Harangszó utáni csók és aprópénz a zsebbe, avagy magyar szilveszteri szokások

Hogyan leszünk gazdagok és hogy viszonozzák majd szerelmünket az újévben? Miért fontos, hogy mit eszünk szilveszter éjjelén? Megannyi magyar szokásunk, hagyományunk van, ha a szilveszterről és újév első napjáról van szó. De tudjuk e mit miért is teszünk?

MIT EGYÜNK, HOGY VELÜNK LEGYEN A SZERENCSE?
  • Lencse

A lencse (ha lehet virslivel), rizs, bab a pénzérmeket jelképezik. Hagyományosan éjfélkor kell az asztalra helyezni. Az a hagyomány, hogy ha ezt esszük pénzáldásban, gazdagságban lesz részünk az új évben.

  • Disznóhús

A hagyomány úgy tartja a nyúl túl fürge és elszalad a szerencsével a szárnyas húsokat pedig azért nem szabad enni mert a baromfi elkaparja a szerencsét. A malac viszont kitúrja a szerencsét nekünk a föld alól.

  • Rétes 

A rétes meghosszabítja az életet, ezért minél hosszabbra kell nyújtani és minél gazdagabban megtölteni.

MIT TEGYÜNK, HOGY SZERENCSÉS ÉVÜNK LEGYEN?
  • Csókoljuk meg azt, aki tetszik

Amint megkondulnak a harangok a hagyomány szerint szájon kell csókolnunk a kiszemeltünket, hisz akkor ő viszonozni fogja az érzéseinket az új évben. Fontos, hogy mindenképp az első harangszó után csattanjon el a csók.

  • Tűzijáték

A tűzijáték nem egy régi, hanem egy modern szokás. Viszont régebben is volt hasonló hagyomány. Mindenféle zajt keltettek, ami elijesztette a rosszat és távol tartotta a bajlós erőket.

  • Az anyagiak

Az év első napján tilos kölcsönt adni és kérni, szilveszter éjjelén pedig jobb, ha tele van a zsebünk pénzzel mert akkor egész évben gazdagok leszünk.

Még nagyon sok magyar szokásunk és hagyományunk van, próbáljatok ki párat, hátha beválik 😀 

Forrás: https://korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2012/12/31/szilveszteri-es-ujevi-szokasok-babonak-hiedelmek/

https://www.magyarorszagom.hu/szilveszteri-szokasok-noe.html

Demjén Dorottya

Eleanor H. Porter: Az élet játéka

Ezt a könyvet ajánlom, ha nagyon kivagy az élettől. Komolyan. Ezt nem csak úgy mondom. Ha már kiborultál a századik önfejlesztő könyvtől, de vágysz valami olvasmányra, ami életet lehel beléd, akkor ezt muszáj elolvasnod!  

Pollyana a tizenegy éves kislány,szülei tragikus halála után a Harrington kastélyba, Polly kisasszonyhoz, mogorva nagynénjéhez kerül. Pollyana beragyogja a poros kastélyt és meglágyítja Polly kisasszony szívét, mégpedig nem mással, mint a híres játékával. A játék, ami nem csak a birtok úrnőjét, hanem az egész falut magával ragadja. 

Az élet játéka Pollyana lelkész édesapjának találmánya. Nagyon szegény misszionáriusok révén a család adományokból élt. Pollyana már rég szeretett volna egy babát, de az adomány csak egy mankót hozott magával, így a kislány végtelenül elkeseredett. Apukája töprengett, hogyan is lehetne erre a helyzetre másként tekinteni, minek lehetne örülni a félresikerült adomány kapcsán. Így találta ki  a híres játékot.  A cél, hogy találjanak mindenben valamit jót, még a legnehezebb helyzetben is: örüljenek a mankónak, mert nincsen rá szükségük. Bár sovány vigasznak tűnhetett ez egy fiatal lány számára, ez a hálakeresés édesapja halála után is Pollyanna életfilozófiájává vált. Erről a gyönyörű, megható játékról szól a történet és arról, hogy a kislány hogyan érinti meg egytől egyig, a könyv összes szereplőjét.

Ez volt az első hosszabb regényem, amit kislányként elolvastam, de megígérhetem, ez a mű nem csak kislányoknak való. Számtalanszor újraolvastam már és mindig megérintette a szívemet. Ez a könyv reményt ad, felüdít és csupa melegséget áraszt. Nem fogod bírni letenni, meg fogod könnyezi és úgy érzed majd, az életedben valami új kezdődik. Vedd a kezedbe, olvasd el! Kezdd el játszani a játékot!

Demjén Dorottya

Légy Angyal, Légy a remény! 

Megosztok veletek egy személyes történetet, ami segített abban, hogy észrevegyem azokat, akiknek sorsa terhesebb, mint az enyém.Talán  a gyerekeknek,akikkel a Margaret csapatával segíteni szeretnénk van habos sütemény az asztalukon, mégis a mi cseppnyi szeretetünkre van szükségük ezen a karácsonyon… 

“Jaj de jó a habos sütemény
Mogyoró van az ő tetején
Ilyet én nem kapok, s ha ezért zokogok
Tudom sajnálnak az angyalok
Nekem nincs apukám, anyukám
Csak egy fél kifli az uzsonnám
S közben jó édes krém illata száll felém
Jaj de jó a habos sütemény.”

Gyerekkoromban sokszor énekelte ezt apukám. Mindig elkezdtem hisztizni, hogy hagyja abba mert ez túl szomorú és én nem bírom hallgatni. Ma már örülök, hogy dúdolta. Ma már örülök, hogy hallottam mert emlékeztet, hogy van, akinek nehezebb mint nekem. Ma már végig bírom hallgatni.Ma már nem fordítom el a fejem. Van, aki egyedül érzi magát karácsonykor, legyen az gyermek, idős vagy erejében lévő fiatal. Van, aki nem várja a karácsonyt mert nehézségeket hoz magával, legyen az anyagi vagy lelki gond. 

Mégis.Mindig van remény.Mindig.Mindig van fénysugár.Mindig.Léteznek angyalok. Angyalok, akik ha csak egy cseppnyi boldogságot is, de szebbé tudják tenni  egy gyermek karácsonyát. Angyalok, akik nem fordítják el a fejüket, nem dugják be a fülüket! Légy most Angyal! 👼✨

 A margaret csapatának nagyon fontos, hogy ha egy kicsit is de segíteni tudjunk,gondoskodjunk és szeretetet adjunk, amikor csak tudunk. Karácsonykor megkönnyítsük valaki helyzetét. Ezen a karácsonyon a határontúli gyerekekre,többek között a Szent Mihály Gyermekotthon és a  Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthon gyerekeire esett a választásunk az Egy vérből vagyunk alapítvány segítségével együttműködésben. 

Kérünk titeket, vegyetek részt a kezdeményezésben, hirdessétek! További információk a Facebook oldalunkon. 

Demjén Dorottya

James Bondtól a Micsoda nőig: Filmajánló az elegancia hetére

1. Elfújta a szél

Rögtön is egyik kedvenc Margaretünk szerzeményével kezdek. A Margaret Mitchell pulitzer díjas művéből készült film, nemcsak szívszorító történetével de gyönyörű ruhákkal is belopja magát a szívünkbe. Egy georgiai ültetvényes  makacs és gyönyörű lánya, Scarlett O’Hara (Vivien Leigh) a történet főszereplője. Szerelmein, szenvedésein, küzdelmein keresztül nyomon követhetjük egy ízig-vérig szenvedélyes nő életét. 

2.Az utazó

Bár először nem az elegancia jutna eszünkbe  magáról a történetről Angelina Jolie(egy pillanatra helyet adok Jolie csodálatomnak, mert ugyebár Jennifer Aniston rajongó vagyok😃)  megtestesítője a kifinomultságnak, előkelő ízlésnek a filmben. Ezek mellett a sztori is roppant izgalmas, és Me too ide vagy oda, Johnny Depp örök szerelme marad mindekinek (legalább is nekem biztosan). 

3. Álom luxuskivitelben

A híres remekmű, amiből Audrey Hepburn öltözékét mindenki ismeri, a filmet viszont annál kevesebben látták. Pedig egy örök klasszikus! Aki azt hinné  lejárt lemez, az bizonyosan téved, hiszen rátapint a  21.század egyik legnagyobb problémájára, lehet szükségünk másra és támaszkodhatunk azokra, akik szeretnek. Végül pedig a férfi főszerepet játszó George Peppard után olvadozni fogtok, ezt megígérhetem. 

4. A nagy Gatsby

Ne kövezzetek meg, de személy szerint úgy gondolom ez a klasszikus túlértékelt. Nekem egyáltalán nem tetszett a regény, de egyszer érdemes a filmet megnézni. A 20-as évek divatja, parti hangulata egészen különleges, Daisy (női főszereplő) elegáns megjelenéséből pedig ihletet meríthetünk. 

5.James Bond filmek

Kifogástalan külső, pazar autók,stílusos megjelenés.Az elegancia megtestesítője maga James Bond. A férfiak lophatnak tippeket a női szívek meghódítására és az öltönyök kiválasztásában és segíthet a híres 007-es.

6.Micsoda nő! 

Mindenkiből válhat elegáns nő! Úgy gondolom ez a film legfőbb üzenete. Julia Roberts a piros ruhájában örökké beírta magát a történelembe. Ha tippekre van szükségünk a stílusos átalakuláshoz, ez a mű a legjobb választás! 

Demjén Dorottya

Interjú zichi és vásonkeői gróf Zichy Pállal, a nagy múltú Zichy család leszármazottjával

Először is arra vagyok kíváncsi, hogy ki is az a Zichy Pál, mit kell tudni rólad?

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, nemzetközi tanulmányok szakon végeztem, jelenleg a bankszektorban dolgozom. Emellett hobbiként pálinkát főzök, túrázom és blueszenét játszom gitáron. A családom és a származásom története iránt 26 éves koromban kezdtem el érdeklődni. A hobbijaim közé tartozik még posztszovjet országok felfedezése és foglalkoztat a régi munkatáborok maradványainak felkutatása. Legutóbb az Oroszország északi részén fekvő Vorkuta városát látogattam meg. A Magyar Gulág Alapítvánnyal egy közös kiállítás is nyílt, az utunkon készült képekből. 

Miért mozgat meg ezeknek a térségeknek a látogatása

Nagyapám 5 évet töltött munkatáborban. Osztályellenség volt, családunk igencsak megszenvedte a kommunizmust. Az ismeretlen, vad vidékek felfedezésének izgalmán túl ezek az utak pszichés szempontból is segítenek ezt a transzgenerációs traumát feldolgozni.  

Sikerült megbocsátanod ezeket az üldöztetéseket?

Ez egy folyamat és nem segít rajta a tény, hogy a mai politikai életben olyan emberek is működnek, akik politikai közösségben és családi kapcsolatban állnak azokkal, akik annak idején az Andrássy út 60-ban kínozták az áldozatokat. Nehéz elfelejteni, de muszáj eltenni oda, ahova való és tovabblépni, mert nem tudjuk meg nem történté tenni. Fontos észrevenni, hogy a XX. század történelme során sokan és sokat szenvedtek, nem feltétlen csak a saját felmenőim és az ő társadalmi csoportjuk. Bízom benne, hogy mi, történelmi családok, felállunk, felelősséget vállalunk saját magunk és az utódaink életében ezáltal is egy jobb világot teremtve saját közösségünk és utódaink számára.

A történelmi családok közössége fontos szerepet játszik az életedben?

Igen. Említettem már, hogy 26 éves koromban kezdett el érdekelni a családom története. Fontos volt számomra, hogy találjak egy olyan közeget, akiknek hasonló a múltjuk, mint nekem és a családomnak. Gyermekkoromban ismertem meg az első foszlányait a családom történetének. Nagyapám, aki Nagyvázsonyban nőtt fel (ott található az egyik Zichy kastély) és apám is mesélt a híres históriákról. Bár a nagyszüleimet a kommunizmus alatt kitelepítették, sok bútort el tudtak hozni a kastélyból. A barátaim, amikor iskolás koromban átjöttek hozzám gyakran ugrattak azzal, hogy múzeumban élek. Elkezdtem gondolkodni, hogy talán vannak mások is, akiknek hasonlóan van egy nagyobb családtörténetük, és ekkor csatlakoztam a Magyar Történelmi Családok Egyesületéhez, melynek tavaly óta az elnöke vagyok.

Mik ezek a híres történeket, históriák?

A családunk címerében egy kereszt van két szarvasagancs között. Ez a családi legendárium legősibb része, a legenda szerint az ősünk vezette át Hunort és Magort a Meotisz mocsarán, amikor a csodaszarvast üldözték. Az első dokumentáció, a 13. századból származik. Családunk nagyobb felemelkedése Zichy Istvánnak köszönhető. A 17. században, amikor kiűztük a törököket, Zichy István győri várkapitány volt és a császár oldalán vitézkedett. Báró és grófi címet, valamint hatalmas földbirtokokat is kapott. Ő alapozta meg a családi vagyont, ami a II. világháborúig tartott. Nagyon szerteágazó lett a család és nagyon sok, olyan embert adott az országnak, akikre büszkék lehetünk. Saját szempontból pedig úgy élem meg, hogy az ő teljesítményük számomra példát ad. Feladatot, hogy nekem is le kell tennem valamit az asztalra, a saját körülményeimhez képest. Lehet, hogy valaki azt mondja, hogy nekik könnyű volt mert volt egy nagybirtok hátterük, amivel esetleg könnyebb volt a hobbijuknak élni vagy olyan feladatokat elvégezni, amiket a mindennap munkahelyére bejáró ember nem tud megtenni, mégis, nagyon sokat tettek az ország felemelkedéséért. Ami számomra és a családom számára is nagy felelősség, hogy ha én teszek valamit jót vagy rosszat, azáltal sokan megítélik az arisztokrata családokat és a saját családomat is. Olyan embereket is, akik nem tehetnek arról, hogy én hogyan viselkedek. Olyan integritásban akarok lenni magammal, olyan elvárásokat igyekszem támasztani magam felé, amikkel nem hozok szégyent családomra, az egyesületre, az egyesület tagjaira. Tartozom nekik ennyivel.

Az arisztokráciával szemben sok a sztereotípia. Sokan automatikusan a nagyképűséggel, sznobizmussal azonosítják. Még az értelmiségi közegekben is. 

Az az igazság, hogy a kommunizmus rendkívül kártékony volt. Tény és való, hogy voltak súlyos társadalmi egyenlőtlenségek, ami az arisztokrácia néhány tagjánál egy felsőbbrendűségi attitűddel párosult, de a kommunizmus alapvetően fals képet alakított ki erről a rétegről. Annak idején az arisztokráciának, a nép nagy részéhez képest fényűző életmódja volt, de elképesztő felelőssége is, hiszen rengeteg embernek adtak munkát. Szerencsére sznobizmussal és gőggel, mint sztereotípiával én nem igazán találkoztam. Ha én nem arrogánsan, hanem barátságosan viselkedem, akkor az emberek is pozitívan állnak hozzám. Ha én arrogánsan viselkednék, folyamatosan az őseimmel hencegnék, akkor nyilvánvalóan azt gondolnák, hogy: „Na, lám itt egy arisztokrata, aki most már hétszilvafás nemes. Nincsen semmije, de fennhordja az orrát.” Ezzel a viselkedéssel a negatív sztereotípiát erősítenem meg, de én szeretném azt gondolni magamról, hogy nem ilyen vagyok.

Tehát igyekszel ezt megcáfolni.

Pontosan. Senki nem tehet arról, hogy milyen nevet örököl, milyen családban született. Ez van, ezt dobta a gép, én ide születtem, ezzel az örökséggel kell valamit kezdeni.

Akkor nyomás is egyben?

Olyan szempontból nyomás, hogy őseim ismertebb emberek voltak és sokat tettek le az asztalra, így én sem ülhetek a babérjaimon.  Ükapám, Zichy János kultuszminiszter, a szépapám Zichy Géza zongoraművész és Zichy József, pedig fiumei kormányzó volt. Ha belegondolok, ők a saját területükön miket értek el, milyen közmegbecsülésnek örvendtek, akkor ez számomra is egy feladat, hogy tennem kell valamit a saját eszközeimmel. 

Az országban járva lépten-nyomon Zichy-kastélyokba lehet botlani. Ezt hogy éled meg?

Nehéz azt látni, hogy családom tulajdonában mennyi kastély és birtok volt és tapasztalni, hogy ma ebből semmi sem maradt.  A második világháború után ezt a vagyont államosították, a rendszerváltáskor pedig – a környező országokkal ellentétben – a kastélyokat nem lehetett visszaigényelni, csak a földterület egy töredékét kárpótlási jegyek formájában.

Egy hasonló, mint a román restitúciós törvény, nem lenne bevezethető Magyarországon is? 

Ha lenne politikai akarat, akkor szerintem meg lehetne oldani, de sajnos soha nem volt rá.

Tegyük fel, meghoznának egy ilyen törvényt, ezentúl még hatalmas mennyiségű pénzre lenne szükség a kastélyok felújításához, fenntartásához?

Igen. Sokakat állít szinte megoldhatatlan feladat elé Erdélyben is. Visszakapták a kastélyt, viszont az állam a család egykori földterületeit megtartotta, így ezeket az épületeket borzasztó nehéz fenntartani. Az életcélomat nem az elkobzott vagyon visszaszerzésében látom, hanem abban, hogy egy olyan közösséget teremtsek meg, ahol hasonló hátterű és gondolkodású emberek egymást erősítik saját életcéljaik elérésében és hazájuk fejlődésének érdekében, ahogy azt őseik tették. A Magyar Történelmi Családok Egyesülete e célok elérésben szeretne segíteni nekik.

Ez az örökség ad egy célt, motivációt. Viszont a küldetésekkel mindig jár a kereszt is.

Jordan Peterson többször beszél az életcélok fontosságáról. Részben az ő hatására kezdtem el komolyan gondolkodni azon, hogy mit akarok én az életben? Mi az életcélom?  Ez a név ad egy feladatot, hogy közösséget építsek, vagy segítsem azokat az embereket, akik a régi családok történetével foglalkoznak.

A Magyar Történelmi Családok Egyesületének mi a célja?

A Magyar Történelmi Családok Egyesületét 1994-ben alapították. A II. világháború után és 1956-ban összességében az arisztokrácia 80 százaléka emigrált, szétszóródtak a világban. Az egyesület célja e szétszóródott közösség egységbe kovácsolása. Közös programokat, kulturális esteket (ezek minden érdeklődő számára nyitottak), valamint bálokat szervezünk, hogy a régi nemesi családok leszármazottai ismét egy közösséget alkothassanak.  Én sem ismertem senkit az elején, mégis azt vettem észre, hogy pillanatok alatt egy hullámhosszra tudtam kerülni a tagokkal. Szerintem az embernek, ha van egy közege, ahol hasonló embereket találhat, hasonló háttérrel, akkor már kap egy identitást és nincs annyira elveszve a világban. Bizonyos – elsősorban a nyugati világban terjedő – ideológiáknak köszönhetően manapság az identitás válságban van. Sokan nem tudják, kik is ők valójában és hová is tartoznak. Divat lett megtagadni a szülőket, megtagadni és sötét színben feltűntetni a múltat. Aztán egyszer csak ott állsz egyes egyedül, kötelékek és a hovatartozás érzése nélkül. 

Említetted az emigrációt. Ez azt jelenti tehát, hogy a leszármazottak is külföldön nőttek fel, tanultak. A te generációdból, voltak, akik visszatértek Magyarországra?

Érdekes, kettős identitások vannak. Egy példa erre egy ismerősöm, aki kint él Svájcban, de magyarnak vallja magát és sokszor hazalátogat. Számunkra nagy feladat, hogy ezeknek az embereknek újra csatlakozási pontokat kínáljunk Magyarországon. Fontos, hogy legyen nekik miért idejönni és találjanak egy közeget, amiben nálunk is otthon érzik magukat. Aki érez valami magyar identitást önmagában, érdekli a saját családja, felmenői, szeressen hazajönni, találkozni, érezze, hogy közösségben van. Ilyen szempontból az Egyesület gyökereket ad nekik.

A másik kritika, ami éri az arisztokráciát, hogy nagyon zárt. 

Annak idején ez a zártság az életmódból, vagyoni helyzetből fakadt, mára ez megváltozott. Az életemben az, hogy ebből a családból származom, a munkakeresésemben, egyetemi tanulmányaimban nem járt előnnyel. Csinálnom kell a saját feladataimat az életben. Ez megmaradt küldetésnek, belső identitásnak. Ma már nem lehet egy ilyen zárt közösségről beszélni. A nemesség, azon belül az arisztokrácia már nem létezik önálló társadalmi osztályként.

Azért én a keresztényeknél is nagyon sokszor érzem azt, hogy van egy belső kör, ahova mindenki tudja, hogy lehetetlen bekerülni. Ilyesmire gondolok „zárt” alatt. Vegyünk például egy „nagyestélyis” bált, ahova csak adott névvel léphetsz be. 

A Magyar Történelmi Családok Egyesületébe történő tagfelvételnek igen szigorú feltételei vannak. Ez részben azért alakult ki így, mert az egyesület tagja az európai nemesi családokat tömörítő ernyőszervezetnek, melynek felvételi kritériumait mi is követjük. Ez alapján csak az lehet tag, aki apai ágon papírokkal tudja igazolni nemesi származását. Az egyesületbe történő felvétel megfelel a második világháború előtti magyar nemességigazolási eljárásnak, ugyanis 1947 óta nem beszélhetünk nemesi címekről és rangokról.  A nemesség igazolása nem értékítélet, viszont szükséges ahhoz, hogy a mi szervezetünk az európai nemesi családokat tömörítő hálózatnak részese legyen. Nekünk az a küldetésünk, hogy ezen a területen kicsit „rendet rakjunk” mert nagyon sokan visszaélnek ezekkel a nevekkel.  Volt olyan, aki egy grófi család nevét felvéve hamisított dokumentumokkal visszaigényelt földterületeket Szlovákiában, de pórul járt és az egész kalandnak börtön lett a vége. Egy jól működő közösségben nem lehet a zavarosban halászni, a turpisságok hamar kiderülnek. Tehát az Egyesületbe való belépésnek szigorú feltételei vannak, de az Egyesületen kívül van egy baráti kör, akik a kritériumok szerint nem lehetnének tagok, ám érdeklődnek programok iránt és a tagokhoz hasonló értékrendet és identitást vallanak magukénak. Mi őket is szeretnénk megszólítani.

Milyen programjaitok vannak?

Előadásaink, konferenciáink elsősorban történelmi témákban, de szeretnénk ezt kicsit kitágítani. Jelenleg a vár és kastélyépítészetről tart nálunk előadássorozatot Bugár-Mészáros Károly építész, de lesz a klasszikus öltözködési stílusról is előadás. Rendezünk bált, egyesületi kirándulásokat a történelmi Magyarország emlékhelyeire helytörténeti előadásokkal kísérve, megemlékezéseket tartunk jeles ünnepeinken, művészettörténeti bemutatókat hallgatunk meg szalonestjeinken.

Az utolsó kérdésem az lenne -ha már a Margaret női magazin-, hogy van-e olyan nő a Zichy családodból, aki inspirált és felnézel rá?

Kicsit kitágítanám a kört a teljes arisztokráciára. Andrássy Ilona elképesztő nő volt, az első világháborúban az olasz fronton önkéntesként főnővérként dolgozott. A saját családomból nagyapám testvére, Zita néni, aki számomra példaértékű. Úgy nevelte fel három gyermekét, hogy a II. világháború alatt menekülnie kellett, a férje pedig korán meghalt. Nekem azok az elődök nyújtanak ebből a közegből inspirációt, akik az arisztokrata létből hirtelen a társadalom szélére kerülve, a hatolom által kitaszítottan is meg tudtak maradni tisztességes embernek. A nagyapám 5 év kényszermunkatábor után hazaérve, csontsovánnyá fogyva, nagyanyámmal új életet kezdett. Nagyon szegény körülmények között, kőkemény munkával, kevés pénzből, de egymás mellett kitartva gyerekeiket tisztességesen felnevelték. Egyszerű az elit részeként ismertnek, népszerűnek és nagyvonalúnak lenni, de akkor mutathatjuk meg emberségünket igazán, ha nehéz helyzetben is a tisztesség útján járunk.

Az interjút Demjén Dorottya készítette.

„Ha nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük” – Tóth Gabi védelmében

Nyílt levél Tóth Gabinak.

Kedves Tóth Gabi!

El nem tudom mondani és felsorolni mennyi gyűlöletet kaptam életem során azért, mert fontos volt a hitem. Nem, nem azért, mert elmondtam valamiről a véleményem, hanem mielőtt még bármiről is kifejthettem volna mit gondolok, az a két szó, hogy keresztény vagyok, hihetetlen reakciókat váltott ki az emberekből.  Volt, hogy előtte teljesen normálisan és kedvesen viselkedő egyének, a buli közepén elkezdtek velem ordibálni, azért, mert annyit jelentettem ki, hogy szerintem létezik Isten. Hatodikos koromban, 12 évesen, teljesen kiközösítve éreztem magam a röplabda edzéseimen mert, tudták a csapattársaim, hogy járok templomba és hülyének néztek miatta. A gimiben aktivistának csúfoltak mert fontos volt számomra a keresztény közösség életben tartása és mindenféle ilyen programon részt vettem. 

Miért írom most ezt le? Nem azért, mert sajnáltatni szeretném magamat vagy az áldozat szerepben szeretnék tetszelegni. Azért írom le mert bár mivel tudtam és arra tanítottak, hogy az a helyes, hogy kiálljak a hitem mellett, nem mindig tettem ezt szívesen. Ha megszólták, megvédtem, és mindig jó hangosan hangoztattam, hogy igenis márpedig keresztény vagyok, de sokszor nem jó szívvel tettem, hanem csak azért mert muszáj. Arra vágytam, hogy elfogadjanak és szeressenek az emberek, ez pedig általában ritkán történt meg, miután kiderült a „titok”. 

A tinédzser éveim alatt te voltál a rocker csaj. Nem igazán hallgattam a zenédet és nem is ismertelek, aztán az elmúlt évben elém került egy bejegyzésed, arról, milyen sokan tartanak agymosottnak, amiért hívő vagy. Mélyen szívembe találtál ezzel a pár mondattal.

Mintha megfogalmaztad volna egy posztban, amit életem során oly sokszor éreztem, és lenyűgözött a bátorságod! Ráadásul nemcsak a bátorságod, de az, hogy a „menő”, kereskedelmi tévében szereplő, fesztiválokon koncertező, tetkós Tóth Gabi írta. Nem a hosszú szoknyás Irénke, aki heti 5 misére jár arany feszülettel a nyakában (nem mintha ezzel bármi gond lenne, de tőle nem lepne meg egy ilyen poszt és talán akkora hatást se gyakorolna rám) hanem az a Tóth Gabi, akiről nem gondoltam volna, hogy ilyet tesz. És ez ötszörös erővel hatott rám. Ha ez a nő, akit ismer az ország, híres, nem a megszokott katolikus „jó kislány” szereplő, hanem rocker csaj, újdonsült anya, népdal énekes, sztárban sztár zsűritag, képes felvállalni a hitét, akkor én Demjén Dorottya, hogy jövök ahhoz, hogy ezt ne teljes szívvel, lélekkel tegyem meg? Minimum napi tanúságtételt kellene tennem, hogy olyan szinten bátor és elhivatott legyek, mint te. 

Gabi, te erőt öntöttél az olyan fiatal lányokba, mint én. Példakép lettél számomra, én is ilyen bátor, és erős keresztény nő szeretnék lenni.

Akik pedig azt mondják, nem vagy hiteles, mert tetoválásod van, azok repüljenek el a 21. századba és légyszi ne a sötét középkor vallásosságánál ragadjanak le. Vagy akik, kritizálnak tanulmányaid hiánya miatt, azok kezdjenek el bibliát olvasni. Ajánlom Jézus, mint főszereplő történetét, aki ács, az apostolokat, akik halászok és személyes kedvencemet Mária Magdolna életútját. Hétvégi olvasmánynak szuper lesz, megígérem!  Akiknek pedig csupán, annyi a problémájuk, hogy hiszel és fontos számodra a magyarságod, azoknak kívánom, hogy legalább egy érték mellett álljanak ki, ami nem túl népszerű, csak fele annyi bátorságuk legyen, mint neked, mert kíváncsi lennék mit reagálnának, ha ország világ gyalázná őket vagy a családjukat?

Hihetetlen a küldetés, misszió és evangelizáció, amit tettél, az elmúlt pár hétben. Olyan embereket, értél el, azzal, hogy vállaltad Istent, akiket nem biztos, hogy a Katolikus Egyház a segítséged nélkül el tudott volna érni . Viszont te segíteni tudtál és együttműködtél! Reményt adsz nekem is, hogy nem csak a templomban, kis kosztümben lehet evangelizálni, hanem olyan helyeken is (lásd pl. szórakoztatóipar), amit hagyományosan nem kötünk össze a kereszténységgel. 

Végszónak pedig csak annyit, hogy ez a gyűlölködés, amit kapsz, azt jelzi, hogy valamit nagyon jól csinálsz! A sátán mindig azokat támadja a legjobban, akik a legnagyobb dolgokat viszik véghez Jézusért! Kérlek a lelkedet óvd ezektől a gyűlölködő üzenetektől – „gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé” -és ne felejtsd, az Isten megvívja harcainkat és jutalmat kapsz ezért az üldöztetésért a mennyben!

Felemelő volt az éneklésed a zárómise előtt, köszönjük! 

Imádkozunk érted és egész családodért, nem csak én, hanem több százan ebben az országban! Mögötted vagyunk mindannyian, de legfőképpen a jó Isten, aki oltalmaz, véd, szeret és elkap, hogyha kell. 

„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Az Úr legyen előtted,
hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted,
hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad,
hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen, ha mások rád rontanak
Az Úr legyen fölötted,
hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
ma, holnap és minden időben.

A jó Isten áldását kérem rád és egész családodra,

Demjén Dorottya

Fotó: Tóth Gabi Facebook oldala

Nagybörzsöny: a mesefalu

Ha szeretnél elrejtőzni, elmenekülni a nagyváros betonrengetegéből akkor Nagybörzsöny a legjobb választás. Egy piciny falu, csodálatos természeti csodákkal és végtelenül kedves emberekkel. Budapestről leggyorsabban Zuglóról, Kőbánya Kispestről vagy Újpest állomásáról indulhatunk útnak. Vonattal egészen Szob településéig kell mennünk. Ott átszállunk egy volán buszra és fél óra alatt meg is érkezünk. 

Én is kipróbáltam ezt a csodás helyszínt és már útközben elkapott a falusi élet varázsa. A sofőr az egész buszt megállította, mert találkozott a cimborájával és meg akarta venni tőle a fejhallgatóját. Nem zavartatta magát és mindenki elfogadta, hogy ez így van rendjén, hisz itt nem rohan senki sehová. Én pedig máris elengedtem minden stresszt és feladatot, magával ragadott a nyugalom szigete. Az édes otthon nevű vendégházban szálltunk meg, ahol igazi magyar vendéglátás fogadott bennünket. Mindenkivel kedvesen elbeszélgetnek, folyamatosan megkérdezik, hogy jól érzed e magad, és friss, saját készítésű reggelivel várnak. Házi termesztésű fűszereikkel ízesített kenőmájassal, ropogós zöldségekkel, házi kolbásszal és kiflivel kezdhetjük a reggelt. A szőlőlugas, a surranó kiscicák és a piros muskátlik miatt egészen olyan mintha egy Jókai regénybe csöppentünk volna. A szomszédban található a Lek-vár-lak, ahol vásárolhatunk lekvárt a fehér csokoládés málnástól egészen a pálinkás ízesítésig. Kaphatunk gyömbér, áfonya és rostos málnaszörpöket is.

Programnak gyönyörű túraútvonalak várnak, egy 13. századi templom humoros tárlatvezetéssel, kedves ki éttermek, de a retro kocsma is visszarepít minket az időben. Zebegényben csobbanhatunk a Dunában, supozhatunk, motorcsónakozhatunk majd ehetünk egy lángost vagy egy finom fagylaltot a part mentén.

Magyarország gyönyörű, eldugott falvainak, tájainak felfedezését mindenkinek ajánlom. Kicsiny hazánk nemcsak a Balatonból és Budapestből áll. Mindenkit buzdítok, hogy ismerje meg egész országunkat, hisz hihetetlenül sok kincsesdobozra bukkanhatunk.

Demjén Dorottya

C.S. Lewis: a keresztény zseni

C.S. Lewis a Narnia krónikái írója ír családban született és egészen 1929-ig ateista volt. Megtéréséhez segítette kedves barátja, J.R.R. Tolkien, akivel egy egész éjszakai filozofálás után eljutottak arra az igazságra, hogy Jézusnak mégis csak léteznie kellett. Tolkien meggyőzte Lewist, hogy a történelem eddigi mítoszai, elméletei, mind az előfutárai voltak a kereszténységnek. A beszélgetés után elolvasta az evangéliumokat és arra jutott, hogy annyira racionálisan és tényszerűen írták meg őket, hogy nem lehetnek kitalációk. Mivel pedig az ész és a logika mentén vizsgálódott, ezek révén is sikerült megtérnie. Olyannyira hívő lett, hogy számos művet írt, kifejezetten a hit védelmében.

A leghíresebb alkotása a Narnia krónikái. Kiskoromban láttam először a Narnia történetét, de ekkor még fogalmam se volt mélyebb tartalmáról. Mindig is az egyik kedvenc filmem volt és ahogy felnőttem, mindig egyre többet és többet értettem meg belőle. Eldöntöttem, elolvasom mind a 7 részét. Milyen jól tettem! 

C.S Lewis nem a képünkbe akarja vágni, hogy „térjél meg”,” légy vallásos”! Sokkal finomabb módszert választ. Mesél. Mesél a nagy, jóságos oroszlánról, aki az erdő ura és minden emberfiát szeret, életét adja értük, a megtestesült jóság és szeretet. Mesél a gonosz királynőről, aki édeskedő hazugságokkal próbálja megnyerni magának az embert, de miután felhasználta őket céljához, pusztulásba és kietlenségbe taszítja őket. Mesél Ádám fiáról és Éva lányáról, akiknek harcolniuk kell a gonosz ellen, de akik sokszor hibáznak és válnak árulóvá, az oroszlán mégis megkönyörül rajtuk és megbocsát. 

C.S. Lewis meséit azoknak ajánlom, akik elfáradtak a prédikációkban, a vallásos könyvekben. A Narnia krónikái üdítő, könnyed és mégis hatalmas mélységeket tartalmazó történetek, amelyek közelebb visznek minket gyermeki hitünkhöz, akkor is, ha azt gondoljuk, hogy az már elveszett.

forrás: http://cslewis.hu/eletrajz/

Demjén Dorottya

Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Francia szerelmek, egy szál cigaretta a reggeli kávé mellé. Munkába rohanás a nyüzsgő pesti forgalomban, gyors interjúkészítés a rohanó média világában. Báltermek, a bécsi elit zárt világa, diadémok, selymek, nemesi vér. Kicsiny erdélyi falu, csípős hajnalok, egy kupica pálinka, ezeréves receptek, omladozó kastélyok. Ugron zsolna mindegyik világot elhozza nekünk az Úrilányok Erdélyben című regényében.

Ugron Zsolnát egy irodalmi fesztiválon hallottam először beszélni. Már akkor megfogott eleganciája, műveltsége, kifinomultsága és elhatároztam, olvasni fogok tőle valamit. Az Úrilányok Erdélyben című művét ajánlom, ha könnyed olvasmányra vágyik az olvasó, de mégsem egy ponyvát venne a kezébe. Tanulhatunk a történelemről, csodálatos receptek jutnak a kezünkbe és a szerelmi szálak se maradhatnak el. 

Annának úgy tűnik, tökéletes az élete, hisz gazdag, jóképű, külföldi barátja van, aki már feleségül is venné. Nívós állása van a televíziónál, színes társasági életét partik, kulturális programok, utazások tarkítják. Nem mer szembenézni a kimondatlannal, de az olvasó végig érzi, hiányzik valami ebből a bűvös életből. Szép lassan megismerhetjük Anna gyökereit, családját és ezen keresztül pedig egy pompás bécsi bálon, nagynénje és egy titokzatos férfi rádöbbentik, eddig csak a felszínen élt. Anna elkezd mélyebbre ásni: elutazunk vele piciny szülőfalujába, a csodás Erdélybe, és betekintést nyerünk generációk szerelmeibe, tragédiáiba és mindenbe, amit maguk után hagytak, a több százéves kastélyok és receptek világába.

A könyv végére megértjük, ha meg akarjuk ismerni jelenünket, jövőnket, azt, hogy kik vagyunk, ahhoz először meg kell értenünk, hogy honnan jöttünk, a múltunkat, gyökereinket.

„Nem gondolom, hogy a múltat kellene élnünk, vagy azt a világot próbálnunk visszahozni saját életünkbe. […] De abban hiszek, hogy meg kell őriznünk azt a darabot, amit még lehet, és tudnunk kell a helyét. A történelmet, azt hiszem, nem lehet megúszni – valamit kezdeni kell vele.”

 Demjén Dorottya

Útmutató a szakításhoz – túlélő tippek

Az előző cikkemben általánosságban beszéltem a szakításról, ma pedig elhoztam nektek a túlélés eszközeit a  különböző fázisaihoz.

 Matthew Hussey világhírű párkapcsolati coach a következő tanácsokat adja.

1. Hét: Mit kerüljünk el?
  • kerüljük el a volt barátunkkal/barátnőnkkel való bármilyen kommunikációt (segít, ha veszünk egy naptárat és beikszeljük, ha nem írtunk nekik, akár meg is jutalmazhatjuk magunkat valamivel)
  • Semmiképp ne nézegessük az Instagramjukat, Facebookjukat
  • Ne hozzuk fel folyamatosan a nevüket a baráti beszélgetésekben
1. Hét: Mit engedhetünk meg magunknak?
  • Gyászolhatunk (megengedhetjük magunknak, hogy érezzük a fájdalmat és minden negatív érzést, ami ezzel jár)
  • Imádkozzunk, meditáljuk (segít megnyugtatni a lelket, nyugodtan mondjuk ki hangosan mit érzünk)
  • Gondoljuk újra a fókuszunkat, mi is igazán fontos az életünkben? Mik a céljaink?
2. Hét: Mit kerüljünk el?
  • Ne maradjunk egyedül (csináljunk minél több programot a barátainkkal)
  • Ne nézzünk romantikus filmeket (csak szomorúbbak leszünk tőle)
  • Ne együnk mindenféle édességet, egészségtelen ételt
2. Hét: Mit engedhetünk meg magunknak?
  • Tudathatjuk a világgal, hogy egyedülállóak vagyunk
  • Buli a csajokkal/haverokkal
  • Terápia vagy beszélgetés valakivel, akire felnézünk
3. Hét: Mit kerüljünk el?
  • Kerüljük el azokat a tárgyakat, helyszíneket, amik a volt partnerünkre emlékeztetnek
  • Ne kezdjünk bele alkalmi kapcsolatokba, vagy ne rohanjunk bele egy új szerelembe
3. Hét: Mit engedhetünk meg magunknak?
  • Próbáljunk ki egy új éttermet, utazzunk el egy új helyre, próbáljunk ki valami új hobbit
4. Hét: FLÖRTÖLJÜNK
  • gyakoroljuk, hogy milyen újra ismerkedni, ne legyen vele különösebb célunk, csak érezzük jól magunkat

Tartsuk be a játékszabályokat és így az összetört szívünk újra egybeforr majd. A sebeink emlékeztetnek majd a tanulságokra, tanítanak minket de már csak hegek lesznek az életünkben.

Forrás: http://www.matthewhussey.com/                                                            

Demjén Dorottya