Piknikezz ahogyan még sosem

Turizmus-vendéglátás, majd pedig marketing szakos közgazdászként végzett, jelenleg a Magyar Cserkészszövetség kommunikációs csapatában dolgozik. Ötlete előkészületei 2018-ban kezdődtek, majd 2019-ben rajtolt el projektje. Száler Timivel, a Secret Picnics egyik alapítójával beszélgettünk. 

Mesés környezet, kényelmes párnák, káprázatos ételek, barátnők. Hogyan jellemeznéd a Secret Picnics-et? Hogyan jött az ötlet a piknik szettek kialakítására?

2017-ben egy félévet Ausztráliában töltöttem, és ott találkoztam a piknik felturbózott verziójával, az ausztrálok közül sokan egy-egy nagyobb esemény megünneplésére a természetet, természetes környezetet választják, ez nagyon megfogott engem. Miután hazajöttem, épp útkereső fázisban voltam, vágytam rá, hogy valami új, kreatív dologban próbáljam ki magam, ehhez pedig társam is akadt, aki hasonló szemlélettel és gazdag gasztronómiai tapasztalatokkal rendelkezett, így ketten hívtuk életre a Secret Picnics-et.  

A kezdetektől fogva ügyeltünk arra, hogy az alapötletet megtöltsük azokkal az értékekkel, amik fontosak számunkra a szabadidő eltöltése során: valós jelenléttel, egymásra figyeléssel, természetközeliséggel. Ha valahol társaságban levesszük a cipőnket (például vendégségben, vagy itt a pikniknél) egy sokkal intimebb, lélekközeli légkör alakul ki, egyfajta határ leomlik – ilyen látszólag apró, de mégis fontos elemekből épül fel a Secret Picnics élménye is, legalábbis ezt szeretnénk elérni az emlékezetes pillanatok nyújtása mellett. Fontos kiemelnem, hogy a Secret Picnics esetében nem pusztán egy elegáns dekorációról beszélünk, hanem a különböző piknikszettjeinket jól átgondolt módon, egy-egy szépirodalmi mű tematikája köré építjük fel. Így akik minket választanak, egyszerre Alice Csodaországában, a Rámájana indiai őseposza, a Vuk, a Winnetou vagy a Büszkeség és balítélet varázslatos világában találhatják magukat.

Mi indította el, hogy elkezdjétek ezt a kihívást? Hogyan kezdtetek neki?

Nagyon sok ötletelés, egyeztetés, álmodozás előzte meg az indulásunkat. Ausztráliában kicsit könnyebb a helyzet, mivel ott bárhol lehet a szabadtéren piknikezni, itthon hosszas utánajárást igényelt, amíg kiderítettük, milyen engedélyeket, önkormányzati szabályozásokat kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy legálisan végezhessük a tevékenységünket. Mivel korábban nem volt ilyenre példa Magyarországon, komoly fejtörést okoztunk az önkormányzati dolgozók számára. Rengeteg olyan apróságot kellett végiggondolni, mire előzőleg nem is számítottunk, és mindent befektető nélkül, saját erőből csináltunk.

Hasonlóan az esküvőszervezéshez, laikusként azt gondolnám, hogy Magyarországon nem nyitottak még az emberek az effajta luxus termékekre. Mi a tapasztalatod ezzel kapcsolatban? Mennyire volt ez nehézség a kezdetekben?

Szerintem van egy olyan réteg, aki kifejezetten nyitott az efféle újdonságokra és módjukban is áll, hogy igénybe vegye őket. A minket körülvevő online világ, például a social média vagy a Pinterest ezt a folyamatot segíti: sokan vágynak az ott látottakra, és örülnek, hogy már itthon is megvalósulhat az álmuk. Ennek ellenére természetesen megvannak a nehézségei annak, ha valami újjal állsz elő, sok kérdés merül fel ilyenkor az emberekben. Azt hiszem a vállalkozásban fontos feladatunk, hogy megtaláljuk a közönségünket – jelenleg amúgy nagyon nehéz lenne ezt meghatározni, mert a mi esetünkben elég változatos vevőkörröl tudok mesélni. 

Már pár éve sikeresen üzemeltetitek ezt a kis projektet. Honnan tudtátok, hogy mikor érkezik el az idő 1-1 újításra, változásra?

Hogy mikor érkezik el az idő egy-egy újításra, azt egyrészt érezzük-látjuk, másrészt igyekszünk okulni a visszajelzésekből, illetve a megkeresések jellegéből. A leánybúcsúk és a lánykérések például mindig népszerűek voltak, de mostanában a céges csapatépítők és a nagyobb létszámú foglalások is előtérbe kerültek. Ennek köszönhetően egy új rendszert, ezekre a nagyobb volumenű rendezvényekre érkező ajánlatkérési folyamatot is ki kellett alakítanunk.

Számodra mi volt, és mi a jelenlegi legnagyobb kihívás a vállalkozásotokkal kapcsolatban?

Az, hogy szüntelenül megtaláljuk a motivációnkat és képesek legyünk megújulni – nem csak csapatban, de személyesen is. 

Korábban az ösztönzött, hogy valami olyat csináljak, ami újdonság, ami még nem létezett eddig. Most, hogy folyamatosan bővül a piac, találni kell valami új erőforrást, és ez számomra kihívást okoz, hiszen ha a sajátodnak tekintesz valamit, nem könnyű elfogadni, hogy más is pontosan érezhet ugyanígy. Ezt nehezíti, hogy alapvetően nem tartom magam egy kompetitív személyiségnek és gyakran hamarabb nyergelek át valami új dologra, minthogy szembenézzek a meglévő nehézségeivel. Ez személyiségbeli adottság, amit nagyon tudni kell a helyén kezelni egy vállalkozás menedzselésében. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig sikerül. Ismerem a folyton újító, folyamatosan ötletelő, lelkes, kreatív oldalamat, ami pont annyira segít ebben, mint amennyire hátráltatni is tud. Ezért állandóan kérdés volt számomra, hogy való-e nekem ez a vállalkozói lét. Igazából nem is igazán tekintem magam vállalkozónak, inkább valakinek, aki a szabadidejében egy “álomprojektje” megvalósításán dolgozik.  

Alapvetően elengedhetetlen számotokra a száraz, jó idő. Szerepel a terveitek között egy téli vagy vízálló verzió létrehozása is? Hogyan oldjátok meg a váratlan problémákat (gyors zápor, késő ételszállítás…)?

Nos igen, az időjárásra sajnos nincsen ráhatásunk. Mindig odafigyelünk az időjárásjelentésre, és folyamatosan konzultálunk az ügyféllel. Ha mindenképpen esőre áll, megpróbáljuk az időpontot áttenni, vagy a pikniket áthelyezni beltérre. Ez a műfaj sajátossága, szerencsére ezzel általában tisztában vannak a megrendelőink is. Még nem volt részünk gyors, nyári záporban, de minden esetre van B tervünk, és ezek a helyzettől, az ügyfél rugalmasságától, és az időjárás előrejelzéstől függenek. 

Egyszer, amikor egy kedves barátnőm leánybúcsúján én is résztvevő voltam, a piknik után éppen az utolsó párnát tettük be az autóba, amikor leszakadt az ég. Na az nagy szerencse volt.

Mennyire volt nehéz nőként vállalkozóvá avanzsálni?  Említetted, hogy nem vagy egy kompetitív személyiség. Szerinted ez hátráltat a vállalkozóvá válásodban?

Igen, de ez szerintem nem függ össze a nőiséggel. Az elmúlt pár év alatt egyáltalán nem éreztem magamat hátrányos helyzetben amiatt, hogy nőként vágok bele egy vállalkozásba, sőt sok más női vállalkozót is megismerhettem ez idő alatt. Ha már mindenféleképpen meg akarjuk különböztetni a nemeket, azt a tapasztalatomat osztanám meg, hogy a körülöttem lévő férfiak – családtagok vagy barátok – voltak azok, akik lazábban kezelték a bosszús szituációkat, és segítettek ebben engem is, míg a lányok az együttérzésükkel tudtak jobban támogatni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez általános érvényű lenne a két nemre a vállalkozói hozzáállást illetően, csak egy megfigyelés.

Mesélj a csapatotokról, hogyan valósítjátok meg a piknikeket?

Alapvetően ketten vagyunk, és hozzánk csatlakoznak ideiglenes segítők. Ők olyan barátok, akik segítenek nekünk a piknikek ki- és elpakolásakor – hiszen különböző időpontokban, és különböző létszámban van rájuk szükség.

Luca – a társam a Secret Picnics-ben – az Őrségben vezeti a vállalkozást, a fővárosban és környékén többnyire én menedzselem a projektet. Persze az a legjobb, amikor együtt tudunk dolgozni, és valóban közös munka gyümölcse a piknik – ez többnyire akkor valósul meg, amikor Luca Budapestre jön, én az Őrségbe, vagy egy-egy nagyobb megrendelésnél együtt utazunk valamerre.

Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, de mégis megvan a saját területünk. Közösen, organikusan fejlődünk, egymást támogatva.

Milyen terveitek, fejlesztési ötleteitek vannak a jövőre?

Őrizzük az irodalmi vonalat, amit a végtelenségig lehet gazdagítani. Tervezzük bővíteni gasztronómiai kapcsolatainkat is, hogy az egyes szépirodalmi témákhoz még inkább illeszkedő, kulináris élményt nyújthassunk megrendelőinknek.  Az elmúlt években – és a koronavírusnak köszönhetően – a kis létszámú esküvők kezdenek divatossá válni, így ebben is látunk növekedési potenciált. Azon dolgozunk, hogy a magyar közönség is megismerje az elopement wedding (szöktetéses esküvő) fogalmát, ami nagy népszerűségnek örvend nyugati szomszédainknál. Emellett folyamatosan keressük az együttműködést, lehetőségeket a kiegészítő eseményekre, szolgáltatásokra. 

Melyik szolgáltatás megy most a leginkább?

Az évfordulók, leánybúcsúk, és születésnapi rendezvények a legnépszerűbbek, de egyre több céges megkeresést kapunk. Ezenkívül egyre többen igényelnek drón felvételeket is – javarészt eljegyzések alkalmával.

Milyen tanácsot adnál valakinek, aki most indítaná el vállalkozását?

Közhelyes vagy sem, de azt mondanám, hogy hallgasson a szívére s amit szeret csinálni, azt csinálja, de abban legyen kitartó, ne kímélje magát! 

Az interjút Kisbán Petra készítette.

Honlap: https://www.secretpicnics.hu
Instagram: https://www.instagram.com/secretpicnics/

A foci mindenkié

Piros-fehér-zöld csíkok az arcon, cider az egyik kézben és zászló a másikban. Amíg a magyarok bent vannak, nekik kötelező drukkolni, kiesésükkel azonban ki-ki visszatér a kedvelt csapataihoz. Bár a németek kiesésével csoportunkból senki nem jut be a negyeddöntőbe – ennyi erővel akár a magyarokat is továbbjuttathatták volna -, a tét egyre nő. Tőlem pedig egyre inkább hitetlenkedve kérdezi minden fiú barátom, hogy „Komolyan nézed? És tudod is mi történik? Azta.” Hát még ha azt is hozzáteszem, milyen tippet tettem és ki fogja rúgni az első gólt. 

Őszintén szólva az idei az első EB, amit rendesen nyomon követek. Sőt, az UEFA alkalmazásában is végig tippelgetem a bajnokságot, első gólszerző nevekre is teszek, akikről még életemben nem is hallottam. Amikor bejön, az a legnagyobb kezdők szerencséje, de ez titok. Viszont kezdem megérteni, miért izgalmas ez a szurkolói élet. Egyfelől természetesen  a hangulat mindenen túltesz. Nincs olyan bár, kocsma, étterem Budapesten, ahol meccsnapokon legalább egy  tévén ne lehetne követni az aktuális játékot. De ha valaki néhány meccs esetén csak otthon ül le a képernyő elé, ahogy azt én is többször tettem – hogy egyrészt teszteljem,a sport tetszik igazán vagy csak a hangulat, másrészt ennyi ideje a világon senkinek nincs,amennyi meccs az EB-n – egész hasonló élményben lehet része.

Mert közösen drukkolni valaminek klassz. Mert együtt örülni győzelem esetén felemel, a veszteség pedig együtt elviselhetővé válik. A foci tipikusan az a sport, ami nagyon könnyen összehozza az embereket, talán könnyebben, mint bármi más, mert egészen közismert, valamennyit mindenki hozzá tud szólni, még ha csak Ronaldo, Messi vagy Beckham nevével is. Ugyanekkor heves vitákat is ki tud váltani, amelyeken nekem néha muszáj volt magamban kuncogni. Ártatlan „Szerintetek mi lesz a döntő kimenetele?” kérdésem például olyan lavinát indított el kerettagokról, sikerekről, elfogult bírókról, hogy álmomban se gondoltam volna.  

A házi tippelgetős bajnokságunkban végül 7. helyen végeztem. A kompetitív énem kedvéért hozzáteszem, hat nagyon focis fiú előzött meg, úgyhogy ki tudok békélni az eredménnyel. Hát még ha nem felejtettem volna el útközben néhány meccsre tippet írni… bele kell jönni, na. Majd három év múlva megnyerem! Vagy nem. Viszont addig is, ha valaki megszeretne tanítani FIFA-zni…

@kedvemma

Interjú Rimay István fociedzővel – férfi és női csapatokról, edzőségről, fociról

Rimay István a SOTE Női focicsapatának edzője, pár hónap múlva diplomás jogász, aki két egyetemen is szuper focis közösséget hozott létre – fiúknak és lányoknak egyaránt. MEFS Halassy Olivér kitüntetésben részesült az egyetemi sportért tett munkájáért, emellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Pro Facultate díjat kapott a közösségi tevékenységeiért. István kisgyermekkorától a foci szerelmese, amikor csak teheti, játszik vagy edzősködik. 

Hogyan jellemeznéd a focit az életedben?

A foci számomra több, mint sport, az életem részévé vált már akkor, amikor még azt sem tudtam, miért kell lefeküdnöm délután aludni az oviban. Nem egy fárasztó edzésként élem meg, amitől nő az állóképességem, hanem inkább önkifejezés, lelki feltöltődés – a sport, amiben igazán önmagam lehetek. Mindezek mellett természetesen rengeteg jótékony hatása van, és az egyik leghatékonyabb kalóriapusztító tevékenység. A legtöbb, amit adhat ez a sport, az a közösségi élmény, barátságok, életre szóló kalandok. Megtanít küzdeni a céljainkért, erősebbé tesz, és alázatra nevel.

Hány csapat tartozik hozzád? Kiket, milyen korosztályt edzel? Milyen rendszerességgel vannak az alkalmak? Milyen versenyekre jártok a csapatokkal? 

Jelenleg 4 csapattal dolgozom, ebből az egyikkel kifejezetten a Mini Fociban járunk tornákra. Ők már az idősebb korosztályt képviselik, 27+ a csapat magja. Továbbá 3 egyetemi csapat van a kezeim alatt, 18-25 éves hölgyek és fiúk. Egyik a Pázmányos csapatom, főleg a JÁK hallgatóiból áll, a másik kettő pedig a SOTE Női, illetve Férfi labdarúgó csapata. Heti rendszerességgel vannak az edzéseink: a fiúkkal kettő, a hölgyekkel jelenleg egy, de cél velük is a kettő. A versenyek: Medikus Kupa, Jurista Kupa, Budapesti Egyetemi Futsal Bajnokság, futsal MEFOB, kispályás ligák a BEAC-on, Kárpát-medencei Egyetemek Kupája, Kaminokupa.

Hogyan kerültél ezekhez az egyetemekhez?

Megígértem otthon, hogy elvégzem a jogi egyetemet, ezért a Pázmányon hallgatóként kerültem közel az akkor már egy szezont önerőből futó kis csapathoz. Egy hatalmas vereséget láttam élőben, utána beszéltem meg a fiúkkal, hogy mi lenne, ha segítenék, és edzeném őket. A Semmelweis Egyetemre helyettesítőként kerültem, barátom volt ott az edző, aki külföldre kiment focizni, helyette ugrottam be. Ez egy tavaszi félév volt, nyár végén pedig a kollégám nem akart visszatérni, és mivel nagyon megkedveltem a srácokat, velük maradtam – belevágtam egy új és nagyon izgalmas kalandba 2015 szeptemberétől.

Milyen dinamikája van egy női focicsapatnak? 

Úgy érzem, viszonylag könnyű helyzetben vagyok, jó a képességek eloszlása a lányok között, magától kirajzolódik egy hierarchia – a szó legjobb értelmében. Van pár kiemelkedő tudású vezérjátékos, mögöttük szorosan az a mag, akik egy igen jó szinten vannak, és arra törekednek, hogy még jobbak legyenek, valamint vannak a kezdők, akik szorgalmukkal és lelkesedésükkel mindenkinek példát mutatnak. Nem érzem, hogy lenne klikkesedés, szeretettel fordulnak egymás felé a lányok, nem gondolnám, hogy bárki magányosnak érezné magát az edzések alkalmával.

Megnyilvánul bármilyen formában az edzéseken az a sztereotípia, hogy a nők „fúrják egymást”?

Eddig egyáltalán nem fordult elő ilyen, és azon leszek, hogy ez a jövőben is így maradjon.  Még csak megjegyzéseket sem tettek egymásra, pedig vannak azért csípősebb humorú hölgyek, de általában engem találnak be a poénjaikkal, én pedig igyekszem állni a sarat. Más női csapatoknál találkoztam egymás fúrásával, de a fiúknál is megfigyelhető volt bizonyos esetekben (pl. játéktudás hiánya miatt). Azt el tudom képzelni, hogy a későbbiekben a lányoknál a versenyszituáció okozhat némi konfrontációt, mivel csak bizonyos létszámú csapatot vihetek el egy tornára, ezért lesznek kimaradók is.

Milyen különbségeket látsz mentalitásban férfi és női csapatok között?

Nem igazán látok óriási különbségeket. A lányok kicsit alázatosabbak, szerényebbek, ha munkáról van szó, de ugyanolyan hamar el tudja vonni a figyelmüket egy apró dolog a feladatról. A fiúk egoján nehezebb felülkerekedni. Ha belejönnek, egészen megszállottan játszanak – ugyanezt már több lánynál is tapasztalom. A hölgyeknél azért jobban ügyelek arra, hogy egy-egy megjegyzésemmel ne sértsem meg a lelkivilágukat. A lányok figyelmesebbek egymással, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek kemény odalépések, hanem azonnal, lelkiismeretesen kérdezik társukat a hogyléte felől. A fiúk megoldják annyival egy hatalmas rúgás után, hogy „bocs tesó, meccsen kétszer ekkorát kapsz majd”. 

El tudsz vonatkoztatni attól, hogy ennyi nő vesz körül? Edzőként hogyan kezeled ezt a helyzetet?

Elég könnyen el tudom választani a kettőt, ez komoly elvi kérdés számomra. Ez egy olyan döntés, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a csapat működhessen. Nem hiszem, hogy elfogadható lenne, ha mondjuk randevúznék valamelyik lánnyal a csapaton belül. Úgy gondolom, hogy abban a pillanatban elveszíteném a tekintélyem, és egy olyan témát szolgáltatnék ezzel, ami folyamatos pletykára adna okot. Ez nálam teljesen tabu, a lányaim a focistáim, akiket tisztelek és védelmezek, nem tekintek potenciális jelöltként rájuk.

Mit szeretsz az edzőségben? Mi segít abban, hogy jó vezető legyél? Van erre valami stratégiád?

Minden aspektusát nagyon szeretem a nehézségekkel együtt is. Kreatív lehetek az edzésekre készülésben, meccsek közbeni irányításban, csapatösszeállításban, technikákban, programok szervezésében. Nagy öröm ennyi fiatallal dolgozni, feltöltődés számomra. Kölcsönösen bizalmat adunk egymásnak a játékosokkal. Én a barátság és a szeretet útján közelítettem mindig is a focistáim felé, természetesen megpróbáltam érzékeltetni azt, ha kemény munka szükséges, akkor elengedhetetlen a fegyelem. Nagyon fontos a kommunikáció és a közös hang megtalálása. Ebben folyamatosan fejlődnöm kell, hiszen ahány ember, annyiféle személyiségtípus. Mindenkinek más a motivációja, más-más eszközök kellenek ahhoz, hogy a legjobb teljesítményt hozzák. A közösség erejében látom a siker titkát, – és itt nem kifejezetten sportsikerekről beszélek, hanem arról, ami a legfontosabb, – hogy egy életre szóló élménnyel és sok baráttal gazdagodjanak a srácok azonfelül, hogy rendszeresen sportolnak.

Szoktatok edzésen kívül is közös programokat szervezni? Miket csináltok?

Igen! Nyilván ez az időszak most mindenki számára nehezebb így, hogy korlátozva vannak a programlehetőségek. Korábban szerveztem csapatépítőket, aminek köszönhetően közelebb kerültek egymáshoz a tagok. Amik eddig voltak: közös ivás, társasjáték est, házibuli, szórakozóhely, karaoke party, nyaralás.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve a csapatokkal?

Szeretném vinni a lányokat és a fiúkat is különböző versenyekre, bajnokságokra. Tervben vannak edzőtáborok, csapatépítők, nyaralások is, meglátjuk mire lesz lehetőség a Covid mellett.

Az interjút R. Cintia készítette.