Látogatás javítóintézetben 

Érezted már azt, hogy tennél, de nem tudod, hogyan? Voltál már börtönben, javítóintézetben vagy néztél meg filmet az ottlakók életéről? E cikkben megpróbálom leírni, amivel jó lenne, ha egyszer mindenki szembesülne. Miért? Hogy hálásabb legyen. Miért? Hogy lássa a sors sorstalanságait. Miért? Hogy lásson és tenni akarjon. Én, ezzel a cikkel szeretnék tenni a lányokért. 

Egy tanárnőnek köszönhetően lehetőségem adódott, hogy egy látogatást tegyek az EMMI Rákospalotai Javítóintézete és Központi Speciális Gyermekotthonában. Jártam már börtönben is, voltam szegényebb települések falukutatásán, de amikor fiatalkorú lányokat lát az ember, előjön belőle egyfajta ösztönös érzékenység.

 Hogyan képzelünk el egy gyermeket? Tiszta, ártatlan, őszinte. Egy fiatal felnőttet? Kevésbé hófehéren. S, mire asszociálunk egy bűnelkövetőről? Agresszív, hazug, rossz. Ez a három azonban eggyé válik a javítóintézet lakóiban. Az én elméletem az, hogy semmi sem fehér vagy fekete. A külső körülmények miatt keveredik a fehér festékbe fekete, a szürkéből világosabb pedig nehezebben lesz sajnos, mint sötétebb színű. A javítóintézetek missziója mégis ez. 

A maximum 4 év (általában 2 év)  javítóintézeti életük alatt, a lányokból az ott dolgozók megpróbálják abszolút kivonni a feketét: neveléssel, tanítással, terápiás foglalkozásokkal és odafigyeléssel. Ugyanakkor ez rendkívül nehéz, hiszen a bünelkövetés vagy éppen a “nem megfelelő viselkedésük” oka legtöbbször az, hogy maguk is áldozatok voltak, bemocskolták a fehér színüket.A lányok az épület falai között kapnak kezelést, de egy trauma gyógyítása sokszor a begyógyulni nem akaró sebek felületi kezeléséhez hasonlít leginkább, a varrosodásig  nyílt, fáj és nem tudni, mennyire mély. Vannak jó példák, néha még receptekért is visszatelefonálnak a régi lakók és jelzik, hogyan alakul az életük: kiléptek a saját árnyékukból: dolgoznak, tanulnak vagy éppen családjuk lesz a “javító” után. Sajnos azonban, nem ez az átlagos. A javítóintézet biztonságában hiányjelek kerülnek a család, régi barátok, kapcsolatok mellé. Nem könnyű a bent biztonságában tetteikkel és traumáikkal együtt élni családjuk, barátaik nélkül. Ezért van, hogy öngyilkossági kísérleteket, szökéseket kell megakadályozniuk a javítóintézetben dolgozóknak. Kikerülve valószínűleg még nehezebb nem visszaesni a csalogató csapdákba visszakerülve a kiindulási közegükbe. 

Egy alternatív valóságban éreztem magam ezeket látva és hallgatva az intézménylátogatáson, az épületben és az udvarán. A szocializációs közegeim védőburokban tartottak. Bárcsak a javítóintézetben lakó lányok is, így nőhettek volna fel. Mi az oka, mi lehetett bennük, ki nem volt mellettük, hogy egyesek közülük megvalósítják a rablást, kifosztást, de még életellenes bűncselekményeket is? A válasz talán el is bújt a kérdésekben: a rossz szocializációs környezet, a pszichés gondok, a mintakövetés, függőségek, egy fel nem dolgozott trauma, a több pénztől remélt kiugrás vagy figyelemfelhívás az elhanyagolásért mind egy zsilip, amely a mélybe nyílik. S, ha ezt tudjuk, miért nem torlaszoljuk el a zsilipet? Miért azt választjuk, hogy kiteszünk másokat a mélybe esésnek és utána próbáljuk csak kihúzni? Amikor elhagytuk az intézet falait, az kezdett a fejemben egyre hangosabbá válni, hogy milyen hálás lehetek, hogy engem mindig megtartott valami, hálóim vannak, gátak és karok a zsilip fölött.

Losteiner Cecília

Ha szeretnél bepillantást nyerni a Javítóintézet mindennapjaiba: A Javító – teljes film – shoeshine.hu

Ha mélyebben érdekel a téma olvasd el: Iustum aequum salutare 11. évf. 4. sz. 79-94 oldalán (2015.) Farkas Henrietta Regina: A javítóintézeti nevelés kiszabásának bírói gyakorlata Magyarországon

Javítóintézeti nevelés: A bíróságot abban, hogy a javítóintézeti nevelés mint szankció mellett döntsön, a bűncselekmények típusa, a büntetett előélete és az elkövetők személyi körülményei befolyásolhatják, míg az időtartamra a bűncselekmény száma, rendbelisége és súlya lehet kihatással.

 ((A lányok távol vannak a családjuktól, a barátaiktól, az otthonukuktól. A kapcsolattartási lehetőségeik korlátozottak, ugyanakkor biztonságban vannak és sokszor jobb körülmények között is, mint ahonnan jöttek, de ne essünk túlzásokba, ez sem 3D-s televíziót jelent a szobáikban. ))

Mindennap születésnap

Ma volt a születésnapom. Mármint nem ma, amikor ezt a cikket publikáljuk, hanem ma, amikor ezt a cikket írom. Minden évben összejövetelt szoktam szervezni, ugyan nem szeretek a rivaldafényben tündökölni, azt nagyon is, hogy a barátaim összejöjjenek egy apropó kapcsán. Azonban idén – sok-sok év óta először – nem szerveztem ünnepséget. Egyrészt: covid. Nem kell magyarázni. De másrészt vizsgáztam is aznap és egy rettentő sűrű időszak (szó szerint nem volt egy darab szabad napom se 3,5 héten keresztül) után tudtam, én este 9-re már ágyban leszek – és így is történt. 

Kicsit féltem, hogy milyen lesz a klasszikus nagyszabású értelemben nem megünnepelni a szülinapom. Eltérni a megszokástól mindig furcsa érzés, ennek tetejében úgy gondoltam, nem is vagyok önmagam, ha kihagyom ezt az eseményt. Nincsenek is barátaim, nem is vagyok fontos a családomnak, ha nem ünneplem meg velük – rettentő nagy túlzással persze. Ennek ellenére elengedtem a megszokott gyeplőt, és a nap megszámolhatatlan sok kis ünneppel volt tele. Volt becsöngető váratlan vendég virágcsokorral, volt kézzel írt levél a postaládában, voltak olyan rég nem látott ismerősöktől szívből jövő köszöntések, akikre nem számítottam, s voltak olyan kedvesen átgondolt üzeneteket, amelyeket megkönnyeztem (khm Margaret szerkesztőség). 

Nem lettem hirtelen minden tudás anyja, de az alábbi következtetéseket levontam:

1. Amikor felébredtem reggel, nem nyúltam a telefonomért (ezt egyébként is nagyon igyekszem, nagyon szeretném betartani), nem keltem fel egyből, nem indítottam el a napomat. Figyeltem a beszűrődő napsugarakat, ami téli szülinap lévén már önmagában is kincs, nagyokat pislogtam és vártam. Vettem egy mély levegőt. Hálát adtam azért, hogy megértem egy újabb (születés)napot – hányaknak nem adatik meg. 

2. Amikor valaki felköszöntött, nem vettem magától értetődőnek, igazán igyekeztem vissza is adni a rám gondolást. Jól van? Milyen klassz dolgokat csinált mostanság? Nehéz napja lehet? Magamban minden jót kívántam nekik (miután megköszöntem, persze). 

3. Anyukám iránt az idei szülinapomon különösen csordultig tele voltam szeretettel. Úgy gondolom, alapvető kell, hogylegyen, hogy az édesanyánknak hálásak legyünk a létezésünkért, akármilyen szülő is volt nevelkedésünk alatt, főként miatta vagyunk itt. Reggel a születésemről mesélt mosolyogva, potenciálisan az egyik legnagyobb fájdalomról, ami egy nő életében előfordul. Hálás voltam (vagyok) neki, hogy a legjobb tudása szerint nevelt fel. Hogy minden körülmények között számíthatok rá.

4. Ha elengeded a dolgokat, a szervezést, a meghívásokat, az izgulást, akkor meglepő, hogy hány ember terem ott. Még meglepőbb, ha esetleg nem azok, akik a szülinapi meghívókat kapták volna. 

5. S végezetül rájöttem, hogy mindezekhez nem kell születésnap. A következő évemben arra fogok törekedni, hogy erre mindennap emlékezzek. ❤

ui: tudom, ez nem épp szülinapi hangulatú dal, de emlékeztet arra, hogy az életet élni kell

@kedvemma

Neked mi a csillagjegyed? – az asztrológia fekete bugyrai

Téged is érdekel az asztrológia? Hah, dehogy! Csak annyit tudok, hogy szűz a csillagjegyem, rák az aszcendensem és annyi skorpió van bennem, hogy mehetnék lakni a sivatagba is. Földjegyű vagyok, mint a Bak és a Bika. Ja és ma telihold is van!

Pszichológus hallgatóként minden személyiségtipológia lenyűgöz. Szeretek nyomozni, puzzle darabokat összetenni és a tulajdonságából karaktert formálni. Így kukkantottam rá a csillagjegyekre, mint tipológiára, érdekelt, hogy mi van mögötte. Aztán a Jóistennek hála abba is hagytam ezt az utat…mert veszélyes. Na de miért is gondolom így? 

Egy ősi tudomány?

Azt értem, hogy a Hold hatással van a vízre elvégre ezért van apály és dagály is, de nagyon nehéz elhinnem, hogy Csillag Úr meghatározza, hogy én szorgalmas leszek vagy lusta. Mégis…Mégis sokan hisznek a csillagok jóslataiban. Talán azért, mert mindannyian vágyunk egy felsőbb erőre? Tudni akarjuk a jövőnket, hogy hogyan kellene döntenünk és biztosak akarunk lenni a bizonytalanban? 

Az asztrológia, a csillagjóslás „tudománya” már egészen az ókortól jelen van a köztudatban. Többek között olyan tudósok és írók kutatták, mint Puskin, Kepler, Newton vagy Arisztotelész. Hittek abban, hogy a sorsunk meg van írva a csillagokban. A csillagok állása szerint felosztották a naptári évet 12 hónapra, minden egyes öv 30 fokot kapott és az alapján nevezték el, hogy a Nap éppen melyikben tartózkodott. A csillagjegyek antik görög mitológiai eredetűek, összesen 12 szimbólumról beszélhetünk, amelyek a zodiákus csillagképeit alkotják. 

Miért dőlünk be a jóslatoknak?

  • Forer-hatás

A hatás Bertram Forer pszichológus nevéhez köthető. Értelmezésében az emberek hajlamosak elfogadni a felületes, bárkire illő jellemzéseket saját személyiségük jellemzéseként. Ilyen jelenségek a horoszkópok, az asztrológiai jellemzések is: általánosak, felszínesek, nem mennek részletekbe és az emberek többségére igazak. A „szivárvány-trükköt” használják, úgy, hogy az embereket egyszerre jellemzik egy bizonyos tulajdonsággal és annak ellenkezőjével: „Lehet nagyon elhivatott, de akár lusta és nemtörődöm is.” Így egy spektrumot állítanak fel az olvasóknak, akik szabadon dönthetnek, hogy hova tartoznak. Az emberekben nagy az igény az önmegismerésre, törődésre, megerősítésre és ezáltal nagyon kiszolgáltatottakká akár hiszékenyekké is válhatnak – ezt pedig nagyon könnyen ki tudják használni az áltudomány módszerei. 

  • Értelemkeresés – cogito ergo sum

Gondolkodó lények vagyunk. Keressük az összefüggéseket, a mintázatokat és az értelmet – akár az értelmetlen dolgokban is. Ennek a működésnek a neve apofénia, azaz mintázatkeresés. Többek között ezért is látunk bele könnyen motívumokat a felhőkbe, vagy saját személyiségünk kivetülését egy-egy horoszkópba.

  • Megerősítő torzítás

Hajlamosak vagyunk azokat a véleményeket befogadni, amelyek egyeznek a mi világnézetünkkel. A meggyőződésünkkel nem egyező álláspontokat pedig sokkal nehezebben fogadjuk el, mert a végén még kiderül, hogy tévedtünk… Így erősítjük önérzetünket, és ez jó érzéssel tölt el minket. Azonban veszélyes is, mert beszűkíti a gondolkodásmódunkat, lényegében becsapjuk magunkat. A frappáns, maradandó vagy igazán ránk jellemző mondatokat nagyobb valószínűséggel jegyezzük meg, mint azokat, amelyek nem találnak be. Az utóbbiak felett pedig igazán elegánsan átsiklunk. A torzító hatás értelmében arra fókuszálunk, amit már tudunk valamilyen korábbi tapasztalathoz, tudáshoz kötni. Például azoknak az embereknek a társaságát keressük, akiknek a véleménye egyezik a miénkkel. Így egy-egy asztrológiai jellemzésben is arra koncentrálunk, ami megerősíti a már létező koncepcióinkat, ennek köszönhetően azt éljük meg, hogy a jellemzés valóban helytálló és igaz. Mindeközben azokat a részleteket kizárjuk a tudatunkból, amelyeket nem érzünk magunkénak – ördögi kör ez. 

Káros az asztrológia? 

Nem egy bizonyítottan tudományos tipológia és semmiféle megalapozottsága nincsen. Viszont határozottan állítja az egyes személyiségvonások meglétét. Ez egy hatalmas csapda lehet, mert elkezdhetjük a csillagjegyeket egyfajta sablonként, sémaként használni – akár tudattalanul is. Könnyű egy-egy hibánkat arra fogni, hogy „Jaj, ilyen a csillagjegyem, nincs mit tenni”. Így elbújhatunk egy olyan kifogás mögött, amely semmiféle tudományosságot nem hordoz. Vegyünk gyorsan egy példát! Találkozol egy fiúval, akiről kiderül, hogy Bika a csillagjegye. Te, a jólinformáltságodnak köszönhetően tudod, hogy mik jellemzik eme jegy szülötteit és már anélkül – tudattalanul – kategorizálod szegényt, mielőtt megismerhetted volna. Vagy legrosszabb esetben, amint megtudod, hogy Rák, már szóba sem állsz vele, mert nem kompatibilis a jegyeddel. Készült egy érdekes kutatás Kop és Heuts vezetésével, ahol azt vizsgálták, hogy van-e kapcsolat a születési jegyek és a házaspárok válási gyakorisága között. Az összesen 3392 párnál semmiféle összefüggés nem volt kimutatható. 

Összefoglalva a tudománytalan tudás hathat a döntéseidre, gondolkodásmódodra úgy, hogy talán észre sem veszed, de tudattalanul működik alattomosan a színfalak mögött. 

Mit mond a keresztény hitvilág?

A Biblia nagyon egyértelműen elmondja, hogy mit kell csinálni egy-egy YouTube által feldobott „Illik-e egymáshoz a Szűz és a Kos?” videóval. Ki kell kapcsolni, azonnal! Íme a bibliai GPS irányelvei: 

Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.”

Máté, 6:24

Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj.” 

Nem baj, ha te is szeretsz elemezni, analizálni, csak egyvalamiről ne feledkezz meg sose: a forrásod, az alapod, amire a házadat építed a legfontosabb. A hiányzó információkat pedig nem a csillagokban, hanem a Bibliában fogod megtalálni. Na, de azért ne vesd meg a csillagokat sem, csak maradjanak meg méltó helyükön, az égbolt végtelen horizontján. 

Tóth-Kuthy Betti

Források:

  1. Kop, P. P. A. M., & Heuts, B. A. (1974). Month of birth and partner choice in marriage. Biological Rhythm Research, 5(1), 19-39.
  2. https://viselkedestudomany.hu/forer-hatas/
  3. https://mindsetpszichologia.hu/igy-mukodnek-a-horoszkopok-tobb-bennuk-a-pszichologia-mint-gondolnad
  4. https://viselkedestudomany.hu/megerositesi-torzitas/

Szánj időt az életre 2022-ben

Az Anti-határidőnaplóról

Ebben a felgyorsult, rohanó világban napjainkat programok, feladatok és tennivalók elintézése között éljük. Igyekszünk minél jobban és produktívabban kihasználni a rendelkezésünkre álló 24 órát, azonban a folyamatos mókuskerék néhány hónap alatt bedarálhat minket, ha nem szánunk egy kis időt magunkra, a kikapcsolódásra, a lassításra. A Slow Budapest pont erre szeretné felhívni a figyelmünket, felületeiken, programjaikon és kezdeményezéseikkel az egyensúlyra törekvő életet népszerűsítik. Így született meg az Anti-határidőnapló is. 

Az Anti-határidőnapló több, mint egy hagyományos naptár vagy jegyzetfüzet. Sokkal inkább egy önreflexív napló. Tartalmaz évtervezőt, amely egész évben emlékeztetet az óévben megfogadott elhatározásaidra. Minden hónaphoz külön témát rendel, így tűzhetsz ki kisebb, részletesebb célokat is. Ezeket a hónap végén értékelheted, és láthatod, hogy mennyire sikerült a terveidet betartanod vagy a mindennapjaid részévé tenned. Tehát nemcsak a teendőid elvégzésére fókuszál, hanem a folyamatos visszacsatolás által a valódi fejlődésedre is.

Az Anti-határidőnapló megtanít befelé figyelni. Minden hétre ad egy emlékeztetőt, amely segít arra fókuszálni, hogy a kötelességek mellett mit tegyünk a belső egyensúlyunkért, a lelki egészségünkért. Én korábban nem is tudtam, hogy tudatosan ennyi mindenre oda lehet figyelni!

Az Anti-határidőnapló emlékőrző. Minden hónap végén külön helyet biztosít, hogy rögzítsd az elmúlt időszakod legszebb pillanatait.

Az Anti-határidőnapló gyönyörű. Gazdagon illusztrált, igazán egyedi, szemet gyönyörködtető képei olyan nyugalmat árasztanak, amelyek vizuálisan is segítenek kikapcsolódni a mindennapok során.

Az Anti-határidőnapló remek ajándék. Határidőnaplót majdnem mindenki vezet valamilyen formában, rendkívül hasznos és praktikus eszköz, hiszen a mindennapok fontos kelléke. Nemcsak a megajándékozottat lepheted meg egy igazi szellemi-lelki ajándéktárggyal, hanem a megvásárlásával egy magyar vállalkozást is támogathatsz. 

2022-ben szánj időt minden nap magadra, szánj időt az életre!

Győriványi Flóra

Harangszó utáni csók és aprópénz a zsebbe, avagy magyar szilveszteri szokások

Hogyan leszünk gazdagok és hogy viszonozzák majd szerelmünket az újévben? Miért fontos, hogy mit eszünk szilveszter éjjelén? Megannyi magyar szokásunk, hagyományunk van, ha a szilveszterről és újév első napjáról van szó. De tudjuk e mit miért is teszünk?

MIT EGYÜNK, HOGY VELÜNK LEGYEN A SZERENCSE?
  • Lencse

A lencse (ha lehet virslivel), rizs, bab a pénzérmeket jelképezik. Hagyományosan éjfélkor kell az asztalra helyezni. Az a hagyomány, hogy ha ezt esszük pénzáldásban, gazdagságban lesz részünk az új évben.

  • Disznóhús

A hagyomány úgy tartja a nyúl túl fürge és elszalad a szerencsével a szárnyas húsokat pedig azért nem szabad enni mert a baromfi elkaparja a szerencsét. A malac viszont kitúrja a szerencsét nekünk a föld alól.

  • Rétes 

A rétes meghosszabítja az életet, ezért minél hosszabbra kell nyújtani és minél gazdagabban megtölteni.

MIT TEGYÜNK, HOGY SZERENCSÉS ÉVÜNK LEGYEN?
  • Csókoljuk meg azt, aki tetszik

Amint megkondulnak a harangok a hagyomány szerint szájon kell csókolnunk a kiszemeltünket, hisz akkor ő viszonozni fogja az érzéseinket az új évben. Fontos, hogy mindenképp az első harangszó után csattanjon el a csók.

  • Tűzijáték

A tűzijáték nem egy régi, hanem egy modern szokás. Viszont régebben is volt hasonló hagyomány. Mindenféle zajt keltettek, ami elijesztette a rosszat és távol tartotta a bajlós erőket.

  • Az anyagiak

Az év első napján tilos kölcsönt adni és kérni, szilveszter éjjelén pedig jobb, ha tele van a zsebünk pénzzel mert akkor egész évben gazdagok leszünk.

Még nagyon sok magyar szokásunk és hagyományunk van, próbáljatok ki párat, hátha beválik 😀 

Forrás: https://korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2012/12/31/szilveszteri-es-ujevi-szokasok-babonak-hiedelmek/

https://www.magyarorszagom.hu/szilveszteri-szokasok-noe.html

Demjén Dorottya

Emily, Emily… miért?

2021. December 21. kora délután. Az Instagram pörgetése során megláttam a képet, mire már régóta vártam: @emilyinparis második évada másnap érkezik! Rögtön jobban kezdett motiválni az éves mézeskalács díszítési akcióm, de a kész mézeskalácsokra ránézve elgondolkoztam: miről is szólt ez az évad?  

Bevallom, kissé csalódott vagyok. Az Emily in Paris sorozat első évada nagyon elnyerte tetszésemet a kalandos történettel, divatos öltözetekkel, a francia életérzéssel (erre még később kitérek…) így már hónapok óta számoltam vissza a napokat, mikor láthatom ismét a chicagói lányt a képernyő vásznán. Most, hogy “letudtam” mind a 10 részt, nem emlékszem, hogy bármi történt is volna benne, szerintem hihetetlenül üres lett.

*spoiler veszély*

A sorozat első évadában Emily (20-as éveiben járó marketing specialista, amerikai influencer) megérkezik Chicagóból, a Savoirhoz, egy nagy francia marketing céghez, akiket Emily amerikai nagyvállalata épp felvásárolt. A munkája a korábban megszokott: promotálni a kisebb és nagyobb ügyfeleket – ezúttal azonban franciául, és a francia kultúrába illeszkedve. A sorozat legfőbb bonyodalmai épp a munkájából adódnak, na meg persze jó netflixes darabként a romantikus szálból egy francia séffel… Az első évad végén a néző egy valódi katyvasz közepén találja magát: szerelmi háromszögek, félrelépések, de csekély remény: fényes siker a karrierben.

Itt kezdődik a második évad, ami a vártnak megfelelően csak tovább bonyolította az előző évi kiadást, de teljesen érthetetlen módon. Egyrészt, megjelent Emily amerikai várandós főnöke, aki ezúttal a francia klisék mellett az amerikai negatív sztereotípiát is bemutatta. Másrészt megjelent Alfie, az unalmas brit könyvelő aki hirtelenjében teljes személyiségváltozáson ment keresztül, és felküzdötte magát egy hős szerelmes byroni szintre. Végezetül, bekapcsolódtunk a barátnői szálba, ami alapvetően egy jó mellékszál lett volna, de sikerült drag queen-ekkel és aljas intrikákkal túlfűteni. Hova érkeztünk a 10.rész végére? Teljes káosz, összeomlás a szerelmi élet, és ezúttal a karrier területén is.

Mint korábban említettem, Emily ruhatára engem az első évadban lenyűgözött. Rengeteg szín, kiegészítő, vagány, de érdekes összeállítások, merész, de elegáns költemények. Sajnos ez nem mondható el a második évad szereplőinek stílusáról. Itt ismételten egy amerikai ömlesztett sokkot tapasztaltam. Hova lett a francia nők mottója, “a kevesebb néha több”, vagy “azt hord, ami jól áll neked”? Mi a helyzet a stílussal, eleganciával, személyre szabott, helyi tervezői ruhákkal? Hát ezen a téren csak magát Sylvie-t a francia főnököt tudom kiemelni, akinek stílusa továbbra is magnifique, de sajnos Emily nagyon lecsúszott az első helyről.

Beszélhetnénk még a klasszikus netflixes kvótákról, a sorozat valóságtartalmáról és a mellékszálon kezelt, de komoly döntésekről -amiről, ha több szó esett volna az epizódok során, egy minőségi, élvezhető és tanulságos történet bontakozhatott volna ki -, de nem szeretném hosszúra húzni soraimat. Történet, ruhatár kivesézve, jöhet a c’est la vie

Szóval a francia életérzés a Savoir dolgozói szerint egy kisebb tévképet alakíthat ki a nézők fejében. A szabályok szerintük egyszerűek: ne légy közvetlen, hétvégén tilos a munka, élvezd az életet, ebédelj órákig, tanulj meg franciául, és igazából légy francia! Nos, egy erasmusos francia barátnőmmel chateltem rögtön a sorozat végignézése után, aki történetesen a francia fővárosban is lakik, s csak “tiszta kamu” és “borzalmas klisék tömkelege” jelzőkkel illette a világsikerű Emily kalandjait… Ja! És nekik van, hogy dolgozniuk kell hétvégén is, nem, nem Pierre Cadault-val. 

Bár ez a kialakított francia életérzés egyértelműen kamu, azért néha el-elkalandozom a gondolattal, hogy egy pain au chocolat-t majszolgatok a Place de l’Estrapade-on. Azt hiszem ez lett számomra a sorozat (egyetlen?) pozitívuma.

Összegezve, ha benne vagy a karácsonyi sürgés-forgásban, és egy kisebb lazításra vágysz, kíméld meg magad, és inkább egy karácsonyi klasszikust nyiss föl. Emily bőven ráér majd az ünnepek után is. Emily in Paris második évad sajnos számomra csak 4/10.

Kisbán Petra

Fotó: readysteadycut.com

Tudatos fogyasztás, window shopping

– az emberi természet és pénzügyi problémáink közös vonásainak leleplezése

Biztos sokan álltunk már egy kirakat előtt gondolkodva, hogy milyen szép ez a kabát, kár, hogy ilyen drága. Utána vagy sóhajtozva elsétáltunk és holnapra el is felejtettük az egészet, vagy azonnal rávetettük magunkat, gondolva, hogy „ugyan már, ma is milyen sokat dolgoztam, betartottam az új diétám, megérdemlem – meg egyébként is olyan nehezen találok magamra bármit, ami jól is áll!” – De vajon a pénztárcánk is osztozik ezen a buzgalmunkon?

Szerencsére, vagy éppen kevésbé szerencsére, itthon kevesek használnak hitelkártyákat, de a személyi kölcsönöknek annál nagyobb kultusza van kishazánkban. Szinte minden harmadik reklám, különösen karácsony előtt azt hirdeti, hogy már 3999 forint havi törlesztővel a miénk lehet az új telefon, a tv és a gyereknek a laptop. THM? Az csupán 9,45%. Az meg mi, nem is számít, hiszen havonta csak 3999 forintot fogok fizetni.
A THM egyébként az a mutató, ami megadja, hogy egyéves futamidővel, a kamat, amit fizetek, a visszafizetendő összeg hány százaléka. Tehát ha 1 millió forintot veszek fel, és 10% a THM, akkor nekem 1 millió 100 ezer forintot kell visszafizetnem egy év alatt. Már rögtön nem is olyan sürgős az az okostévé, megveszem inkább jövőre.

Mégis, akkor mit tehetünk? A tudatos vásárlás a tudatos költségvetéssel kezdődik. Sokan használják a borítékos módszert, miszerint a havi bevételt elosztva borítékba teszik: lakhatás, háztartás (étkezés+takarítás), közlekedés, személyes költés (fodrász, kozmetikus, új ruha, hobbi), iskola, gyerekek, ajándék stb.

Mindezek mellett van egy kategória, ami semmiképpen nem maradhat ki, ez pedig a befektetés. A jó befektetés mindig automatikus és ha lehet a hónap elején történjen, így elkerülhetjük a hóközi impulzív vásárlásokat. A befektetés is lehet sokféle, de a kisebb összegű befektetések is számítanak. Jelenleg a magyarországi konstrukciók közül a lakástakarékpénztárak és a nyugdíj takarékpénztárak, amelyek a legcélszerűbb első állomások, hiszen ezekre a legtöbb embernek előbb-utóbb szüksége van. A következő állomás, hogy az ember félretegyen egy olyan összeget, ami probléma esetén fél évre biztosítsa a megélhetését. 

„Nem tudok félretenni.” „Mi van, ha kell a pénz?” „Úgyse lesz már nyugdíjunk!” és társaik…

Sokan tudunk beszámolni arról, hogy rokonaink, ismerőseink azt hangoztatják: „Ja, nekik könnyű,  ha én is keresnék ennyit!” vagy éppen: „Ja, neked sose lesz ennyi pénzed, hogy ezen aggódj!” – sajnos a pénz kultúrájának itthon igen toxikus hagyományait őrizzük. 

Ugyanúgy, mint a vásárlás, a befektetés is csak egy szokás, egy pénzügyi tranzakció, és pont ugyanúgy tanulható, mint az elveink. Ezt ismerve különös, hogy sokan túlárazott, jellegtelen fast fashion márkák ruháiban lövik a fotókat az Instára a koala macik védelmében, majd a kattintás után a póló mehet is a kukába és várhatja, hogy egy tizenhatéves aktivista kihalássza a tengerből. 

A tudathasadásos természetaktivista fogyasztói kultúránkról ezért én azt gondolom, hogy a motiváció látszólag megvan, szerintem az emberek szeretnének mind pénzügyileg, mind földanyánk tekintetében tudatosan élni, de ki kell találnunk egy könnyen elsajátítható gyakorlatot, ahol ezeket az ideákat valóra is válthatjuk.

Ne vegyünk olyan dolgokat, melyekre nincs szükségünk, tanuljuk meg értékelni azt, ami van. Erre remek gyakorlat lehet, ha valaki megtanul varrni. Ha tudsz varrni, azonnal rájössz az anyag valódi értékére, és a kézimunka öröme is megtalál. Vagy ha a varrás nem a te tereped, mindig találhatsz egy helyi varrónőt, aki a te ízlésedre és alakodra készít el minden ruhát, és az csak a tiéd. Ezzel pedig egy helyi cégnek adsz üzletet, hozzásegítve a közvetlen közösségedet a gyarapodáshoz. Döntésed pedig aktívan és hosszútávon befolyásolta a piacot.

Amikor én az első egyedi készítésű darabot magamra öltöttem, rájöttem, hogy azért vásárlunk annyi ruhát, mert egyik sem mi vagyunk. Nem ránk tervezték, nem a miénk. A pénzt szintén azért költjük, mert azt tanultuk, hogy gonosz és ha nem költjük el, hát elszökik a saját lábán. Ebből levonhatjuk a következtetés, hogy pénzből csak értéket érdemes venni. Hogy azért teszünk félre, hogy mindennap legyen vacsora az asztalon, hogy a gyerekek gondtalanul tanulhassák a választott pályájukat. Mi van akkor, ha a pénz sose volt gonosz, csak rosszul használtuk? Mi van akkor, ha csak a munkahelyünket nem kedveljük annyira, talán, amit csinálunk, az nem tesz igazán boldoggá? Mi van, ha a pénz arra van, hogy kivegyünk pár nap szabadságot és életre szóló élményt adjunk a családunknak? Képzeljünk el egy olyan világot, ahol mindenki az értékrendjével megegyező autentikus életet élhet. Ha tudatosan képesek vagyunk vállalni a pénzügyi döntéseinkért a felelősséget, már egy lépéssel közelebb vagyunk hozzá.

Nekem nem kell százféle ruha, százféle szerep, csak az, amiben önmagam lehetek. Nem mondom, hogy senki ne vásároljon fast fashion-t vagy, hogy ne egyen egy jót egy étteremben, vagy ne vegyen okostévét. Én csak azt mondom, hogy ismerjük el, hogy bármilyen anyagi helyzetben vagyunk, az a mi felelősségünk, a természeti károk felelőssége, az is a miénk; és minden döntésünk a saját és mások életéről határoz. Ez egyszerre teher és áldás. Ha ezt képesek leszünk felismerni, valóban képesek leszünk változtatni és felülmúlni a saját várakozásunkat – boldogok és elégedettek leszünk, ami azért nem hangzik olyan rosszul. 

Bodnár Katalin

Segítség! Hogyan segítsek egy földön fekvőnek? 

Volt már veletek olyan, hogy láttatok egy földön fekvőt az utcán  és nem bírtatok továbbmenni? Bízom benne, hogy senki sem hagyja ilyenkor ott a másikat csak, ha látja már mások intézkedését. Megállok, ellenőrzöm az életfunkcióit pipa, de mi a következő lépés? 

Ma este is ez történt velem. A Kálvin tér környékén egy nőt láttam két kuka között feküdni cipő nélkül, őszi öltözékben, a földön. Először megijedtem, hogy ott fekszik, közelebb mentem és már hallható volt a szuszogása és látható a mellkas mozgása, tehát életben volt és én megnyugodtam, hogy nem a rendőrséget kell hívnom. Megfogtam finoman a karját, hogy figyelmeztessen a lehetséges éjszakai fagyokra és megnézzem, hogy magánál van-e. Üvegesen, de rám pillantott. A közelebbhajolás pedig felfedte bódult állapotának egyik vélhető okát, vagyis tömény alkohol szaga volt.  Mit kell ilyenkor tenni? Mit tegyek ? Mit tegyünk? Ítélkezés nélkül kell cselekednünk, főleg mikor bekapcsol egy ok-okozati összefüggés a fejünkben az ital illatától. Ne feledjük ilyenkor, hogy a valódi mögöttes indokot nem ismerjük. Nem is fontos ezekben a percekben a miért, engedjük el. Sokkal fontosabb a toxikusság a mértéke, illetve hogy mihamarabb megbizonyosodjunk róla. Az odafordulással lehet, hogy az életét mentjük meg! S elképzelhető, hogy egyszer úgy adódik, hogy a mi megmentésünkre mond igent vagy nemet valaki. Mindez másodpercek alatt lejátszódik a fejünkben, aztán elkezdjük a helyzetet praktikusan szemlélni és megkérdezni a mellettünk állókat vagy, ha egyedül a vagyunk a telefonunkat, hogy kinek szóljunk, mit kell ilyenkor csinálni, kit kell értesíteni? A mínusz egyedik lépés, hogy ne egyedül legyünk, hívjunk egy járókelőt magunk mellé segítőnek, tanúnak, hogy a saját biztonságunk mindenképpen garantáljuk. Több olyan szituációban voltam már, ahol bár többen voltunk, de csak néztünk egymásra az emberekkel. Szeretném, ezért tudatosítani mindenkiben, magamban is, hogy a 112-es segélyhívó számot tárcsázzuk. A vonal túlsó végén lévő hang irányít minket a további cselekedetekben. Szóval mégegyszer 1-1-2, állapot és helyszínmeghatározás, majd instrukciókövetés, ezt kell tennünk, ez a kötelességünk, ha egy földönfekvőt látunk. Ne ijedjünk meg, segítsünk! Ne ítélkezzünk, tegyünk! 

(((Nem először fordult velem elő ilyen, többször hívtam már mentőt, volt hogy megköszönték,volt hogy rosszallóan néztek és a kiérkezés előtt erőre leltek és elmentek a hasonlóan talált embereim. )))

Losteiner Cecília Terézia

5+1 alternatív programajánló novemberi hétvégékre

Az a jó az évszakokban, hogy mindig változnak. Mire beleunnánk a nyárba, jön az ősz és a tél. És mikor már nagyon elegünk van a hidegből, eljön a tavasz, majd a nyár. Rendre bekövetkező, lassú változás ez a természetben, és a saját belső világunkban is. Ugyanis minden évszak, és minden hónap tanít bennünket valamire, ha igazán odafigyelünk.

A következőkben öt olyan ötletet osztok meg, amelyek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy ne csak a természet változzon, hanem vele együtt te is.  

1) Gyújts meg egy gyertyát és csak légy egyedül!

Halottak napja alkalmából sokan családostul felkerekednek és meglátogatják elhunyt szeretteik sírját, történeteket mesélnek róluk. Viszont talán kevesebben vannak azok, akik egyedül, minden zajtól távol elmélkednek szeretett halottaikon. Arra hívlak, hogy egy félreeső sarokban gyújts egy gyertyát azokért, akiket szeretsz -nemcsak az elhunytakért, az élőkért is. Gondold végig, hogy mit kaptál tőlük, és mivé váltál általuk! Eleveníts fel régi emlékeket, gondolatokat, merengj el mindazon, ami eddigi életedben történt!

2) Sétálj egy nagyot és közben figyeld meg a természet változását!

Mindenki szereti a színes őszi leveleket, és az október vörösesen aranyló árnyalatait, ám a november végi kopasz fákkal és enyészetnek indult levélszőnyeggel már kevesen vannak így. Mégis arra hívlak, hogy az októberi nagy kirándulások után menj ki a november végi természetbe is. Gondold végig, hogy mit jelent számodra a természetben ciklikusan bekövetkező elmúlás-újjászületés. Mi az, amit szeretnél magad mögött hagyni? Hogyan készítesz helyet magadban az új impulzusoknak, érzéseknek, kihívásoknak?

3) Kuckózz be a kedvenc kanapéd és egy bögre forró ital társaságában!

Az őszi-téli hideg időszak a nagy kuckózások ideje. Valamelyik hétvégén szánj időt arra, hogy egyedül vagy egy szeretted társaságában csak úgy vagy. Főzz egy bögre forró teát vagy készíts forralt bort, szerezz be egy jó könyvet vagy filmet, indítsd el a kedvenc zenédet és csak élvezd, hogy nem kell sehova rohannod! 

4) Főzz vagy süss valami finomat és ne csinálj közben semmi mást! 

Az ősz tele van ízekkel és illatokkal; ki ne szeretné parki séták során a jó meleg sült gesztenyét majszolni vagy az otthon melegében a friss sütőtökös pite illatát. Akár valamelyik ellenállhatatlan őszi sütemény, akár egy ínycsiklandó libás fogás elkészítéséről is van szó, most arra hívlak, hogy egy kis időre hagyd abba a multitaskingot! Akármit is sütsz vagy főzöl, ne csinálj közben semmi mást! Ne hallgass közben podcastot, ne nézz videót, ne takaríts és a telefonod se legyen folyton a kezedben! Teljes figyelmeddel légy jelen, és éld át a sütés-főzés okozta örömöket! 

5) Készülj fel az adventre!

Ne értsd félre, én sem szeretem, hogy már október közepén a karácsonytól hangosak a plázák, és ez az utolsó ötlet nem is arról szól, hogy november elejétől kezdj el a karácsonyon pörögni. Azonban én szinte minden évben advent első vasárnapját megelőző szombaton csapok a fejemre, hogy nemhogy az adventi naptárral vagy dekorációval, még a koszorúval sem vagyok kész. Ezért arra hívlak, hogy velem együtt kezdd el időben az idei adventi készülődést. Gondold végig, hogy mivel és hogyan szeretnél a karácsonyra készülni. Készítsd el az adventi koszorút és naptárat -ha lesz! De, ami még ennél is fontosabb; találd ki, hogy hogyan készíted fel a lelkedet is az ünnepre; mi az, amiről lemondasz, vagy amit megteszel idén. (Ha valamilyen önkéntes tevékenységet vállalnál idén, akkor csatlakozz Határtalanul – Légy Te is Margaret Angyal! eseményünkhöz és készíts Te is egy csomagot határon túli, rászoruló gyerekek számára.)

+1 Lassíts és figyelj befelé!

Az iménti ötletek mindegyike valami módon ahhoz segít hozzá, hogy felvedd a novemberi természet lassú, nyugodt ritmusát és elmélyülj. Arra hívlak, hogy ebben a hónapban minél többször igyekezz kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből, és lassíts! Ahelyett, hogy több dolgot egyszerre csinálnál, inkább koncentrálj arra az egy dologra, amit épp teszel, és csináld azt teljes odaadással, átéléssel! Hallgasd a lehullott levelek neszeit, figyeld meg a kopasz fák égbemutató ágait és találd meg, hogy Neked mit üzen az idei november!

Gergely-Papfalvy Bori Janka

#használtruhaszeptember – Hogy a tudatos ruhavásárlás ne csak egy hónapig tartson!

Tudtad?

A túlfogyasztás globális problémája alól nem kivétel a divatipar sem. Világszerte 150 milliárd új ruhát gyártanak le évente! Itt elsősorban nem csak a rengeteg feleslegesen előállított új termékkel van a gond, hanem az előállításukhoz szükséges víz és nyersanyagigénnyel is, valamint a gyártás és a szállítás során keletkező szén-dioxid-kibocsátással. (A termelés morális oldaláról már nem is beszélve, hogy a divatiparban dolgozó munkások sokszor milyen elfogadhatatlan körülmények között kénytelenek dolgozni.)

Egy példával szemléltetném az esetet. Egy farmernadrág előállításához a gyártási folyamat során egy ENSZ tanulmány szerint, kb. 3781 liter vízre van szükség. Elképesztő látványt  nyújtanak egy ruhaüzletben az egymás mellett sorakozó új farmernadrágok tudva, hogy mekkora energiamennyiség van az előállításuk mögött, és hogy a világ bizonyos részein milyen hatalmas az ivóvíz-hiány. De nekünk, itt Európában csak annyi jut eszünkbe, hogy akciósan, minél alacsonyabb áron tudjuk megvenni a legújabb trendeket. És csak tovább fogyasztunk…

A #használtruhaszeptember kihívás Nagy-Britanniából indult el, ahol óriási problémát jelent a túlfogyasztásból eredő textilhulladék. Egy átlagos brit évente 36 kg ruhát dob ki! De mi magyarok sem büszkélkedhetünk, hiszen hazánkban is évente 20 millió tonna textilhulladék keletkezik! Ennek a szemétnek pedig a jelentős része soha le nem bomló anyagokból készül.

Ezt a túlfogyasztást pedig a pénztárcánk is megérzi. Ha tudatosan monitorozzuk a költéseinket, megdöbbenhetünk, hogy mennyi pénz megy el havonta a különböző impulzusvásárlásainkra, néhány apró, ártatlannak tűnő #musthave darab beszerzésére.

Tippek a fenntarthatóságért

Ha te is szeretnél tudatosan, fenntarthatóan, környezet- és pénztárcabarát módon öltözködni, akkor hoztam neked néhány apró jótanácsot:

1.Vásárolj a saját ruhatáradból!

Ezt a tippet meg kell előznie egy alapos szelektálásnak, mely után elpakolod azokat a ruhákat, melyeket aktuálisan nem hordasz, mert valamiért nem érzed magadénak. Nagy meglepetéseket tud okozni ez a félretett doboz egy idő után! Lehet, hogy az a darab, amit most nem vennél fel, egy év múlva a kedvenced lesz! Ezt a módszert alkalmazza a #kapszulagardrób is, amiről egy másik cikkben (link) olvashatsz.

2.Hordd a nyári ruháidat ősszel is!

Kombináld a nyári ruháidat őszies, vastagabb darabokkal. Ezzel is növelheted egy ruha kihasználtságát. Az Öltözködési Nagykönyv szerint (nincs ilyen 🙂 ) egy ruhadarab akkor fenntartható, ha legalább harmincszor viselted. 

3.Csere-bere

Hasonló alakú és adottságú barátnőkkel és családtagokkal érdemes időről-időre ruhát cserélni. Lehet, hogy ők nagyon örülnek egy-egy olyan darabnak, amire te már egy ideje rá sem néztél.

4.Alakítsd át!

Némi kézügyességgel vagy varrónő segítségével újra is gondolhatod a meglévő ruhadarabjaidat. Hosszúnadrágból válhat sort, ruhából felső, a lehulló maradékokból készülhet hajpánt vagy scrunchie. De még folytathatnám a sort…

Ha már tényleg  bővíteni akarod a ruhatáradat vagy mindenképpen vásárolni szeretnél, akkor jönnek a tudatos vásárlói döntések.

A #használtruhaszeptember kihívás célja, hogy megmutassa,  hány már legyártott ruhadarab forog kézen-közön, a cél pedig ezeknek a használatban tartása!

5.#turikincs

Azt hiszem, nem kell különösebben kifejtenem, hogy milyen egyedi, különleges darabokra lehet bukkanni egy turkálóban. Fontos azonban, hogy ezeknél a vásárlásoknál is törekedjünk a mértékletességre, ne vegyünk egy századik #turikincs ruhát, ha van belőle otthon már elég.

6.másodkézből

Ha nincs időd vagy kedved turkálóba járni, akkor is bőven van lehetőséged használt ruhát vásárolni. Az online térben a marketplacen, a különböző facebook csoportokban, jófogáson, vaterán, a gardrobcsere.hu oldalon célirányosan tudsz keresni. Sok olyan darab van fent a neten, melyek még címkés, sosem hordott állapotúak, így töredék áron juthatsz hozzá fantasztikus ruhákhoz.

7.gardróbvásár

Érdemes követni a közeledben lévő gardróbvásár eseményeket, ezeken is kincsekre lehet bukkanni. Sőt, ezeken te is eladhatod a számodra feleslegessé vált ruhákat és kiegészítőket.

És mi legyen a neked nem kellő ruhákkal?

Ha biztos vagy abban, hogy egy adott ruha már nem okoz számodra örömöt vagy már nem jó rád, akkor meg is válhatsz tőle. Elajándékozhatod ismerősnek vagy családtagnak, adományként is leadhatod anyaotthonban vagy adományboltban. Ha pedig pénzt szeretnél keresni rajta, akkor tedd fel őket a már fent említett online platformokra vagy regisztrálj magadnak helyet gardróbvásárokon! A lényeg, hogy a megvásárolt ruháid minél tovább maradjanak használatban, és leselejtezésre csak végső esetben kerüljenek!

Győriványi Flóra

Kép: pexels