Sportosan Elegánsan Magyar Márkákban

Az első handmade termék, amit megvettem az egy LAMOPPE hátizsák volt, még anno 2017-ben. Akkor kezdtem az egyetemet és muszáj volt valami stílusosat beszerezni, hát bejött mert máig  használom ezt a csodaszép hátizsákot. 

Hogy miért választom azt, hogy magyar tervezőktől vásárolok? Mindenekelőtt azért, mert ezzel egy magyar vállalkozást támogathatok. Másrészt pedig azért, mert nagyon menő magyar márkáink vannak! Hol is kezdjem a felsorolást? Nos, nem titkolom, hogy elfogult vagyok a Delka bag márkával kapcsolatban, de ha megírom, hogy milyen király felirataik vannak, azt hiszem ti is megértitek, hogy miért. A személyes kedvencem: 

  • Feleség
  • Anya
  • Dolgozó nő
  • Házimunkát végző
  • Szexistennő

Rengeteg mókás és életszerű feliratuk van még, a teljeség igénye nélkül: (Olvass!; Az arcomra van írva minden; Jó nő; Feleségül ne vegyelek?; Kedves Testem! Szeretlek!)  amit pulcsira, pólóra, táskára és zoknira hímeznek, érdemes felkeresnetek a webshopjukat.https://delkabag.com/ Korszakalkotóan jó ötletnek, kreatív kiviteleznek és egy nagyon kedves márkának tartom a VERKSTADEN BUDAPEST-et, ahol a zseniális feliratokon túl, mint OK CSŐ, MEGOLDOM, SOSE NÖVÜNK FEL, NOT YOUR ARANYVIRÁGSZÁL a fenntarthatóságra is figyelnek, mert vannak termékeik, melyeket újrahasznosított ruhákra nyomnak rá! Így kedved szerint válogathatsz a feliratok és a stílusok között. https://www.verkshop.hu/

Ha pedig az ékszereknél tartunk akkor a csecse becse tűzzománcból készült különlegességeit lessétek meg instagramon, megéri mindenképp. 😉https://www.instagram.com/csecse_becse/

by Juli

LAMOPPE: http://mozeslaura.com/

Delka bag: https://delkabag.com/

VERKSTADEN BUDAPEST: https://www.verkshop.hu/

Csecse becse: https://www.instagram.com/csecse_becse/

Fotó: Delka honlap

Mi a spanyol nők titka?  – Virágoktól legyezőkig minden, amit a spanyol eleganciáról tudni kell 

Ha egy spanyol nőre gondolok, elsőként valami ilyesmi kép ugrik be: dús, fekete, göndör haj, vörös rúzs. Elegáns, földig érő, fekete ruha, kecses csípővonal, szexi magassarkú cipő. Esetleg egy virág a hajkoszorúba tűzve…

Nyilván sejtettem, hogy nem minden nő mászkál flamenco táncosként Spanyolország utcáin, de mégis, mikor az országba érkeztem, nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon a fejemben lévő, érzékien elegáns spanyol nő képének mennyire van valóságtartalma. 

Szóval, mit kell tudni a spanyol eleganciáról? Személyes megfigyelések következnek.

Farmernadrág? Unalmas.

Na, nem akarok túlozni, nyilván fel lehet fedezni csinos farmernadrágos spanyol hölgyeket is, de leggyakrabban kilépnek a farmer-póló kombinációból. A legtöbb nő ruhában indul el otthonról, menjen bárhová is: munkába, egyetemre, ebédre, vacsorára vagy épp kutyát sétáltatni. De gyakran hordanak izgalmas, feszülős vagy éppen lenge nadrágokat, virágmintás szoknyákat és blúzokat. 

Figyelemfelkeltő, magabiztos és kissé bohém a jelszó.

Brunch? Felveszem a magassarkúmat és megyek! 

A spanyolok alapvetően híresek arról, hogy rengeteget járnak étterembe, kávézóba. Reggel, délben, este, tele vannak a vendéglátóhelyek. A spanyol elegancia pedig szintén nem korlátozódik le az esti vacsorákra: egy spanyol nő teljes természetességgel felvesz egy magassarkút és egy elegáns ruhát már egy bruncholásra is. 

Melyik ruha legyen? A virágos vagy a virágos?

Feltűnően sok virágos és mintás ruhát hordanak. Nem félnek a színektől: a ruháikban is megjelenik a Spanyolországra jellemző napsütés, frissesség, élénkség. 

Ne légy közönséges, por favor! 

Mi a helyzet a sminkkel? Bár az erős színek megjelennek a szem- és a száj kiemelésénél is, figyelnek a mértékre: a smink ízléses marad, nem megy át közönségesbe. 

Ugyanígy a kiegészítőkkel: bár bátrabbak az ékszerviselettel, az elegancia itt is alapvető ismérv. Továbbá mindennél fontosabb, hogy mind a smink, mind az ékszerek passzoljanak egymáshoz és passzoljanak a viselt ruhához!

Amit felvehet Madre, azt felveheti Abuela* is!

Kortalan elegancia, szó szerint. A spanyol nők bebizonyítják, hogy a divat nem csak a fiataloké. Az esztétikus öltözködés szeretete minden generációban megvan: az éttermek teraszai nyüzsögnek nem csak a señoritáktól, de ugyanúgy a csinosan kiöltözött, sangriát szürcsölgető señoráktól.

¡Ay, Dios mío!** Templomba megyek, hol a legyezőm?

Az előzőek után talán nem meglepő, de azért megér egy külön bekezdést: mint mindenhol máshol, a spanyolok a templomban is megadják a módját az öltözködésnek. Az elegáns ruhát gyakran kiegészíti egy-egy legyező, melynek lágy susogása kellemes alapzajt biztosít a misén, és egyidejűleg megkíméli a hölgyeket a kellemetlen izzadságcseppektől. 

Ahol a népviselet szexi

Végezetül… Elég sokat elmond egy nemzet divatszemléletéről az, hogy a tradicionális viseletük, a flamenco ruha egy kifejezetten vonzó ruhadarab. Nem beszélve arról, hogy az azt viselő nő milyen táncot lejt benne… De a spanyol virtus megér egy külön cikket.

Kocsis Krisztina

*madre (spanyol) – anya, abuela (spanyol) – nagymama
**¡Ay, Dios mío! (spanyol) – Ó, Istenem!

Képek forrása:  

http://www.thecoolhour.com/
www.allure.com
pinterest.com

A diverzitás mintavállalata – avagy munkát keresnek a Victoria’s Secret angyalai

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Kezemben egy elegáns koktél, asztalomon főképp édes (és nem túl egészséges) ínyencségek, előttem pedig egy fekete képernyő, melyen nemsokára felhangzik Rita Ora, Shawn Mendes a The Struts és még sokan mások. Már csak pár perc, és Adriana Lima utolsó sétájára indul 18 év után a Nagy Alma kifutóján. Honnan is gondolhattam volna 2018 decemberében, hogy nem csak Adriana Limát, hanem az összes angyalt utoljára látom a Victoria’s Secret éves divatbemutatóján?

Victoria’s Secret a napokban jelentette be, hogy angyalaival szerződést bont, és új modelleket szerződtet, akik mostantól a brand új arcai lesznek. A kiválasztottak között van Priyanka Chopra Jonas színésznő, Amanda de Cadanet újságírónő, Adut Akech menekült, Valentina Sampaio (transz) és Megan Rapinoe LMBTQ+ aktivisták. A 7 új modell mind olyan „elismert nő, akiket egy közös szenvedély ösztönöz a pozitív változás elősegítésére”.

Hogy miért tekintem ezt a napot mégis a divatipar egyik gyásznapjának? Valóban dicsérendő, hogy a világ egyik legnagyobb fehérnemű márkája végre kiáll az egészséges testkép mellett, nem népszerűsíti és kényszeríti tovább az irrealisztikus edzés és diéta terveket a szegény lányokra, és olyan modelleket alkalmaz, akik közel állnak a hétköznapi emberekhez. Ez a modellváltás mégis számomra sokkal inkább a pozitív diszkrimináció újabb példája, mint egy dicsőítendő esemény.  

Romee Strijd, Gigi Hadid, Behati Prinsloo, Sara Sampaio, Winnie Harlow vagy éppen Palvin Barbara. 

Olyan lányok nevei, akiket évek óta csodálunk/csodálok a kifutón joggal nyerték el minden szimpátiámat, mert olimpikonokhoz méltó módon edzettek egész életükben. Hasonlóan például a cselgáncsozókhoz, kiknek szintén rendkívül fontos a testsúlyuk, jártak edzőterembe, tartották az étrendjüket, mindezt szüntelenül mosolyogva, a környezetüket (kötelezően) motiválva.

Ha egy sportolót nem kérünk meg, hogy „ne legyen csinos a teste” akkor ezeket a lányokat, akiknek a munkájuk a „jól kinézés” miért cseréljük le, és tesszük őket munkanélkülivé?

Számomra hatalmas motivációt adtak, mert bár tudtam, hogy irreális elérni az ő adottságaikat, mégis egy távoli céllal sokkal lelkesebben edzettem – bevallom, azzal a nyugodt tudattal, hogy ezt az „álmot” sosem érhetem el, így minden edzés öröm volt, 1-1 becsúszott csokoládétorta szelet pedig csak kisebb bűntudatot, sőt gyakran hatalmas boldogságot okozott. Most, hogy már „egészséges” modellek lesznek a mintaképek, sokkal nagyobb nyomást érzek, hogy ne hagyjam ki az edzéseimet, hiszen náluk „vastagabbnak” lenni már valóban nem lenne illendő…

Mi van akkor, ha valójában a VS csupán a felszínt kapargatja, és az emberek lelkében, mélyebben van a probléma? Azzal, hogy sokaknak hiányzik az egészséges önképük és nem tudják helyén kezelni azt, hogy vannak, akik vékony(abb)nak születnek náluk?

Bár megértem és támogatom a brand pozitív üzenetét, nem értek egyet azzal, hogy más lányokat a testük méretei miatt különböztetnek meg, és bocsátanak el állásaikból.

Fontosabb lenne az önértékelésre, önbizalomra és a mostanság oly divatos elfogadásra koncentrálni a testi diszkrimináció helyett, megtartani 1-2 modellt a korábbiak közül, főképp akkor, ha a VS is zászlajára tűzte már a diverzitást.

Kisbán Petra

Kép forrása: The Guardian

Mit jelent a fenntartható divat? Interjú Mengyán Eszterrel

Mengyán Eszter újságíró, a Holy Duck blog és instagram oldal, illetve a fenntarthatodivat.hu alapítója és szerzője. Felületein a tudatos ruhavásárlást népszerűsíti. 2016-ban belevágott egy kihívásba, miszerint fél évig egyáltalán nem vásárol magának ruhát. A hat hónapból hamar tizenhárom lett. Eközben határozta el, hogy a fenntartható divat egy olyan téma, amiről beszélni kell. Éppen ezt tettük mi is.

Hogyan jellemeznéd a kihívás előtti énedet? Hogyan tekintettél akkor a vásárlásra és a ruhákra?

Akkoriban a plázázás a húgommal egy rendszeres heti program volt. A ruhák nézegetése és próbálgatása közben beszéltük meg az aktuális eseményeket és a problémáinkat. A vásárlás inkább kikapcsolódást jelentett a számomra, egy olyan tevékenységet, amit azért végzek, mert megérdemlem. Ezen kívül sokszor vágytam megerősítésre, és ezt a ruhavásárláson keresztül akartam megkapni. Ez azonban egy felszínes megoldást jelentett. A ruhatáramat összevisszaság jellemezte mind színekben, mind fazonokban. Voltak olyan ruháim, amelyekben már a vásárlás közben sem voltam biztos, és voltak olyan darabok is, amiket megvettem, de aztán sosem hordtam.

Mi volt az a fordulópont, amikor úgy érezted, hogy változtatni szeretnél az öltözködési és vásárlási szokásaidon?

Ez nem egy pont, hanem sokkal inkább egy folyamat volt. Ha egy konkrét eseményt szeretnék megnevezni, akkor azt mondanám, hogy amikor megnéztem a The True Cost című dokumentumfilmet, de az ezzel kapcsolatos posztok és cikkek már korábban is eljutottak hozzám. Ez a film azért gondolkodtatott el, mert akkoriban abban a magazinban, amit szerkesztettem, folyamatosan hoztuk le az újabb és újabb cikkeket a legfrissebb trendekről, arról hogyan és honnan érdemes vásárolni, és én mindeközben tudtam a divatipar árnyoldalairól! Ezért éreztem azt, hogy a fenntartható divat egy olyan téma, amivel foglalkozni és amiről írni kell! Emellett én úgy tanulok bármilyen témáról, hogy írok róla, és ahogyan egyre jobban ásom bele magam a témába, úgy születnek az újabb és újabb cikkek. Így jött létre a blogom is.

Ekkor úgy döntöttél, hogy belevágsz egy kihívásba, hogy egy ideig nem vásárolsz semmilyen ruhát. Sem újonnan, sem használtan, sem másodkézből. Nehéz volt ez a kihívás? 

Egyáltalán nem. 

Nem is voltak elgyengülő pontjaid?

Volt egy-két elgyengülő pontom, amire határozottan emlékszem. Eleinte nem terveztem, hogy egy évig nem fogok vásárolni, mert elképzelhetetlennek tűnt a számomra. Végül aztán nagyon hamar eljutottam a harmadik, majd a hatodik hónapig. Ekkor jött egy tavaszi-nyári szezonváltás, amikor megfordult a fejemben, hogy de jó volna egy-két új csinos darab, de rájöttem, hogy már ott vannak a szekrényemben. Nem is a ruhára, hanem az újdonságra vágytam, de elhessegettem a gondolatot és egy pillanat alatt elrepült a második félév is.

Mi volt a tanulsága ennek az évnek? 

Egy nagyon jó önismereti út volt ez az életemben, amely során megtanultam másképpen tekinteni a ruháimra és a vásárlási szokásaimra.

Miért olyan nehéz a vásárlás mentesség? Miért kell ebből kihívást csinálni? Bevallom, én is elbuktam benne két hónap után…

Ennek nagyon sok oka lehet. Például éppen egy önismereti folyamatban vagy benne, amit a ruhatáraddal tudsz megtámogatni vagy most vettél részt egy szín- és stílustanácsadáson és fedezted fel, hogy milyen színek és fazonok állnak jól neked, és azokból szeretnéd feltölteni a ruhatáradat. Olyan embernek ajánlanám ezt a kihívást, aki kiegyensúlyozott, aki jól érzi magát a bőrében, aki önazonos a ruhatárával. Annak könnyedén teljesíthető lesz ez a cél.

Mi volt az első ruhadarab a kihívás után, amit megvásároltál?

Több ruhadarab volt. Egy személyi stylisttal mentem el vásárolni, mert kíváncsi voltam a módszereire, de nem volt jó élmény. Az volt az elképzelése, hogy egyszerre több ruhát kell vásárolni és akkor utána egy ideig egyáltalán nem kell. Azt tanultam belőle, hogy én a jövőben nem szeretnék így vásárolni. Főleg, mert nem is volt feltétlenül szükségem az összes kiválasztott ruhára. Emellett fullasztó is volt az a helyzet, hogy 13 hónap nem vásárlás után, hirtelen ennyi ruháról kellett döntenem. Ennek ellenére vannak olyan darabok abból a vásárlásból, amiket azóta is rendszeresen hordok.

Hova mentetek vásárolni? 

Egy second hand üzletben voltunk vásárolni. Ez fenntarthatósági okokból fontos volt számomra.

Van egy olyan instagram posztod is amiben azt írod: az a legfenntarthatóbb ruhadarab, amelyik el sem készült. Lehet a divatipar egyáltalán fenntartható?

A fenntartható divat nem jó fogalom.

A divat folyamatosan változik, tele van újdonságokkal, éppen ezért arra bíztat, hogy vele együtt te is újulj meg. Ez önmagában szemben áll a fenntarthatóság fogalmával.

Helyesebb lenne fenntartható stílusnak vagy fenntartható öltözködésnek hívni, de a hétköznapi használatban nem ez terjedt el. A fenntarthatóság a divat esetében azt is jelentheti, hogy egy hazai tervezőt támogatsz vagy egy lokális márkát részesítesz előnyben.

Több magyar tervezővel van együttműködésed. Sok ruhát kapsz tőlük? 

Igen, ennek köszönhetően jóval több ruhám van, mint amennyire szükségem lenne. De ez teszi lehetővé, hogy hitelesen tudjam őket közvetíteni mások felé, akik új ruha vásárlásán gondolkodnak és szeretnének hazai tervezőtől vásárolni. Ez persze fordítva is működik, így tudok visszajelzést is adni az alkotóknak a termékeiről.

Milyen gyakran vásárolsz magadnak ruhát?

Ebben az évben csak egy fehér sportcipőt vettem magamnak a Vagabondban, ami nem egy fenntartható márka, de tudtam, hogy ez a cipő és fazon, amit rendszeresen, addig fogok hordani, amíg le nem szakad a lábamról. Természetesen futottam egy kört, hogy másodkézből be tudom e szerezni, de nem találtam. Sajnos nem lehet mindig, mindent tökéletesen fenntartható módón megvásárolni. A legfontosabb szempont, hogy amikor ruhát veszel biztos legyél abban, hogy pontosan arra van szükséged és azt maximálisan ki is tudod használni.

Mengyán Eszter, fotó: Molnár Anikó
Lehet a fast fashion fenntartható? Egyelőre nagyjából kimerül annyiban, hogy papírtáskában vihetjük haza az új ruháinkat…

A működése miatt nem lehet fenntartható. A legnagyobb baj, hogy rengeteg új termék készül. A becsült adatok szerint 150 milliárd új ruhadarabot gyártanak évente! Ez egy elképzelhetetlen mennyiség! A fast fashion mellett pedig megjelentek az ultra fast fashion webshopok is. Ők még gyorsabban, még nagyobb mennyiségben állítják elő a termékeiket sőt, nekik már fizikai üzletre sincsen szükségük, hiszen influencerekeken és rengeteg internetes hirdetésen keresztül érik el a célközönségüket. Náluk már kollekciók sincsenek, hanem csak tömegével jelentetik meg az újabb és újabb darabjaikat.  Ez erősíti azt a káros mentalitást, hogy folyamatosan az a vágyad támad, hogy valami új kell. Ezt a gondolkodásmódot kell átfordítani.

Mit tapasztalsz a fiatalok körében? Még mindig a fast fashion hegemóniája uralkodik vagy nyitnak a tervezői ruhadarabok felé?

A tervezői ruhadarabok felé nem igazán, hiszen nem az ő pénztárcájuknak való. Inkább a second hand vagy a vintage, ami népszerű. De a fiatalok körében elsősorban a közösségtől függnek a vásárlási szokások, hiszen a csoportnyomás az, ami meghatározó. Ha a fast fashion a menő, akkor ott fognak vásárolni.

Órási az árbeli különbség a fast fashion és a tervezői ruhák között. Aki nem engedheti meg magának az új tervezői ruhákat, azoknak csak a turi marad? Ők nem érdemlik meg az új ruhavásárlás örömét?

Nézd, senki nem mondja, hogy ne vásárolj fast fashiont. Csak fenntarthatóbb megoldás a turkáló és a second hand. Egyébként meg lehet kapni másodkézből, (például a market placen) teljesen új ruhadarabokat is, amikről még a cimkét se vágták le, vagy amiket éppen csak felpróbáltak. Így is ki lehet élni az új ruhavásárlás örömét.

Hogyan lehetne közelebb hozni a hazai tervezőket az átlag emberek pénztárcájához?

Ha jobban megadóztatnák a fast fashion cégeket és kevésbé a magyar tervezőket vagy ha államilag támogatnák magát a konfekciót, a  háttéripart, az alapanyag gyártást és a varrónőket. Ez nagyobb segítséget jelentene, mint mondjuk külön-külön a vállalkozók támogatása.

Visszatérve a vásárláshoz. Mit tanácsolnál egy átlag embernek, akinek szüksége lenne valami új ruhadarabra és szeretne fenntarthatóan vásárolni és minden szempontot figyelembe venni. Ő hol vásároljon?

Egyelőre nem tud minden szempontot figyelembe venni… 2021-ben az egész arról szól, hogy ki hol tud kompromisszumot kötni. Jelenleg nincs, vagy nagyon kevés az olyan termék, ami minden szempontból tökéletes fenntarthatósági szempontból. Egy átalakulási folyamatban vagyunk, ezt fontos látni. Vannak olyan speciális ruhadarabok, amikre nincs fenntartható alternatíva, például bizonyos sportruházatok, amik technikai öltözetek, tehát már elbukik mondjuk az a szempont, hogy ne tartalmazzon műanyagot…

Akkor neked mit jelent, hogy fenntarthatóan öltözködsz?

Azt, hogy igyekszem mindent másodkézből beszerezni vagy magyar márkáktól vagy legalábbis az európai régióból vásárolni, de néha velem is megesik, például a mostani cipőm esetében, hogy nem sikerül fenntartható forrásból beszereznem.

Te mennyit mérlegelsz és kutakodsz egy új ruhadarab esetében?

Egyre kevesebbet. Mindig pontosan tudom, hogy mire van szükségem. Azt szoktam mérlegelni, hogy miben kell kompromisszumot kötnöm. Összetétel, származási hely, árak, kinézet stb… De megvannak a bejáratott helyeim vagy márkáim ahonnan szoktam vásárolni.

Sokan azonban azért nem vásárolnak másodkézből, mert macerás és tartanak a visszaéléstől. Neked sosem volt rossz élményed?

Az biztos, hogy kutatómunkát igényel és van, hogy nem találom meg azt, amit keresek. Rossz élményem nekem még nem volt, de hallottam már én is sztorikat. Ez benne van sajnos. Léteznek azonban olyan lelőhelyek (pl. Vatera.hu, Gardrobom app), ahol ellenőrzött keretek között működik az eladás, vásárlás.

Mondhatom, hogy fenntarthatóan öltözködöm, ha néha fast fashion üzletben vásárolok, mert csak ott találom meg azt, amit keresek? Nekem már lelkiismeret-furdalásom van, ha ott vásárolok…

Nekem is van lelkiismeret-furdalásom, de muszáj elengedni, mert különben megőrülsz. Régen azt gondolták, hogy a „zöldek” csak krumpliszsákban járnak, mert az a fenntartható. Ma már azért jóval nagyobb a választék a fenntartható öltözködés terén, de még mindig nem tart ott, hogy mindig, minden igényt és szempontot kielégítsen. Ha neked egy olyan darabra van szükséged, amit sehol máshol nem találsz meg, csak a fast fashion boltban, akkor belefér. Őszintén én azért nem érzek ingert arra, hogy fast fashion ruhát vásároljak, mert fogalmam sincs, hogy mi van a boltjaikban vagy a webshopokban, mert nem követem. Illetve nem is szeretném tudni, mert nem szeretném támogatni őket, és ezt most meg tudom tenni. Nincs kisgyerekem, nem változott régóta az alkatom, találtam alternatívát mindenre, de ez az én élethelyzetem. Az egy éves kihívásom alatt tűnt el az a rutin, hogy mindig tudtuk a húgommal, hogy hol, mi kapható, mert minden héten a plázákban kapcsolódtunk ki.

Akkor a fenntartható öltözködés, ha jól értelmezem egy törekvés, hogy inkább részesítsük előnyben a használt vagy másodkézből származó termékeket, de emellett elfogadjuk, hogy nem tudunk mindig minden szempontot figyelembe véve tökéletesen fenntarthatóan vásárolni?

Igen. Egyszerűen nem lehet mindig tökéletesen vásárolni.

A lényeg, hogy amid van, azt sokáig és rendszeresen hord és használd. Az öltözködés pedig nem csak a ruhákról szól, hanem egy kifejezés módja annak, hogy elmondhasd, mit gondolsz saját magadról és a világról.

Mengyán Eszter blogja: https://holyduck.hu/
Instagram oldala: https://www.instagram.com/holyduckblog/
Weboldala: https://fenntarthatodivat.hu/

Az interjút Győriványi Flóra készítette.

#-ek: #viszlátfastfashion, #fenntarthatódivat #tudatosvásárlás