább 5 éve kulacsból és nem egyszer használatos műanyag palackból iszom. Mégis gyakran érzem azt, hogy kevés, amit teszek, hiszen ennek a minimumnak kellene lennie. Eddig minden szép és zöld, azonban itt jön be pár tényező, ami határokat szab a további tevékenységnek. 

Elsőként a sok mintát emelném ki. Gyakran esünk bele abba a tévhitbe, hogy másokat próbálunk utánozni, követni annak ellenére, hogy tudat alatt tudjuk, lehetetlen elérni az általuk magasra tett lécet. Félre ne értsetek, én is sok videót megnézek, cikket olvasok, legutóbb például Karentől tanultam a zero waste életmód rejtelmeit, vagy Max La Manna séftől a zero food waste recepteket, mégis gyakran érzem, hogy van egy határ, amit nem fogok tudni (soha) átlépni. 
Másik, egyben legnagyobb gát szerintem a pénz és az idő. Szüntelenül dob fel nekem az Instagram számos hirdetést a fenntarthatóság jegyében készült ékszerekről, ruhákról. Ezek közül is kedvencem az aava swim, ahol óceán hulladékból készült csodaszép fürdőruhákat lehet vásárolni – röpke 30.000 forintért. Bár egyáltalán nem vagyok nagy Wish vagy AliExpress vásárló, és nem érzem a kompenzálás szükségességét, mégis gyakran rosszul érzem magam, hogy nem bonyolódom hulladékból készült termékek vásárlásába. 
Ezek mellett az idő tényező szüntelenül jelen van egy többgyermekes édesanyánál, a háziszappanok készítésénél, vagy éppen egy röpke bolti bevásárlásnál mikor a #csomagolásmentes a város másik felében található csak.

És itt jutunk el ahhoz a pszichológiai hatáshoz, mely többekkel beszélve, jelen van bennünk. A tudat, hogy tennünk kellene többet a Földért, ám létezik egy rajtunk kívül álló korlát, mely blokkolja igyekezetünket, és így a korábban megszokott, környezettudatos cselekedetek is átalakulnak egyfajta bűntudat által kiváltott tetté. Erre a bűntudatra aztán nagyon szépen alapoznak a különböző netflix filmek, vagy ismeretterjesztő-elrettentő reklámok és cikkek. 

Szeretném most viszont megfordítani az egész kérdéskört, és minden probléma legfontosabb részével, a miérttel kezdeni a választ: Hogy miért szeretnék minél inkább környezettudatosan élni? Mert élőhelyemet ajándékba kaptam a Jóistentől, és a kapott ajándékokat mindig igyekszem becsben tartani. Az egész Teremtett Világ egy csodálatos hely, és a többi jelenleg is élő élőlény (és remélhetőleg a jövőben élő gyermekeim, unokáim…) felé szeretném kifejezni tiszteletemet úgy, hogy minél kevesebb erőforrást használok fel mindennapjaimban. 

Bár gyakran érzem úgy, hogy a mai világban több az akadály, mint a (felületi) segítség, mégis bíztatom magamat és Titeket is, hogy 

ne adjátok fel, keressétek az újabb és újabb megoldásokat, tudományos cikkeket, tuti tippeket, mert felelősséggel tartozunk embertársaink, utódaink és minden teremtett élőlény számára, hogy nekik is legyen lehetőségük egy egészséges Földön élni. 

Ne bűntudatból, hanem örömből tegyük a jót, és örömből legyünk zöldek.

Ha nincs ötleted, hogyan indulj el, olvasd vissza cikkeinket, melyeket a Föld napja alkalmából hirdetett #zöldhét alatt írtunk!

Kisbán Petra

Ő is beéri kevesebbel! – A minimalista gyereknevelésről

ANNYIRA CUKI, HOGY NEM BÍRTAM OTTHAGYNI! – AZ ÖSSZES INFLUENCER EZT AJÁNLJA, BIZTOS NAGYON SZUPER! – NEKEM SOSEM VOLT ILYENEM, EZÉRT NEKI MINDENKÉPPEN LESZ! – TERMÉSZETESEN CSAK A LEGJOBBAT AKAROM MEGADNI NEKI! Bármennyire is mást akar velünk elhitetni a közösségi média és a játékipar, egy gyerek sokkal kevesebbel is beéri, mint azt gondolnánk!

Én mindent, vagy mindenből a legjobbat akarom megadni a gyerekemnek! – Hangzik el a klasszikus mondat, arra való hivatkozásként, hogy az adott illető miért halogatja a gyermekvállalást. Sokan arra várnak, hogy előbb megteremtik a „szükséges életszínvonalat és feltételeket”, és ha minden „készen áll”, csak utána szeretnének lebabázni. Valahol megértem ezt a fajta igyekezetet és gondolkodásmódot, azonban az a tapasztalatom, hogy sok felnőtt túlmisztifikálja, hogy mit is jelent az a „minden”, amit meg akar adni a gyermeke számára.

Magamat is alig tudom fenntartani. – Kényes téma, hiszen vannak olyanok, akik valóban a mindennapi megélhetésért küzdenek, de sokszor olyanok hivatkoznak erre, akik a saját életükben is fenntartanak olyan felesleges, luxus szokásokat, vagy megengednek maguknak a közösségi média közvetítése által olyan nélkülözhetetlennek vélt szolgáltatásokat vagy tárgyakat, amelyek miatt a gyermekvállalás valóban irdatlan kiadásnak tűnhet. Véleményem szerint sok felnőtt a saját életét tekintve sincs tisztában azzal, hogy mi az, amire valójában szüksége van, és nem csak a jóléti, fogyasztói társadalom nyomása készteti arra, hogy fenntartson egy olyan életszínvonalat, amiből bőven alábbadhatna.

Ha szívünkre tesszük a kezünket, és megvizsgáljuk a minket körülvevő dolgokat, akkor rájöhetünk, hogy jóval kevesebbre van szükségünk, mint azt gondolnánk. 

Szegény szülők!

A közösségi média, a reklámok és a mára kialakult társadalmi elvárások sem segítenek abban, hogy egy kezdő szülő kimazsolázza a rengeteg információból és termékből azokat, amelyek tényleg fontosak, vagy valós segítséget nyújtanak a számára, és nem csak a bababiznisz keltette lelkiismeret-furdalás miatt vásárolja meg őket attól való félelmében, hogy valami nélkülözhetetlent von meg szeretett gyermeke megfelelő testi-lelki fejlődésétől.

A legfontosabb kérdés bármilyen termék megvásárlásakor: Valóban szüksége van rá a gyermekemnek? – ezt a kérdést az alábbi szempontok felől érdemes megközelíteni:

1. A gyermekem létfenntartásához szükséges?

Vannak olyan termékek, amelyeket nem kell megindokolni. Ha nincs a gyerkőcnek téli kabátja vagy cipője, akkor nem kérdés, azt venni kell. Azonban már a tizedik cuki rugdalózónál vagy a kifejezetten egy alkalomra vagy ünnepre vásárolt ruhadarabnál (gondolok itt a karácsonyi feliratos vagy mintás darabok esetére) ott már érdemes elgondolkodni azon, hogy kinek van szüksége ezekre a ruhákra? A gyereknek vagy a szülőknek, hogy aranyos családi képet lehessen csinálni a szépen felöltöztetett csemetével?

2. Nem is tudtam, hogy erre szükségem van!

Vannak termékek, amelyek esetében ha őszintén magunkba nézünk, valahol érezzük, hogy teljesen feleslegesek: a mindenféle elalvást segítő, nyugtató hangot, rezgést sugárzó plüssállatok, a szuper, minden készséget IS egyszerre fejlesztő játékok, és még bőven folytathatnám a sort… – ezeknél is fel kell tennünk a kérdést: ha nem láttam volna meg a boltban vagy egy hirdetésben, akkor is felébredt volna bennem az igény arra, hogy valami ilyesmit keressek a gyermekem számára?

3. De hát mindenkinek van!

A felnőtt életünkben is sokszor ez a legnehezebb: belátni azt, hogy nincs szükségünk valamire, ami a legtöbb embernek van. Ehhez persze kellő önismeret szükséges. A gyerekcuccok esetében sincs ez másképpen. Azért, mert valami most éppen népszerű, sőt az is lehet, hogy más esküszik rá, hogy neki az életét változtatta meg az adott termék, nem biztos, hogy a mi családunkban is kell az. Lehet, hogy a szomszéd gyereke jobban alszik vagy eszik tőle, lehet, hogy attól kezdett el előbb járni vagy beszélni, és még folytathatnám a példákat, de legyünk magabiztosak, és hallgassunk az ösztöneinkre: a saját gyermekünket és az ő igényeit mi ismerjük igazán. Ne plántáljuk belé már az élete kezdetétől fogva azt, hogy mindig mindennel rendelkezni kell, ami másoknak is van!

4. #szponzorálttartalom

Fiatal anyukaként természetesen én is olvasok blogokat, követek különböző platformokon más anyukákat és gyerekneveléssel kapcsolatos fórumokat. A különböző mami influencerek időről-időre elárasztják a felületeiket olyan termékekkel, amelyek előtt már számos másikat kipróbáltak, és egy sem vált be, de persze EZ megváltoztatta az életüket, a gyermekük varázsütésre egészséges, kiegyensúlyozott, boldog és okos lett. A hirdetésekkel szemben mindig legyen egy kritikus pajzsunk! Ne legyünk az ilyesfajta befolyásolás áldozatai, higgyük el magunkról, hogy tudatos fogyasztók vagyunk, akik képesek nemet mondani egy ajánlatra vagy egy termékre, még akkor is, ha világmegváltó dolgot ígér!

Ide kapcsolódik az is, hogy a gyerekünk nem reklámtábla! Nálam abszolút kizáró ok a kisfiam esetében minden feliratos, mesehősös, márkajelzéses ruha vagy játék! Nem szeretnék valami mesterségesen kreált gondolatot vagy üzenetet szó szerint ráaggatni a gyerekemre, főleg úgy, hogy neki ebbe semmilyen beleszólása nincsen!

5. Nekem sosem volt ilyenem!

Nehéz felülkerekedni a gyerekkori sérelmeinken. Nekem például kislánykori álmom volt egy villogós tornacipő, amit sosem kaptam meg, mert a szüleim giccsesnek találták. Bennem is megfogalmazódott, hogy: márpedig ilyen az én gyerekemnek lesz! De amikor jobban belegondoltam, akkor jöttem rá, hogy nem biztos, hogy neki is az lesz a legnagyobb vágya, ami nekem volt, és lehet, hogy őt egyáltalán nem fogja boldoggá tenni az a bizonyos villogós tornacipő, hanem valami egészen más. Ez a pont is azt erősíti, hogy a gyermekeink valódi igényeire figyeljünk, és kerekedjünk felül azokon a gondolatokon, hogy szerintünk mi teszi őket boldoggá.

Mindegyik szempont lényege az, hogy tudatosítsuk: Mi vagyunk a családunk kormányzói, Mi vagyunk a házunk urai, Mi vagyunk a gyermekek szülei, ezért minden lehetőségünk és jogunk megvan arra, hogy eldöntsük, hogy milyen termékek és szolgáltatások kerülnek be a mindennapi életünkbe és a háztartásunkba!

Nehéz ellenállni

Egy pár évvel ezelőtti kutatás szerint az USA-ban a gyerekeknek évente 286 milliárd dollárnyi családi kiadásra van befolyásuk. Nem is csoda, hiszen az államokban éves szinten 16 millió dollárt fordítanak gyerekeket célzó hirdetések elkészítésére. A kisállat mellet a baba vagy a kisgyerek a legnépszerűbb reklámfogás, őket felhasználva sokkal több terméket el lehet adni, mintha azokat önmagukban népszerűsítenék. Az újszülött esetében még kizárólag mi döntünk a kiadásaink felől, azonban amikor már a csemeténk nagyobbá válik, megjelennek az ő igényei és kívánalmai is. A gyerekek a legvédtelenebbek marketinges fogásokkal szemben, és ha mi felnőttek nem vagyunk elég határozottak az elképzeléseinket és szabályainkat illetően, könnyen kicsúszhat a kezünkből az irányítás, és egy szempillantás alatt azt vehetjük észre, hogy elöntötték az életünket a kacatok.

A túl sok holmi pedig túl sok választási lehetőséggel is jár. Ez a felnőtt életünkben is igaz. Mi nők ismerjük azt az érzést, hogy kidől a sok ruha a szekrényből, mégis azt érezzük, hogy „nincs egy rongyunk se”. A gyerekek esetében ugyanez a helyzet. A kisgyereket megzavarja a túl sok választási lehetőség, frusztrálttá és nyugtalanná teszi, ahogyan minket is, ha döntésképtelen helyzetben vagyunk, mert elveszünk a bőség zavarában. Ez az első indok, hogy a gyereknek kevesebb dolga legyen.

A mindennel elhalmozott gyerek egy idő után semminek sem tud örülni.

Az, akinek mindene megvan, sosem vágyakozik, emiatt nem éli át annak az örömét, ha valamiért  nehezen megdolgozott, és végre megszerezte vagy megkapta azt, amire nagyon sokat várt. Nagyon fontosnak tartom, hogy már a kezdetektől fogva azt felfogást erősítsük a gyerekben, hogy minden dolog, ami körülvesz bennünket, az nem eleve adott, a mi tudatos döntésünk és választásunk, hogy ott van, és a tárgyak vannak értünk és nem fordítva, így azokat engedjük be az életünkbe, és tartjuk meg, amik valóban örömet okoznak, vagy hasznosak a számunkra. És igen, ezt minden vásárláskor végig kell gondolni. De ha már nagy nehezen megdolgozunk a pénzünkért, amit aztán különböző dolgokra el is költünk, úgy vélem, ez a mérlegelés nem nagy fáradság.

Sokan azt hiszik, hogy ha egy gyerek unatkozik, akkor egyből ki kell találni neki valamit. Ez azonban nem így van. Fontos, hogy a gyermek unatkozzon, mert akkor születnek a kreatív gondolatai, akkor találja fel magát. Ha mindig előidézzük valamivel a játékot, és elfoglalttá tesszük, pont azokat a készségeit és kreatív energiáit csorbítjuk meg, amelyeket annyira minden erőnkkel fejleszteni szeretnénk. Ez ránk felnőttekre is igaz. Mi is akkor tudunk új dolgokat kitalálni, vagy valamibe belevágni, ha van szabad kapacitásunk ezzel foglalkozni. Ha minden pillanatban a figyelmünket leköti valami, nem jut időnk elmélkedni, gondolkodni, ötletelni, ezáltal fejlődni.

Nem csak a mennyiség számít!

Nem csak az a lényeg, hogy a gyereket ne halmozzuk el sok felesleges dologgal, hanem az is, hogy ami viszont van, az ép, szép, egyszerű és korának megfelelő legyen. 

Mi felnőttek is (jobb esetben) megválunk a törött, használhatatlan tárgyainktól. A gyerekjátékoknál ez éppen ennyire fontos. Ő is tanulja meg, hogy amink van, arra vigyázunk, de ha valami tönkremegy, és már nem tudjuk jól megjavítani, akkor el kell köszönnünk tőle, hiszen a tárgyak értünk, a mi szolgálatunkra vannak. 

Az esztétikai érzék fejlesztése már a kezdetektől fogva jelen van. A gyerekünk környezetében is azt erősítsük, ami szép, kellemes. Ha belegondolunk, mi is ilyen dolgokkal vesszük körbe magunkat, mi is ezt szeretjük. A játékok és a könyvek kiválasztásánál én fokozottan figyelek arra, hogy a kisfiam szépen és gondosan illusztrált és megformált képekkel és tárgyakkal találkozzon, amelyekre jó ránézni, és kézbe venni.

Egy játék legyen egyszerű. Ezt úgy értem, hogy több dologra lehessen használni. Minden, ami túl egyértelmű, vagy valamihez nagyon erősen tartozik, lecsökkenti a kreatívan felhasználható lehetőségek tárházát. Tipikusan ilyenek a rengeteg alkatrészből álló, csak ahhoz a bizonyos játékhoz tartozó darabok, a különböző mesékből származó figurák, vagy a mindent IS tudó, hangeffekteket kiadó játékok, amelyeket az első elem kimerülése után már sosem töltünk újra. Néhány fakocka, egymásba rakható pohár, harmónikakönyv sokkal tovább leköti a gyerek figyelmét, hiszen rengeteg módon lehet variálni őket.

És az utolsó szempont talán egyértelmű, de a játékok, amik körülveszik a gyerekünket, a korának megfelelőek legyenek. Én is eltettem pár olyan játékot, amik korábban lekötötték a kisfiamat. Például amikor a formabedobó már nem jelentett kihívást a számára, eldobozoltam, és félretettem a majdani kistesónak, hogy ép és szép állapotban majd ő is megörökölhesse. De túl bonyolultak se legyenek, hiszen ha nem érti a játékot, csak frusztrált lesz.

A csapda

Még ha ismerjük is a gyerekünk igényeit, akkor is könnyű túlzásokba esni. A kisfiam például odavan az autókért, így néha nekem is nehéz meggyőznöm magam a boltban egy-két új és szép darab láttán, hogy: nem, van már otthon bőven elég autónk!

A minimalista gyereknevelés lényege tehát az, hogy a gyermekünkben már kiskorától kezdve azt erősítjük, hogy a tárgyak fontosak, hiszen értünk vannak, a mi életünket teszik boldogabbá és könnyebbé, így amiket szeretünk, azokra vigyázunk, hogy minél tovább velünk lehessenek. Ezenkívül megtanítjuk neki, hogy felismerje, hogy mi az, ami valóban őt szolgálja, amire szüksége van, hogy később ellen tudjon állni a különböző reklámfogásoknak és a társadalmi nyomásnak. A minimalista gyereknevelés lehetővé teszi, hogy a gyermekeink az élet egyszerű, de szép dolgait vegyék észre. És végül sokkal több készségük fejlődik a kreativitásuk által, mintha azt mesterségesen stimulálnánk, vagy előidéznénk mindenféle célirányos, direkt ezt a célt szolgáló játékkal vagy elfoglaltsággal.

És ne felejtsük el, hogy a gyereket úgyis az érdekli, amit elsősorban nem neki találtak ki. Éppen ezért felesleges túl sok dologba beruházni. Egy fakanál egy keverőtállal elmélyültebb játékot tud biztosítani, mint bármely gyerekjáték, és az édesanyák öle a legmegnyugtatóbb hely, az összes ringatható, speciális babaágy vagy pihenőszék közül.

+1 Tanács, ha ajándékozni szeretnél

Ha babalátogatóba mész, vagy ajándékot szeretnél vinni egy gyerek számára, egyeztess a szüleivel! Tiszteld meg őket és az otthonukat azzal, hogy olyasvalamit viszel nekik, amire ők is az áldásukat adják, és amire valóban szükségük van. Lásd meg bennük az otthonuk bölcs kormányzóit, akik eldöntik, hogy mit szeretnének az életükbe beengedni. Törekedj inkább az élmény, a fogyasztás és a szolgáltatás típusú meglepetések irányába! Ha babalátogatóba mész, a legjobb választás az ajándékkártya vagy utalvány! A szülő tudni fogja, hogy mire szeretné felhasználni, míg egy századik aranyos plüssállatot csak bosszúsan fog ide-oda pakolgatni.

Számomra A szakirodalom, az etalon Kim John Payne Egyszerűbb gyerekkor című könyve, amit bátran ajánlok, sőt kötelezővé tennék minden leendő és gyakorló szülő számára!

Ne feledjük, egy gyerek attól boldog, ha szerető, gondoskodó, kiegyensúlyozott szülei vannak, és  nem attól, ha mindent (ami megvásárolható) megadnak neki. Ha őszintén magunkba nézünk, mi sem a tárgyaink birtoklásától leszünk elégedettek.

Győriványi Flóra

#egyszerűbbgyerekkor #minimalizmus #minimalism #childhood #anyavagyok #mik #elégjószülő #nevelés #kötődőnevelés #válaszkésznevelés

Hogyan tovább? – avagy ne csak a felszínen legyünk környezetvédők

Miért fontos számodra a környezetvédelem? Erre a kérdésre jó pár érdekes választ adhatunk, amikben egészen sokszor használhatjuk a „felelősség” szót. Azonban ennek a szónak az igazi ereje akkor érvényesül, amikor mögöttes tartalmat rejt – egy belső késztetést.

A két évvel ezelőtti nyár nekem az egyik legmeghatározóbb volt az életemben. Nagyrészt azért, mert ekkor éreztem hosszú ideje először,

hogy szívből szeretnék tenni a Földért.

Negyedikes korom óta üres felelősségnek éreztem a szelektív hulladékgyűjtést és a hasonló erősen ajánlott környezetbarát gyakorlatokat, azon a nyáron viszont egyre több érdekes és sokszínű megközelítést hallottam a környezetvédelemről, amik egyszerűen nem tudtak nem hatással lenni rám.

Láttam, hogy akiknek tényleg fontos a Föld védelme, mind valamilyen egyedi belső késztetésből cselekszenek.

És amikor ezeket a különböző belső motivációkat megértettem, át tudtam érezni a jelentőségét annak, hogy miért fontos törődnünk a bolygónkkal. Ezzel párhuzamosan megtaláltam azt is, számomra mitől érdekes és különleges ez a téma, és kialakult bennem egy mögöttes tartalommal bíró felelősségérzet. Megfogott az a gondolat, hogy az emberiségért, mint egészért is cselekszünk azzal, hogy óvjuk az élőhelyünket, hiszen nekünk jó az, hogy meg tudunk élni a Földön, amit – nem mellesleg – ajándékba kaptunk. Ráadásul nekem a természet egy olyan lelki erőforrásom, amire szükségem van, és mindenképpen őrizni szeretném, már csak hálából is. Emellett amitől nekem ez a téma igazán érdekes, az az, hogy az élet minden területével kapcsolatban áll, a gazdaságtól kezdve egészen a lélek egészségéig. Azt hiszem, még sokáig tudnám sorolni, mitől vált nekem igazán fontossá azóta a nyár óta a környezetvédelem.

Amint az embernek belső motivációja van arra, hogy tegyen a természet védelme érdekében, ösztönössé válik a cselekvés. Én ezt tapasztalom több mint két éve, amióta elkezdtem tenni a környezetünkért. Alapvető volt számomra, hogy igyekszem minél környezetbarátabb életet élni, amihez online (mint a Vászonzsákoslány Youtube csatornáján) szerencsére bárki sok hasznos ötletet találhat. Kifejezetten hatékonyan tudjuk aktivizálni magunkat önkénteskedésen keresztül, ahol még biztosan extra tudást is elsajátítunk. Én ezt a Klímabarát Települések Szövetségénél tehetem meg, de sok más hasonló szervezetnél van erre lehetőség. Ezen kívül pedig pont azzal szeretném védeni a Földet, hogy segítek másoknak is megismerni, miről szól valójában a környezetvédelem, mert ha ezt értik, akkor egyszerűbben megtalálják a saját belső motivációjukat a cselekvésre. Ennek érdekében az Engame Akadémián belül egy barátnőmmel vezetek egy közösséget, ahol interaktívan ismerkedünk meg a környezetvédelem rengeteg oldalával. Olyan témákról esik szó, mint a környezettudatos étkezési szokások, a fenntartható gazdasági növekedés, a vírushelyzet hatása a környezetre, zöld szervezetek tevékenysége és működése stb. Emellett Paladins of Earth néven vezetek egy diákokból álló csapatot, ahol egy fenntarthatóságról szóló társasjátékot és szabadulószobákat tervezünk.

Ha úgy érzed, Te is szeretnél többet tenni a Földért, környezetedért, mint a szelektív hulladékgyűjtés, keress rá az egyik ajánlásra!

Bízom abban, hogy minél többen ismerjük meg a környezetvédelem sokszínűségét, annál hamarabb találjuk meg a belső késztetéseinket, ami ösztönöz majd a cselekvésre.

PRP

Ajánlók:

Kötelező olvasmányok a low waste életmóddal ismerkedőknek

Szeretnél fenntarthatóbban élni és kevesebb szemetet termelni, de a low waste életmód elérhetetlennek, sőt megvalósíthatatlannak tűnik a számodra? Úgy gondolod, hogy „zöldnek” lenni drága és sznob dolog? Esetleg tartasz attól, hogy belebuknál a változtatásokba vagy azt sem tudod, hol kezdj bele? Ne aggódj! Senkinek sem megy egyik napról a másikra és mindenkinek vannak kérdései és fenntartásai! Ezek a könyvek abban segítenek téged, hogy megtaláld az utad az egyszerűbb és fenntarthatóbb jövő felé!

Szelektív hulladékgyűjtés, papírtáska (jobb esetben vászonzsák), trendi bambuszfogkefe, bioboltok. A legtöbb ember életében sajnos idáig terjed a környezettudatosság. Azonban emögött sokszor nem is a rossz szándék, hanem a kényelmesség és a megfelelő ismeretek és a tájékozottság hiánya található. Sokan azért nem kezdenek bele az új életmód kialakításába, mert azt sem tudják, hogy hol, melyik területen fogjanak bele. Ahogyan elkezdenek ismerkedni a minimalizmussal és a fenntarthatósággal, megijednek, hogy mennyi lemondással és átalakítással jár mindez az addigi életvitelükhöz képest. Éppen ezért egyből védekező állásba állnak, hogy nincs pénzük egy ilyen drága és sznob életmódhoz. Persze annak, aki csak annyit tud a low waste-ről, amennyit a reklámokban lát, miszerint mindent, ami rossz műanyag, azonnal le kell cserélni kézzel készített, helyi, fából vagy üvegből készült kifejezetten zero waste eszközökre, az valóban elkedvetlenedik és feladja a szalmaláng életű elhatározását.

Fontos hangsúlyozni, hogy a hulladékmentességre való törekvés egy életmód. Senkinek sem megy tökéletesen, főleg nem egyik napról a másikra. Ha úgy vetjük bele magunkat, mint egy 500 kalóriás megvonásos diétába, akkor hamar az ellenkezőjébe csaphat át a dolog és keserűen könyvelhetjük el, hogy mindez nem nekünk való.

Pedig minden apró lépés számít!

Én egy bő éve ismerkedem ezzel az új életszemlélettel és habár még messze nem csinálom tökéletesen és példamutatóan, már most rengeteg pozitív hatását tapasztaltam meg. Persze egyedül sehova sem jutottam volna. Először is a kezdeti lelkesedésemet és motivációmat kellett tudományosan is megalapoznom, hogy amikor éppen az érzelem nem vezérel, akkor a racionalitás segítségével ki tudjak tartani. Kellő dokumentumfilm, blog, youtube-csatorna megtekintése és szakcikk elolvasása után elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan is vághatnék bele a hulladékcsökkentésbe. Ekkor került a kezembe a low waste életmód alapja, alfája és omegája: Bea Johnson Zero Waste otthon, Kevesebb hulladék, egyszerűbb élet című könyve.

Egy jobb jövő otthon kezdődik!

Bea Johnson francia származású, Kaliforniában élő édesanya, a Zero Waste életmód nagykövete, aki családjával együtt egy év alatt csupán egyetlen befőttesüvegnyi szemetet termel. Ez elsőre hihetetlennek hangozhat, azonban a könyv elolvasása után megértjük, hogy néhány apró, napi szokás átalakítása milyen nagy változásokat eredményezhet hosszútávon. A könyv tematikusan, a hétköznapi élet minden területére kitérve ad konkrét tippeket, tanácsokat és különböző alternatívákat az olvasónak, hogy hogyan fogjon bele vagy haladjon a hulladékmentességre való törekvés rögös útján. Mindezt a saját életén és példáján keresztül mutatja be, ezzel is bátorítva az olvasót, hiszen elmeséli a hibáit és rossz döntéseit is.

A könyv tematikája szerint a háztartás különböző pontjain kezd, mint a konyha, kamra, fürdőszoba, hálószoba és a gardrób (ez utóbbi azért érdekes, mert a fenntartható divatnak és ruhatárnak már önmagában egy külön könyvet is szentelhetnénk (ez nekünk, nőknek különösen tanulságos lenne!)) Ezután kitér a munka világára, a home office és a munkahelyi hulladékcsökkentés területeire egyaránt. A könyv harmadik egysége volt számomra talán a legérdekesebb és legtanulságosabb, ugyanis ebben a részben mutatja be, hogy az emberi kapcsolatainkban és az otthonunkon kívül hogyan tudjuk megélni a hulladékszegény életmódot. Nekem ez azért volt fontos, mert sokszor azt tapasztaltam a saját életemben is, hogy otthon már egész jól kialakítottam néhány új szokást, de amikor kiléptem a házból vagy vendégségbe mentem, nem tudtam, hogy hogyan is kellene viselkednem, hogy ne tűnjek túl különcnek, ne lógjak ki a társaságból. Bea Johnson azt is bemutatja, hogy hogyan lehet vonzón és szimpatikusan közvetíteni mások felé a fenntartható törekvéseinket!

Engem kifejezetten lelkesített, ahogyan láttam, hogy egyre több mindent tudok a könyvből alkalmazni a saját életemben, és az ígért pozitív hatásokat én is megtapasztaltam. Azt is élveztem, hogy az életemnek azt a területét fejleszthetem tovább a könyv segítségével, amelyikben éppen a legnagyobb motivációt éreztem. Mindent magam miatt és a családom érdekében tettem, így nem kellett megfelelnem semmilyen külső nyomásnak vagy elvárásnak, éppen ezért a kezdeti lelkesedésem a mai napig megvan, így előszeretettel kísérletezem és próbálok ki új alternatívákat és vezetek be új szokásokat.

Dobd ki a szemetest!

Tóth Andit akár a magyar Bea Johnsonnak is nevezhetnénk. Zero waste tanácsadó, aktív instagram és youtube tartalomgyártó. Felületein az egyszerűbb és hulladékmentes életmódot közvetíti. Könyve a Dobd ki a szemetest! sokban hasonlít a korábban bemutatott Zero Waste otthon-ra. Felépítésében és tematikáját tekintve majdnem ugyanaz, mint Bea Johnson könyve. Annyiban mégis más, hogy még részletesebb és még színesebb, valamint a konkrét tippek és tanácsok mellett pontos pénzügyi kimutatásokat is tartalmaz minden fejezet végén, amelyben bemutatja, hogy az adott terület fenntarthatóbbá tételével mennyit spórolt meg a családi kasszának. Pontosan emiatt jobban is tetszett, mint a Zero Waste otthon, mert annyival több érdekességet, tapasztalatot és ötletet hozott. Tóth Andi könyvének elolvasása után az életem még több területén éreztem lelkes belső késztetést a változtatásra.

Amennyiben ismerkedsz a fenntartható, hulladékmentes életmóddal, javaslom, hogy az első lépés a tájékozódás és az ötletgyűjtés legyen. Ne akard egyik napról a másikra megváltoztatni az összes szokásodat, főleg ha másokkal is együtt élsz. Találd meg fokozatosan azokat a területeket az életedben, ahol késznek érzed magad arra, hogy fejlődj és kipróbálj új dolgokat. Hidd el, hogy ugyanúgy, ahogyan fokozatosan a hideg vizes medencébe ereszkedsz, úgy tegyél meg mindig egy új apró lépést a low waste életmód felé. Ha nem tudod, hol kezdd, akkor ez a két könyv a megfelelő társad lesz ezen az úton és végig segíteni fognak, hogy ne veszítsd el a kezdeti lelkesedésedet.

Amennyiben a vegyszermentes háztartás érdekel, olvasd el a Margareten a Levendula és ecet könyvajánlóját is!

Az otthon melegében

kép forrása: https://hu.pinterest.com/hulladekmentes/_created/

A megvalósítható környezettudatosság

Zero waste mozgalom, hulladékmentes háztartás, szemétmentes élet – jól hangzik nem? 

Ha csak kicsit is aggaszt a klímaválság, és szenvedsz a klímaszorongástól, akkor egészen biztosan találkoztál már ezekkel a fogalmakkal. Az igazi kérdés azonban valahogy így hangzik: valóban kivitelezhető lenne a zero waste életmód? 

Véleményem szerint nem, ugyanis amikor azt mondjuk, hogy zero waste módon élünk, akkor az a gyakorlatban azt jelenteni, hogy semmilyen mellékterméket nem termelünk, de ha mégis, akkor az teljes mértékben lebomló. Ez viszont a XXI. században nagyvárosiként egyszerűen nem lehetséges. Meg aztán vannak olyan dolgok is, amikről nem fogunk tudni lemondani.

De még mielőtt elkönyvelnénk, hogy hazugság volna az egész „környezettudatos élet” szlogen, és csalódottan sutba dobnánk minden elhivatottságunkat a témával kapcsolatban, szeretném jelezni, hogy ez nincs így. Egyszerűen csak arról van szó, hogy más irányból kell megközelítenünk ezt a kérdést. Egy olyan szögből, ami elérhetővé teszi számunkra a megoldását: ez pedig a low waste életmód.

Ez az életmód azzal jár, hogy az általunk előállított szemét mennyiségének minimalizálásával igyekszünk elérni azt, hogy kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk magunk után. Azonban még ez is óriási kihívásnak tűnhet egy olyan kultúrában, ahol kis túlzással még a levegő is kétszeresen előre csomagolt. 

Ám minden csak addig érződik lehetetlennek, amíg nincs egy célunk, amibe mankóként kapaszkodva elindulhatunk. Ha te még keresnéd a tiédet, akkor az alább összeszedett pontok megadhatják a várt kezdőlökést, – persze csak ha nyitott vagy rá:

  1. A fokozatosság elve sokra visz még minket! Nem kell rögtön mindenről is lemondanunk, haladjunk csak lépésről lépésre.
  2. Keressünk fel termelői piacokat, csomagolásmentes boltokat az élelmiszerek beszerzéséhez, a bevásárlóközpontokban pedig használjunk otthonról hozott vászonzsákot. A konyhai hulladékot (ha módunkban áll) komposztáljuk. A háztartási hulladékok közül pedig amit tudunk, azt hasznosítsuk újra, vagy gyűjtsük szelektíven.
  3. Saját kulacsba vagy termoszba kérjük az elviteles innivalóinkat.
  4. A hulladékcsökkentés egy tervezési folyamat, ne siettessük, addig ne induljunk el „csak úgy” alapon bevásárolni, amíg végig nem gondoltuk, hogy mire is van szükségünk. Ezzel a globális túltermelést is csökkenthetjük.
  5. Mindig jusson eszünkbe, hogy minden mindennel összefügg, gondolkodjunk végre nagyban, és tegyük félre a „csak egy csepp lennék a tengerben” mentalitást! 
  6. A kutatómunka és a kreativitás lesz a legnagyobb segítségünk. Mindig keressünk környezetbarát alternatívákat azokra a dolgokra, amikről le tudunk mondani! 

Összegezve láthatjuk, hogy a low waste nem arról szól, hogy radikalizálódva lemondunk ész nélkül mindenről, csupán arról, hogy elkezdünk tudatos döntésekkel tenni azért, hogy valami máshogy legyen.

T. Cs.