Rovat

Kiemelt

God save the Queen!

/ margaretbloghu

Ha azt a szót hallom, hogy királyi család, a britek jutnak eszembe. Ha azt hallom, hogy király (mint uralkodó), kétség sem férhet hozzá, kire gondolok. Most mégis, ledöbbenve állok itt, az az uralkodó, akit valójában rendkívül hosszú uralkodása miatt mindenki A Királynőnek nevezett, nincs többé.

Csütörtökön délután a munkában mutatta egy kollégám a királyi család nyilatkozatát, miszerint a királynő nincs jól. Rögtön éreztem, hogy baj lesz, máskülönben nem riadóztatták volna a teljes családot – mit sem sejthettünk még ekkor, hogy a királynő valójában nem rosszul lett, hanem már nem is élt. Még most reggel is teljesen a tegnapi események hatása alatt voltam. Feketébe öltözve, a metrón küszködve könnyeimmel, egész úton cikkeket olvastam a pontos történésekről. 

Nem vagyok angol, s még a UK-ben is csak keveset éltem, mégis azt érzem, a Királynő nagy hatással volt/van az életemre. Mindössze 26 évesen került a trónra. Én most leszek 26, és ha belegondolok, hogy egy éven belül egy teljes Birodalmat kellene elvezetnem – kösz, ezt most kihagynám lenne a válaszom. Erzsébetnek viszont nem volt választása, fiatalsága és női neme ellenére bátran lépett apja nyomdokaiba. 

Számomra három rendkívül példaértékű tulajdonsága volt. Először kötelességtudata a korona és a monarchia felé. Felmérte, és elfogadta, hogy mostantól ő már nem Erzsébet, nem feleség, nem anya, hanem elsősorban Királynő, és ehhez a státuszhoz hatalmas felelősség és egy életen át tartó szolgálat tartozik. Szolgálat, amit ő egész életében készségesen teljesített.

II. Erzsébet egységet hozott a megosztottságba, nem csak Anglia, hanem a teljes Birodalom vezetője volt, s ezt nem csak szavakban, hanem tettekben is kifejezte. Micsoda tökéletes példa ez számunkra – üzenet a múltból a 21.századba.

Mindannyiuk előtt kijelentem, hogy egész életemet – legyen hosszú vagy rövid – Önök és csodálatos birodalmunk szolgálatának szentelem!

mondta a huszonegy éves királynő 1947-ben.

Másodszor rendkívül példaértékű volt számomra a hite. Királynőként nem csak a Birodalom, de az Anglikán Egyház vezetője is volt az elmúlt 70 évben, s ennek szüntelenül eleget tett. Erre egyik legszebb példa, a 2014-es karácsonyi üzenete, melyen gyönyörűen vallott hitéről:

“Számomra Jézus Krisztusnak, a Béke Fejedelmének élete, akinek születését ma ünnepeljük, inspiráció és horgony az életemben. A megbékélés és a megbocsátás példaképe, aki szeretetre, elfogadásra és gyógyításra nyújtotta kezét. Krisztus példája megtanított arra, hogy igyekezzek tisztelni és értékelni minden embert, legyen az bármilyen vallású vagy nem hívő.”

II. Erzsébet

Végezetül pedig a férjével való kapcsolatát emelném ki. Rendkívül nehéz helyzetben volt a fiatal házaspár 1952-ben, mikor Fülöp hercegnek el kellett fogadnia, hogy a felesége az ő „felettese” és az is lesz mindörökre. Bele sem tudok gondolni, mit jelenthetett ez egy férfinak a 20. század derekán, s bár voltak pletykák a házaspár magánéletéről, mégis hatalmas szeretet volt közöttük és nagy boldogságban töltöttek el közösen 74 évet. 

Egyszerűen a férjem volt az, aki erőt adott, és az évek során ez így is maradt. Sokkal többel tartozom neki, mint azt ő el tudná képzelni.

II. Erzsébet

II. Erzsébet példa, mint alázatos vezető, támogató feleség, családanya, hívő.

II. Erzsébet volt a múlt, a jelen és megnyitotta a monarchia előtt a jövőt. Egy korszak lezárult, vajon lesz-e még egy ilyen nagy hatású uralkodója világunknak? A királynő meghalt, London Bridge is down, s már csak egy dolog van hátra:

God save King Charles III

Kisbán Petra

Kép forrása: Pinterest

Három szokás, amely meghatározza az életed 

/ margaretbloghu / 2 hozzászólás

Belegondoltál már abba, hogy valójában azok a dolgok, amikkel az idődet töltöd, azok teszik ki az életedet? Rengetegszer éljük úgy a hétköznapjainkat, hogy végig sem gondoljuk, merre halad az életünk.  Csak jön egyik nap a másik után. 

Ebből a rutinszerűségből talán csak azok az alkalmak zökkentenek ki minket, amikor ráeszmélünk, hogy gyermekünk, kistestvérünk már érettségizik, pedig nekünk úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna, hogy tologattuk a babakocsiban. Rádöbbenünk, hogy ismét egy szempillantás alatt repült el 5-10 év, vagy talán még több. 

A kérdés csak az, hogy mi milyen irányba változtunk. Ugyanott tartunk, ahol sok-sok évvel ezelőtt?

Ha azt szeretnénk, hogy az élet ne csak elfusson felettünk, hanem képesek legyünk kontrollálni, milyen irányba változzon a személyiségünk, bizonyos lépéseket meg kell tennünk.

Először is el kell ismernünk: akár tetszik, akár nem, a változás megtörténik.

Egy napon bizony elvégzed az egyetemet, a kistesók felnőnek, a szüleid a párkeresésre noszogatnak, de a szíved mélyén te talán mégis úgy érzed, még azt sem tudod, ki vagy valójában. 

Ha nem vagy hajlandó elismerni a változás tényét, néhány év múlva pontosan ott leszel, mint ma, leszámítva, hogy idősebb leszel, kevesebb idővel és kevesebb lehetőséggel. 

Ahogy John Maxwell fogalmaz: “Az egyetlen dolog, ami a honlappal kapcsolatban biztos, hogy más lesz, mint a ma. A jó hír az, hogy a világ olyan gyorsan változik, hogy nem tudsz mindig rossz maradni, még ha akarnál sem.”

A különbség aközött, aki ma vagy és aki tíz év múlva leszel, három szokáson múlik igazán:

  1. Milyen könyveket olvasol

Amit kedved szerint olvasol, az megragad benned. Teljesen más hatást vált ki az emberből egy romantikus regény, egy pszichodráma, vagy egy életvezetési tanácsadó könyv. Egy jó könyv nagy hatással lehet ránk nem csupán intellektuálisan, hanem érzelmileg is. Az ezekben leírtak akarva akaratlanul formálják a gondolkodásmódunkat. A gondolataink pedig meghatározzák a szavainkat és a tetteinket. Ha folyton pletykalapokat olvasol vagy a Facebook kommentszekciókat görgeted, lehet, hogy alapvetően negatív előítélettel fogsz közelíteni az emberekhez. Ha viszont olyan témákban mélyedsz el, amelyek segítenek az értékrended szerint élni az életed, ha napról napra új ötleteket merítesz egy-egy könyvből, az elképesztő  módon fejlesztheti a kreativitásod.

  1. Milyen emberekkel építesz kapcsolatot

Ahogy a mondás tartja, a két hozzád legközelebb álló ember átlaga vagy. Az, hogy milyen emberekkel vesszük körbe magunkat, rendkívüli hatással van arra, milyen irányba formálódik a személyiségünk. Emlékszem gyermekkoromban tagja voltam egy baráti társaságnak, amelynek a tagjai teljesen mások voltak, mint én. Néhány hónap elteltével azonban elkezdtem ugyanazokat a szavakat, ugyanolyan stílusban használni, mint ők. Miután megszakadt velük a kapcsolatom, hosszú időnek kellett eltelnie, míg újra önmagam tudtam lenni. Saját magunkon sokszor nem is vesszük észre a változást.

Ezért annyira fontos, hogy legyen legalább egy olyan ember az életünkben, akinek a szavára adhatunk, akiben megbízhatunk, hogy nem fél az épülésünkre szolgáló kritikával illetni minket. 

  1. Mennyi minőségi időt töltesz Istennel 

A minőségi időtöltés azt jelenti, hogy a másikra ténylegesen odafigyelünk, csak rá koncentrálunk és minden más külső tényezőt kizárunk. Rutinszerűen imádkozol, sokszor már azt sem tudva, milyen szavakat mormolsz magadban? Reggel a kocsiban a piros lámpánál olvasod el gyorsan a napi igét? Egyáltalán szoktál Istennel “beszélgetni”? Nekem is ismerős az az érzés, milyen a bibliaolvasást teherként megélni, vagy azt érezni, hogy az imádkozást gyorsan le kell tudni, hogy aztán jöhessenek végre a feladatok. Persze ez bűntudatot szül, amely még inkább falat emelhet Isten és közénk. Azonban az imádságra és a bibliaolvasásra tekinthetünk úgy is, mint egy lehetőségre. Esélyt kapunk arra, hogy a világmindenség Teremtőjével és Működtetőjével időt töltsünk el, kiöntsük neki a szívünket és megosszuk vele a problémáinkat. Olyan ámulatba ejtő, hogy egy ilyen hatalmas és “elfoglalt” Úr is a legnagyobb érdeklődéssel figyel oda minden egyes szavunkra. Ő vágyik arra, hogy beszélgessünk vele és tanácsot adjon nekünk. 

Ha unalmasnak tartod az imádkozást és szeretnél ezen változtatni, azt javaslom, menj el Istennel egy randira. Főzz egy kávét vagy teát, majd menj el egy helyre, ahol igazán szeretsz időt tölteni és együtt tudsz lenni a gondolataiddal. Azután kezdd el! Nem kell irodalmi stílusban, kerek mondatokban fogalmaznod. Egyszerűen mondd el Istennek azt, ami épp foglalkoztat. Aztán hallgasd figyelmesen, nyitott szívvel, hogyan válaszol neked. 

Csodálatos volt, amikor felismertem, hogy az Istennel való kapcsolatom minősége határozza meg leginkább az emberi kapcsolataim, a karrierem és a jellemem milyenségét is. Ha Isten az első helyen van az életemben, akkor minden más is a helyére kerül. 

Egy próbát érdemes tenned vele!

A Példabeszédek könyve így fogalmaz: “Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

Ez azt jelenti, hogy amely dolgok előtt megnyitod a szíved és érzelmileg hatással vannak rád, azok nagyban meghatározzák, milyen emberré formálódsz.

Ha boldog és elégedett életet szeretnél, tudatosan és átgondoltan alakítsd ki, milyen gondolatokkal töltöd meg elmédet, milyen emberek társaságát keresed és milyen kapcsolatot alakítasz ki Istennel.

Nagy Vanda

Kép forrása: https://richcoward.com/how-to-really-rest/

Nagy Ön, kicsi te

/ margaretbloghu / Hozzászólás

A személyes névmások írásmódjával kapcsolatban számtalan tévhit él az írásgyakorlatban. Illetve nem tudom, hogy ezek tévhitek valójában vagy műmodorosságok, ahogy azt sem, hogy igazából melyik rosszabb a kettő közül. Vannak, akik minden személyes névmást nagy kezdőbetűvel írnak, mások mindent következetesen kicsivel – biztos nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy egyik sem helyes. 

A személyes névmások alapvető írásmódja mindig kisbetűs: te, neked, vele, mi. Akkor mégis mi gond?  

Feltehetőleg onnan eredeztethető ez az otromba nagybetűsség, hogy anno, a levelezés során nemcsak a megszólítást írtuk nagy kezdőbetűvel, hanem a szövegen belül is választhattunk: megtiszteljük-e a második személyű személyes névmásokat, no, meg a szívünk választottját vagy üzleti partnerünket a Te, Veled és társai nagybetűs írásával. Tény, hogy a nagybetűs írásmód a fokozott tisztelet érzékeltetésére szolgál, így az Ön nagybetűvel írása ma már kérdésen felül áll, ám nyelvtanilag, ha egy hivatalos levélben kis kezdőbetűvel írjuk az ön szót, nem követünk el helyesírási hibát – bár a címzett valószínűleg udvariatlannak fog tartani bennünket. Hangsúlyozom azonban, hogy a kis kezdőbetűs írás nemhogy nem számít nyelvi értelemben vett hibának, hanem az a helyes. Ha irodalom esszét írnánk, a tanárnő lepontozná minden egyes nagybetűs kis aranyos modorosságunkat. 

Manapság azonban ezekre fittyet hányva nem csak a tiszteletteljes Ön megszólítás során használunk nagybetűket, hanem átvittük a csodás internetes kommunikációnkba is. A helyesírási szabályzat csak a megszólított személyére vonatkozó névmásokat íratja nagy kezdőbetűvel, s azt sem kötelező érvénnyel, csupán mint lehetséges opciót tünteti fel. Sokan azonban a többi névmást is nagybetűvel írják, mondván, egy harmadik személynek is megadható a tisztelet, vagy éppenséggel saját maguknak is. Az Én nagybetűvel írása azonban nem vet túl jó fényt írójára. 

A probléma tehát akkor van, ha már a meglevő gyakorlatot is rosszul alkalmazzuk. Nemegyszer előfordul, főként hozzászólásokban vagy influencerek posztjaiban, hogy a személyes névmások nagy kezdőbetűvel éktelenkednek: „Írjátok meg, Nektek mi a nyári tervetek?” Hát, Nekem, semmi. És még lehet hova fokozni, ennél már csak a megszólítások nagybetűs írásmódja jobb: Hozzá, Vele, Szerelmem. Menten nyíljon meg alattam az Instagram. 

Megyek, lekisbetűzök mindenkit. 

@kedvemma: morcos

Forrás: a negyedikes nyelvtanóra és a https://helyesiras.mta.hu

Álmodtam egy világot magamnak

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Mindnyájan tudjuk, milyen borzasztó reggel egy rémálomból zaklatottan felébredni és milyen kellemes, amikor álmunkban a Maldív szigeteken nyaraltunk. Vannak rendszeresen visszatérő álmaink, nekem például ilyen a matek érettségi, vagy az, hogy üldöznek hazáig és a kapuban elfelejtem a kapukódot. Őszintén szólva, rányomja a napomra a bélyegét, amikor ezekre ébredek és még a legfinomabb kávé sem mindig segít. De mik is pontosan ezek az álmok? Tudjuk őket befolyásolni? Mit csinál az agyunk éjszaka? 

Noha évszázadok óta kutatják különböző tudósok, hogy mik az álmok, pontos magyarázatot a mai napig sem találtak. Az azonban biztos, hogy álmodni leginkább a REM (rapid eye movement, gyors szemmozgás)  fázisában szoktunk. Ebben a fázisban az emberi agy hasonlóan működik ahhoz, ahogyan az ébrenlét során szokott, vagyis a két állapot során detektált agyhullámok hasonlóak, azonban mozogni nem tudunk. Egy alvási ciklusban általában 3-5 alkalommal álmodunk, hosszuk pár másodperctől fél óra hosszáig is eltarthat. 

Alvás közben az agyunk feldolgozza azt az információ mennyiséget, amelyet aznap elsajátítottunk, illetve a nap történéseit. Ezen folyamat során álmodunk, így az álmainkban a közelmúlt eseményei kerülnek teríték alá. Például egy vizsgaidőszakban valószínűbb, hogy vizsgázással vagy tanulással kapcsolatos álmaink lesznek, hiszen tudat alatt félünk az esetleges bukástól vagy attól, hogy majd rossz tételt húzunk.

Álmainkat ritkán tudjuk befolyásolni, ugyanis a logikáért felelős agyterületünk ilyenkor csak kis mértékben aktív. 

Szakértők szerint a rossz álmok gyakoribbak, mint a jók. Ráadásul ezek inkább az éjszaka vége felé, reggelhez közeledve jelentkeznek, így tisztábban emlékszünk rájuk. Ezeket általában stresszesebb élethelyzetekben vagy egy trauma után éljük át.  

A szerelmi álmok és a halállal kapcsolatos álmok a leggyakoribbak. Amennyiben ugyanaz a személy a szerelmi álmunk alanya, valószínűleg a valós életben is vannak érzelmeink az irányában, csak talán ezt magunk előtt is titkoljuk. Ha halállal kapcsolatos az álmunk, feltehetőleg félünk valamitől tudat alatt, elvesztettük a kontrollt valami felett, vagy lelkiismeret furdalásunk van. Természetesen mind mások vagyunk, így egyénileg kell interpretálni ezeket.

5 érdekes tény az álmokról:
  • Vannak, akik fekete fehérben álmodnak.
  • Az agyunk nem tud emberi arcokat kreálni, így akiket látunk álmainkban, velük a valós életben is találkoztunk már (lehetséges, hogy ismerjük, de az is előfordulhat, hogy csak elment mellettünk az utcán).
  • Az állatok is álmodnak.
  • Az agyunk aktívabb, amikor álmodunk, mint az ébrenlét során.
  • Két különböző ember képes pontosan ugyanazt álmodni.

Összességében, rendkívül csekély ismerettel rendelkezünk az álmokkal kapcsolatban, de szerintem egyénileg ha magunkba nézünk, mind sejtjük 1-1 álom jelentését a saját életünkben.

 „Néha, mélyen belemerülve gondolataiba, töprenkedéseibe, ugyanazon képeket átveszi az álom, s gyakran oly erős a képzelet, hogy nemcsak ábrándképeket, de jó ötleteket is ad. Ilyenkor lát az álmodó a jövőbe. Ezért mondják, hogy az álom jó tanácsot ad. S midőn reggel felébredünk, oly messze, messze látszanak az álom varázsködén keresztül az egész éjjel hányt-vetett gondolatok, mintha hetek, havak múltak volna el aközben.”

Jókai Mór

Merrikin Gina

Nagyi naplója

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Novella egy kamaszlányról, aki nagymamája naplóján keresztül bepillantást nyer a kommunista diktatúra rémálmába…

“Történelmi eseményeken alapuló kitalált történet”

Egyszer, egy szép tavaszi napon, amikor már mindenki bőrdzsekit és tornacipőt hordott, félig unatkozva, félig vágyakozva tekintettem ki az iskola ablakán. Péntek hetedik óra volt, ami egyet jelentett azzal, hogy már minden diák a padra fekve hallgatta a magyartanár előadását, ahogy Arany János Családi kör című versét elemezte.

Amikor végre megszólalt a szabadságot jelző csengő, és mindenki üdvrivalgásban tört ki, a tanár az utolsó szó jogán még gyorsan feladta a házi feladatot. Azt mondta, írjunk egy kétoldalas házi dolgozatot, melynek címe: A családom. „Biztosan könnyű lesz írni róla, ha már ennyire figyeltetek!” – tette hozzá haragosan.

Hazafelé végig azon gondolkodtam, miről is írhatnék. Őszintén szólva olyan téma volt ez számomra, amiről egyáltalán nem szívesen beszéltem. Pedig az én családom is olyan, mint manapság a legtöbb gyereké. A szüleim elváltak. Apu egy másik városban él, ezért csak ritkán látogatjuk meg a testvéremmel. Anyu sokat dolgozik, gyakran későn ér haza, itthon pedig vezeti a háztartást, ezért mindig nagyon fáradt. Az öcsém még csak nyolcéves, de már annyit ül a számítógép előtt, mint egy informatikus, és játszik a virtuális „barátaival”. Végül pedig én, egy tizenhat éves serdülő kamaszlány, aki keresi a helyét a világban.

Másnap reggel anya felkeltett, nem mellesleg ,,hajnali” kilenc órakor, hogy legyek szíves letörölgetni a bútorokat, mert szerinte „köpedelem, ahogy kinéznek”. Nyűgösen kikeltem az ágyból, tudtam, hogy igaza van, hiszen már vagy két hete ígérgetem, hogy megcsinálom. Amikor már a nappaliban lévő nagy könyvszekrénynél tartottam, ahogy kinyitottam az ajtaját, a legfelső polcról egy rosszul berakott kis könyv pottyant a fejemre. Na, remek, nem elég, hogy szombat reggel takarítanom kell, délután pedig meg kell írnom egy hosszú és nehéz beadandót, még ez a vacak könyv is a fejemre esik! Hirtelen dühömben földhöz csaptam a kis tárgyat, ám csak ekkor vettem észre, valójában mi is az. Egy poros, régi füzet, melynek a címlapján egy név állt: Gál Ilona. Majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Hiszen ez a nagyi füzete! Pontosabban már csak volt, hiszen a nagymamám már két éve nincs köztünk. Amint felnyitottam a közepénél, a megsárgult lapok elárulták, hogy ez nem is egy átlagos iskolai füzet, hanem egy napló. Így elkezdtem olvasni és engedtem, hogy a betűk, az érzelmek magával ragadjanak. Egy másik időbe, egy másik korba, egy másik világba, ahol senki és semmi sem olyan volt, mint ma, mégis valamiért emlékeztetett a jelenre…

„’59. május 9.

Nos, ma nem történt túl sok minden. Sanyi újra megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni vele fagylaltozni, én pedig megint azt válaszoltam, hogy a kisöcsémre kell vigyáznom. Pedig az az igazság, hogy szívesen vele tartottam volna, de a testvérem mégiscsak fontosabb, mint egy randevú.

Az utolsó tanóránk irodalom volt Kis Bélával. Ez a tanár úr híres elképesztő szigoráról és fegyelmezési módszereiről, de leginkább arról, hogy a szocializmus hű szolgája és a forradalomban harcoltak gyermekeinek mélységes megvetője volt. Lényegében engem személy szerint utált. De nem is ez volt a baj.

A gond abból adódott, hogy egy fogalmazást íratott velünk A családom címmel. Arra is felszólított minket, hogy a színtiszta igazságot írjuk le.

Így rövid gondolkodás után nekifogtam, hogy a lehető legőszintébben fogalmazzam meg a színtiszta hazugságot, vagyis azt, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Leírtam, hogy mire hazaérünk az öcsikémmel az iskolából, édesanyám kipirult arccal szorgoskodik a konyhában, hogy az „apjok megérkeztére” már kész legyen a terülj-terülj asztalkám. Miután eleget tettem iskolai kötelességeimnek, én is igyekszem segíteni neki. Addig a testvérem kint játszik a barátaival olyat, amilyet az úttörőtáborokban szoktak. Estére édesapám is megérkezik. Megcsókol minket, édesanyát persze hosszabban, majd leül és jóízűen falatozik. Vacsora közben mindenki elmeséli az aznapi élményeit. Ilyenkor nagyokat nevetünk. Az étkezés végeztével édesanyám lepihen, édesapám pedig elalvás előtt mesél nekünk. Vicces, romantikus, elgondolkodtató történeteket. A legjobb viszont, hogy közben fogja a kezünket. Én gyakran már azt sem értem, hogy mit mond, csak a hangját hallom. Majd jön a sötét. Az álom. Melyben minden olyan, mint amilyennek leírtam. Nagyszerű és meseszép.

Összefoglalva ezt írtam. Mikor beadtam a dolgozatot, a tanár úr kárörvendően rám vigyorgott. Jól tudta, hogy semmit sem írhattam le úgy, ahogy van. De talán nem is szerettem volna.

Ugyanis mikor hazaérünk, édesanyámnak a színét sem látni a konyhában. Fel sem bír állni, folyton beteg. Ezért én rögtön nekilátok főzni, hogy este legyen mit ennünk, bár a legtöbb ingóságunkat be kell szolgáltatnunk az államnak. Azt mondják, annak okán, hogy minden elvtárs és elvtársnő tökéletesen egyenlő mértékben részesüljön a javakból. De ha gazdagtól-szegénytől is elveszik, amije van, ki kapja meg mindazt, ami egykor a miénk volt? A kérdésre máig sem találtam választ… Persze az öcsém sem játszik, ő segít nekem. Egyébként nincsenek is barátai. Kiközösítették, hiszen nem lehet úttörő a származása miatt. És édesapám sem jár haza, már régóta. Három éve én mesélek esténként a testvéremnek. Mielőtt elalszik, néha megkérdezi, hogy mikor fog már édesapa hazajönni. Én ilyenkor rendszerint azt válaszolom, hogy addig még ezer esti mesét kell meghallgatnia. Ekkor elkezd számolni, hogy vajon mennyi is az az ezer, de sosem jut a végére, mert egy idő után elakad, feladja és álomba szenderül. Én viszont sokáig nem tudok elaludni. Hol édesanya átszűrődő zokogásától, hol a jelen fájdalmától, hol a jövő veszélyeitől. Azonban van egyetlen egy dolog, ami színtisztán igaz a fogalmazásomban. Az, hogy mikor végre sikerül elaludnom, mindig arról álmodom, hogy az életem olyan, mint amilyen sok-sok éve volt… mint amilyennek leírtam… gyönyörű és álomszép…”

Egy könnycsepp gördült le az arcomon, mely nyomot hagyott a napló lapján és elmaszatolta a kézírást. Mostanában nem szerettem olvasni, mert nem találtam olyan könyvet, amely felkeltette volna az érdeklődésem. Azonban nagyinak, az egykori tinédzserlánynak ez a rövid kis naplóbejegyzése szíven talált.

Nagyi nekem sosem beszélt a múltjáról, de most már értem is, miért. Tényleg mindig mosolygott, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Nem akarta, hogy sajnálják őt. 

Én viszont mindig is sajnáltattam magam. Azért, mert nincs elég jó telefonom, vagy mert nem mehetek el egy buliba, és még sorolhatnám. Ez az eset viszont rádöbbentett arra, hogy mennyire jó dolgom van, milyen elégedettnek kellene lennem, és mennyire meseszép az életem. Olyan, amilyenről nagyi még csak nem is álmodhatott volna.

Nagy Vanda

Képi forrás: https://local12.com/news/local/local-man-turns-grandmothers-wwii-era-diary-into-book-cincinnati

Hogyan instázz jól?

/ margaretbloghu / Hozzászólás

A „Társadalmi Dilemma” című filmben megszólaltatott Facebook, Instagram, Pinterest fejesek mindegyike teljes magabiztosággal jelenti ki: ő nem rendelkezik felhasználói fiókkal ezen felületeken, sőt, a gyerekeiknek sem engedik a regisztrációt. Tisztában vannak azzal, hogy mit tesz velünk a social media. Sok közösségi média cég úgy jár sikerrel, hogy a lehető legtöbb figyelmünket leköti, majd egyszerűen kiárusítja a legtöbbet licitálóknak. Ahogy a mondás tartja, ha nem fizetsz a termékért, te vagy a termék.

Vannak, akik egy alternatív valóságot építenek fel közösségi hálóikon: sok ezer Facebook „baráttal”, vásárolt vagy kétes applikációkon keresztül szerzett kamu követőkkel bástyázzák körbe magukat.

Ugyanezen emberek a like-okat számolgatják és nem áll tőlük távol, hogy letöröljenek olyan posztokat, amelyek nem teljesítenek „elég jól”. Előfordulhat az is, hogy egy-egy kép kirakása előtt sokszor átgondolják, ki merjék-e egyáltalán tenni a fényképet, hiszen az nem „tökéletes”.

Ed Sheeran egy interjúban egyszer azt nyilatkozta, hogy akárhányszor azt látja, hogy valaki egy szelfiet posztol, megkérdezné tőle: minden rendben? Véleménye szerint ez egy kétségbeesett próbálkozás arra, hogy egy rossz nap, önbizalomhiány vagy bármi súlyosabb probléma árnyékát elhalványítsák a bókoló hozzászólások. 

Pedig a probléma ennél mélyebben gyökeredzik. Hiszen a social mediának megvan az a tulajdonsága, hogy azon keresztül beállított, tökéletes életekbe nyerhetünk betekintést. Mindenki a szép pillanatait igyekszik megosztani és ezzel önmagában még nem is lenne semmi gond – csak tudni kell a helyén kezelni. De miért van mégis az, hogy számos emberből mindez utálatot, irigykedést és végső soron gyűlölködést vált ki saját maga iránt? Az én életem miért nem ilyen tökéletes? – teszik fel ennek eredményeképp sokan a kérdést. A social media pszichológiájáról külön értekezéseket lehetne írni, ám én most arról szeretnék beszélni, hogy hogyan lehet jól használni ezeket a felületeket.

Hiszen a nap végén mindez csak egy eszköz, amit vagy uralunk vagy hagyjuk, hogy minket uraljon. 

Volt a szerkesztőségünkből olyan, aki információforrásként tekint rá, vagy kalligráfia rejtelmeit, új recepteket onnan sajátított el.  Előfordult olyan is, aki kifejezetten lélekápolásra használja, feltöltő, motiváló oldalakat követ, és bizony valaki most törölte le az egészet, mert nem tudta jól érezni magát használata közben.

Nekem az Instagram egy olyan felület, ahol kiélhetem a kreatív energiáimat. Teljesen hullámzó, van, hogy hetekig nem teszek ki semmit, van, hogy mindennap megörökítek valamilyen hangulat-pillanatot. De ez pont az, ami: egy pillanat. Nem aggódok azon, vajon tetszeni fog-e másnak, mert ha nem tetszik, kikövet. Szóval szerintem így lehet „jól” instázni, ha mintegy képes naplóként használod a neked fontos pillanatokra. A barátaid úgyis ezekre kíváncsiak. 

ui: tegyél szívességet magadnak és töröld ki azokat a facebook és insta „barátaidat”, akikkel nem ülnél be bármikor szívesen egy kávéra valahova. 

@kedvemma

A TOP 5 legidegesítőbb utastárs repülőn

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Sajnos nem tudjuk előre, ki mellé foglal nekünk helyet a számítógépes rendszer. Még ha többen is utazunk, nem minden légitársaságnál garancia, hogy a barátunk, rokonunk mellé ülhetünk. Ha egyedül utazunk, akkor pláne zsákbamacska. Lehet egy fantasztikus beszélgetést fogunk lefolytatni szomszédunkkal, de az is lehet, hogy az óránkat nézzük majd végig és szuggeráljuk a pilótát, hogy repüljön gyorsabban. 

Íme az öt legidegesítőbb utazó:

  1. A türelmetlen

Még fel se szálltunk, de már azon tűnődik, mikor érkezünk meg. Tízpercenként kérdezi, melyik ország felett haladunk és hány kilométerre vagyunk az úti céltól. Még ha nincs késés, nagy nehezen elviselhető, de ha esetleg késik a járat (úgy tűnik ez idén nyáron amúgy is gyakori jelenség), se te, se a stewardessek ne akarjátok majd hallgatni az állandó panaszkodását. 

  1. A pánikoló

Felszállás előtt Xanax, csoki, vodka és ezzel semmi gond nem lenne, ha nem vetítené át a stresszét rád. Szerencsétlen esetben még el is meséli neked az összes légi katasztrófás cikket, amit olvasott. Ha mellette ülsz, biztos, hogy te is feszült leszel, nem tudsz majd nyugodtan hátradőlni a kávéd kortyolgatása közben és folyamatosan azt fogod figyelni, hogy nem jön-e szemben egy másik járat, jól tud-e a pilóta leszállni, hol van a legközelebbi vészkijárat és hasonlók. 

  1. A hisztis kisgyerek

Félre ne értse senki, odáig vagyok a gyerekekért! Sose gondoltam, hogy engem fel tudna idegesíteni egy cuki kis csemete. Azonban, amikor Chicagóba utaztam és egy hároméves az előttem levő ülésben végigüvöltötte az utat, a 20. ébren töltött óra után már kevésbé láttam tündérinek a kislányt. Ha a gyerek a nyakadba dobálja a játékait, rádönti a narancslevét, vagy rugdossa az ülést, az bizony kellemetlennek tud bizonyulni. Pláne, ha a szülő végig rá se szól a kicsire. 

  1. Az öreg néni

Szegény néni az utóbbi 20 évet egyedül töltötte és most nagyon örül neki, hogy elmesélheti az élettörténetét. Te egy izgalmas regényt akartál olvasni, de udvariasságból kénytelen vagy meghallgatni a mondandóját. Néha háromszor is elhangzik ugyanaz, te pedig mosolyogva bólogathatsz órákon keresztül. Az út végére nagy eséllyel jobban ismered majd, mint a legjobb barátodat.

  1. A flörtölő

Eldöntötte a jóember, hogy ha esik, ha fúj, ő mindenképpen becsajozik ezen a járaton. Nem érdekli, hogy boldog házasságban élsz/kapcsolatban vagy/nem érdeklődsz az irányában, ő mindent megtesz annak érdekében, hogy meghódítson. A bőröndödet egyenesen kirántja a kezedből, hogy megmutassa milyen gáláns lovag. Facebook-on számíts az ismerősnek jelölésére és Instán se csodálkozz, ha új követőt jelez az applikáció!

Ha gyakran utazol, életed során egészen biztos, hogy megismerkedsz majd ezekkel az utastársakkal. Ennek ellenére, kedveteket ne szegje, mert szuper dolog utazni, főleg repülővel, és a kis drámád egy jó borozás vagy kávézás közben remek szórakozást fog nyújtani barátaitoknak. 

Merrikin Gina

5+1 nyári ruhadarab

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Nyár van, alig fürdőruhában
Égetem magam a napon
Nyár van, terepszínű világban
Feltűnő vagyok, tudom

Neoton Família

Nos valóban nyár van, 35°, és legszívesebben mindannyian a Balaton partján süttetnénk a pocakunkat. De mi a helyzet akkor, ha fenn ragadunk valamelyik nagyváros  betontengerében, és itt szeretnénk átvészelni a nyári hőséget? Igen, valóban jó ötlet lenne bikinire vetkőzni, s valljuk be, igen sok fiatal hölgy él a crop top (melltartó?) + forrónaci kombóval. Nos, én nem tartozom ezen hölgyek közé, s ha te sem, akkor következzen a Top5 nyári ruhadarab a fülledt napokra.

1. Vászonruha

Vászon. Könnyű, kényelmes, jól szellőzik és gyorsan szárad – azaz a legkellemesebb természetes anyag a nyári hőségre. Gyűrődésre sajnos hajlamos, de szerencsére már vannak olyan darabok, melyeken nem annyira látszanak a ráncok. Többek között ezért is legjobb választás egy légies és elegáns fehér lenvászon ruha a következő napokra. Dobd fel egy színes táskával vagy kendővel, és máris te leszel a legdivatosabb a városban!

2. Kendő/Sál

Igen, jól olvastad: sál. Nem, még mindig nincs itt a fagy s még mindig nem a hideg miatt kell ez a ruhadarab, sokkal inkább a tűző nap ellen a legjobb választás – főleg azoknak, akiknek nem ajánlják, hogy sok időt töltsenek a napon #pacsi. Egy könnyed fehér darab tökéletesen fedi a vállakat egy ujjatlan vagy spagetti pántos ruhadarab felett. Véd a naptól, és eltakar, ha túlzottan nyitott lenne a felsőd. – Hopp, egy selfie a június 24-i Margaret esténkről a praktikus kendőben.

3. Midi/Maxi szoknya – ruha

Könnyed anyagok, különleges minták, könnyű variálhatóság, kiemelt forma – mi más kell még? Vedd fel egy blúzzal és magassarkúval s irány egy esküvő, vagy párosítsd egy könnyed polóval és fehér sneakerrel s előtted a város! Strandra indulnál inkább? Akkor cseréld le a cipőt egy (birkenstock) papucsra! Melyik változat áll jobban Valeriának?

4. Jumpsuit

Abban azt hiszem mindannyian egyetértünk, hogy a bő ruhák a legjobb választás nyárra – én viszont ideemelném még a nadrágokat is. A nadrágban nem ragadnak össze combocskáink, bő változatukban pedig még a szoknya hatást is elérhetjük, ha mindenképpen ragaszkodunk a nőiesebb változathoz. Példáként nézd csak meg Dóri rövid nadrágruháját – hát nem OOTD (#outfitoftheday)?

5. Harisnya

Nos, ha a sálnál nem vesztettelek el, akkor félek, itt garantáltan búcsút inthetek neked. Pedig komolyan gondolom a harisnya nyári viseletét. Egyrészt a nadrághoz hasonlóan itt sem ragadnak össze lábaid, sőt sokkal kevésbé izzadsz a nyári hőségben, másrészt pedig emeli az elegáns benyomást szoknya viselése esetén (főképpen esküvőkön kötelező viselet!).

+1 Kiegészítők: Minden, ami szalma!

Ha nyár, akkor szalma. Szalma mindenütt – miért ne dobjuk hát fel az outfitünket ilyen rettentően aranyos kiegészítőkkel? (Ugyanitt egy perc néma csend az Orsay előtt.) Akassz le egy táskát, vagy egy cipőt – külön-külön is feldobhatják a ruhatáradat, együtt pedig csak fokozzák a hatást.

Ha eddig ezek a ruhadarabok hiányoztak a gardróbodból, itt az idő, hogy beszerezd őket egy frissítő és divatos nyári élményért! 😉

Kisbán Petra

Produktív nyár?

/ margaretbloghu / Hozzászólás

A terveink néha nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Ez akkor fájdalmas, ha láttuk, tudtuk előre a következményeket, el is háríthattuk volna őket, de bíztunk abban, hogy esetleg elmaradnak. Rengetegen várnak más eredményeket úgy, hogy közben a tetteiken mit sem változtatnak. Noha néha derült égből nem csak mennykő, hanem valami jó dolog is lecsaphat, ez azért általában nagyon ritka. 

Előttünk a nyár, ami ugyan legtöbbünknek munkával (is) telik, de azért mégiscsak hosszabbak a napok, nem vagyunk négy fal közé zárva, programok egész arzenáljából lehet válogatni, még a munkaidő után is. Ám ugyanekkor ilyenkor sokan megijednek a hirtelen nyakukba szakadt szabadságtól, vagy a nyomástól, hogy lebilincselő programokat kell szervezniük. Mi van akkor, ha nem szeretnél szórakozni egész nyáron, hanem fókuszáltan a céljaid felé haladni? – kaptam meg ezt a kérdést egyik barátomtól a héten. Nos, arra jutottam, hogy ennél tökéletesebb időt ehhez keresve sem találhat. 

Ugyanis a nyár nem a pihenésről szól. Nem a pihenésről szól, abban az ideális esetben, ha valaki egész évközben megadja a testének és a lelkének a szükséges törődést.

Nem kimerülten, túlhajszoltan zuhan be a nyári hónapok ringató ölébe, hanem csupán egy újabb évszakváltásként konstatálja. Ha valaki még abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyáltalán nem, vagy nem teljes állásban kell dolgoznia, elképesztő eredményeket érhet el 2 hónap energiaráfordítással – bármi is legyen a cél. Persze szuper az a szünidő is, amikor két utazás között pusztán annyi idő telik el, ameddig egy bőröndöt kipakol és tiszta ruhákkal bepakol az ember lánya, szerintem nem is realizáljuk, hogy produktívan mennyire értékesen lehet tölteni a nyári hónapokat. 

Például egy új nyelv alapjait intenzíven megtanulni. Elsajátítani egy új hobbit. Formába kerülni, nem a strandolás miatt, az egészséged miatt. Elindítani egy blogot vagy YouTube-csatornát. Keresni valamilyen nyári iskolát és egy továbbképzést elvégezni. Venni a bátorságot és elkezdeni terápiára járni. Felújítani, kipofozni a lakást. A benne lévő bútorokat, átfesteni, lecsiszolni. Önkénteskedni, rendszeresen, amire évközben nem feltétlen van idő. Besegíteni kisgyerekes barátoknál, hogy ők is kivehessenek 1-1 napot a nyáron. Megtanulni meditálni, jógázni, vagy bármilyen relaxációs technikát. Átmeneti örökbefogadóként kiskutyát, kiscicát, kisnyulat gondozni. A lista végtelen. 

De a szabad hetek másra is nagyon hasznosak.

Elő lehet venni azokat a kérdéseket, amelyekre néha magunk is félünk választ kapni.

Hónapokat, vagy akár éveket el tudunk tölteni úgy, főleg felnőttként, hogy a munka-egyetem-család triumvirátusa mögé rejtjük ezeket. Gondolok itt a világ-nagy-kérdéseire (ki vagyok? mi a célom? mi tölt fel? és társai) valamint az egyszerű hétköznapiakra is, mint úgy töltöm a szabadidőm, ahogy szeretném? Azok az emberek vesznek körbe, akik szeretném, hogy körbevegyenek?

Szeptemberre meg lehet a válasz…

@kedvemma

Hova utazz nyáron, ha költséghatékony akarsz lenni

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Mindenki úgy érzi, hogy néhány kemény, túlórákkal tarkított hónap vagy egy stresszes vizsgaidőszak után nyáron igazán megérdemel egy kis kikapcsolódást. Idén főleg nagyon ki vagyunk éhezve a külföldi nyaralásra, hiszen az elmúlt néhány évben a Covid okozta helyzet miatt nem nagyon nyílt lehetőségünk utazni, vagy ha mégis, maszkban, oltási igazolvánnyal és egy nagy adag bizonytalansággal mentünk.

Sajnos sok helyen nagyon felmentek a szállásárak, illetve az eddig pár tízezerért megvásárolható repülőjegyeknél egy plusz nulla kerül a számsor végére. Szerencsére vannak olyan európai városok vagy tartományok, amelyek könnyen megfizethetőek egy egyetemista vagy pályakezdő számára is. Ezekből gyűjtöttem össze néhányat. Higgyétek el, akadnak jócskán olyan helyek, ahol érdekes látnivalók vannak, esetleg még tengerpart is, és amelyek ugyanolyan élményt és kikapcsolódást tudnak nyújtani, mint az előre kiszemelt, de jócskán túlárazott úti cél. 

Sunny Beach, Bulgária

A „Napos part” a Fekete tenger partján található, 8 kilométer hosszú, homokos tengerpart. Kedvező klímájának köszönhetően nem hazudtolja meg a nevét és kiváló strandolási lehetőséget biztosít. Továbbá, a vízisportok és romantikus naplementék szerelmesei is kellemesen fogják itt eltölteni vakációjukat. Ha pedig valakinek városnézéshez van kedve, Neszebar közvetlenül a Napos part mellett található. Neszebar óvárosa a világörökség része, sokan Dubrovnikhoz hasonlítják „Bulgária gyöngyszemét”. 

Nápoly, Olaszország

Nápoly Olaszország harmadik legnagyobb városa. A világ egyik legrégebbi települése, ugyanis Kr. e 680 óta folyamatosan élnek itt emberek. Számos történelmi műemlék található itt, illetve a világ első pizzériájával is büszkélkedik. Ideális hely, ha valaki a strandolás mellett egy kis felfedezőtúrát is tartana, ugyanis Pompeji, a Vezúv és Capri szigete nagyon közel vannak. Augusztusban jómagam is ide utazom, úgyhogy lehetséges, hogy még szerepelni fog a helyszín egy további cikkemben is!

Algarve, Portugália

A tartomány gyönyörű tengerpartjának és fantasztikus éghajlatának köszönhetően az egyik legnépszerűbb úti cél Portugáliában.  Leginkább olyan embereknek ajánlják, akik külföldön is magabiztosan ülnek volán mögé. A sziklás partvidékek és a kis halászfaluk kiváló túrahelyszínek. Algarve-n található a Szent Vince fok, amely Európa legnyugatibb csücske délen. Legnagyobb városa Faro, érdemes ide is ellátogatni, ugyanis építészete csodálatos és gazdag kulturális hagyatékkal rendelkezik. 

Valetta, Málta

Valetta az Európai Unió legkisebb fővárosa. Málta kulturális központja, ugyanis több színháznak és múzeumnak ad otthont. Az „erőd” város az egyik leghíresebb történelmi hely, így nem meglepő, hogy az Unesco Világörökségi Listáján is rajta van. Érdemes az utazás előtt egy kicsit edzeni, mivel elég nagyok a szintkülönbségek városon belül és sok utca lépcsőben végződik. Legfőbb látványossága a Felső Barrakka kert, amely 60 méterrel van magasabban a tengernél, így gyönyörű kilátás tárul a szemünk elé, ha onnan a kikötőt szemléljük.

Krakkó, Lengyelország

Krakkó a lengyel kultúra fővárosa. Talán nem tipikus nyaralóhely, de az év minden hónapjában érdemes ide látogatni, ugyanis műemlékekben és látnivalókban gazdag település. Így nem meglepő, hogy 2000-ben Európa kulturális fővárosának választották. A Visztula folyó melletti dombon a királyi vár feltétlenül megér egy látogatást, valamint az óvárosi főtér is lélegzetelállító műemlékeknek ad otthont. A középkor és a történelem szerelmeseinek mindenképp megéri néhány napot itt tölteniük.

Ha sikerül hétköznapra venni a repülőjegyet, szálloda helyett Airbnb-t választani, taxi helyett tömegközlekedni és nem minden étkezést étteremben megoldani, egész olcsón meg lehet úszni és nem kell a budapesti betonrengetegben túlélni a 30 fokokat. 

Merrikin Gina