Egyke vs. nagycsalád

Az egykék vagy a sokgyerekes családok csapatát erősíted? Melyik felállásnak mik az előnyei és hátrányai? Hány gyereket érdemes vállalni?  Hamarosan eldönthetitek, ugyanis egy négy gyermekes család legidősebb lányaként felnőtt Aliz, illetve a szülei egyetlen gyermekeként érvényesülő Anita néhány izgalmas tapasztalatot  osztanak meg veletek. 

Aliz egy kedves szerkesztőtársam, három kisebb testvére van.

Mi az előnye annak, ha valaki nagycsaládban nő fel?

Számtalan előnye van, ugyanis elfogadásra nevel, illetve arra, hogy megoszd másokkal amid van. Ezt nagyon hamar megtanulja az ember, gyakorlatilag az első túrórudinál, amikor azt el kell felezni vagy el kell harmadolni. Nem csak a tárgyi dolgokon kell osztozni másokkal, hanem a szülők figyelmén és szeretetén is. Emellett csapatmunkára nevel már kiskortól, mert ha közel vagy korban a testvéreidhez, egy óvodába vagy iskolába jártok, ott van összetartás a testvérek között. Otthon ez nem feltétlenül igaz, de a kinti világban igen. Én első testvér vagyok és nekem a védelmező ösztönöm már óvodában jelen volt, mégha a szüleim nem gondolták volna az otthoni csetepaték láttán.

Első gyermekként a gondoskodás és hogy felelősséggel tartozol másokért nagyon fiatal korban kialakul.

További előny, hogy szerintem nagycsaládban több irányból kaphatsz szeretetet, és nem leszel magányos gyerek.

Milyen hátránya van a nagycsaládos létnek? 

Azért néha szívesen birtokolná az ember egyedül a szüleit vagy szívesen megenné a legtöbb sütit, vagy nem osztaná meg a születésnapi tortát. Például ha van a maradék sütiből vagy tortából és kimegyek reggel a konyhába, már kiabálják, hogy három darab jut mindenkinek, eszembe se jusson többet enni. Persze ez is természetessé válik, hiszen igazságosnak kell lenni, mindenki egyenlő a testvérek között. További nehézség, hogy mindenkire figyelemmel és tekintettel kell lenni, és ez néha fárasztó tud lenni. Például amikor nyűgös az ember és énidőt szeretne, akkor is ápolni kell a kapcsolatokat. Ez önzetlenséget és türelmet igényel, hiszen ha fáradt vagyok, de a testvér el szeretné mondani, mi történt vele aznap, meg kell hallgatni. 

Érezted valaha, hogy kevesebb figyelemben részesülsz, mint ha egyke lennél?

Ahol több gyerek van a családban, különböző talentumokkal rendelkeznek. Én például jó tanuló voltam mindig, nem kellett velem tanulni. Viszont mivel elsőszülött vagyok, a legkomolyabb döntéseket először velem kellett meghozni (pl: Melyik általános iskolába adjanak? Melyik gimnáziumba?). Ezek a nagy izgalmak velem történtek meg először, így fokozott figyelmet kaptam, hiszen a többieknél már rutinosabbak voltak a szülők. Tény, hogy kevesebb figyelmet kaphat egy gyerek egy nagycsaládban. Mi négyen vagyunk, így nálunk nem tűnt el senki, de van az a létszám, amikor el tudom képzelni, hogy kevesebb figyelem jut egy-egy gyerekre.

Hogy viselted, ha a dolgaidat az engedélyed nélkül használták?

Vannak territóriumok és van magánszféra, senki nem szereti a feszültséget, így mindig meg szoktuk ilyen esetekben egymást kérdezni. Nagyon nem kértek tőlem kölcsön a testvéreim ruhákat, ez azért is van, mert a nagyobbik húgom és az én méreteim elég különbözőek. Nemrég történt egy eset, amikor a kisebbik húgom nem találta a fekete pólóját és az enyémet vitte el. Ezt utólag tudtam meg és amikor kérdőre vontam, mondta, hogy nem volt más választása. Nálunk ez nem okozott feszültséget ruhák terén, illetve mindenkinek van saját pohara, tányéra, nem eszünk vagy iszunk a másikéból. Olyan volt, hogy elkészítettem egy szendvicset és azt megette valaki. Az ételeknél meg szoktuk jelölni, ha valakinek nagyon fontos, hogy valami megmaradjon.

Hogyan reagáltál a testvéreid születésekor?

A nagyobbik húgom két évvel fiatalabb nálam és nekem ő az első emlékem. Emlékszem, amikor hazahozták a kórházból és nem akarták nekem adni, pedig én meg szerettem volna fogni minden áron. Helyette játék babát kaptam, de én akkor már tudtam, hogy az nem az a igazi gyerek, és mérges voltam, hogy ők úgy gondolták, hogy én ezt elhiszem. Az öcsém hat éves koromban született, rá is már emlékszem. Amikor anyukám először mondta, hogy lesz még egy kistestvérem, nem voltam túl lelkes. Egy délelőtti pihenő során jelentette be és én csak átfordultam a másik oldalamra. Persze később, amikor hazahozták a kórházból, alig tudtak leszedni a kiságyról. Állítólag folyton puszilgattam. A kisebbik húgomat 12 éves koromban már nagyon vártam, neki mindnyájan nagyon örültünk. 

Befolyásolta a testvéreid száma, hogy te hány gyereket szeretnél majd? 

Mindig azt éreztem, amikor jött egy új testvérem, hogy tágul a világunk, és ez egy nagyon jó érzés. Csodás dolog, amikor érkezik valaki a közvetlen családba. Ezt az élményt meg szeretném adni a gyerekeimnek. Nincs kőbe vésve, hogy hány gyereket szeretnék, de nagycsaládban gondolkozom. 

Anita egy volt évfolyamtársam, jó barátnőm, ő egykeként nőtt fel. 

Mi az előnye annak, ha valaki egykeként nő fel?

Egykeként sokkal több figyelmet kaptam a szüleimtől. Mind a család anyagi-, mind érzelmi erőforrásai nekem jutottak, nem kellett osztozkodnom. Sokkal jobban oda tudtak figyelni a szüleim a személyiségem fejlődésére. Szerintem ennek köszönhető, hogy életem során nagyon gyakran azt a visszajelzést kaptam a környezetemtől, hogy a koromhoz képest “túl érett” vagyok.

Milyen hátránya van ennek?

Igaz, hogy az egykék egyedül élvezik a környezetük adta előnyöket, ám egyedül viselnek minden terhet is. Kamaszkorunkban kerülünk olyan élethelyzetekbe, amelyekbe nem szívesen avatjuk be a szüleinket.

Ezek engem nagy önállóságra tanítottak meg, hiszen magam kellett megbirkózzak velük, de nagyon jól esett volna, ha “lámpaoltás” után a takaró alatt egy testvérrel tudtunk volna beszélgetni ezekről.

Érezted valaha, hogy túl sok figyelmet kapsz, vagy túl sok az elvárás veled szemben?

Igen. Az elvárások azonban kihívások elé állítottak, amelyek saját gyengeségeim legyőzésére, önmagam felülmúlására, saját határaim áttörésére és a komfortzónámból való kitörésre sarkalltak. Így a testvérek közötti lelkileg lemerítő versengés helyett a kihívások segítettek a fejlődésben.

Volt olyan eset, amikor visszaütött, hogy egyedül nőttél fel (pl: rosszul reagáltál egyes helyzetekre)?

Nagyon nehezen osztozkodtam gyerekkoromban, bevallom kicsit birtokló is voltam. Nagyon szerettem és igényeltem, hogy én döntsek egyes helyzetekben, például, hogy ki mivel játszhat.

Befolyásolta a testvérek hiánya, hogy te hány gyereket szeretnél majd?

Teljes mértékben kihatott a terveimre. A testvéri szeretet, támogatás hiánya miatt mindenképp legalább két gyereket szeretnék, hogy ott lehessenek egymásnak.

Az interjút Merrikin Gina készítette.

Két hölgy igaz története: munkáról, családról és az élet értelméről

Legyen akár ember, akár dolog, manapság már mindenhez értéket tulajdonítunk. Ára van a termékeknek, a munkánknak, még az időnknek is. Az pedig, hogy mibe fektetjük bele az energiánkat, mivel töltjük az időnket, meghatározza az életünket. Ahogy a mondás tartja: ki mint vet, úgy arat. De vajon milyen gyümölcsöt terem az, ha emberi kapcsolatokba, vagy ha munkába, dolgokba fektetünk bele többet? Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a kérdést, két nő igaz története alapján!

Élt egyszer két fiatal hölgy, akik egymás szomszédságában laktak. Friss házasként mindkettőjük a nagybetűs élet előtt állt. Az egyiket Rózának, a másikat Terinek hívták. Róza arról álmodott, hogy világhírű táncos lesz. A tánc volt az élete, minden idejét és energiáját a hivatásába ölte. Látnotok kellett volna, úgy mozgott, mint aki a táncparkettre született. Életmódján gyermekei megszületése után sem változtatott. Lehetett hétköznap vagy akár hétvége, Róza – minden idejét a színpadon vagy a próbateremben töltötte, ki nem hagyta volna a legrangosabb nemzetközi versenyeket, amelyeken rendszerint kiválóan szerepelt.

Mindezidáig Terinek is izgalmasan alakult az élete. Magánvállalkozásba kezdett a férjével, de nem akármilyenbe. Kitárták a házuk ajtaját minden olyan elhagyott és megtört életű fiatal lány előtt, akin látták, hogy segítségre van szüksége. Ezek vagy otthonról megszökött megesett  lányok, vagy kábítószer függők voltak, akikről a saját családjuk lemondott. Ilyen embereket fogadott az otthonába ez a házaspár. Miért? Hogy mentorálják, szeressék őket, és segítsenek helyreállítani az életüket. Amikor Teri először babát várt, úgy döntött, egy időre felhagy ezzel a szolgálattal. A következő 30 évben Teri abba fektette bele minden idejét és erejét, hogy a gyermekeit nevelje és tanítsa.

Nem csupán gyerekeket látott bennük, hanem jövőbeli férjeket és feleségeket, apákat és anyákat, vezetőket, akik, ha megfelelő alapot kapnak családjuktól, nagy dolgokat vihetnek véghez az életben.

Mára már Róza és Teri is egyaránt idős özvegyasszonyokként élik az életüket. Mint ahogy a korukbeli hölgyek körében szokás, ők is gyakran beszélgetnek a házuk előtti kis padon. Teri mindig izgatottan mesél szomszédjának arról, hogy az unokái milyen ajándékokat készítettek neki, hogy az általa korábban mentorált lányok is milyen gyakran meglátogatják, és mennyire hálásak azért, hogy segített helyreállítani az életüket. Egyik alkalommal Róza is elkezdett dicsekedni: “Ha látnád a trófeagyűjteményemet, elájulnál! Fiatal primadonnaként az összes nemzetközi táncversenyt megnyertem. Csak a gyermekeim töltötték minden nyarukat egyedül az apjukkal. Azt hiszem ez volt az ára annak, hogy világbajnok legyek. De hát a gyermekeim is mindig túl elfoglaltak ahhoz, hogy meglátogassanak. Még ünnepnapokon is. És ahogy egyedül ülök, a trófeákkal teli szobámban, azon gondolkodom, hogy vajon megérte-e…”

Szerinted megérte? Ha majd életed alkonyán visszagondolsz, milyen örökséget szeretnél magad után hagyni?

Díjakat? Kitüntetéseket? Hatalmas vagyont? Vagy olyan emberi kapcsolatokat, amelyekből mások meríthetnek? Olyan embereket, akiknek az élete jobbá lett általad? Van mód egyensúlyt teremteni munka és magánélet között. De mi lesz annak a következménye, ha átesel a ló túloldalára? Lehetőséged van arra, hogy változást hozz a világba, de hogy milyen változást hozol, attól függ, emberi kapcsolatokba vagy dologi javakba fektetsz bele inkább. Te melyiket választanád?

Nagy Vanda

Forrás: Kristen Clark – Bethany Baird: Girl Defined

Gyertek haza – Eltűnt gyermekek világnapjára

Tekintettel arra, hogy az „eltűnt gyermek” kategória szubjektív (nincs meghatározva, hogy milyen esetek tartoznak alá), pontos statisztikák nincsenek arról, hogy a világon egy év alatt hány gyermek tűnik el, az azonban biztos, hogy milliós nagyságrendű számokról beszélhetünk. 

  • Európában évente átlagosan 250 ezer gyermek tűnik el, vagyis 2 percenként egy gyermek. 
  • Az eltűnt gyermekek 89 százaléka kerül elő. 
  • Az esetek nagyobb részében az egyik szülőnél vagy családtagnál és nem idegen személynél találják meg a gyermeket. 
  • A kiskorú sérelmére elkövetett emberrablás Új Zélandban a leggyakoribb.
  • Magyarországon leginkább gyermekotthonokból tűnnek el gyermekek.
  • 2020-ban Magyarországon 15 398 körözést adtak ki eltűnés miatt kiskorúakra.

A világnap Ronald Reagen amerikai elnök nevéhez kötődik, aki egy New Yorkból eltűnt 6 éves kisfiú, Etan Patz emlékére jelölte ki ezt a napot. Etan Patz-et egy buszmegállóból, iskolába menet rabolták el. Eltűnése után 31 évvel tett beismerő vallomást elrablója, aki egyben gyilkosa is. Etan Patz eltűnése több jogszabályváltozáshoz is vezetett az Egyesült Államokban, továbbá egyes új, ma is használatos nyomozási módszereket az ő ügyében alkalmaztak először. Ezenkívül, ő volt az első eltűnt gyermek, akinek fényképét a médiában és tejes dobozokon közzétettek. 

Összesen 25 ország csatlakozott a világnaphoz. Magyarországon az Ezer Lámpás Éjszaka kampánnyal emlékeznek meg az eltűnt gyermekekről és hívják fel a figyelmet a szükséges prevencióra. 2011 óta 40 gyermekről közöltek képet tejes dobozon vagy más élelmiszer csomagoláson. Reményre ad okot, hogy közülük 12 meg is került. Ezenkívül az alapítvány a „Vigyázz Rám” iskolai felvilágosító programsorozattal is igyekszik felhívni a tinédzser korosztály figyelmét a csellengés veszélyeire és esetleges következményeire.

A jelenleg legnagyobb port kavart és még mindig megoldatlan gyermekrablási ügy Madeleine McCann nevéhez fűződik. A 3 éves brit kislányt Portugáliában rabolták el 2007-ben egy szállodaszobából. A mai napig nem találták meg a lányt, idén azonban új gyanúsítottja van a német rendőrségnek. A gyanúsított, Christian Brückner, aki szintén a környéken nyaralt és akit nemi erőszakért, szexuális visszaélésekért, lopásért többször elítéltek, jelenleg is börtönben van. 

Sajnos nincs igazán megoldás arra, hogy egy szülő 100% biztonságban tarthassa gyermekét. Nincs is helyén, ha a gyermek nem rendelkezik egy bizonyos fokú szabadsággal, önállósággal. Befejezésként azonban néhány jó ötletet megosztanék, hogy hogyan lehet leginkább elkerülni a bajt, vagy ha az már bekövetkezett, miként lehet a leginkább felkészültnek lenni. Szakértők szerint érdemes 6 havonta igazolványképet készíttetni a gyermekről, ujjlenyomatot levetetni, az online térben folytatott tevékenységét figyelemmel kísérni, orvosi és fogorvosi kórtörténetét naprakészen vezetni, illetve tájékozódni arról, hogy hova és kivel megy a gyermek. Ha fennáll annak a gyanúja, hogy egy gyermek eltűnt, nem szabad késlekedni, rögtön érdemes a rendőrségnek bejelenteni. Továbbá, a közösségi médián is célszerű megosztani, ugyanis minél hamarabb kezdik el keresni a kiskorút, annál nagyobb esély van rá, hogy épségben hazakerül. 

Merrikin Gina

Hogyan vegyem rá, hogy olvasson?

Kutatások azt mutatják, hogy az olvasási szokásokat a gyermek jellemzően a vele azonos nemű szülőtől veszi át. Ez azt jelentené tehát, hogy az apa nélkül felnövő kisfiú vagy az anya nélkül felnövő kislány nem válhat olvasó felnőtté? Természetesen nem. Hiszen ezek csupán tendenciák, amikből általános következtetéseket tudunk levonni, ám legalább akkora butaság volna ezeket megfellebbezhetetlen dogmaként kezelni, mint amekkora butaság volna figyelmen kívül hagyni.

A helyzet tehát nagyon egyszerű. Ha te olvasol a szabadidődben, utazás közben, vagy legalább abban a három percben, míg várod, hogy kipattanjon a pirítós a sütőből, komoly esély van rá, hogy ő is elkezd majd. Ha te mindeközben az instát görgeted, az ebédedet fényképezed, vagy unottan csattogtatod a körmeidet, akkor igen, ő is ezt fogja. Mert a nagy rusnya igazság az, hogy győzködhetünk, zsarolhatunk, vagy fenyíthetünk egy gyereket, de a nevelés kilencven százalékban nem más, mint példamutatás. 

De ne feledkezzünk meg a maradék tíz százalékról sem, mert az is nagyon fontos! Íme néhány tipp, ami segíthet meghozni az ifjú titánok olvasási kedvét:

1. A választás lehetősége

Mindenki szívesebben csinál olyasmit, amibe saját döntéséből kezdett bele, mint olyat, amit mások várnak el tőle. Ha az a kérdés, hogy akarsz-e olvasni, azaz, szeretnél-e egy mentálisan megterhelő tevékenységet végezni a szabadidődben vagy nem, nyilván sokan az utóbbit fogják választani. De ha azt tesszük fel, hogy mit olvasnál szívesebben: ezt az izgalmasat, ezt a vicceset, vagy ezt az érdekeset, akkor már mindjárt másról szól a dilemma. De nem mindegy az sem, hogy milyen sok lehetőségből kell választani. Egy rutinos könyvmoly kényelmesen mozog a könyvtárban és a könyvesboltban, sokszor már meglepően fiatal korban is. Azonban nem biztos, hogy mindenkinek ez a megfelelő közeg a választáshoz, hiszen a bőség zavarában minden könyv egyformának tűnik. Ám ha előre kiválasztunk 4-5 könyvet és abból kínáljuk fel a választás lehetőségét, úgy már sokkal könnyebb a választás. Akkor ő döntheti el, mi a prioritás: legyen rövid, ami gyors sikerélménnyel kecsegtet, vagy izgalmas, akár olyan áron is, hogy hosszú? Legyen lovas, vámpíros, királylányos, autóversenyzős? Ha ő döntheti el, akkor biztos szívesebben fogja forgatni is.

2. A munkáért igenis jár a jutalom

Gyerekkoromban sokszor hallottam azt a mondatot, hogy nem adunk pénzt az ötösért, mert ne a pénzért tanuljon a gyerek. De kérdem én, akkor miért? Te miért kelsz fel reggel és mész be a munkahelyedre minden áldott nap? Emberbaráti szeretetből, csak ha már fizetnek is érte, akkor elfogadod? Aligha. Éppen ezért, ezt a fajta érvelést kissé képmutatónak érzem. De ha el is tekintünk a képmutatástól, akkor sem állja meg a helyét. Az ember rengeteg dolgot csinál felnőttként azért, mert gyerekkorában jutalmazták érte, és ezáltal felnőtt korára internalizálta azt a fajta viselkedést. Jutalomértéke pedig rengeteg mindennek lehet: fizethetsz minden könyv után egy ezrest, vagy minden harmadik könyvtári könyv után vehetsz neki egy sajátot. De elviheted lovagolni, pecázni, strandra, nyaralni, vagy egyszerűen meg is dicsérheted, elmondhatod, hogy büszke vagy rá, és meghallgathatod, ha el szeretné mesélni, hogy miről olvasott. Mert a könyvben bizony lehetnek unalmas részek, előfordulhat, hogy hosszú oldalakon át nem történik semmi, és ilyenkor könnyen ellankadhat a kezdeti érdeklődésünk. Épp ezért nem baj, ha eleinte van egy plusz motiváció a folytatásra, amit később szépen fokozatosan el lehet hagyni.  Sőt, egy ponton túl valószínűleg nem is lesz rá igénye.

3. Nem kell mindig a maximumon teljesíteni

Vannak történetek, amik hosszúak, fárasztóak, és az olvasásuk több szenvedéssel jár, mint örömmel. De ne feledjük, hogy nem szégyen gyereknek lenni. Attól, hogy egy 10-12 éves gyerek tud olvasni, nyugodtan felolvashatjuk neki az unalmas kötelező olvasmányt, vagy az izgalmas, de rettentően hosszú, és apró betűkkel írt mesekönyvet. Neked is jól esik néha megrendelni a kaját, vagy hazamenni és az anyukád borsólevesét enni annak ellenére, hogy te magad is meg tudnád főzni. Sőt, egy ilyen pihenő után lehet, hogy másnap még szívesebben is állsz neki a főzésnek. Nyugodtan lakjon jól néha a gyerkőc fantáziája úgy is, hogy közben nem neki kell dolgoznia, mert ezáltal is fejlődik a képzelőereje, az anyanyelvi képességei és a történetek iránti nyitottsága.

Dobó Dorka

Gyerekzaj a templomban – na és?

Olvashattunk már szülői szemszöget a témában, de most egy másik szemszögből közelíteném meg a témát. A mai misén ismét megtelt a templom: közösségünkhöz nagyon sok fiatal házaspár és kisgyermekes család tartozik, ami azt jelent, hogy a szertartások alatt mindig van egy alapmoraj – néha inkább zsivajnak mondanám. 

Engem, bevallom, már többször megzavart a koncentrációmban a fiatalabb korosztály: hangos felvisítások, lábdübögés, a padban olvasott könyvek elpotyogtatása, a lábak alatt átmászkáló gyermekfejek koppanása, majd heves ellenkezés ahogy egyik szülő visszahúzgálja a padba a csemetét – mindez megtörheti akár a legszakrálisabb pillanatokat is.

Belegondoltam, hogy nem irigylek egyetlen lelkipásztort sem, akinek folyamatosan ilyen háttérzajban kell prédikálnia, sőt, néha még az Úrfelmutatásnál is valahogy szelíden túl kell tudnia harsogni a legifjabb egyházközségi tagokat. Nyilván mindenhez hozzá lehet szokni, de néha még én saját magamon is észreveszem, ahogy kissé feszült, hosszú pillantást vetek a kicsikkel küzdő szülők felé. 

A legutóbbi szentmisén egy hasonló jelenet játszódott le, hanem amikor a zaj forrása felé fordítottam a pillantásomat, bevillant egy gondolat. 

Tulajdonképpen, jó, hogy itt vannak mind a gyerekek. Mert ez azt jelenti, hogy az egyházközségünknek van jövője.

Minél többen vannak jelen, az azt jelenti, hogy annál több keresztény fiatalra tudunk majd támaszkodni a következő évtizedekben. Sok esetben nekik is lesznek majd gyerekeik, akik ugyanitt zsibonghatnak ebben a templomban. Abban a templomban, aminek a tágabb értelemben vett családjuknak kellene lennie. Ahol valamilyen szintű megértést és elfogadást kellene mutatnunk. Sőt, örömet. Hogy ők is itt vannak nekünk. 

Már vannak helyek, ahol találtak arra jó megoldásokat, hogy miként jöhessen el a család a szentmisére úgy, hogy a szülők is élvezhessék, és közben a gyerekek is le legyenek valahogy kötve. Az előző templomunkban a misék alatt az alagsori hittanteremben tartottak foglalkozásokat a gyerekeknek. Természetesen a pár hónapos és egy-két éves babák így is jelenthetnek kihívást.

De nem kell és nem is lehet steril, zajmentes környezetet teremteni ott, ahol szeretnénk fiatalokat látni.

Nem mintha nem kapnának a kisgyerekesek így is elég szemforgatást és fejforgatást a boltban, az orvosi rendelőben és az utcán, a mindennapok során. Sajnos biztos vagyok benne, hogy nem egyszer utánuk bámulnak és megnézik őket, amikor a kicsi felvisít a motorral. Vagy, ha hangosan felsír a játszótéren. Vagy, ha valaminek zajosan örül a tömegközlekedésen. Ha feltűnően kíváncsiskodik idegenekről. Illetve minden olyan esetben, amikor zajt csap, ügyetlenkedik, elbotlik, elejti, megijed, vagy csak elfárad és már nem lehet megvigasztalni.

Ugyan én még nem vagyok szülő, de próbáltam beleélni magamat abba a helyzetbe, hogy milyen lehet az, (illetve milyen lesz az!), amikor nagyon szeretnék a miséken kissé elmélyülni, imádkozni, feltöltődni, de mindez folyamatos megszakításokkal van tele, illetve nehézségeimet még megrovó arcok is tetézik.

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkat zavartak már meg gyerekhangok a mise alatt. Én azt gondolom, ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülünk, tegyük fel a kérdést: mi hogyan tudnánk ezen segíteni? Van építő ötletünk arra, hogy a misén a kisgyermekes szülők is nyugodt szívvel vehessenek részt? Hogyan tudjuk támogatni azokat a családokat, akik szó szerint a kezükben ringatják a kereszténység jövőjét?

Ha semmivel sem tudunk hozzájárulni, legalább tartsuk meg magunknak a szúrós pillantásokat és a misén mondjunk el értük is egy imát. Ne felejtsük el, hogy egy nagy család vagyunk.

Én hálás vagyok, amikor láthatom, hogy továbbra is vannak olyan családok, akik hajlandóak továbbadni gyermekeiknek a hitet, még ha ez néha nem is éppen egyszerű.

Hornisch Aliz

Influencerek botrányok nélkül? A jelenség létezik.

Sajnos manapság az influencer szó hallatán általában egy botrányhős jut eszünkbe, aki őrült dolgokat próbál ki, vagy provokatív stílusával hívja fel magára a figyelmet. Azonban szerencsére akadnak szép számmal olyanok is, akik átérzik annak a felelősségét, hogy több millió fiatal, befolyásolható tinédzser követi figyelemmel életüket, tevékenységüket.

Közülük szeretnék bemutatni három fiatal nőt. Szépek, sikeresek, értelmesek és Youtube videóikat nézve vagy podcastjaikat hallgatva hamar egyértelművé válik, hogy a nyilvános szereplés számukra nem elsősorban a pénzszerzésről szól, hanem egy normális értékrend közvetítéséről. 

1. Jordan Lee Dooley

Jordan egy huszonéves amerikai író, influencer. Az „Own your Everyday” bestseller írója, ezen kívül a SHE című podcastot vezeti. Nyíltan vállalja keresztény hátterét és podcastjai, Instagram posztjai leginkább az egészséges életmód, mentális egészség témaköröket járják körül. Jordan nagyon maximalista az élet minden területén, így a hasonló cipőben járó fiatalok számára tippeket, tanácsokat nyújt, ugyanis első kézből tudja milyen fontos, hogy a kötelezettségek teljesítése során mentális egészségünk se szenvedjen csorbát.  

2. Madison Fisher

Személy szerint a kedvenc Youtube csatornám a „The Fishfam”. Madison és férje, Kyler, két 5 éves ikerlány, egy 2 éves kislány és egy 1 éves kisfiú szülei. Jelenleg ötödik gyereküket várják. Mindig mosolyt csalnak a nézők arcára a vidám, cserfes, folyton valami új turpisságot kitaláló testvérek.  Nagyon inspiráló látni azt a szeretetet és harmóniát, ami abban a családban uralkodik. A fiatal pár minden jel szerint mintaházasságban él, rengeteget foglalkoznak gyerekeikkel. A gyermekvállalás szépségét, illetve a hagyományos értékrendet közvetítik követőik felé. Ezen kívül azt is meg merik mutatni, hogy nem tökéletes az élet, akárcsak az átlagemberek, ők is kimerülnek, fáradtak, sírnak, megijednek ha a gyermek nincs jól. Nyilván sokan nem értenek egyet azzal, ha valaki a kisgyerekeit kamera elé állítja, de véleményem szerint ez a négy gyerkőc igencsak szeret szerepelni és a későbbiekben rájuk nézve kompromittáló képek, információk nem látnak napvilágot. 

3. Chelsea Crockett

Chelsea nagyon hosszú utat járt be, 13 évesen a sminkvideóival szerzett több, mint 1 millió rajongót, később keresztény témákat dolgozott fel, fiatal keresztény lányok példaképévé vált. Két könyvet írt, amelyek fiatal kora ellenére nagy népszerűségre tettek szert az Egyesült Államokban. A „Your Own Beautiful” leginkább öltözködési, sminkelési, életvezetési tippeket ad, míg az „Above all Else” sokkal inkább a spirituális életét mutatja be. Most, 23 évesen, pedig egy fél éves kisfiú anyukájaként oszt meg tapasztalatokat arról, milyen fiatal feleségként, anyaként boldogulni. 

Úgy látom szerencsére egyre több hasonló influencer áll ki a nagyközönség elé, vállalva értékrendjét, nézeteit, így nem kell félni, egyre több pozitív hatás fogja érni a nálunk fiatalabb generációt. 

Gina Merrikin

Borítókép: youtube.com

Gyerek a templomban

Egy keresztény anyuka tanácstalan gondolatai

Gyerekkoromtól kezdve járunk a családommal templomba, nem tudok olyan időszakot felidézni, ahol a vasárnapi szentmise ne lett volna természetes, magától értetődő program. Ameddig nem volt gyerekem, nem különösebben foglalkoztatott, hogy hozza-e valaki a gyerekét a templomba vagy sem, egészen addig, amíg az nem rohangál, ordibál vagy visong. A gyerek ilyen. A templom visszhangzik, a nagy tér hívogató egy kis szaladgálásra, nem beszélve a sok érdekességről, amit fel lehet fedezni. 

Most, egy kétéves kisfiú anyukájaként hirtelen égető kérdés lett számomra, hogy hogyan NE én legyek az az anyuka, akire mindenki rosszallóan, szemrehányóan tekint, miközben a gyerekét próbálja a templomba beszoktatni.

A templom az elcsendesedés, a meghitt istenkapcsolat helye. Az emberek azért járnak jobb esetben vasárnaponként templomba, hogy összegezzék és átgondolják az előző hetüket és lelki útravalót vigyenek magukkal a következőre. És ezt a folyamatot igencsak meg tudja zavarni egy dackorszakos kisgyerek, aki suttogni még nem tud, ellenben mindent is kommentálna, mindenhova felmászna, belenyúlna a perselybe vagy a szenteltvíztartóba, esetleg megrázna néhány csengőt, megnyomna néhány gombot. Az én kisfiam például minden énekes betét után elkiáltja magát hogy: „Jó volt ez a dal!”, de a testvérem is hasonlóan viselkedett ennyi idősen, amikor a kehely felmutatásakor követelőzni kezdett, hogy: „Én is kérek leveskét!” Ezekben az esetekben van néhány ember, aki kedves mosollyal kíséri figyelemmel az eseményeket, de azért a többség szemében azt látom, hogy nem éppen a gyerekemre vagy az én fegyelmezési kísérleteimre kíváncsi. 

Mit lehet ilyenkor tenni? 

Tudom, vannak templomok, ahol van elkerített szoba a kisgyermekes családoknak, de tapasztalataim szerint ezeknek a hangszigetelési hatékonysága meglehetősen eltérő, sőt sok esetben mit sem segít, ha a kisgyerek egetrengető hisztibe kezd, mert ki akar menni a templomtérbe.

Ki lehet menni a templomból. Igen, de akkor minek is jöttem el? Én nem hallok semmit, azt se tudom meg a mise végére, hogy mi volt az evangélium, ellenben csináltam egy nettó fegyelmezésből álló programot a gyerekemnek.

Otthon lehet hagyni. Persze ha van kire. De akkor mikor kezdhetem el a gyerekem  „templomba szoktatását”?

Nincs nálam a bölcsek köve, nem tudom a jó megoldást, számomra is egy hatalmas kérdőjel, hogy mivel teszem a legjobbat másoknak, a gyerekemnek és magamnak is.

Mit akarok elérni?

Ez az egész azért fontos kérdés számomra, mert azt szeretném, ha a gyerekemnek is ugyanolyan természetes, jó élmény lenne a szentmisére járás, mint amilyen nekem volt. Szeretném, ha gyakorló, hívő keresztény ember válna belőle. De kicsit tartok tőle, ha mindez hétről hétre ilyen küzdelmes program, azzal elveszem a kedvét és rossz élménnyé teszem a templomba járást, így ez is egy ugyanolyan kellemetlen és megmagyarázhatatlan kötelesség lesz a számára, minthogy ne vegye le a benticipőjét.

A magam szempontjából is ez egy állandó kérdés, hogy van-e egyáltalán bármi értelme ezt csinálnom, ha igazából lelkileg nem is vagyok ott a misén, csak végigizgulom és szorongom az egészet, hogy hogyan viselkedik a gyerekem, mit gondolnak rólam mások, vagy esetleg hogyan teszem tönkre éppen valakinek a heti lelki töltődését.

Egyedül Szűz Mária anyai együttérzésében és Isten megértő szeretetében bízom, aki biztosan értékeli a törekvéseimet, hogy éppen hozzá akarom közelebb vinni a gyerekemet, előkészítve a jövőbeli természetes, meghitt istenkapcsolatát.

Győriványi Flóra

Kulcskérdés az apaság? -Interjú Süveges Gergővel az apaság titkairól

Az élet tele van ajtókkal. Némelyek már nyitva állnak előttünk, így könnyedén be tudunk rajtuk kukkantani. Vannak azonban még zártak, amelyek kinyitásához szükségünk van kulcsokra… Az apaságról, családról és titkos ajtókat nyitó kulcsokról beszélgettünk Süveges Gergő újságíróval, műsorvezetővel, az Apakulcs és számos sikerkönyv szerzőjével. 

Mi ihlette a könyvet?

Maga az apaság témája nem új számomra, hiszen már 2008-ban és 2012-ben is jelent meg könyvem Apa-kép-írás és Apaszem címmel. Arra jöttem rá, hogy nagyon szeretünk történeteket írni és olvasni, de mégis minden történet egy modell. Vagyis az a történet azzal az apával, azzal a gyerekkel esett meg, aki azt írta. Ahhoz, hogy a saját életemre következtetéseket tudjak levonni ezekből a modellekből, ahhoz valami olyan munkát kell elvégeznem, mint az aranymosó, aki térdel a folyóparton, rázza a szitáját és egyszer csak megcsillan valami. Vagy nem. 

Fotó: Erdélyi Gábor

Miért érezted szükségességét a könyv megírásának?

Azon kezdtem el gondolkozni 2 évvel ezelőtt, hogy a modellek mélyén lévő alapelvek megfogalmazhatók-e. Magyarul léteznek-e olyan alapelvek, amelyek mindannyiunk élethelyzetére alkalmazhatóak? Mert ha igen, akkor nem kell aranyat mosni, hanem már oda tudjuk egymás elé tenni a csillogó aranyszemcséket. Sok beszélgetés és gondolkozás nyomán arra jöttem rá, hogy három ilyen alapelv létezik: a tudás, a jóakarat és a szövetség kulcsa. Sokféle élethelyzet létezik, ezért is kerestem azokat az alapelveket, amelyek nem egy bizonyos élethelyzethez vagy családformához kötődnek, hanem önmagában az apasághoz. A modellekből szerettem volna eljutni az alapelvekhez. Az Apakulcs az első olyan könyv a piacon, amely az alapelvekre fókuszál. Fontos volt számomra, hogy ezeket az alapelveket ne csak leírjam, hanem segítsem az apákat és az érdeklődőket abban, hogy alkalmazni is tudják azokat. Épp ezért az Apakulcs három úton ad segítséget az apák számára. Első a könyv. Úgy látom, sokan veszik és olvassák, ennek nagyon örülök. Most már e-könyv formában is elérhető a Harmat Kiadónál, és készül a hangoskönyv változat is. Az Apakulcs világának második megközelítési lehetősége a weboldalon lévő tesztek sora. Ma már több százan töltötték ki az Alaptesztet vagy az Örökségtesztet; a Családi tesztek pedig a napokban válnak elérhetővé. Végül pedig fontos lába az Apakulcs szolgálatának a személyes segítség előadások, tréningek formájában. Egy tréningen csak apák vagyunk együtt, hangsúlyozottan kevesen, hogy jusson időnk és lehetőségünk a fejlődésre. Ha csak férfiak vannak együtt, védett közegben, ahol nem kell eljátszanunk a rendíthetetlen ólomkatonát, hanem akár gyengék is lehetünk, az nagyon felszabadító és előrevivő.

Miért fontos az apa jelenléte a családban, mint példakép a gyermek számára?

Mert amit sosem látok, abból nem tudok mintát meríteni. Ha én sosem hallok emberi szót, ha nem beszélnek hozzám, akkor nem tanulok meg beszélni. Ha nem látok apamintát, akkor a személyiségem sokkal nehezebben fog harmonikusan fejlődni. Mert részben a mintáinkból építkezünk. Még akkor is, ha ezeket később akár át is értékelhetjük. Minden apának van felelőssége abban, hogy milyen mintát mutat.

Mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nincsen apa? Mit tud tenni a gyermek, ha az apamintát nem kapta meg?

Sok családban ez a helyzet. Fájdalmas helyzet. Ha nincs apa, akkor nyilván nem lehet úgy csinálni, mintha lenne, 100 százalékban nem lehet pótolni a személyét. Egy apa alakú űrt csak az apával lehet betölteni. Tapasztgatni mással is lehet. És ez tulajdonképpen jó hír: sokan vannak, akik harmonikus apaminta nélkül nőnek fel, de ettől még lehetnek egészséges személyiségek. Valaki előbb-utóbb apafigurává válik a gyermek számára. Nagyapa… tanár… idősebb testvér… vagy akár fura módon a nagymama vagy az anya. Az biztos, hogy minden gyerek ösztönösen keres magának férfi- vagy apamintát. Az ilyen, nehezebb körülmények között működő családokban fontos szempont, hogy ki válik a gyermek számára mintává. 

Számodra mit jelent apának lenni? Hogyan lehetnek a férfiak jó apák?

Tudatos ösztönösséggel. Vagy ösztönös tudatossággal. Fontosak a megérzések, a spontaneitás, de fontos az önreflexió és a tervezés is. A kettő egyensúlya sokat segíts apának és gyereknek egyaránt. Igazából nem lehetünk jó apák. ami elérhető, hogy egy kicsit jobbak legyünk, mint amilyenek a múlt héten voltunk. Az Apakulcs is erről beszél: hogyan tudok egy picivel apább lenni. Hogyan tudok dolgozni a kapcsolódásunkon? Hogyan lesz egyre inkább közünk egymáshoz? Ehhez az apakulcsok jó segítséget adnak: ha egyre inkább ismerem, szeretem és támogatom a gyermekemet, akkor kölcsönösen átélhetjük a kapcsolódás örömét.

Fotó: Erdélyi Gábor

Milyen kihívásokkal néztél szembe, amikor apává váltál?

Mikor összeházasodtunk, még kicsit szerettünk volna kettesben lenni a feleségemmel, így 3 évvel később született meg az első gyermekünk. Én elsősorban nem a kihívásokra emlékszem, hanem az örömre és a felszabadultságra. Meg nyilván az aggodalomra is, hogy túléli-e a kislányunk az éjszakát – vagy minket. Jó volt az a gondolat és érzés, hogy a feleségemmel közös ügyünk van. 

Mi a különbség az apai és anyai kapcsolódás között?

Általánosságban a férfiaknak, az apáknak az a kihívás, hogy kapcsolódni és közeledni tudjanak a gyermekükhöz. Az anyák számára inkább az elszakadás okozhat nehézséget. Az elszakadás a születés pillanatában kezdődik, és a gyermek élete valójában folyamatos távolodás az édesanyjától. Ezt a távolodást jól megélni talán a legnagyobb kihívás az anyák számára. Szóval: apák, közeledjetek; anyák, engedjetek. Mindkettő emberes feladat.

Anyai szeretet kontra apai szeretet?

Más a személyiségünk, másképpen reagálunk, másképpen vagyunk jelen. Azt hiszem, az anyának és az apának is gyakorolnia kell a gyengéd és a határt szabó szeretetet egyaránt. Úgyis másképpen fogjuk csinálni. Nem hiszek az „ölelő anya–szigorú apa” felosztásban. Sőt: rendkívül károsnak tartom.

Fotó: Zih Zsolt

Neked mi a szereped otthon, mint apa?

A legidősebb gyerekünk már 19 éves, a legfiatalabb is 13, úgyhogy az életmódunk és -ritmusunk már nem a kisgyerekes időket idézi. Ettől még szülőként ugyanaz a feladat: ismerni, szeretni és támogatni őket – úgy, ahogyan ebben a helyzetben szükségük van rá. Éppen ezért fontosabbak számomra az alapelvek a modelleknél: míg a modellek azt mondják, hogy csináld így és működni fog; az alapelvek azt kérdezik, hogy ezt az örök és általános szempontot hogyan tudod megvalósítani a saját életetekben. Az ismerd–szeresdtámogasd hármas alapelve csecsemőkorban és fiatal felnőtt korban egyaránt érvényes. Alkalmazni pedig nekem kell. Jól pedig akkor csinálom, ha ők is érzik, hogy ismerem, szeretem és támogatom őket. 

Az istenkép és az apakép hogyan fonódik össze?

A kapcsolódás alapelvei egyetemesek, minden apa–gyerek viszonyban működnek. Így az Atya–gyermek viszonyban is. Azért vagyok képes ismerni, szeretni és támogatni a gyermekemet, mert az Atya ugyanígy ismer, szeret és támogat engem, a gyermekét. Istenképünk és apaképünk mélyen összefügg: kezdetben apaképünkből építjük fel az istenképünket. Az első tapasztalataink, amelyeket otthonról hozunk, az, hogy valakitől függünk az életünk elején, hogy ebben a függésben milyen impulzusokat kapunk, nagy hatással vannak a későbbiekre. Megerősítést, biztonságot, bátorítást kapunk vagy éppen büntetéssel, félelemmel, teljesítménykényszerrel találkozunk? Mindezek alapvetően befolyásolják azt a viszonyunkat, amely Istenhez fűz minket. A kezdeti tapasztalatok alapvetően meghatározzák az Istennel kapcsolatos elképzelésünket is. Később persze ez változhat, de a kezdeti bevésődés döntő jelentőségű.

Lesz Mesterkulcs, ami mindenre megoldást ad?

Szerintem van… Rögtön három is: a tudás kulcsa, a jóakarat kulcsa és a szövetség kulcsa… (nevet). 

Mit üzennél a jövő apáinak?

Alapvetően a jelen apáinak szeretnék segíteni, igaz, hosszútávon. Ha négy szót képesek vagyunk megjegyezni és ezeknek a tükrében működni apaként, akkor alapvetően jó úton járunk: kapcsolódás, ismerd, szeresd, támogasd. És talán még egyet: remény. Képesek vagyunk jobb apák lenni, mint amilyenek a múlt héten voltunk. Ez tutibiztos.

Most pedig nincs más dolgunk, mint felkapni gyorsan a kulcsokat, és kitárni az ajtót egy új és izgalmas kaland előtt. Belépve ezen a kapun, ebben az új világban pedig egy picivel jobb apákká és szülőkké válhatunk.

Tóth-Kuthy Bernadett

Borítókép: Erdélyi Gábor

31 nap ima a leendő férjedért – kihívás

Olyan sokszor imádkozunk szüleinkért, testvéreinkért, barátainkért, az országunkért, egy gyógyulásért, vagy éppen hálából. De mi a helyzet jövendő férjünkkel? Attól még, hogy még nem ismerjük (?) nem is imádkozhatunk érte?

Az alábbi listára a napokban akadtunk rá a szerkesztőséggel, s gondoltuk megosztjuk veletek is. Használjátok ezt a felsorolást követendő példaként, vagy csak inspirációként, s alkossátok meg a sajátotokat. 

Az alábbi felsorolás 4 részre van bontva: ima a férjedért, a családjáért, a jövendő feleségéért (😉) és végül a házasságotokért. Minden napnál számos bibliai idézetet is találsz, amik segítenek majd az elmélkedésben. Imádkozz a jövendőbelidért, a családjáért, egészségéért – imáid meghallgatásra fognak kerülni. // Imádkozz, mert imáid meghallgatásra kerülnek.

Imádkozz azért, hogy …

  1. Gyakran olvassa a Bibliát, és azt igyekezzen a tettei alapjává fektetni – Zsolt 119,11 & Józs 1,8
  2. Ne felejtsen el imádkozni – Kol 4,2 & Róm 12,12 & Jak 5,12
  3. Igyekezzen a lehető legjobban élni, és Jézusról sose feledkezzen meg – Róm 6,11 & Mt 16,24 & Mk 12,30
  4. Ő legyen majd a családotok lelki vezetője és ezáltal téged is közelebb vigyen a hithez – Ef 6,4 & Ef 5,25-26
  5. Védelmező legyen – Ef 5,25
  6. Megtanuljon jól bánni a pénzzel – Róm 12,11 & 1Tim 5,8
  7. Kincsei a mennyben legyenek és szüntelenül szeresse majd családját – Józs 24,15 & Jak 4,4 & Kol 3,23 & 1Jn 2,15
  8. Higgyen a házasság szentségében – Ef 5,22-33
  9. Szeresse a gyerekeket – Zsolt 127,3-5
  10. Tiszteletreméltó, erős jellemű, erkölcsös férfivé váljon – Gal 5,22-23 & Péld 28,18
  11. Alázatos és megértő legyen – Jak 4,6 & Jak 4,10 & Ef 4,32 & Péld 14,29
  12. Meghallja, amit kell és vissza tudja fogni magát, amikor kell – Jak 1,19
  13. Elég bátor és erős legyen a kísértővel szemben és szabad legyen minden függőségtől – Ef 4,27 & Róm 12,9 & Mt 26,41
  14. Ő legyen otthonotok lelki vezetője, Jézust vegye élete példájául – Ef 5,23
  15. Bölcs legyen, legyen önuralma és tudjon józanul ítélni – Jak 1,5 & Péld 15,21 & Óz 14,9 & Zsolt 119,66
  16. A Jóisten tervei szerint kötelezze el magát – Péld 3,5 & Zsolt 37,3-6 
  17. Tudjon megbánni és bocsánatot kérni – 1Jn 1,9 & Jak 5,16
  18. Meg tudjon másoknak bocsátani – Ef 4,32
  19. Képes legyen gondolatait megosztani a hittel kapcsolatban – Mt 28,19-20 & Mt 5,14-16
  20. Megbízható és türelmes legyen – Ef 4,2-3 & Jak 5,16 & Péld 28,6
  21. A Jóisten szava mutassa az utat számára – Zsolt 119,105
  22. Bölcsen válassza meg barátait, olyanokkal vegye körbe magát, akik jó példakép számára – Zsid 10,24 & Péld 27,17
  23. Édesapja méltó példa legyen számára mint férj és apa. Imádkozz a kettőjük kapcsolatáért – Ef 6,4 & Kiv 20,12
  24. Édasanyja gondoskodásáért, nevelésért. Imádkozz kettejük kapcsolatáért és a te kapcsolatodért az édesanyjával – Péld31, Tit 2,3-5 & Kiv 20,12
  25. Testvéreiért, a jó kapcsolatukért. Imádkozz, hogy neked is jó kapcsolatod legyen velük – 1 Tessz 5,11
  26. A Jóisten egy védőburkot képezzen majd a családotok köré – Zsolt 121,7-8
  27. Hozzá alkalmas segítőre vágyjon – Ter 2,18
  28. Isten kegyelméből jót és boldogságot hozzon szüntelenül az életébe – Péld 31,12
  29. A Jóisten egy olyan feleséggé, segítővé, partnerré formázzon, amilyenre neki szüksége van – Péld 31,10-12 
  30. A Jóisten a legtökéletesebb időben hozzon titeket össze. Imádkozz, hogy kapcsolatotok tiszta legyen, és céljaitok közösek – Zsolt 37,5-7 & Péld 4,23 & Zsolt 119,9
  31. Házasságotok a jövőben önzetlen, Isten központú és segítő legyen – 1Kor 13 & Zsid 13,4 & Préd 4,12

Csatlakozz hozzánk, az imaláncot november 23-án kezdjük, hogy Karácsonyra végezzünk a 31 nappal!:)

Kisbán Petra

Lehet-e a barátnőm az édesanyám?

Mindig is tudtam, hogy vannak olyan lányok, akik együtt járnak vásárolni az anyukájukkal, akik körmöt festve tárgyalják ki a pasikat egy romantikus film nézése közben, akik mindent megosztanak egymással. Tiniként sokszor irigyeltem azokat a lányokat, akik ha lenyúlják az anyukájuk ruháit, akkor szexi, trendi és divatos cuccokban járnak. Akik tényleg olyanok, mintha barátnők lennének.

Mivel nekem nem ilyen volt a kapcsolatom az édesanyámmal, ezért kamaszként meg sem fordult a fejemben, hogy anyukám a barátnőm lehetne. Az volt az érzésem, hogy ő az utolsó ember ezen a Földön, aki engem megértene, ezért nagyjából semmit nem osztottam meg vele. Könnyebb volt a fontos vagy kínos témákat más anyukájával vagy az aktuális barátnőkkel  megbeszélni, és sajnálkozni azon, hogy a mi kapcsolatunk miért nem olyan, mint a Szívek szállodájában a Gilmore lányoké?

Definíció szerint

A Magyar értelmező kéziszótár szerint a barátság két vagy több, általában azonos nemű személy közti kapcsolat. Egy lelki, érzelmi, meleg rokonszenven alapuló, meghitt viszony. A barátsághoz kapcsolódó fogalmak: bensőséges, bizalmas, igaz és őszinte. Jellemzőek ezek egy egészséges szűlő-gyerek kapcsolatra? Jobb esetben igen. Tehát eddig ott tartunk, hogy lehet a baránőm az édesanyám.

Egyenrangú partner?

Az én esetemben amikor férjhez mentem, feleség, háziasszony és édesanya vált belőlem egy szempillantás alatt az én anyukám is közelebb került hozzám. Megszaporodtak a telefonhívások, jöttek az ominózus: „Anya, hogy is van ez?”, „Most mit csináljak?” című kérdések, és azt vettem észre, hogy már minden hétköznapi és mélyebb lelki problémámmal is hozzá fordulok először. Ő is egyre több olyan személyes dolgot kezdett megosztani velem, amiket korábban biztosan nem tett volna. Mintha tényleg a barátnőmmé vált volna. Meg is fogalmazódott bennem egyszer, hogy: „most a legjobb barátnőm az anyukám.” Először ezt úgy magyaráztam magamban, hogy egyenrangú partnerekké váltunk, hiszen már én is minden olyan élethelyzetbe belekerültem, amibe ő is: háziasszony, feleség és édesanya is lettem, ráadásul mind a ketten pedagógusok vagyunk. De belül éreztem, hogy bármennyire is közel került hozzám anyukám, nem fogalmazhatok úgy, hogy a barátnőm lett.

Apádat és anyádat tiszteld!

Amikor a gyerekkorban kialakult elfogult hozzáállásunk eltűnik édesanyánkkal kapcsolatban, és felnőttként képesek vagyunk hétköznapi emberként tekinteni rá, akinek hibái, kudarcai, rossz döntései és tulajdonságai is vannak, könnyen szem elől téveszthetjük a tíz parancsolat negyedik pontját. És emiatt sem tekinthetünk édesanyánkra barátnőként. Neki (akármilyen ember is,) minden esetben megkülönböztetett tisztelet jár amiatt, mert világra hozott és felnevelt bennünket. Ő az, aki legtöbbet tette érted ezidáig, hiszen életben tartott (akinek gyereke van, az tudja, hogy ez nem kis teljesítmény), ápolt, gondozott és támogatott téged. Ha jelenleg valamiért nem vagy jó viszonyban anyukáddal vagy már nem is beszéltek, azt sose felejtsd el, hogy nélküle egyáltalán nem lennél a ezen világon! Ez egyik barátnődre sem mondható el!

A barátaidat megválogathatod, de a családodat nem!

Egy barátnő az életedbe bármikor becsatlakozhat. Megismerheted az iskolában, egy táborban, egy baráti társaság által vagy akár egy fesztiválon. Szerencsés esetben a barátságotok életetek végéig kitart, de az is lehet, hogy egy idő után egy konfliktus miatt vagy minden átmenet nélkül eltávolodtok egymástól, így az életedből bármikor ki is kerülhet. Tehát egy barátnő minden esetben az életed időszakának csak egy részét képezi. Míg az édesanyád már a születésed előtt 9 hónappal is kapcsolatban volt veled! Őt nem te választottad valamilyen szimpátia alapján. Vele a mély kapocs eleve adott. Sőt, ha rossz viszonyba is kerültök vagy ha már nem is beszéltek, ő akkor is az anyukád marad, és ezt az okmányaidban, az anyja neve rovat hűségesen őrzi, tehát fizikai formában is mindig ott lesz veled.

Nem a barátnőd

Véleményem szerint  nem baj, ha édesanyád az egyes számú bizalmasod. Sőt, irígylésre méltó, ha tabuk nélkül, mindent meg tudtok beszélni egymással! Azonban számára az alanyi jogon járó tisztelet automatikusan húz egy határt. Ő örökké az anyukád marad, te pedig 40 évesen is a gyereke leszel.

Bármennyire közeli és bensőséges is a kapcsolatod az édesanyáddal, azt soha ne felejtsd el, hogy ő mindig jóval több volt és több is lesz, mint akár a legjobb barátnőd.

Győriványi Flóra