5+1 nyári ruhadarab

Nyár van, alig fürdőruhában
Égetem magam a napon
Nyár van, terepszínű világban
Feltűnő vagyok, tudom

Neoton Família

Nos valóban nyár van, 35°, és legszívesebben mindannyian a Balaton partján süttetnénk a pocakunkat. De mi a helyzet akkor, ha fenn ragadunk valamelyik nagyváros  betontengerében, és itt szeretnénk átvészelni a nyári hőséget? Igen, valóban jó ötlet lenne bikinire vetkőzni, s valljuk be, igen sok fiatal hölgy él a crop top (melltartó?) + forrónaci kombóval. Nos, én nem tartozom ezen hölgyek közé, s ha te sem, akkor következzen a Top5 nyári ruhadarab a fülledt napokra.

1. Vászonruha

Vászon. Könnyű, kényelmes, jól szellőzik és gyorsan szárad – azaz a legkellemesebb természetes anyag a nyári hőségre. Gyűrődésre sajnos hajlamos, de szerencsére már vannak olyan darabok, melyeken nem annyira látszanak a ráncok. Többek között ezért is legjobb választás egy légies és elegáns fehér lenvászon ruha a következő napokra. Dobd fel egy színes táskával vagy kendővel, és máris te leszel a legdivatosabb a városban!

2. Kendő/Sál

Igen, jól olvastad: sál. Nem, még mindig nincs itt a fagy s még mindig nem a hideg miatt kell ez a ruhadarab, sokkal inkább a tűző nap ellen a legjobb választás – főleg azoknak, akiknek nem ajánlják, hogy sok időt töltsenek a napon #pacsi. Egy könnyed fehér darab tökéletesen fedi a vállakat egy ujjatlan vagy spagetti pántos ruhadarab felett. Véd a naptól, és eltakar, ha túlzottan nyitott lenne a felsőd. – Hopp, egy selfie a június 24-i Margaret esténkről a praktikus kendőben.

3. Midi/Maxi szoknya – ruha

Könnyed anyagok, különleges minták, könnyű variálhatóság, kiemelt forma – mi más kell még? Vedd fel egy blúzzal és magassarkúval s irány egy esküvő, vagy párosítsd egy könnyed polóval és fehér sneakerrel s előtted a város! Strandra indulnál inkább? Akkor cseréld le a cipőt egy (birkenstock) papucsra! Melyik változat áll jobban Valeriának?

4. Jumpsuit

Abban azt hiszem mindannyian egyetértünk, hogy a bő ruhák a legjobb választás nyárra – én viszont ideemelném még a nadrágokat is. A nadrágban nem ragadnak össze combocskáink, bő változatukban pedig még a szoknya hatást is elérhetjük, ha mindenképpen ragaszkodunk a nőiesebb változathoz. Példáként nézd csak meg Dóri rövid nadrágruháját – hát nem OOTD (#outfitoftheday)?

5. Harisnya

Nos, ha a sálnál nem vesztettelek el, akkor félek, itt garantáltan búcsút inthetek neked. Pedig komolyan gondolom a harisnya nyári viseletét. Egyrészt a nadrághoz hasonlóan itt sem ragadnak össze lábaid, sőt sokkal kevésbé izzadsz a nyári hőségben, másrészt pedig emeli az elegáns benyomást szoknya viselése esetén (főképpen esküvőkön kötelező viselet!).

+1 Kiegészítők: Minden, ami szalma!

Ha nyár, akkor szalma. Szalma mindenütt – miért ne dobjuk hát fel az outfitünket ilyen rettentően aranyos kiegészítőkkel? (Ugyanitt egy perc néma csend az Orsay előtt.) Akassz le egy táskát, vagy egy cipőt – külön-külön is feldobhatják a ruhatáradat, együtt pedig csak fokozzák a hatást.

Ha eddig ezek a ruhadarabok hiányoztak a gardróbodból, itt az idő, hogy beszerezd őket egy frissítő és divatos nyári élményért! 😉

Kisbán Petra

Produktív nyár?

A terveink néha nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Ez akkor fájdalmas, ha láttuk, tudtuk előre a következményeket, el is háríthattuk volna őket, de bíztunk abban, hogy esetleg elmaradnak. Rengetegen várnak más eredményeket úgy, hogy közben a tetteiken mit sem változtatnak. Noha néha derült égből nem csak mennykő, hanem valami jó dolog is lecsaphat, ez azért általában nagyon ritka. 

Előttünk a nyár, ami ugyan legtöbbünknek munkával (is) telik, de azért mégiscsak hosszabbak a napok, nem vagyunk négy fal közé zárva, programok egész arzenáljából lehet válogatni, még a munkaidő után is. Ám ugyanekkor ilyenkor sokan megijednek a hirtelen nyakukba szakadt szabadságtól, vagy a nyomástól, hogy lebilincselő programokat kell szervezniük. Mi van akkor, ha nem szeretnél szórakozni egész nyáron, hanem fókuszáltan a céljaid felé haladni? – kaptam meg ezt a kérdést egyik barátomtól a héten. Nos, arra jutottam, hogy ennél tökéletesebb időt ehhez keresve sem találhat. 

Ugyanis a nyár nem a pihenésről szól. Nem a pihenésről szól, abban az ideális esetben, ha valaki egész évközben megadja a testének és a lelkének a szükséges törődést.

Nem kimerülten, túlhajszoltan zuhan be a nyári hónapok ringató ölébe, hanem csupán egy újabb évszakváltásként konstatálja. Ha valaki még abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyáltalán nem, vagy nem teljes állásban kell dolgoznia, elképesztő eredményeket érhet el 2 hónap energiaráfordítással – bármi is legyen a cél. Persze szuper az a szünidő is, amikor két utazás között pusztán annyi idő telik el, ameddig egy bőröndöt kipakol és tiszta ruhákkal bepakol az ember lánya, szerintem nem is realizáljuk, hogy produktívan mennyire értékesen lehet tölteni a nyári hónapokat. 

Például egy új nyelv alapjait intenzíven megtanulni. Elsajátítani egy új hobbit. Formába kerülni, nem a strandolás miatt, az egészséged miatt. Elindítani egy blogot vagy YouTube-csatornát. Keresni valamilyen nyári iskolát és egy továbbképzést elvégezni. Venni a bátorságot és elkezdeni terápiára járni. Felújítani, kipofozni a lakást. A benne lévő bútorokat, átfesteni, lecsiszolni. Önkénteskedni, rendszeresen, amire évközben nem feltétlen van idő. Besegíteni kisgyerekes barátoknál, hogy ők is kivehessenek 1-1 napot a nyáron. Megtanulni meditálni, jógázni, vagy bármilyen relaxációs technikát. Átmeneti örökbefogadóként kiskutyát, kiscicát, kisnyulat gondozni. A lista végtelen. 

De a szabad hetek másra is nagyon hasznosak.

Elő lehet venni azokat a kérdéseket, amelyekre néha magunk is félünk választ kapni.

Hónapokat, vagy akár éveket el tudunk tölteni úgy, főleg felnőttként, hogy a munka-egyetem-család triumvirátusa mögé rejtjük ezeket. Gondolok itt a világ-nagy-kérdéseire (ki vagyok? mi a célom? mi tölt fel? és társai) valamint az egyszerű hétköznapiakra is, mint úgy töltöm a szabadidőm, ahogy szeretném? Azok az emberek vesznek körbe, akik szeretném, hogy körbevegyenek?

Szeptemberre meg lehet a válasz…

@kedvemma

Hova utazz nyáron, ha költséghatékony akarsz lenni

Mindenki úgy érzi, hogy néhány kemény, túlórákkal tarkított hónap vagy egy stresszes vizsgaidőszak után nyáron igazán megérdemel egy kis kikapcsolódást. Idén főleg nagyon ki vagyunk éhezve a külföldi nyaralásra, hiszen az elmúlt néhány évben a Covid okozta helyzet miatt nem nagyon nyílt lehetőségünk utazni, vagy ha mégis, maszkban, oltási igazolvánnyal és egy nagy adag bizonytalansággal mentünk.

Sajnos sok helyen nagyon felmentek a szállásárak, illetve az eddig pár tízezerért megvásárolható repülőjegyeknél egy plusz nulla kerül a számsor végére. Szerencsére vannak olyan európai városok vagy tartományok, amelyek könnyen megfizethetőek egy egyetemista vagy pályakezdő számára is. Ezekből gyűjtöttem össze néhányat. Higgyétek el, akadnak jócskán olyan helyek, ahol érdekes látnivalók vannak, esetleg még tengerpart is, és amelyek ugyanolyan élményt és kikapcsolódást tudnak nyújtani, mint az előre kiszemelt, de jócskán túlárazott úti cél. 

Sunny Beach, Bulgária

A „Napos part” a Fekete tenger partján található, 8 kilométer hosszú, homokos tengerpart. Kedvező klímájának köszönhetően nem hazudtolja meg a nevét és kiváló strandolási lehetőséget biztosít. Továbbá, a vízisportok és romantikus naplementék szerelmesei is kellemesen fogják itt eltölteni vakációjukat. Ha pedig valakinek városnézéshez van kedve, Neszebar közvetlenül a Napos part mellett található. Neszebar óvárosa a világörökség része, sokan Dubrovnikhoz hasonlítják „Bulgária gyöngyszemét”. 

Nápoly, Olaszország

Nápoly Olaszország harmadik legnagyobb városa. A világ egyik legrégebbi települése, ugyanis Kr. e 680 óta folyamatosan élnek itt emberek. Számos történelmi műemlék található itt, illetve a világ első pizzériájával is büszkélkedik. Ideális hely, ha valaki a strandolás mellett egy kis felfedezőtúrát is tartana, ugyanis Pompeji, a Vezúv és Capri szigete nagyon közel vannak. Augusztusban jómagam is ide utazom, úgyhogy lehetséges, hogy még szerepelni fog a helyszín egy további cikkemben is!

Algarve, Portugália

A tartomány gyönyörű tengerpartjának és fantasztikus éghajlatának köszönhetően az egyik legnépszerűbb úti cél Portugáliában.  Leginkább olyan embereknek ajánlják, akik külföldön is magabiztosan ülnek volán mögé. A sziklás partvidékek és a kis halászfaluk kiváló túrahelyszínek. Algarve-n található a Szent Vince fok, amely Európa legnyugatibb csücske délen. Legnagyobb városa Faro, érdemes ide is ellátogatni, ugyanis építészete csodálatos és gazdag kulturális hagyatékkal rendelkezik. 

Valetta, Málta

Valetta az Európai Unió legkisebb fővárosa. Málta kulturális központja, ugyanis több színháznak és múzeumnak ad otthont. Az „erőd” város az egyik leghíresebb történelmi hely, így nem meglepő, hogy az Unesco Világörökségi Listáján is rajta van. Érdemes az utazás előtt egy kicsit edzeni, mivel elég nagyok a szintkülönbségek városon belül és sok utca lépcsőben végződik. Legfőbb látványossága a Felső Barrakka kert, amely 60 méterrel van magasabban a tengernél, így gyönyörű kilátás tárul a szemünk elé, ha onnan a kikötőt szemléljük.

Krakkó, Lengyelország

Krakkó a lengyel kultúra fővárosa. Talán nem tipikus nyaralóhely, de az év minden hónapjában érdemes ide látogatni, ugyanis műemlékekben és látnivalókban gazdag település. Így nem meglepő, hogy 2000-ben Európa kulturális fővárosának választották. A Visztula folyó melletti dombon a királyi vár feltétlenül megér egy látogatást, valamint az óvárosi főtér is lélegzetelállító műemlékeknek ad otthont. A középkor és a történelem szerelmeseinek mindenképp megéri néhány napot itt tölteniük.

Ha sikerül hétköznapra venni a repülőjegyet, szálloda helyett Airbnb-t választani, taxi helyett tömegközlekedni és nem minden étkezést étteremben megoldani, egész olcsón meg lehet úszni és nem kell a budapesti betonrengetegben túlélni a 30 fokokat. 

Merrikin Gina

Két hölgy igaz története: munkáról, családról és az élet értelméről

Legyen akár ember, akár dolog, manapság már mindenhez értéket tulajdonítunk. Ára van a termékeknek, a munkánknak, még az időnknek is. Az pedig, hogy mibe fektetjük bele az energiánkat, mivel töltjük az időnket, meghatározza az életünket. Ahogy a mondás tartja: ki mint vet, úgy arat. De vajon milyen gyümölcsöt terem az, ha emberi kapcsolatokba, vagy ha munkába, dolgokba fektetünk bele többet? Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a kérdést, két nő igaz története alapján!

Élt egyszer két fiatal hölgy, akik egymás szomszédságában laktak. Friss házasként mindkettőjük a nagybetűs élet előtt állt. Az egyiket Rózának, a másikat Terinek hívták. Róza arról álmodott, hogy világhírű táncos lesz. A tánc volt az élete, minden idejét és energiáját a hivatásába ölte. Látnotok kellett volna, úgy mozgott, mint aki a táncparkettre született. Életmódján gyermekei megszületése után sem változtatott. Lehetett hétköznap vagy akár hétvége, Róza – minden idejét a színpadon vagy a próbateremben töltötte, ki nem hagyta volna a legrangosabb nemzetközi versenyeket, amelyeken rendszerint kiválóan szerepelt.

Mindezidáig Terinek is izgalmasan alakult az élete. Magánvállalkozásba kezdett a férjével, de nem akármilyenbe. Kitárták a házuk ajtaját minden olyan elhagyott és megtört életű fiatal lány előtt, akin látták, hogy segítségre van szüksége. Ezek vagy otthonról megszökött megesett  lányok, vagy kábítószer függők voltak, akikről a saját családjuk lemondott. Ilyen embereket fogadott az otthonába ez a házaspár. Miért? Hogy mentorálják, szeressék őket, és segítsenek helyreállítani az életüket. Amikor Teri először babát várt, úgy döntött, egy időre felhagy ezzel a szolgálattal. A következő 30 évben Teri abba fektette bele minden idejét és erejét, hogy a gyermekeit nevelje és tanítsa.

Nem csupán gyerekeket látott bennük, hanem jövőbeli férjeket és feleségeket, apákat és anyákat, vezetőket, akik, ha megfelelő alapot kapnak családjuktól, nagy dolgokat vihetnek véghez az életben.

Mára már Róza és Teri is egyaránt idős özvegyasszonyokként élik az életüket. Mint ahogy a korukbeli hölgyek körében szokás, ők is gyakran beszélgetnek a házuk előtti kis padon. Teri mindig izgatottan mesél szomszédjának arról, hogy az unokái milyen ajándékokat készítettek neki, hogy az általa korábban mentorált lányok is milyen gyakran meglátogatják, és mennyire hálásak azért, hogy segített helyreállítani az életüket. Egyik alkalommal Róza is elkezdett dicsekedni: “Ha látnád a trófeagyűjteményemet, elájulnál! Fiatal primadonnaként az összes nemzetközi táncversenyt megnyertem. Csak a gyermekeim töltötték minden nyarukat egyedül az apjukkal. Azt hiszem ez volt az ára annak, hogy világbajnok legyek. De hát a gyermekeim is mindig túl elfoglaltak ahhoz, hogy meglátogassanak. Még ünnepnapokon is. És ahogy egyedül ülök, a trófeákkal teli szobámban, azon gondolkodom, hogy vajon megérte-e…”

Szerinted megérte? Ha majd életed alkonyán visszagondolsz, milyen örökséget szeretnél magad után hagyni?

Díjakat? Kitüntetéseket? Hatalmas vagyont? Vagy olyan emberi kapcsolatokat, amelyekből mások meríthetnek? Olyan embereket, akiknek az élete jobbá lett általad? Van mód egyensúlyt teremteni munka és magánélet között. De mi lesz annak a következménye, ha átesel a ló túloldalára? Lehetőséged van arra, hogy változást hozz a világba, de hogy milyen változást hozol, attól függ, emberi kapcsolatokba vagy dologi javakba fektetsz bele inkább. Te melyiket választanád?

Nagy Vanda

Forrás: Kristen Clark – Bethany Baird: Girl Defined

Gyertek haza – Eltűnt gyermekek világnapjára

Tekintettel arra, hogy az „eltűnt gyermek” kategória szubjektív (nincs meghatározva, hogy milyen esetek tartoznak alá), pontos statisztikák nincsenek arról, hogy a világon egy év alatt hány gyermek tűnik el, az azonban biztos, hogy milliós nagyságrendű számokról beszélhetünk. 

  • Európában évente átlagosan 250 ezer gyermek tűnik el, vagyis 2 percenként egy gyermek. 
  • Az eltűnt gyermekek 89 százaléka kerül elő. 
  • Az esetek nagyobb részében az egyik szülőnél vagy családtagnál és nem idegen személynél találják meg a gyermeket. 
  • A kiskorú sérelmére elkövetett emberrablás Új Zélandban a leggyakoribb.
  • Magyarországon leginkább gyermekotthonokból tűnnek el gyermekek.
  • 2020-ban Magyarországon 15 398 körözést adtak ki eltűnés miatt kiskorúakra.

A világnap Ronald Reagen amerikai elnök nevéhez kötődik, aki egy New Yorkból eltűnt 6 éves kisfiú, Etan Patz emlékére jelölte ki ezt a napot. Etan Patz-et egy buszmegállóból, iskolába menet rabolták el. Eltűnése után 31 évvel tett beismerő vallomást elrablója, aki egyben gyilkosa is. Etan Patz eltűnése több jogszabályváltozáshoz is vezetett az Egyesült Államokban, továbbá egyes új, ma is használatos nyomozási módszereket az ő ügyében alkalmaztak először. Ezenkívül, ő volt az első eltűnt gyermek, akinek fényképét a médiában és tejes dobozokon közzétettek. 

Összesen 25 ország csatlakozott a világnaphoz. Magyarországon az Ezer Lámpás Éjszaka kampánnyal emlékeznek meg az eltűnt gyermekekről és hívják fel a figyelmet a szükséges prevencióra. 2011 óta 40 gyermekről közöltek képet tejes dobozon vagy más élelmiszer csomagoláson. Reményre ad okot, hogy közülük 12 meg is került. Ezenkívül az alapítvány a „Vigyázz Rám” iskolai felvilágosító programsorozattal is igyekszik felhívni a tinédzser korosztály figyelmét a csellengés veszélyeire és esetleges következményeire.

A jelenleg legnagyobb port kavart és még mindig megoldatlan gyermekrablási ügy Madeleine McCann nevéhez fűződik. A 3 éves brit kislányt Portugáliában rabolták el 2007-ben egy szállodaszobából. A mai napig nem találták meg a lányt, idén azonban új gyanúsítottja van a német rendőrségnek. A gyanúsított, Christian Brückner, aki szintén a környéken nyaralt és akit nemi erőszakért, szexuális visszaélésekért, lopásért többször elítéltek, jelenleg is börtönben van. 

Sajnos nincs igazán megoldás arra, hogy egy szülő 100% biztonságban tarthassa gyermekét. Nincs is helyén, ha a gyermek nem rendelkezik egy bizonyos fokú szabadsággal, önállósággal. Befejezésként azonban néhány jó ötletet megosztanék, hogy hogyan lehet leginkább elkerülni a bajt, vagy ha az már bekövetkezett, miként lehet a leginkább felkészültnek lenni. Szakértők szerint érdemes 6 havonta igazolványképet készíttetni a gyermekről, ujjlenyomatot levetetni, az online térben folytatott tevékenységét figyelemmel kísérni, orvosi és fogorvosi kórtörténetét naprakészen vezetni, illetve tájékozódni arról, hogy hova és kivel megy a gyermek. Ha fennáll annak a gyanúja, hogy egy gyermek eltűnt, nem szabad késlekedni, rögtön érdemes a rendőrségnek bejelenteni. Továbbá, a közösségi médián is célszerű megosztani, ugyanis minél hamarabb kezdik el keresni a kiskorút, annál nagyobb esély van rá, hogy épségben hazakerül. 

Merrikin Gina

Cooper kör közben köttetnek az életre szóló barátságok

 Vége volt a Coopernek, jártuk a köröket, beszélgettünk. Barátságról, szerelemről, szülőkről, a twilightról, meg, hogy az új lánynak milyen szép, kék színű a szeme. Az új fiúk milyen magasak, az egyik tejfelszőke hajú. Nem akartunk futni, de muszáj volt, átbeszéltük a matek példát, mert feleltünk a következő órán. Együtt töltöttük az összes napot. Pajtások voltunk, írhattak volna belőlünk regényt is, Pál utcai fiúk -csak vegyesen – fiúk és lányok. 

Holnap ballagás. Még körbetelefonáltunk, nem hittük el, hogy ennyi év után eljött. Nyolc év együtt, testvérekké váltunk. A pódiumon voltam, láttam mindegyikőjüket, könnyek csillogtak a szememben, nekik mondtam a verset, csakis nekik, az osztálytársaimnak. Gimis barátságok, úgyis vége lesz, mondták a nagyok. Majd ha felnőttök, megtudjátok. Nem lesz már időtök egymásra, eltévelyedtek, más irányba folytatjátok. 

A mentolos cigi illata megcsapott a buli előterében. Fröccsöt ittunk a nyári éjszakában. Milyen furcsa, új városban együtt, új baráti társaságok. Sorra jött a bemutatás, ismerkedés, eddig nem ismert szálak. Jófejek ezek a srácok, de a vállam felett hátranéztem, ugye még itt vagytok, régi jó barátok?

Fehér ruha, csillogás, bugyborékolt a pezsgő a tálcán. Házasodnak, szépen sorban és én ott állok mögöttük. Fogom az uszályát, selymes csipke, olyan, amit a pinteresten mutatott 12.-ben. Bordó a csokornyakkendője, illik a mennyasszony csokrához, elmorzsolok érte egy imát, mindig ilyen feleségről álmodott. Kezdődik a dínomdánom, megállok a háttérben, csendben, az árnyékban és eszembe jut a Cooper, a futó körök, amiket úgy utáltunk. Szerelmek, a kék szemű lány és a twilight folytatása, elmegy az élet mellettünk és sosincs megállása. 

Harmadik hónap, most már elmesélhetik a jó hírt, most már hivatalos. A nevét is tudják már, a boldogságtól kicsordul a szívük. El se hiszed, nem igaz? Még csak most voltunk gyerekek! Nem tudom, mit mondjak, talán azt, hogy gratulálok? Nem tudom megmutatni a szeretetet, ami szívemben van, azt az örömet, csodálatot.

Az élettel jön a halál. Itt vagyunk mind feketében, fogjuk a vállát, együtt vagyunk. Újra együtt, boldogság után szomorúságban. Mily gyors az élet körforgása, elerednek a könnyek, messze hallatszik a zokogásuk. Nem engedjük el, támaszt ajánlunk. 

Temetések, esküvők, babavárók, ballagások. Együtt éljük az életet, minden fontos pillanatot. Tizenkétévesen, ott kezdődött minden, a vöröstéglás iskolában. A jó Istentől kaptam a Cooper kör közben: egy csapat, életre szóló jó barátot. 

Demjén Dorottya

Óda édesanyámhoz

Ma fejezzük ki a hálánkat édesanyánk felé. Őneki köszönhetjük az életünket, azt, hogy lélegzünk és hogy azok lehetünk, akik vagyunk.

Nem kellenek szavak. Érez. Érzi lelkemet, a folyamataimat, azt, hogy mi zajlik bennem. Ő megért. Megérti lényemet. Kevésbé érzem magányosnak magam ebben a világban. Mindig számíthatok rá. Mindenben segít. A mindenen túl is. MINDIG igaza van. Ismétlem, MINDIG.

Erős, hihetetlenül erős. Méltóságteljes. Gondoskodó. Autentikus. Mindig önmaga. Nem játssza meg magát, megmutatja, ha valami nehéz. Az is rendben van. Nem kell mindig jól lenni. De az örömet is átéli, szeretet ad és kap. Hálás a legapróbb dolgokért is. Tele van hittel. Őszinte hittel, nem mázzal, üres vallásossággal, hanem élő szeretettel Isten felé. Két lábbal áll a földön és mégis hisz a nagy álmokban. 

Önzetlen. Mindenkit maga elé helyez. Tud megbocsátani és bocsánatot kérni. Végtelen türelemmel kíséri ballépéseimet és akkor is hisz bennem, ha nekem már nem maradt hitem. Inspirálja a körülötte lévőket. Figyelmes, önzetlen és kedves. Ilyen lehet a feltétlen szeretet, ahogy ő adja azt. Szívből, őszintén, egyszerűen. 

Demjén Dorottya

Autóvezetés 2. rész – Tippek kezdőknek egy kezdőtől

Az előző cikkemben felvázoltam a nagy képet, hogy hogyan is nézett ki az én esetemben fiatal nőként és teljesen kezdőként nekivágni a jogosítvány göröngyös útjának.

Sokszor az a kép él a fejekben az autós órákról, hogy majd „beülök az autóba aztán majd elkocsikázunk”, nem lehet bonyolult, hiszen csak „a kormányt kell tekergetni”.  Na jó, „meg egy kis gáz és fék is befigyel”.

Ennél, nyilvánvalóan, összetettebb egy kezdő vezető élete… kicsit olyan, mintha beszélni, járni és olvasni tanulnánk meg egyszerre. Most szeretnék egy rövid, de alapvetően praktikus listát összeállítani arról, hogy mikre kell a fókuszt ráirányítani, mielőtt megérkezünk egy órára, hogy az hatékonyabb legyen.

1.Aludd ki magad

Elsőre nem tűnik nagy ördöngösségnek, de mégis jobb, ha rendesen kipihenve érkezel meg. Többször megesett velem, hogy nem figyeltem rá az előző napokban, mennyit alszom, és ebből aztán az kerekedett ki, hogy sorban a legbagatellebb hibákat követtem el… 

Senkinek sem jó, ha dekoncentrált vagy: az autó is megsínyli a plusz ügyetlenkedések nyomát, az oktató lelki nyugalma is és hát… a te idegrendszered is.

2.Ismételj – de ne csak a pályán, hanem fejben is

Mielőtt megérkezel, készülj fel gondolatban mindenből, ami legutóbb gyengén ment. Vedd át fejben, hogy hogy is volt? Mi, milyen sorrendben következik? Néha életbevágóan fontos lehet a dolgok pontos sorrendje. SIKK-es elindulás? Igen, alap.

3.Írd le a megtanultakat

Sosem gondoltam volna, hogy ezt egyszer elmondom: nyugodtan le lehet írni mindent, ami az órán elhangzik, és ami az újdonság hatásával van rád. Vagy amit többször elrontasz. Ilyenkor a 2-es ponthoz visszatérhetsz, és a leírt dolgokat fejben ismételve könnyebben rendszerezheted az információkat.

4.Tudd a KRESZ-t

Nos, ez elméletileg nem egy protipp kellene, hogy legyen, hanem valami nagyon alapvető dolog. De sokszor amire a tanulók vezetni kezdhetnek a kresz vizsga után, addigra alaposan megkopik ez a hasznos tudásu(n)k. Mert a kresz bizony hasznos! Úgyhogy ismétlésre fel, a forgalom nem vár!

5.Bízz magadban – és az oktatódban

Ez a legnehezebb dolog mind közül. Mert az ember izgul. Az egész órát – jó esetben – koncentrálva, szinte feszült figyelemmel csinálja végig. Ahogy az én oktatóm fogalmazott: „Ha óra végén még mindig tudod, hogy fiú vagy, vagy lány, akkor valamit rosszul csináltál” Valahogy ennyire kellene figyelni. Ugyanakkor amit csinálni fogsz, így sem lesz tökéletes – ohh, messze nem! Túl sok a hibalehetőség. Ez mégsem jelenti azt, hogy arra vagy ítélve, hogy sose legyen jogosítványod. Mert minden kezdő így csinálja. Bízz magadban – meg fogod tudni csinálni. Olyan nincs, hogy egyáltalán ne fejlődnél – de az út hossza változó lehet. Ahogy az előző cikkemben is írtam, senkivel sem versenyzel – fontos, hogy ez nem egy rali – inkább legyen több idővel egy használható jogosítványod, mint gyorsan egy alapvetően használhatatlan.
Még maradt egy tippem: bízz az oktatódban! Meg fogja neked tanítani. (Persze, ha borzalmasan jöttök ki, az egy másik lapra tartozik, és külön cikket érdemelne…) De ha a megfelelő ember van melletted, akkor meg fogja tanítani neked a vezetés csínját-bínját. Csak hallgass rá, és ne a félelmeidre. A többit pedig meghozza a gyakorlat és türelem. Fel a fejeket, előre a kezeket, és húzzuk ki a kéziféket!

Hajrá Nektek!

Hornisch Aliz

Hogyan vegyem rá, hogy olvasson?

Kutatások azt mutatják, hogy az olvasási szokásokat a gyermek jellemzően a vele azonos nemű szülőtől veszi át. Ez azt jelentené tehát, hogy az apa nélkül felnövő kisfiú vagy az anya nélkül felnövő kislány nem válhat olvasó felnőtté? Természetesen nem. Hiszen ezek csupán tendenciák, amikből általános következtetéseket tudunk levonni, ám legalább akkora butaság volna ezeket megfellebbezhetetlen dogmaként kezelni, mint amekkora butaság volna figyelmen kívül hagyni.

A helyzet tehát nagyon egyszerű. Ha te olvasol a szabadidődben, utazás közben, vagy legalább abban a három percben, míg várod, hogy kipattanjon a pirítós a sütőből, komoly esély van rá, hogy ő is elkezd majd. Ha te mindeközben az instát görgeted, az ebédedet fényképezed, vagy unottan csattogtatod a körmeidet, akkor igen, ő is ezt fogja. Mert a nagy rusnya igazság az, hogy győzködhetünk, zsarolhatunk, vagy fenyíthetünk egy gyereket, de a nevelés kilencven százalékban nem más, mint példamutatás. 

De ne feledkezzünk meg a maradék tíz százalékról sem, mert az is nagyon fontos! Íme néhány tipp, ami segíthet meghozni az ifjú titánok olvasási kedvét:

1. A választás lehetősége

Mindenki szívesebben csinál olyasmit, amibe saját döntéséből kezdett bele, mint olyat, amit mások várnak el tőle. Ha az a kérdés, hogy akarsz-e olvasni, azaz, szeretnél-e egy mentálisan megterhelő tevékenységet végezni a szabadidődben vagy nem, nyilván sokan az utóbbit fogják választani. De ha azt tesszük fel, hogy mit olvasnál szívesebben: ezt az izgalmasat, ezt a vicceset, vagy ezt az érdekeset, akkor már mindjárt másról szól a dilemma. De nem mindegy az sem, hogy milyen sok lehetőségből kell választani. Egy rutinos könyvmoly kényelmesen mozog a könyvtárban és a könyvesboltban, sokszor már meglepően fiatal korban is. Azonban nem biztos, hogy mindenkinek ez a megfelelő közeg a választáshoz, hiszen a bőség zavarában minden könyv egyformának tűnik. Ám ha előre kiválasztunk 4-5 könyvet és abból kínáljuk fel a választás lehetőségét, úgy már sokkal könnyebb a választás. Akkor ő döntheti el, mi a prioritás: legyen rövid, ami gyors sikerélménnyel kecsegtet, vagy izgalmas, akár olyan áron is, hogy hosszú? Legyen lovas, vámpíros, királylányos, autóversenyzős? Ha ő döntheti el, akkor biztos szívesebben fogja forgatni is.

2. A munkáért igenis jár a jutalom

Gyerekkoromban sokszor hallottam azt a mondatot, hogy nem adunk pénzt az ötösért, mert ne a pénzért tanuljon a gyerek. De kérdem én, akkor miért? Te miért kelsz fel reggel és mész be a munkahelyedre minden áldott nap? Emberbaráti szeretetből, csak ha már fizetnek is érte, akkor elfogadod? Aligha. Éppen ezért, ezt a fajta érvelést kissé képmutatónak érzem. De ha el is tekintünk a képmutatástól, akkor sem állja meg a helyét. Az ember rengeteg dolgot csinál felnőttként azért, mert gyerekkorában jutalmazták érte, és ezáltal felnőtt korára internalizálta azt a fajta viselkedést. Jutalomértéke pedig rengeteg mindennek lehet: fizethetsz minden könyv után egy ezrest, vagy minden harmadik könyvtári könyv után vehetsz neki egy sajátot. De elviheted lovagolni, pecázni, strandra, nyaralni, vagy egyszerűen meg is dicsérheted, elmondhatod, hogy büszke vagy rá, és meghallgathatod, ha el szeretné mesélni, hogy miről olvasott. Mert a könyvben bizony lehetnek unalmas részek, előfordulhat, hogy hosszú oldalakon át nem történik semmi, és ilyenkor könnyen ellankadhat a kezdeti érdeklődésünk. Épp ezért nem baj, ha eleinte van egy plusz motiváció a folytatásra, amit később szépen fokozatosan el lehet hagyni.  Sőt, egy ponton túl valószínűleg nem is lesz rá igénye.

3. Nem kell mindig a maximumon teljesíteni

Vannak történetek, amik hosszúak, fárasztóak, és az olvasásuk több szenvedéssel jár, mint örömmel. De ne feledjük, hogy nem szégyen gyereknek lenni. Attól, hogy egy 10-12 éves gyerek tud olvasni, nyugodtan felolvashatjuk neki az unalmas kötelező olvasmányt, vagy az izgalmas, de rettentően hosszú, és apró betűkkel írt mesekönyvet. Neked is jól esik néha megrendelni a kaját, vagy hazamenni és az anyukád borsólevesét enni annak ellenére, hogy te magad is meg tudnád főzni. Sőt, egy ilyen pihenő után lehet, hogy másnap még szívesebben is állsz neki a főzésnek. Nyugodtan lakjon jól néha a gyerkőc fantáziája úgy is, hogy közben nem neki kell dolgoznia, mert ezáltal is fejlődik a képzelőereje, az anyanyelvi képességei és a történetek iránti nyitottsága.

Dobó Dorka

Gondolatkísérlet, avagy mit tennék, ha Magyarországon lenne háború…

Puskát ragadnék és a szeme közé lőnék az első „idegennek”, mint a Counter-Strike-ban, bumm, headshot? Nem. 

Odamennék, lengetném a kezem egy fehér zászlóval, kockáztatva, hogy megöl és Google- fordítóval elmagyaráznám neki, hogy a háború az rossz? Lehet. 

Megvédeném a családom? Egészen biztos. Ha teátrálisan akarnék őszinte lenni, akkor azt mondanám, hogy az életem árán is. 

Elmenekülnék? Lehet. 

Nem magamra bíznám egy állam hadseregének vezetését a pacifista jellemvonásom miatt? Szerencsére más se bízna rám ilyesmiket, az már a végszükség állapota lenne bárhol a világon…

Keresném a miérteket, az okokat, a magyarázatokat? Igen.

Lenne időm gondolkodni ezeken? Nem. 

Itt ülök.  Most még megtehetem mindezt.  Nem bunkerben, nem óvóhelyen, nem háborúban, nem csatában, nem síró és kétségbeesett emberek között, nem a házamat elhagyva, nem menekülve, nem ottragadva, nem ottmaradva vagyok.

Vagyok. Hálás lehetek, hogy az egyetlen megküzdési stratégiámat a szomszédban háború van, akár kaphatunk egy atomot kérdéskörében kell kitalálnom. Valami változott bennem az orosz-ukrán háború kitörése óta, elértéktelenedett valahogy minden, a jövőbeli kilátások a forinttal együtt zuhantak be a jelen örvényébe.  

Hiába ismerem a történelem periodikusságát, akár gazdaságilag, lásd: Kondratyjev-ciklus, akár Madách Az ember tragédiájából, akár Bibliából /Nincs új a nap alatt. /, akár Apukám elbeszéléseiből, mégis olyan, mintha az elmúlt 5 évben a kiszámítható kiszámíthatatlanná vált volna. Érett egy jó kis járvány a spanyolnátha után, de ki gondolta volna, hogy a világ kap egy közös problémát a nyakába, a globális környezeti problémákon felül?  Nem számítottam sem a videóórákra, sem a home office-ra, sem arra, hogy a karantén és a maszkok világában fogok időt tölteni. Nem gondoltam volna arra, hogy a lakáshiteltörlesztőrészletek számolgatása helyett infláción, az árupiac felborulása miatti drágulásokon fogok gondolkodni, a műtrágya-előállítás gázár-függőségén vagy gabona-exporttilalmon, amikor végigsétálok egy áruházban. 

Nem gondoltam volna, hogy ennyi változó lesz az életem egyenletében. 

Nem gondoltam volna, hogy változókat nem választhatom ki. 

Nem gondoltam volna, hogy a szükség fogja az embereket újra Változatlanhoz vezetni. 

Mit tennék, ha Magyarországon háború lenne?  Bízom benne, hogy imádkoznék. 

Losteiner Cecília Terézia

Borítókép forrása: healthyplace.com