A két évig velünk élő Covid – Valaha sikerül teljesen elfelejtenünk?

A Covid szó hallatán mindenkinek más negatív élmény jut eszébe. Egyesek hozzátartozót veszítettek el, máig valamilyen poszt Covid tünettel élnek és persze ne feledkezzünk el az egészségügyi dolgozókról, akik a járványhullám durvább hónapjaiban éjt nappallá téve ápolták a betegeket. A szerencsésebbek utazást kellett lemondjanak, nem tudtak álomesküvőt szervezni, karanténban ücsöröghettek hetekig vagy bosszankodtak, hogy a maszktól bepárásodik a szemüvegük. Különböző méretű problémák, azonban mind negatív érzést váltottak ki az adott emberből. 

Emlékszem, amikor még februárban bejelentették, hogy eltörlik a korlátozásokat, én nagyon örültem. Milyen jó lesz végre visszanyerni a Covid előtti szabad, boldog életünket.

Amikor azon a bizonyos hétfői napon mentem a munkába, a metró mozgólépcsőjén félúton rájöttem, hogy valami nagyon hiányzik. A maszkom.

A maszkom, amit amióta hordani kell, utálok, mert az alapozóm fele rajta marad, melegíti az arcomat, szorítja a fülemet és még sorolhatnám. Amikor körbenéztem, láttam, hogy sok ember érezheti ugyanezt, ugyanis majdnem minden 3. ember maszkban utazott, távolságot tartva. El akarjuk felejteni azt, amit az elmúlt két év okozott nekünk, azonban egyik napról a másikra nem megy. Vannak közöttünk nem is olyan kevesen, akik még most is, ha valaki köhög, arrébb állnak, előveszik a kézfertőtlenítőt mielőtt esznek, felveszik a maszkot a buszon, stresszelnek, ha tömegbe kell menni. Bevallom, ezek közül néhány rám is igaz. Sajnos egy ideig ez még így lesz. Remélhetőleg minél hamarabb sikerül mindenkinek elfelejteni, túltenni magát a járvány okozta gyászon, ijedtségen, elszigetelődésen.

Azonban addig is, legyünk kedvesek egymással, aki nem fél, ne nézzen furcsán arra, aki továbbra is viseli a maszkot, hiszen nem tudhatja, hogy esetleg az édesanyját vesztette el vagy ő maga szenvedett valamilyen egészségkárosodást.

Tartsuk tiszteletben, ha valaki még nem tud felejteni, mert a járvány és a járvány okozta sebek nem egyik napról a másikra tűnnek el. 

Megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy ők mit éreznek a „hirtelen szabadság” kapcsán, megmaradt-e nekik valamilyen szokás, félelem a járvánnyal kapcsolatban, amit ma is őriznek. 

„Bennem még mindig van félelem. A maszkot ugyanúgy hordom a tömegközlekedésen, üzletekben. Sajnos a társadalmi életemre is nagy hatással volt/van a Covid. Nem igazán mertem házibulikba menni vagy olyan barátaimat meglátogatni, akikről tudtam, hogy félvállról veszik a koronavírus jelenlétét. Bevallom őszintén nagyon nehéz elengedni egyik napról a másikra a kialakult elővigyázatosságomat, hiszen valahol már szokássá vált.” (Anita, 27 éves)

2020. március előtt akkor volt rajtam orvosi maszk, amikor az ovis farsangon Elena doktornőnek öltöztem a Klinikákból. Mostanra a második bőröm lett. Ha nincs rajtam, szinte meztelennek érzem magam. Sokkol, ha a filmek tömegjeleneteiben nem viselik. Tisztán emlékszem 2021. május 26-ra, amikor az első szabadtéri koncertre mentem nélküle és úgy izgultam, mint egy elsőbálozó. Ennyit a „normális” életről.” (Lilla, 39 éves)

„Az igazság az, hogy korábban voltak félelmeim, de már megszoktam ezt a helyzetet. Ami megmaradt az az, hogy, igyekszem nem túl közel menni a járókelőkhez, illetve beteg ismerőseimhez. Továbbá, rendszeres szokásommá vált a kézfertőtlenítő használata és a használati tárgyak fertőtlenítése is, például a kilincseké, telefonoké.” (Emőke, 27 éves)

„Nyomot hagyott bennem a Covid. Ha látok élőben, vagy képen olyan helyet, ahol sokan vannak egy zárt térben, rögtön az az első gondolatom, hogy itt valami nincs rendben, meglesz ennek a böjtje. Igaz, előtte se kedveltem a tömött helyeket, azonban a Covid óta méginkább kerülöm ezeket. A gyakori kézmosásra is figyelek, igyekszem minél kevesebb felülethez hozzáérni nyilvános helyeken. Annak ellenére, hogy a média már az eladhatóbb, izgalmasabb hírekre utazik, azért még korai minden védelmet ignorálni, hiszen sajnos nagyon sok családban okozott legalább ijedtséget a vírus…” (Miki, 28 éves)

Összességében láthatjuk, hogy két év hatásai nem tűnnek el nyomtalanul. Valamilyen szinten megváltoztattak minket, hozzáállásunkat embertársainkhoz, reakcióinkat egyes helyzetekhez. Talán sose leszünk ugyanazok az emberek, akik előtte voltunk. Remélhetőleg sokkal együttérzőbbek, segítőkészebb és empatikusabbak leszünk. Próbáljunk meg a “Minden rosszban van valami jó” elv alapján valami kedvezőt kihozni ebből. 

Kedves Olvasó, ha magadra ismertél, ne aggódj, nem vagy egyedül! Rendben van, hogy hordod még a maszkot. Rendben van, hogy kerülöd a tömeget. Rendben van, hogy még időre van szükséged, amíg teljesen fellélegzel!

Merrikin Gina

Indítsd újra az életed a Covid után! Tedd rendbe az életed!

Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!

Érezted már azt, hogy sokkal több van benned, mint amit megmutatsz magadból másoknak? Fogott már el elégedetlenség a környezeted miatt, hogy túl rendetlen vagy nem elég otthonos? Volt már olyan, amikor inkább leültél sorozatot nézni, mert annyi dolgod volt, hogy inkább egyiknek se fogtál neki? És gondolom az sem ismeretlen az érzés, amikor nem találsz valami fontosat a saját cuccaid között… Nos, ez mind ugyanarra a problémára vezethető vissza:

Nincs rendben az életed.

Az elmúlt bő egy évben a járványhelyzet miatt sokkal több időt töltöttünk az otthonunkban, a saját dolgainkkal körülvéve, főként önmagunk vagy a szűk családunk társaságában. Talán az önismerettel is több időnk volt foglalkozni. Így ez az egy év elegendő lehetett arra, hogy jobban szemügyre vegyük, hogy mik azok a dolgok, amelyek körülvesznek bennünket, illetve melyek azok a szokások, amik irányítják a mindennapjainkat.

Idén sokunk számára a lakás egyben munkahellyé vagy iskolává is vált, és a home office kikövetelte, hogy önmagunk főnökei is legyünk, a megfelelő hatékonyság és munkamorál megtartása érdekében. Fenn kellett tartani otthonunkban a munka és a magánélet egyensúlyát. Ez pedig elsősorban fejben dőlt el… gondolhatnánk. Azonban, ahogy Viszkok Fruzsi könyvének alapgondolata is megfogalmazza:

„A belső összeszedettség és a környezetünk rendje összefüggenek, nincs egyik a másik nélkül.”

Tehát ez az egy évnyi otthon töltött idő megtaníthatott bennünket arra, hogy mennyire meghatározza az életünket, a lelkiállapotunkat, a munkavégzésünket és ezáltal a hatékonyságukat a környezet, amelyben élünk és dolgozunk. Ilyen módon találkozik a belső és a külső rend. Ennek az egyensúlynak a kialakításában segít Viszkok Fruzsi könyve!

Tedd rendbe az életed!

Ez a könyv szerintem azért nagyszerű, mert bármilyen életkorban és élethelyzetben lévő ember (férfi és nő egyaránt) találhat a maga számára olyan tippeket és eszközöket, amelyek segítenek egy tudatosabb élet kialakításában. Sőt! Azok is biztos kapnak új ötleteket, akik úgy gondolják, hogy nekik már nincs mit tanulniuk a rendszerezés és hatékonyságnövelés témakörén belül. (Én például feketeöves szelektálónak tartom magam, de még én is kaptam néhány, eddig számomra ismeretlen tanácsot). Viszkok Fruzsi útmutatásai pedig rendkívül gyakorlatiasak és praktikusak.

A könyv felépítése átgondolt, szisztematikus és letisztult. Pont olyan, mint amilyen életre vágysz. Lépésről lépésre halad a környezet rendbetételétől a kiegyensúlyozott és sikeres élet kialakításáig. Így ha követed a pontokat, a végére ténylegesen látni és érezni fogod a fejlődést, azt, ahová eljutottál. Ebből is következik, hogy a Tedd rendbe az életed! nem egy gyors olvasmány. A könyv célja elsősorban nem az, hogy kiolvasd, hanem az, hogy használd! Ha szükséges, időzz el azokon a pontokon, ahol több változtatásra vagy fejlődésre van szükséged! A könyv is azt hangsúlyozza, hogy egy új életvitel kialakítása nem megy egyik napról a másikra, hanem tudatos döntések sorozata során alakul ki.

Végül szeretném kiemelni, hogy ez a kiadvány rendkívül igényes és esztétikus. Régen volt a kezemben ennyire kellemes és harmonikus olvasmány. Valódi esztétikai élmény!

Sőt! A könyben szereplő tanácsokhoz és útmutatásokhoz bármikor vissza lehet térni. A Tedd rendbe az életed! egy olyan olvasmány lehet a könyvespolcon, amelyet időről-időre elővehetünk, hogy felülvizsgáljuk, az életünkben valóban a kezünkben tartjuk-e az irányítást?

Viszkok Fruzsi könyvét nem csak azoknak javaslom, akik elveszettnek érzik magukat, vagy akiknek a lakását káosz uralja. Mindenkinek, aki szeretne egy tudatosabb, rendszerezettebb és sikeresebb életet kialakítani magának, hogy az életében kívül-belül boldogság legyen!

Győriványi Flóra

Kép: libri.hu

Az Isten áldja önöket! – élmények az oltópontról

Covid oltóponton önkénteskedtem, és további vállalásaim szerint még jóval több segítő nap áll előttem, mint teljesített. Szeretném leszögezni már itt az elején, hogy írásom nem azzal a céllal készült, hogy önkéntes munkámat közönséggel ünnepeltessem, nem! Leginkább az önkéntesként szerzett élményeimet szeretném megosztani, az oltóponton megélt emberi pillanatokat és egy rövid betekintés nyújtani az oltópont életébe, hogy mennyi ember dolgozik azon, hogy mindenki megkapja az oltást és reményeink szerint a hátunk mögött tudjuk hagyni ezt a világjárványt.

Cselekvő ember vagyok,

már régóta ott dolgozott bennem a vágy, hogy tevőleg is segíthessek a járvány leküzdésében, hiszen a hírekben folyamatosan azt láttam, hallhattam, hogy milyen sokan éjt nappalá téve dolgoznak a covid elleni harcban. Több ismerősömet, egyesületi tagunkat is ápolták kórházban a covid miatt, sikerrel – végtelen hála az egészségügyben dolgozóknak!

A református összefogásnak köszönhetően

megtalált a lehetőség, így nem volt kérdés, vállaltam, hogy a Bethesda Gyermekkórház oltópontjain önkéntes segítő legyek. Anyaként is úgy éreztem, hogy a Bethesdának segítenem kell, hiszen a fiaimat sok ottani orvos vizsgálta kisgyermekként, mentünk oda törött kézzel, jártunk a kórházban műtéten, utóvizsgálatokon – volt tehát egy másik motivációm is, mert a hosszú évek alatt, a gyerekeim gyógyításáért hálából, volt mit viszonoznom.

Az oltóponton az a feladatom,

hogy az adott napra oltásra regisztrált embereket adminisztráljam. A mi részünkön három oltópont van, és egy egészen komoly létszámú csapat dolgozik azon, hogy az oltás gördülékenyen menjen. A csapatban van egy oltóparancsnok, vannak orvostanhallgató-segítők, van gyógyszerész, olthatóságot elbíráló orvosok, több önkéntes adminisztrátor, az oltásra érkezők útbaigazításában segítők, triázs felelős, vakcina futár… . Nem látom át még a teljes stábot, hiszen több helységben dolgozunk. Ami viszont biztos, hogy a hét minden napján megy az oltás, nincs pihenőnap. Óriási munka folyik, nincs megállás.

Az oltást azokon a napokon, amikor én dolgoztam, 8-kor kezdtük, de nem tudtam olyan korán érkezni, hogy ne várakozott volna már legalább pár oltásra regisztrált ember az épület előtt (pedig fél 8-ra mindig ott voltam). A legtöbben ott szorongatják a kezükben az oltási papírt, amit kitöltve kell vinni az oltópontra. Reggel megkapjuk az aznapi oltásra érkező emberek névsorát, lehozzák a napi triázs papírokat, amit szintén mi töltünk ki, és egy rövid eligazítással kezdünk. Persze a legfontosabb információkat már előzetesen tudjuk, hiszen van egy komoly táblázat, amiben minden fontos információ rögzítve van, és van egy belső levelezésünk is, amiben az aktuális információk érkeznek.

Az első napomon Szputnyik 2. oltásra érkezőket és Pfizer 1. oltásra érkezőket, a második napomon Pfizer 1. oltásra érkezőket fogadtunk.

Az oltóponti élet egyik élménye számomra az, hogy az oltásra érkező nagyon sokféle ember mindegyike türelmes, barátságos (legalábbis az eddigi tapasztalataim szerint). Egyértelműen érezni az embereken a megkönnyebbülést, hogy végre megkaphatják az oltást. Kedvesek, segítőkészek, érdeklődőek – mindenki!

Mintha ebben a közegben a helyére kerülne minden emberi dolog, ami kint a szürke hétköznapokban időnként nagyon félresiklik. Teljesen mindegy, hogy ki milyen életkörülmények között él, mit gondol a világról, vagy milyen életkorú, az oltóponton mindenki nagyon hasonlóan viszonyul a másikhoz.

Ismeretlenként is köszönünk, összemosolygunk idegen emberekkel, odafigyelünk egymás kérdéseire és problémáira, mindenki tudja, hogy itt fontosak vagyunk egymásnak, hiszen ugyanazért vagyunk itt, ugyanaz a célunk. Védelmet nyújtani az oltással.

Ez a közös cél pedig egy áldott állapotot teremt. Egymás hibáira is megértően tekintünk. Ha valaki nem hozott oltási papírt nincs dorgálás, készülünk erre a helyzetre, nálunk van oltási papír, ha kell, a kitöltésben is segítünk. Ha rossz információt kapott a regisztrált, és nem a megfelelő oltópontra érkezett, akkor sincs felháborodás, nincs világvége, átmennek az amúgy közeli pontra minden zokszó nélkül. Toleránsak vagyunk egymással az esetleges hibák ellenére is. Minden úgy működik, mint a nagy könyvben. Már-már katartikus helyzetet teremt az oltás, ami egy kilátástalannak hitt járványhelyzetből a biztonság, a szabadság felé vezető utat, és úgy tűnik az egymás iránti bizalmat is megnyitja.

Nem is tudok megfelelő jelzőt használni azzal kapcsolatban, amit az orvosokkal kapcsolatban tapasztaltam. Végtelen türelemmel, valódi odafordulással kezelnek minden oltásra érkező embert- pedig milyen régóta csinálják már…. ! Mindenkivel egyesével átbeszélik az oltási kérdőív válaszait, az oltóparancsnok pedig időről időre kinéz hozzánk is, hogy az adminisztrációban minden rendben van-e. Mindenki megérkezett-e időre, van-e hiányzónk? Ha valaki nem jön a megadott időpontra, akkor azokat egy óra elteltével egyesével felhívjuk, és meghallgatjuk, hogy kivel mi történt, miért nem tudott eljönni. Az egyik a kiírt délelőtti időpont helyett csak délután tud jönni, a másik közben kórházba került más ügyből kifolyólag, mégsem tud oltakozni… sok-sok történet, mi pedig jelöljük ezeket, egyeztetünk az oltóparancsnokkal. Ha belegondolunk, logikusan összerakható, hogy mennyi további adminisztráció van még az oltások és a különféle esetek mögött…

A regisztráció és a triázs egymás mellett van – be szoktunk segíteni egymásnak
Sokféle ember érkezik, nem ismerem őket,

de a pár perces találkozás is elárul egy picit az adott ember életéből.

Például ott volt az a vak fiú, aki az édesanyjával érkezett az oltásra. Ahogy ott álltak a regisztrációnál, nem tudtam nem észrevenni, ahogy a kezével az anyja kezét kereste, amelyik az oltási papírokat hajtogatta éppen.

Vagy amikor a nagyjából velem egyidős mentálisan sérült, kerekesszékes férfi érkezett az édesanyjával. A hölgy megkért, hogy szóljak egy orvosnak, mert a férfit nem tudja bevinni az oltópontra, ugyanis nem tudja ráadni a maszkot. A doktornő már sok embert oltott aznap, de minden zokszó nélkül kijött az épület előtt várakozó anyához és fiához. Megoldották az oltást úgy, hogy a sérült férfi komfortzónáját és korlátait figyelembe vették.

Vagy ott volt az a helyzet, amikor egy idős házaspár rossz oltópontra érkezett a telephelyen belül. A néni majdnem sírva fakadt, hogy ő nem tud átgyalogolni a másik pontra, mert nagyon fáj a lába. A doktornő fogta magát, átment az amúgy nagyjából 200 méterre található másik oltópontra, leregisztrálta az idős hölgyet, és a mi oltópontunkon elintézte a hölgy oltását.

Végtelen türelmet, megértést és segítőkészséget tapasztaltam az orvosi csapat részéről

Bőven tudnám folytatni a sort, hiszen sok apró áldásos pillanat éri az embert egy ilyen egyszerű munka során is, mint amit én végzek önkéntesként. Az oltás valahol egy diadalmenet, hiszen minden újabb beoltott emberrel, egy újabb lépést teszünk a vírus, a betegség leküzdéséért. Az emberek számára pedig a megnyugvást és a biztonság érzését hozza el az oltás szerintem, legalábbis én ezt látom az arcokon, amikor az oltás és a megfigyelési idő után szedelőzköndek és elindulnak haza.

Az egyik férfi a regisztrációs pult előtt elhaladva megállt egy pillanatra mielőtt még kilépett volna az épületből, odafordult hozzánk és csak annyit mondott:

az Isten áldja önöket!

Németh Györgyi, a Gödi Lokálpatrióták Egyesület elnöke

Forrás: Gödi Lokálpatrióták Egyesületének honlapja

A koronavírus, vakcinák és előítéleteink

– kérdések és válaszok első kézből, Szikora Bencétől

Hogyan kerültél bele a biológia világába és a koronavírussal kapcsolatos kutatásokba?

Az ELTE biológus szakán végeztem molekuláris biológia és immunológia szakirányon, jelenleg a doktori képzésem végén járok és elkezdtem dolgozni egy biotechnológiával foglalkozó cégben, az Immunogenes Kft.-ben. A doktori témavezetőm, Dr. Kacskovics Imre révén kerültem bele a koronavírussal kapcsolatos hazai gyógyszerfejlesztésbe, illetve a COVID-19-el kapcsolatos kutatásokba. Több szervezet összefogásával jött létre ez a gyógyszerfejlesztési projekt, amelynek tagjai többek között az ELTE, a Richter illetve a Pécsi Tudományegyetem is, és amelynek keretén belül azon dolgozunk, hogy sikeres hatóanyagot fejlesszünk ki.

Mit lehet tudni a koronavírusról, bemutatnád pár szóban? 

A koronavírussal kapcsolatban rengeteg információt lehet hallani a médiában illetve az interneten, így viszonylag rövid kereséssel is számos ismeret nyerhető róla. Szakmai berkeken belül, akik kicsit is komolyan gondolkodnak, nem kérdőjelezik meg a vírus jelenlétét. Nem szeretnék részletekbe menően beszélni róla, mert tényleg mindenhonnan erről lehet hallani, csak röviden pár dolgot emelnék ki. A koronavírus család tagjait már régóta ismerik a kutatók, a különböző állatokban (pl. denevér) nagyon elterjedt vírus. Már 2019 előtt is több fajtáját ismertük, akik képesek voltak embereket is megfertőzni, ezek közül a legtöbb csak sima náthaszerű tüneteket okoz, viszont volt már két súlyosabb járvány is a 2000-es években. Ez a két vírusfertőzés azért volt más, mert egy jóval halálosabb változat okozta (SARS és MERS járványok), így nagyon hamar sikerült megállítani a terjedését a kialakulása helyén, és hamar lecsengett a járvány. Szóval a múltban már többször előfordult, hogy az állatokról ez a vírus átugrott az emberekre, a kutatói körökben már számos alkalommal felhívták a figyelmet ezen vírusok potenciális veszélyeire, és annak a lehetőségére, hogy egy súlyos járványt is okozhatnak. Ezzel csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy járványok természetes úton is bizonyos időközönként kialakulnak. A múltban, mielőtt léteztek a védőoltások sokkal gyakoribbak voltak ezek a megbetegedések (gondoljunk csak pl. a fekete himlő járványokra, vagy a kanyaróra), csak a mai kor emberei ezeket már elfelejtették.

Miért okoz ekkora problémát a vírus?

Ez a vírus nagyon okosan megtalálta a módját annak, hogy minél több galibát okozzon. Evolúciós szempontból az a vírus a leghatékonyabb, ami minél nagyobb számban tudja magát sokszorosítani és minél több embert meg tud fertőzni. A koronavírus jól megtalálta az egyensúlyt aközött, hogy mennyire betegítse meg az embereket, és hogy milyen gyorsan tud átkerülni egyik emberről a másikra. Viszonylag könnyen tud cseppfertőzés útján terjedni, és sajnos van egy lappangási idő, amikor nem tudjuk még, hogy valaki beteg, még nincsenek tünetei, de már képes más embereket megfertőzni. Ezen felül sokan úgy esnek át a fertőzésen, hogy észre sem veszik, hogy megfertőződtek, nem mutatnak tüneteket, de sajnos ők is tovább tudják adni a vírust (viszont a kutatások szerint kisebb mértékben, mint a tüneteket mutató emberek). A probléma tehát az, hogy nagyon sok emberben nem jelentkeznek tünetek, viszont van egy réteg, jellemzően az idősek, és akiknek egyéb betegségeik is vannak, akikre a gyengébb immunrendszerük miatt potenciálisan halálos is lehet a vírus. És ezen emberek kezelése nagyon megterheli az egészségügyet, aminek az összeomlását szeretnénk elkerülni.

Hogyan, milyen módszerrel lehet védekezni a járvány ellen?

2019-ben, amikor a vírus megjelent még nem volt semmi specifikus eszközünk, amivel védekezni lehetett volna a vírus ellen. Csak azzal tudták fékezni a járvány terjedését, hogy megszüntették a szociális érintkezéseket az emberek között, aminek köszönhetően hazánkban lecsengett a járvány. Ugyanakkor a világ többi táján tovább terjedt a fertőzés, és ahogy újra kinyitott az ország, visszajött a vírus, és megint be kellett vezetni a korlátozó intézkedéseket. Ezen intézkedések (pl. maszkviselés, gyülekezési tilalom stb.) a mi érdekeinket szolgálják. A járványügyi szakemberek értenek a dolgukhoz, számos híres és nagy elismertségnek örvendő szakember van hazánkban, akik azon dolgoznak, hogy minél pontosabb képet fessenek a járványról és segítenek megfogalmazni, hogy milyen intézkedéseket kell hozni annak féken tartásához. Ezek mellett a kutatók a járvány kitörése után rögtön elkezdtek azon is dolgozni, hogy specifikus eszközökkel, gyógyszerekkel és vakcinákkal is rendelkezzünk a vírus ellen. 

Korábban egy vakcina vagy gyógyszerfejlesztés több évet, évtizedet ölelt fel, hogy lehet, hogy most ilyen hamar elkészültek az első védőoltások

Igen, eddig tényleg soha nem sikerült ilyen gyorsan megfelelő védőoltást előállítani, korábban az átlagos vakcina előállítási idő 5-10 év volt. Több oka is van, amiért ez sikerült a mostani járvány esetén és ezek közé nem tartozik az, hogy kevésbé lenne biztonságos bármelyik vakcina. Először is példa nélküli az az összefogás, ami kialakult, több tízezer, az akadémiában és az iparban dolgozó kutató, éjt nappallá téve kezdett el foglalkozni a koronavírussal. Másodszor ahogy már korábban is említettem a koronavírust már ismertük, több tíz éve kutatják a működését felépítését, aminek köszönhetően nagyon hamar rájöttek arra, hogy mely összetevője ellen lehet hatékony immunválaszt kiváltani. Harmadrészt a járvány súlyosságát felismerve rengeteg pénzt öntöttek a vakcinák fejlesztésébe, ami miatt megérte a cégeknek párhuzamos fejlesztéseket csinálni, így jelentősen lecsökkent a késztermék előállításáig eltelt idő. Negyedrészt a gyógyszerhatóságok rengeteg bürokratikus akadályt hárítottak el a fejlesztés során, ami nem azt jelenti, hogy lazább kritériumoknak kellett volna megfelelni, hanem, hogy kevesebb papírmunkát kellett végezni és kevesebb dokumentumot kellett beadni az engedélyeztetéshez. Végül, ahogy a világ is fejlődik megjelentek újabb tudományos áttörések a védőoltások előállítása esetén is (pl. RNS vakcinák), ami gyorsabb fejlesztést tett lehetővé.

Mi a véleményed a már kapható készítményekről?

Személyes véleményemet nagyon jól összefoglalja egy nemrég adott interjúból származó idézet „az a jó vakcina, ami be van adva”. Minden vakcina fejlesztése mögött alapos kutatómunka rejlik, amiknek a fejlesztésében elismert kutatócsoportok vettek részt. Bár érthető a lakosság félelme az ismeretlennel szemben, a hozzáértők kizárólag megbízható és hatékony vakcinát biztosítanak számunkra, amik elsősorban a mi védelmünket szolgálják. Hazánkban jelenleg öt különböző vakcinával oltanak, amik az alábbi neveken futnak a médiában: Pfizer/BionTech, Moderna, AstraZeneca (brit-svéd), az orosz és a kínai. Ezek a védőoltások különböző technológiával készültek, de mindben közös, hogy megfelelő védettséget tudnak adni, és nem okoznak súlyos mellékhatásokat. A cikk terjedelmi korlátai miatt nem tudok kitérni a különböző vakcinák tulajdonságaira, illetve annak jellemzésére, hogy miben térnek el egymástól, inkább csak a különböző tévhitek eloszlatására szeretném a hangsúlyt helyezni. Szerencsére a nyugati vakcinákat már egész széleskörűen elfogadja a társadalom, átlátható esettanulmányokat készítettek már róluk, ahol bizonyították a hatékonyságukat és biztonságosságukat. Egyáltalán nem okoznak meddőséget, nem kerülnek be a sejtmagba és nem írják át a DNS-ünket, nem akarnak nanochipeket ültetni belénk. Egy vakcina összetétele nagyon pontosan ismert és nincs benne olyan anyag, ami ilyeneket okozhatna. Az orosz és kínai vakcina esetén már kevésbé elfogadóbbak az emberek, pedig szintén nem jelent kockázatot az alkalmazásuk. 

Mit lehet tudni az orosz és kínai vakcinákról, miért tartod őket biztonságosnak?

Az orosz vakcina esetén ugyanazt a DNS alapú technológiát alkalmazták, mint az AstraZeneca vakcinánál. A széleskörű fázis hármas vizsgálatokat sokáig nem publikálták, de februárban ezt is megtették, ami alapján biztonságosnak és hatékonynak adódott ez a vakcina is. Egészséges emberek esetén biztos, hogy nem okoz semmi problémát a védőoltás, ugyanakkor elővigyázatossági okokból néhány betegség pl. bizonyos autoimmun vagy daganatos betegségek esetén, jelenleg még nem ajánlott a használata. A kínai vakcina esetén a hagyományos eljárási módszert alkalmazták, azaz elölt teljes koronavírus váltja ki az immunválaszt. Ezzel a technológiával már rengeteg tapasztalatunk van, már mindenki kapott élete során ilyen jellegű oltást pl. gyermekkori kötelező oltások egy része (BCG, járványos gyermekbénulás elleni védőoltás, stb.). A legnagyobb aggályt az jelenti ezen vakcinával szemben, hogy még nem hozták nyilvánosságra egy szakfolyóiratban a fázis hármas vizsgálat eredményeit, aminek alapján teljes mértékben ki lehetne jelenti a készítmény hatékonyságát és biztonságosságát. Ugyanakkor kisebb elemszámú (pár száz fő) vizsgálat már megjelent szaklapban, amely során nem tapasztaltak mellékhatásokat és kialakult az immunológiai védelem a koronavírus ellen. Illetve ezzel a vakcinával is több millió embert oltottak már be, és eddig nem tapasztaltak súlyos mellékhatásokat. Sajnos a politikai vonatkozások árnyalják a képet, de csak szakmailag nézve ezek alapján mindkét vakcina alkalmazása alig jelent kockázatot, sokkal súlyosabb következménye van a koronavírus fertőzésnek és a lezárásoknak. 

Mit gondolsz, mikor fogunk megszabadulni a koronavírustól?

A járvány akkor fog eltűnni, ha megfelelő mennyiségű ember lesz beoltva. Igazából most leginkább a lakosságon múlik az, hogy mikor szabadulunk fel. Minél többen beadatják maguknak a vakcinákat (a kínait és oroszt is), annál hamarabb vége lesz. Én csak bátorítani tudok mindenkit, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. Érdekes, hogy mikor megjelent a vírus, mindenki alig várta, hogy legyen valami gyógymód, vagy megelőzési mód. De most, hogy elérhetőek a vakcinák, az emberek bizalmatlanok, nem merik vagy akarják beadatni maguknak. Ez mindenképpen kritika ránk nézve is, úgy látszik, nem sikerült rendesen közvetíteni az emberek felé, hogy a védőoltások biztonságos megoldást jelentenek, és, hogy a koronavírus fertőzésnek ezerszer nagyobb és súlyosabb kockázata van, mint bármelyik vakcinának. Én arra szeretnék kérni mindenkit, hogy egyrészt bízzanak a szakemberekben, értik a dolgukat, több éve, évtizede ebben a szakmában dolgoznak, és tényleg nagyon lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Másrészt mindenki tájékozódjon és ne csak a politikai felhangokkal teletűzdelt, kattintásvadász internetes felületeken. Érdemes olvasni pl. a pécsi virológusok közösségi média felületét https://www.facebook.com/virologiapecs , a https://koronavirus-kisokos.eu/ oldalt, ahol rengeteg tudományosan alátámasztott információ található, a WHO hivatalos oldalát, illetve különböző műsorok, podcastok stb. adásait pl. valaszonline.hu, ahol tényleg szakmailag elismert kutatók hitelt érdemlően nyilatkoznak. 

Programajánló – avagy #köszicovid

Az elmúlt hónapokból, lassan egy évből, igen nehezen találhatunk olyan cikket, vagy eseményt, amire azt mondhattuk volna, “köszi koronavírus, hogy ezt lehetővé tetted nekünk”. A legtöbb esetben csak lemondott utazásokról, eltolt esküvőkről, online formában megtartott csapatépítésekről – találkozókról mesélhettünk egymásnak. Most mégis egy kis színt szeretnék vinni a sok egyhangú, és negatív esemény közé, és ajánlani Nektek egy programot, amin a vírus nélkül nem vehetnénk részt!

2020. májusában, a vírus első hullámában találkoztam először ezzel a “programsorozattal”. Amerikában az évente többször megszervezett, mindig más-más életeseményre fókuszáló katolikus konferenciát terelték át online vizekre. Egy konferencián általában 20-30 (vagy akár több) jobbnál jobb előadó lép fel. Mesélnek a számukra fontos kutatási területről, élettapasztalatokról, saját tanúságtételükről. Ha ezeket az eseményeket fizikailag megszervezik, egy hétvége során jobb esetben is 10-15 előadásra juthatunk el, de néha már ez a szám is soknak hat. Emellett természetesen a számunkra legérdekesebb prezentációk mindig pont egyazon időpontba esnek.

A Covidnak köszönhetően megszűnt a fizikai események kora, cserébe viszont a vírus lehetőséget teremt számunkra, hogy egy amerikai konferencián részt vehessünk, a nap azon szakaszában tekintsük meg az előre felvett előadásokat, amikor csak szeretnénk, és a hétvége folyamán annyit nézzünk meg belőlük, amennyit csak elbír a szemünk, fejünk – természetesen ütközések nélkül;)
Májusban egy, a Test Teológiája Intézet által szervezett és egy Lovelife című előadássorozaton, novemberben pedig a gyógyulásról és gyógyulási folyamatokról szóló előadássorozaton vettem részt. Idén tavasszal is sok esemény közül választhatunk, lesz ismét Lovelife konferencia, de kifejezetten férfiaknak és nőknek szóló hétvége is van a programba iktatva.

A videókat az adott hétvége során ingyenes regisztrációval lehet megtekinteni, ha pedig szeretnénk, hogy később is hozzáférjünk az előadásokhoz, megvehetjük a premium felhasználói fiókot. 

És hogy miért ajánlom a technikai előnyök mellett a leginkább? 

Számomra a konferencia a bezárkózás első felvonásában megteremtette az évem csúcspontját: hatalmas erőt és löketet adott az előadók tanítása. Megismerhettem az amerikai katolikus “speaker”-ek gondolkodásmódját, módszereit, ahogyan népszerűvé és menővé varázsolják a rigidnek gondolt tanításokat. Rengeteg estét átbeszélgethettem a hétvégét követő hetekben olyanokkal, akik szintén meghallgatták a videókat. Bár az esemény nevében ott áll a “katolikus” szó, a legtöbb videójukat minden kereszténynek érdemes megnéznie! – Nem utolsó sorban pedig tovább gyakorolhattam az angoltudásomat:).

További infó és az események időpontjai: https://virtualcatholicconference.com/events/

Mivel véleményem szerint legfontosabb szüntelenül hálát adni, főleg a nehéz helyzetekben, már csak egy dolog van hátra: Köszi koronavírus, hogy ezt a programot lehetővé teszed Nekünk!

Schneidt Mária

Fotó: Virtual Catholic Conference Női hétvégéjének hivatalos oldaláról

Randi a korona idején

Sokaknak nem okoz gondot a randizás a vírus idején. De mi a helyzet azokkal, akik mondjuk nem szeretnének felmenni egy idegen lakására az első randin? Nem kell kétségbe esni és legfőképp nem kell lemondanunk a randizás varázsáról. Ezeket a randi tippeket, azoknak ajánlom, akik az első vagy akár még a második randin sem érzik időszerűnek a netflix&chill programot. Sajnos az időjárás nem nekünk kedvez, de egy kis hideg ne törjön le senkit!

Olyan kreatív megoldásokat gyűjtöttem nektek egy csokorba, amelyeket kipróbáltam, még egy világjárvány idején is alkalmazhatóak és tényleg megteremtik a randi hangulatot.

1. Várnegyed

Ez az abszolút kedvencem és már rengeteg randit szerveztem ide. Elsőre unalmasnak tűnhet, de nem akkor, ha rám hallgattok. Felejtsétek el a 16-os buszt. Az Iskola utca felől induljatok fel az eldugott lépcsőkön, de ne a vár irányába, hanem először az Európa ligetet vegyétek célba. Nézzétek meg a kilátást a Babits Mihály sétányról , majd innen érdemes kicsit csavarogni a Várnegyed utcáin. Ezt követően, ha rám hallgattok, akkor a Tóth Árpád sétányon andalogtok tovább (szerintem az ország egyik legszebb sétánya). Majd a Karmelita kolostor mellett indultok le, ígérem egy kincses bánya lesz a Várnegyed. 

2. Várkert bazár

Tökéletes randi program, ha nem csak beszélgetni szeretnétek, hanem kulturálisan is töltekezni. A Várkert Bazár Déli panoráma teraszán szabadtéri kiállításokat szoktak szervezni, ráadásul ezek ingyenesen látogathatók. Advent alkalmával a Fortepan archívumából láthattunk képeket, előtte pedig a Budavári Legendák kiállítás volt megtekinthető. Ezek látogatását este ajánlom, mivel akkor sokkal látványosabbak. 

3. Ménesi út + Szentimreváros

Tele eldugott utcákkal, lépcsőkkel, titkokkal. Ismét tökéletes az andalgáshoz. Abban az esetben, ha nem szeretnétek céltalanul bolyongani, akkor ajánlom figyelmetekbe a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum szervezett sétáit. Ezek körülbelül 2-3 órás vezetett séták, melyek jó hangulatban telnek és sok érdekességre fény derül. 

+1. Forralt bor az Anna Caféban és séta a Duna-parton

Ez a forralt bor még azoknak is ízleni fog, akik esetleg nem szeretik (mint én), a séta pedig tökéletes egy ismerkedős, beszélgetős első randihoz!

Ivanova Patrícia

Kép: Pexels

Miért engedi meg az Isten?

Ülök otthon az ágyamon és könnyes a szemem. Az elhunyt Nagymamám emléke, a karantén korlátozásai… Bekapcsolom a híreket: éhínség, betegség, halálozások. Egyedüllét, magány, gonoszság. Miért engedi mindezeket az Isten, ha annyira jó? 

De én nem így terveztem!

A hit nem azt jelenti, hogy nem történnek velünk nehéz és fájdalmas dolgok, hanem hogy ezeket könnyebb elviselni és elhisszük azt, hogy a Jóisten a legjobbat akarja. Talán leggyakrabban ott veszítjük el az Atyába vetett hitünket, mikor a dolgok másként alakulnak, mint ahogy mi azokat elterveztük- így kialakulhat egy igazságtalan Istenkép. De mire alapozzuk ezt? Arra, hogy nem az történt, aminek szerintünk történnie kellett volna? Ezért, mint egy mérges kisgyerek megharagszunk az Atyára? 

Lehet, hogy a mi vágyaink nem felelnek meg az Atya tervének és ezt emberi ésszel elfogadni borzasztó nehéz. Nekem is. De ha abból indulunk ki, hogy az Atya a szeretet, tehát nem tud mást csinálni csak szeretni, akkor a legjobbat akarja nekünk. Még akkor is, ha ez fájdalommal jár. 

Miért engedheti meg a szenvedést?

  • Van szabad akaratunk: Meglehetősen sok szenvedést ember okoz embernek. Háborúk, éhínségek, igazságtalanságok, lelki szenvedések… Isten annyira szeret minket, hogy nem akart automatikusan engedelmeskedő bábukat teremteni. Azt szeretné, hogy mindenki önszántából és szeretetből választaná Őt. A választáshoz pedig szükség van lehetőségekre, akár a rosszra is… 
  • Ám a gonosz munkálkodik: Van szabad akaratunk. A jó mellett, így a Sátán is létezik. Legnagyobb hazugsága pedig az, hogy elhiteti velünk, hogy nincsen. Ha pedig nincs, akkor, hogy lenne már a világon rossz és bűn? 
  • Lelki növekedés lehetősége: Amit átélsz fájdalom az nem cél nélküli. Lehet, hogy közelebb visz téged a Jóistenhez, elmélyíti a hitedet vagy formálódsz jellemedben. Mégha mi nem is látjuk a nagy kirakóst, a Jóisten pontosan tudja, hogy mit miért enged meg. Lehet, hogy az átélt fájdalom visszanézve sokkal kisebb lesz, mint az, amit ezáltal nyertél…

Az Isten olyan, mint egy jó szülő és nem, mint egy automata. Jó az a szülő, aki mindent megad a gyermekének? Vagy az cselekszik helyesen, aki szabályokat állít fel, következetes és mindvégig gyermeke javát tartja szem előtt, mégha néha nehézséggel is jár?

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.”
/Róma 8,28/

Tóth-Kuthy Bernadett

Fotó: unsplash

Mit tesz az optimista/pesszimista gondolkodás a testünkkel-lelkünkkel?

Számos kutatás igazolja, hogy az optimizmus nemcsak a mentális, hanem a fizikai és a lelki egészségre is hatással van. Az optimista ember gyógyulási esélyei jobbak, a megbetegedés esélye pedig kisebb vagy ha meg is betegszik, hamarabb felépül és az immunrendszer is jobban működik majd.
Az optimizmus befolyásolja az egészséggel kapcsolatos viselkedést (az egészségmagatartást és a betegségmagatartást), a megküzdést, és az érzelmi állapotunkat, ami pozitívan hat vissza az egészségi állapotunkra. Természetesen ezzel ellentétes hatással van ránk a pesszimista gondolkodásmód!Az optimizmus szó eredeti, francia alakja derűlátást jelent. Hasonlóan a franciához, a latin optimus formátum  legjobbat jelenti, míg opto alakja a választást, kifejezetten a legjobb választást sugallja. A pesszimizmus jelentése: kishitűség, rémlátás, borúlátás, negatív gondolkodás, rosszra gondolás.

Mit is jelent ez ma a járvány idején? Az optimista ember összegyűjti, rendszerezi a megszerzett információkat, ezek alapján tervet, stratégiát készít, hogyan szervezze meg életét, mindennapjait. Kreatív ötleteivel új formákat öltenek kapcsolatai, kapcsolattartása másokkal megújul. Pozitívan átértelmezi helyzetét és kihozza belőle az optimumot, a legjobbat. Előnyt kovácsol abból is, ami első ránézésre hátránynak tűnik. Humorral és elfogadással kezeli az új helyzetében megélt nehézségeket is, és ez segít neki mindig újabb és újabb utakat találni ami majd kivezeti őt a problémákból. Az ismeretlenből ismerőst formál azáltal, hogy beengedi az életébe és szembenéz vele.

A pesszimistáról nem szeretnék írni pont azért, hogy aki elolvassa majd ezt a kis irományt koncentráljon a fentiekre, mert ez mindnyájunknak lehetőséget adjon a pozitív változásra-változtatásra!

A Covid járvány okozta válság mind társadalmi, mind egyéni szinten jelentkezik. Felszínre hozza az egyének közötti különbséget, megvilágítja hogyan kezeljük a problémákat, vagyis szembesít önmagunkkal. Ez a szembesülés fontos alapfeltétele minden változásnak, mert csak azon tudunk változtatni, amit felismerünk.

A járvány egy olyan krízis, aminek hatásai az életünkre több irányba mutathatnak.

A krízis görög szó döntést, fordulatot jelent. A válság előhívhatja azokat a készségeinket, problémamegoldó képességeinket, amelyekről lehet hogy nem is tudtunk, így rejtett errőforrásainkat aktiválja. A válságban mindig változunk, mert döntésekre kényszerülünk. Kikerülhetünk belőle jobb vagy rosszabb emberként, de soha nem leszünk ugyanazok, akik előtte voltunk.  A pozitív változás az ESÉLY reményét jelenti arra, hogy egy magasabb szintre kerüljünk és győzzünk. A negatív változás, vagyis a rosszabb irányba fordulás, a VESZÉLY lehetőségét hordozza magában, más szóval hogy eluralkodik rajtunk a csüggedés, a kétségbeesés és ez előbb-utóbb megnyilvánul majd életünk valamelyik területén, megbetegszünk vagy meglevő betegségeink súlyosbodnak, gyógyulásunk, felépülésünk elhúzódhat, és maradandó testi-lelki változásokat okozhatnak. 

Friedrich Hölderlin Patmosz című versében nagyon kifejezően ír arról, hogy a krízis során mindig van kiút:  

„Közeli
s megfoghatatlan az Isten.
De ahol veszély fenyeget,
fölmagaslik a menedék is.”

Hogy milyen változásokat hoz majd az egyénre a jelenlegi válság az alapvetően a mi hozzáállásunktól függ! Érdemes ezért önmagunkba nézni és megvizsgálni hogyan is reagálunk és ez a reakció hogyan hat a testi-lelki működésünkre. Ez fogja ugyanis meghatározni milyen lesz a jövőnk! 

Aranyvessző (orvos)

Fotó: unsplash

5 dolog, amit 2020-ban tanulhattunk

Egyik nap beszélgettünk a barátnőimmel, milyen furcsa ez az év, olyan mintha elpazaroltunk volna 12 hónapot az életünkből. A panaszkodás mindennapos szokássommá vált, ezt megelégelve pedig eldöntöttem leírom, mik azok a dolgok, amiért hálás vagyok. Rájöttem, hogy sokat tanultam magamról és másokról, hisz olyan helyzetekbe kerültünk mindannyian, olyan váratlan szituációkra kellett reagálni, ami újdonság volt mindenki számára.

1. Együttérzés

Sokkal több időt töltöttem egyedül, mint általában. A magány sok ember mindennapjaiba belopta magát. Jobban átéreztem milyen lehet annak a helyzete, akinek nincs családja, aki elveszett, aki elszigetelve él. Megtanultam milyen értékes egy telefonhívás, pár kedves szó vagy egy mosolygó szem.

2. Az egészségünk

Soha ennyit nem hangsúlyozták az egészség fontosságát a médiában. Egy világjárvány kellett ahhoz, hogy a társadalmunk realizálja, mennyire fontos a stresszkezelés. Az egészségünknek prioritásnak kell lennie, mindennap, minden évben. A magunkkal való lelki és testi törődés mindannyiunk kötelessége.

3. Egyenlőség

Gazdag vagy szegény, magyar vagy amerikai, orosz vagy japán (stb.), fiatal vagy öreg, a betegség minden társadalmi réteget, nemzetiséget elért. Megtanulhattuk, hogy bár úgy tűnik, ha valakinek van pénze, hírneve, befolyása, akkor mindent könnyen meg tud oldani, de az életben van, amire ezek a dolgok sem nyújtanak megoldást. Az ember értéke, egészsége nem ezektől függ, nem adnak választ minden krízisre.

4. Figyelem

A legfontosabb védelem a vírus alatt az idősebb korosztályt illetti. A 21. században sokszor kirekesztjük az időseket világunkból. Gyakran elszigeteltségben és egyedül élnek. A fiatalkort istenítjük és az öregséget úgy kezeljük, mintha sosem érkezne el. A magyar társadalmat emlékeztette a koronavírus, hogy a nyugdíjasok, a szeretteink több figyelmet érdemelnek és sokkal inkább be kell vonnunk őket társadalmunk mindennapjaiba.

5. A család, mint legkisebb közösségi egység

A családunkkal sokkal több időt töltöttünk, hisz a karantén, mint fogalom belekerült a szótárunkba. A család, mint a magány ellenszere jelent meg. A nehézségben számomra támaszt, vigaszt és biztonságot jelentett. A normális hétköznapokban, amikor a szociális életünk csak úgy pezseg, könnyen megfeledkezünk, milyen magányt is jelenthet, ha valakinek nincs jelen egy támogató család az életében. Emlékeztetett arra, hogy jobban értékeljem a családomat és ne felejtsem el, a családalapítás milyen fontos szerepet tölt be a jövőmben.

Demjén Dorottya

Fotó: unsplash

Hová tűnt a fókusz?

Istenem, legyen már vége ennek az évnek! – ez a mondat bizonyára sokak szájából elhangzott 2020-ban; vallási töltettel, vagy anélkül. A bizonytalanság, bezártság és magány által felgyülemlett feszültség olyan mértéket öltött december környékére, hogy attól féltem, egyszer csak robbanni fog. 

Így is lett. Lehet, hogy nem egyszeriben szólt hatalmasat, de mindenhol otthagyta a nyomát. Elég csak körülnéznünk a világban, hallgatni a híreket, olvasni néhány posztot és az azok alatt lévő kommenteket; és bizony, elég megnézni a mellettünk elhaladó, sőt, a velünk élő embereket. ,,A szem a lélek tükre”– mondják. Nos, a borús tekintetek száma – a viszonylag könnyebb(nek tűnő) nyár után – hétről-hétre növekedett. Azzal bíztattam magam, hogy az adventi időszak majd elhozza a várva várt csendességet. Elkezdtem kialakítani az idilli képet a ház feldíszítéséről, ajándékok vásárlásáról, sütésről, pihepuha bekuckózós szettekről, amivel ,,feldobhatom” magam a koronavírus okozta hangulat ellenére is. 

Valószínűleg kihagytam valamit, illetve valakit a felsorolásból, mert hamarosan hatalmas, hangos robbanást kaptam. Már megtanulhattam volna, hogy ezt nálam általában a fókusz elvesztése okozza. A tekintetem, az eszem, a szívem sokfele néz, csak épp arra nem, ahova, akire kéne. Így tud az én idilli képem pillanatok alatt darabjaira hullani – és ekkor még csak advent második vasárnapja után járunk…

Édesanyám a munkahelyemen keres: most indul, hazaviszi a főnöke, hirtelen nagyon gyenge és lázas lett, nem érez szagokat, ízeket. Miközben sietek haza, arra gondolok, tulajdonképpen ez még össze is hozza a családot, biztosan azért történik, hogy végre egymásra figyeljünk, legalább a karantén ideje alatt. Aztán hirtelen felgyorsultak az események: másnapra megjött a pozitív teszt, anya már fel sem tudott kelni, a nagymamám is rosszul lett, majd édesapám is, és amikor azt hittem, hogy itt a jéghegy csúcsa, elcsúsztam – bizony, szabályosan leestem a lépcsőről és napokig alig bírtam mozogni. Szürreális volt. Néhány nap leforgása alatt a nagymamám egyre rosszabb állapotba, majd kórházba került. Kétségbeestem és igen, feltettem a kérdések kérdését: miért velem, miért velünk történik mindez? 

Amikor minden összeomlani látszik, legtöbbször enyhén hisztérikus állapotban a szüleimet szoktam riasztani, még akkor is, ha mindkettejük válaszát kívülről tudom: ,,először mondj el egy imát”. Mondjak el egy imát? Most? Kérjek tanácsot? Legyek hálás, hogy így alakult?

Azt hiszem mindenki tapasztalta már a hálát valamilyen formában. Hálásnak lenni nagyon jó és tulajdonképpen könnyű, hiszen ilyenkor valamit kapunk. Sőt, utólag is nagyon jól tudunk hálásak lenni, ha már távolabbról szemlélünk egy-egy próbatételt például. Na de mi a helyzet a nehézségek közepén? Amikor a nagymamádat még sosem láttad ennyire gyengének, de az utolsó erejével is szorítja a karodat, hogy ne engedd el, vagy csak kísérd el a kórházba, és te csak egy szívet tudsz formálni gyorsan a kezedből még a mentőautó ajtajában? Amikor az általad legerősebbnek hitt embereket félni és sírni látod? Amikor rettegsz, hogy lehet-e vajon még ennél is rosszabb és közben érzed, hogy helyt kell állnod a mindennapokban? Mi az, ami megment ilyenkor? Nagyon jó érzés a rokonok, barátok segítsége, odaadása, bíztató hangja, de azt hiszem én hálás lehetek még valamiért, a szüleim tanácsáért és egy bizonyos mondatért, ami minden egyes próbatételem során elkísér:

,,Ne félj, csak higgy.” Jó, ezt sokszor mormoltam, de úgy éreztem, ennél most többre van szükségem. Megkerestem újra a kapcsolódó történetet a Bibliában (Lk 8, 40-56). Mi is jön rögtön ezután a tanács után? Egy ígéret:

,,Ne félj, csak higgy és meggyógyul.

Mennyire egyszerű mondat és minden benne van, sallang nélkül. 

Hát, jól kihagytam az én idilli képemből azt, akitől ez a sallangmentes sor származik, akiről a karácsony szól. Minden évben fontos azért, persze – de legyünk őszinték: sokszor a hangulat, az idill egy kicsit még fontosabb. Az életben azonban sokszor kapunk próbatételeket és ilyenkor muszáj helyretennünk magunkban a fókuszt. Csak így lehet megtalálni a nehézségben azt, amiért hálásak lehetünk.  

Idén egyetlen ajándékért imádkozom: a gyógyulásért. És hiszem, hogy megkapom. És tökéletesen elég lesz. 

Demeter Anna

Fotó: Unsplash