Tudjátok, mi bosszant fel igazán? – Ha valaki szürke, ha valaki egy másolat

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Az a helyzet, hogy bosszantanak azok az emberek, akikben nem tudom megragadni, hogy kik is ők valójában. Nem, nem azért, mert ne lennék jó emberismerő, hanem mert…nincs mit megragadni, nincs véleményük. Nem képviselnek egy ügyet, nincsenek jellegzetes szokásaik és tulajdonságaik. Sodródnak az árral, úgy viselkednek, ahogy az aktuális korszellem követeli. Arra dőlnek, amerre a szél fúj…

Az elkövetkezőkben nem kell velem egyetérteni, sőt, még olvasni sem kell tovább. Vigyázat, provokatív iromány következik!

Mindenki egy kaptafára?

A mai világunk annyira gyártószalag analógiára működik. Van egy trend, mindenki azt utánozza. Van egy viselkedésforma, mindenki úgy viselkedik. Van egy központi korszellem, mindenki sodródik vele. Miért? Mert könnyebb, és nem kell kitűnni a tömegből, sőt urambocsá gondolkozni sem kell. Ez pedig a mai modern fogyasztói társadalomnak nagyon kényelmes. 

A felkapott trendek mögött pedig elveszik a tartalom és elhalványodnak a hagyományos értékek: a család, a hitünk és a hazánk. A nagy szeretet és elfogadás jegyében fellazulnak az örökérvényű erkölcsi törvények és relativizálódik a férfi és a nő fogalma. Az elfogadás zászlaja alatt legyen választható a biológiai nem és ugyan kit érdekel, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette? Természetesen a nőnek joga van saját teste felett uralkodni, így az abortusz is egy eszköz erre, nem? Az persze nem fontos, hogy a magzat szíve már dobog, hiszen még csak az Édesanyában létezik.

Miközben mi mindenkit szeretünk és elfogadunk, szépen lassan elhalványodnak a keresztény értékek és a Biblia utat mutató keretei. A korszellem pedig röhög rajtunk, ahogy hülyét csinál belőlünk. 

Nem akarok kitűnni!

Jaj, nem csinálom ezt, mert mit fognak majd gondolni a többiek? Nem állok ki a hitemért, mert a végén még ki fogok lógni. Feltehetek egy kérdést? Miért a többiek véleménye határozza meg azt, hogy hogyan viselkedsz? A szolgájuk vagy? Nyilván nem arra gondolok, hogy pucéran rohanj végig a Blahán és pukkaszd szét a polgárokat, hanem hogy merj más lenni. Nem arra biztatlak, hogy felrúgva a társas együttélést normáit kezdj el gátlástalanul és bunkón viselkedni. Hanem hogy merj kitűnni a szürkeségből, különbözni és képviselni egy álláspontot. Legfőképp pedig merj kiállni a hited mellett – akkor is, ha ezzel nem leszel túl népszerű. 

Vigyázz, mert mások feltételezett véleménye önmagunk legnagyobb börtöne lehet.

De be szeretnék illeszkedni!

Annál rosszabb szerintem nincs, mikor azért, hogy beilleszkedjünk és ne tűnjünk ki, a legfontosabb személyre mondunk nemet: önmagunkra. 

Lehet, hogy beilleszkedünk, de ha egy közösségben el kell nyomni a véleményedet ahhoz, hogy befogadjanak, oda valóban szeretnél tartozni?

Hát elmondom neked, hogy ahonnan a meggyőződéseim és hitem miatt kilógok, oda nem is szeretnék tartozni!

Nem baj, ha nem értünk egyet!

Épp a minap gondolkoztam azon, hogy jobban kedvelem azokat az embereket, akikkel teljesen nem értek egyet és akikkel vitázni tudok, mint azokat, akik csak úgy eléldegélnek és nem foglalnak állást, mert nincs véleményük. Vagy úgy formáljak a véleményüket, ahogyan az aktuális helyzet megkívánja. Ugyan nekik nincs sok konfliktusuk, de kik is ők? Mit képviselnek? Nem csak a folyamatos megfelelési kényszer rabjai? Becsülöm azokat, akik képviselni tudnak egy ügyet – még, ha nem is értek velük egyet. Akik pedig langyos vizek, egyszer így mondják, egyszer úgy, tudjátok…ahogyan a szél fúj. Na, az engem nagyon bosszant…

Legyen benned meg az belső erő, ami ragaszkodik az értékekhez, a hitéhez, a világnézetéhez. Nem csak akkor, mikor kényelmes, hanem minden helyzetben. Merj más lenni és egy nézetet képviselni. Merj hangosan az utcán nevetni és merj bolondozni.

Merj felszólalni, kiállni akkor is, ha a többség mást képvisel. Merj kitűnni, ne simulj bele a nagy átlagba. Akik pedig ezért megvetnek téged, azok nem is méltók a véleményedre és a figyelmedre. Légy bátor!

Különben tudod mi leszel? Egy másolat. 

Tóth-Kuthy Betti

„Jaj, csak el ne ijesszem!” – randipara és az értékeink

Elmondjam neki, hogy mi fontos a számomra? Uh, ha kiderül tutira elfut a másik irányba, hmm, inkább várok. Majd egy hónap múlva, akkor talán már nem lesz annyira rémisztő.” 

Gondolom nem vagyok egyedül ezekkel a csodás gondolatokkal egy-egy randi előtt, közben és után. Beszéljünk a számunkra fontos dolgokról már a legelső randevún, vagy inkább minél később, nehogy elijesszük a jövendőbelinket (akit már ugye házastársunkként látunk a -1-ik percben)? Na, drágám, figyelj most rám! Akit el tudsz ijeszteni a számodra fontos értékek felvállalásával, az jobb is, ha fut. Sőt tegyél meg kérlek egy szívességet: még az ajtót is nyisd ki előtte, nehogy nekifusson és agyrázkódást kapjon!

Randipara

Randizás- megannyi kérdés, félelem, jaj, hogyan viselkedjek? Valóban ennyire bonyolult lenne, vagy mi tesszük azzá? Az az érzésem, hogy egy kissé béna a helyzet a randipiacon. Sokszor finomkodunk, nem merjük igazi énünket bemutatni, felveszünk egy szerepet-egész egyszerűen nem vagyunk sokszor önmagunk. Jó-jó tudom, hogy a randevú nem az a szitu, mikor teljesen nyugodtan tudunk létezni, de attól még, hogy izgatottak vagyunk felvállalhatjuk a számunkra fontos dolgokat. Így, mégha a szituáció izgalma miatt nem is tudjuk a szokásos laza, természetes énünket hozni – aki általában ontja a poénokat, most meg valahogy a saját nevét sem tudja kiejteni – a személyiségünk lényege nem fog elveszni. Ez itt a lényeg kérem szépen.

Mik a te értékeid?

Minden embernek megvannak azok az értékei, amelyeket fontosnak tart. Számomra ilyen a hitem. Erre alapozva hozom meg a döntéseimet, ez befolyásol az életem legtöbb területén, ez az én házam alapja. Téged mi vezet, mik a számodra fontos elvek? Ezek az értékek lényünk részét képezik, ezért bátran kell róluk beszélni – akár már az első randin, hiszen ezek alkotnak téged! Randizáskor is legyél biztos abban, hogy ki vagy, mit képviselsz, ne akarj beilleszkedni egy formába. Vállald fel Józsika előtt, hogy igen, számomra a hit az életem alapját képezi. Józsika pedig majd eldönti, hogy neki ez oké e vagy sem. De ne akard kitalálni, hogy vajon Józsika mit szeretne, és eszerint formálni magad… Majd Józsika helyett fog jönni egy Dezsőke, akinek pontosan úgy tetszik majd a formád ahogy vagy! 

Na de mielőtt a szemöldökök még magasabbra szökkennének, itt most nem az „oversharing” -ről beszélek. Nem arról, mikor 2 óra alatt elmondod életed első 20 évének történéseit, napokra lebontva, könnyek között osztva meg a lelki magasságokat és mélységeket. Csak arra biztatlak, hogy akár csak egy mondatban („Figyelj nekem fontos a hitem”) is, de fogalmazd meg a credodat. Mindig jobb előbb tudni az igazságot, mint később-így mindenki jobban jár.

De mi van, ha elijesztem?

Mi lesz, ha megijed? Nem túl korai? Inkább beszéljünk az időjárásról, abból baj nem lehet.” Na de most komolyan… az a személy, aki azért elfut előled, mert megosztod vele a számodra fontos gondolatokat… nos, az valóban jobban teszi, ha menekül. Aki megijed attól, aki vagy, az egész egyszerűen nem melléd való, nem jó a párosítás. Hidd el, akit a Teremtő melléd szánt, (és ez lehet több ember is, – nem egyszerre ám – mert nem hiszek az egy Nagy Ő-ben) azt nem fogod tudni elijeszteni azzal, ha felvállalod az értékeidet. Sőt, még vonzóbb leszel a szemében, hívást fog érezni, hogy még többet tudjon meg rólad. Az őszinteség és az egyenes beszéd egy tökéletes szűrője annak, hogy passzoltok e vagy sem. Hívő vagy?  Vállald fel. Ha például van egy kutyusod, aki fontos az életedben és a döntéseidet is hozzá igazítva hozod meg, akkor titkolod a létét az ötödik randevúig? Miért lenne másként a hiteddel és a világképeddel? Ha neked fontos, meghatározza a döntéseidet és erre alapozod az életedet, akkor erről a másik félnek is tudnia kell. Ezzel megijeszted és elszalad? Szaladjon-nem volt melléd való.  

Mindig jobb tudni, mint homályban élni. 

Soha ne félj arról beszélni, ami igazán fontos számodra. Legyél magabiztos abban, aki te vagy. Hogy nekem mennyire elegem van a finomkodásokból… „Jaj, én erről nem beszélek, mert elijesztem. Jaj, ezt nem mondom el neki mert kifut a világból.” A párkapcsolatnak nem az őszinteségen kellene alapulnia? Ha már az ismerkedéskor sincsen meg az őszinteség, akkor ugyan mi a francra építkezünk később? Ne akarj másnak tűnni, mint aki vagy. De komolyan. Vessük le ezeket a finomkodó álarcokat és éljünk aszerint amilyenek vagyunk. Szerepet játszani nem tudunk örökké, előbb vagy utóbb lehull az álarc és akkor mindenki nagyot fog nézni… Ne egy replika legyél, hanem egyéniség, aki a különleges és egyedi tulajdonságait arra használja, hogy a világot egy szebb hellyé teszi. 

Üzenetem, Neked.

Drága! Ha valaki elveszíti érdeklődését irántad, a világképed és értékrended miatt, akkor nem az az ember ül veled szemben, akivel párkapcsolatba kell, hogy lépj. Hogyan is tudnál vele közös, őszinte életet építeni, ha a számodra legfontosabb dolgokról nem tudsz vele beszélgetni? Akit elijeszt a bátorságod és az őszinteséged annak – csak, hogy finom legyek és nőies – ott az ajtó. Tudom, hidd el tudom, hogy a visszautasítás fáj, de mindig az igazság a legjobb, az visz előrébb. Felelősséged van abban, hogy vigyázz a saját szívedre, neked kell ezt a döntést meghozni. Állj ki magadért, állj ki a világképed mellett és azokat az embereket fogod vonzani, akik melléd valók. Minden más csupán hazugság. 

Tóth-Kuthy Betti

Működhet a párkapcsolat, ha eltérő az értékrend?

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának  véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy megoszthassuk különböző szemszögeinket!

Erre a kérdésre akkor tudsz magadnak körültekintően és hitelesen A-t vagy B-t mondani, ha a választ valamilyen formában már megtapasztaltad. Ha foglalkoztat a téma, íme, néhány hasznos lépés, ami már a kezdeteknél segíthet az eligazodásban!

Az ismerkedés jó esetben olyan, mint a tangó. Két ember egymáshoz való közeledése a kellő távolság megtartásával, majd fokozatosan az intimitás alapjául szolgáló bizalom megélése. Ha kihagysz egyébként lényeges lépéseket, hamar véget ér a tánc. A kezdeti vonzalom gyorsan elmúlik, a közös élmények pedig csupán megszabott ideig kötnek össze két embert. Ha egy picit elcsendesedsz, biztosan érezni fogod a lényeget: a teljességet, vagy a hiányt. 

Különbözőek vagyunk, különböző tulajdonságokkal. Ez nem azt jelenti, hogy ha te porcukorral eszed a káposztástésztát, a másik meg borssal, akkor itt a vége, fuss el véle. Azonban igenis fontos, hogyan gondolkozik az általunk választott társ arról, ami számunkra lényeges. Legyen az vallás, politika, munka, nevelés, egy átlagos emberi szituációban való megnyilvánulás. Mert valóban, a rózsaszín ködben homályosan látjuk ezeket a kérdéseket, de amint oszladozni kezd a színes fátyol, bizony előtérbe kerülnek és könnyen konfliktusokhoz vezethetnek. Ha tudod, hogy a melletted lévő embernek ugyanaz fontos, mint neked, az biztonságot ad. Nekem személy szerint nagyon tetszik a következő gondolat: Vigyázz, hogy te válassz, ne csak hagyd, hogy kiválasszanak! Ezt folytatva pedig a legfontosabb: vállald magadat. Vállald a hited, a nézeteid, a véleményed – aki ezt nem tudja teljességgel elfogadni, azzal nem leszel boldog. Ilyen egyszerű és pontosan ugyanennyire nehéz is ezt megélni.

Fájdalmas megtapasztalás, amikor rádöbbensz, hogy egy kapcsolat alapvetően triviális dolgok miatt nem működik, de ez nem véletlen. Tudnod kell, hogy ez azért történik, mert csodálatos érzés lesz, amikor jön valaki, akinek nem kell magyarázkodnod, akit nem akarsz meggyőzni, akinek (pluszmínusz a családjának, barátainak) nem akarsz majd megfelelni – és fordítva. Néha nem is gondolnánk, mennyire meghatározza az életünket, hogy milyen környezetben nőttünk fel. Éppen ezért, ha egy, a miénkkel ellentétes szemléletet próbálunk magunkra kényszeríteni, illetve a sajátunkat átragasztani a másikra, az egy folyamatos küzdelmet eredményez. A kisebb-nagyobb harcok következtében pedig elveszik a kapcsolatból a lényeg, amit nem helyettesíthetsz pillanatnyi örömökkel, utazásokkal, ajándékokkal. Onnantól, hogy elkezdtek azon gondolkodni, min változtatnátok csak azért, hogy tényleg minden jó legyen, onnantól baj van. Az egyik fél ugyanis elkezdi feladni saját magát, az elveit, hogy hasonuljon a másikhoz a kevesebb konfliktus érdekében. A tangóból kiveszik a tűz és a bizalom. Kihagytak pár lépést. 

Annak érdekében, hogy ezt elkerüld, egy jó tanács: kérdezz és figyelj!

A kezdetek kezdetén ez a legbiztosabb: beszélgess, sokat! Ismerd meg a másikat, de úgy, hogy közben a legfontosabb szabályt tudd: soha ne bízd a szívedet valakire anélkül, hogy nem győződtél meg a másik alkalmasságáról. Ez nem azt jelenti, hogy van egy mázsás kódexed, amiben pipálgatod az elvárásokat, hanem azt, hogy értékeled magad. Figyeld meg például hogyan viselkedik azokkal, akiknek nem akar megfelelni, hogyan reagál, amikor mesélsz neki számodra fontos dolgokról és persze figyeld meg önmagad az egész szituációban. 

Margaret Mitchell szerint csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé. Ha a gondolat elejére ugrunk, akkor azonban boldog házasság csak jó párkapcsolatból lehet. Ha egy életre szóló társat szeretnél, íme egy biztos recept: Állj meg! Figyelj! Hallgass! Imádkozz! 

Demeter Anna

Inspiráló alapgondolat: maiige.hu

Fotó: Unsplash