A jegyesoktatásról…

Amikor egy párkapcsolatban megfogalmazódik az elköteleződés vágya a másik iránt és eljön a lánykérés gyönyörű pillanata, kimondva az igent egy teljesen új szintre léptek mindketten. Növekedik az egymás iránt érzett bizalom, még közelebb kerültök egymáshoz, a közös célok is hirtelen közelebbinek tűnnek. Ráléptek egy olyan útra melynek a következő állomása a házasság. Ez az út a jegyesség ideje, mi ezen az úton járunk, erről írok nektek. 

Talán már a lánykérés napján elkezdik a párok tervezgetni, hogy hol és mikor mondják ki a nagy igent a családok, barátok, és legfőképp Isten előtt. Az oda vezető úton az esküvőszervezésnél sokkal fontosabb, hogy a pár tisztán lássa kapcsolatukat, és hogy megerősödhessen az életre szóló elhatározásban.

Nagyon hálás vagyok azért, hogy a párommal mindketten tudatosan szerettünk volna készülni a házasságra, vágytunk a belső készülődésre. Időt szántunk egymásra és szerettük volna még jobban megismerni a másikat. Ebben pedig nagy segítség volt számunkra egy házasság előtt álló pároknak szervezett jegyesoktatás, melynek alkalmai három hónapon keresztül két hetente egyszer, legalább két óra közös időt jelentettek, illetve a házi feladatokkal ez inkább három óra volt. Ez a rendszeresség keretet adott arra, hogy minőségi időt töltsünk egymással és nem engedte, hogy a hétköznapok sodródásában elmaradjanak ezek a közös idők.   

A jegyesoktatás egy jó sorvezető volt a házasságra való készülésben. Egy eszközt kapunk arra, hogy tematikusan beszélgessünk az igazán fontos dolgokról, melyek – bár most lehet, hogy eszünkbe sem jutnának – feljöhetnek a házasságban. Fontosnak tartom, hogy már ebben a kapcsolati szakaszban tudjuk, hogy a másik fél mit gondol a világról, Istenről, mi a célja, a vágya az életben, mit gondol a házasságról, a hűségről, hajlandó-e segítséget kérni, ha nem érzi jól magát a kapcsolatban, hogyan képzeli el a gyermekvállalást, mit hozunk otthonról, képesek vagyunk-e a konfliktus helyzeteket megbeszélni, azokon alakítani, együtt fejlődni. 

A jegyesoktatásokat rendszerint egy pap és egy segítő házaspár vezette, közösen alapozták meg a témákat és az alkalmak légkörét, melynek hatására egymásra figyelő, őszinte kommunikáció született a párok és egymás között. Ezeken az alkalmakon több párral közösen vettünk részt, kisebb csoportokban lehetőség volt egymásnak is feltenni kérdéseket. Jó volt hallani hasonló örömökről, nehézségekről, ezáltal érezhettük, hogy nem vagyunk egyedül a hibáinkkal és hogy van lehetőség alakulnunk. 

A tudatos készületünk nem zárul le az esküvő napjával, folyamatosan „gyakorolni kell” a tudatos egymásra figyelést, hogy épüljön a kapcsolatunk. A jegyesség időszakában kialakult, hogy igényünk és képességünk legyen arra, hogy a kapcsolatunkat a házasságban is ugyanúgy, mint a jegyességben, ápoljuk, időről-időre megálljunk, rátekintsünk, őszinték legyünk egymással, megfogalmazzuk a vágyainkat, nehézségeinket, hogy ezáltal jobban értsük a másikat, jól tudjunk szeretni és egy szeretetben növekvő kapcsolatban élhessünk.

Varga Georgina

Pár jegyesoktatás, amit ajánlunk:

https://jezusszive.jezsuita.hu/szentsegi-elet/478-esketes

http://orszagutiferencesek.hu/plebania/szentsegek/hazassagkotes/jegyesoktatas/

Korkülönbség a párkapcsolatban – áldás vagy átok?

Tizenhét évesen ismerkedtem meg a vőlegényemmel, és az első pillanatban megfogott benne valami. Sokáig csak néztük egymást, aztán egymás mellé keveredtünk, végül beszélgetni kezdtünk és onnantól kezdve nagyon gyorsan elrepült az idő. A vacsora végeztével hazamentem és miközben reménykedtem, hogy mielőbb felkeres, számolgatni kezdtem. Sejtettem ugyanis, hogy idősebb, mint én, csak azt volt nehéz kideríteni, hogy pontosan mennyivel. Szüleink jó barátok voltak, akik néha összejártak -a gyerekeik nélkül- így volt egy-két morzsányi információm, amiből igyekeztem megfejteni ezt a több ismeretlenes egyenletet.

Mily szerencse, hogy nem sikerült! Hisz, mire megtudtam, hogy nyolc és fél év van köztünk – ez akkor óriási különbségnek tűnt – már menthetetlenül éreztem, hogy ez a kapcsolat több annál, hogy pusztán a korkülönbség miatt ne akarjam megtudni, mi lehet belőle. De attól függetlenül, hogy az első akadályon a szerelem átlendített, a kapcsolatunk folyamán még számtalanszor eltöprengtem azon, hogy vajon előny-e vagy hátrány ez a nyolc és fél év.  A következőkben tehát, a saját tapasztalatomból merítve szeretném megválaszolni ezt a kérdést.

Talán az első, szinte nyilvánvaló, de mindenképpen megemlítendő gondolat, ami a téma kapcsán eszembe jut, az az, hogy minél idősebb a pár, annál kevésbé számít a korkülönbség. Hisz amíg az ember tizenéves éveit tapossa, addig egy-két év alatt is rengeteg személyiség- és életkörülménybeli változáson megy keresztül, ám később ezek a szakaszváltások ritkábban következnek be. Amikor a vőlegényemmel megismerkedtünk, ő már dolgozott és egyedül élt, én meg még a gimnázium padját koptattam és a felsőbbévesek szalagavatóját szerveztem. Akkor ez a korkülönbség legyőzhetetlennek tűnt, és sok konfliktushoz vezetett. Azóta én leérettségiztem, külföldön jártam, elkezdtem és befejeztem egy egyetemet és elköltöztem otthonról. Most együtt élünk, jegyben járunk és mindketten dolgozunk. És a korkülönbség ellenére, közel azonos életszakaszban vagyunk. 

Amikor erről a témáról írok, akkor fontos megjegyeznem, hogy bár korkülönbségről beszélek, de valójában arra gondolok, ami (általában) a korral együtt jár.

Tehát arról, hogy a két fél eltérő életszakaszban van, más mennyiségű élettapasztalattal és érettséggel, különböző mértékben kiforrott személyiséggel rendelkezik. Tehát valójában nem a kor számít, hanem az hogy ezekben mekkora különbség van a felek között, és hogy hogyan viszonyulnak ezekhez a köztük lévő különbségekhez.

Mi a kapcsolatunk elejétől kezdve igyekeztünk nagyon tudatosak lenni és odafigyelni arra, hogy jól kezeljük a korunkból fakadó ellentéteket, mégis akadtak olyan helyzetek, amiket utólag már másként kezelnék. 

Az egyik legnagyobb hiba, amit mi is elkövettünk, és amibe könnyen belecsúszhatnak a hozzánk hasonló fiatalok is, az a párkapcsolati szerepek felborulása, eltolódása. A nőiség, férfiség kibontakoztatása, és a személyiségünk, mindennapi szerepeink kialakítása, formálása, amúgy is nehéz feladat, ami ráadásul minden kapcsolatban kicsit formálódik, alakul. Azonban hogyha ez még megspékelődik a felek eltérő érettségével és önállóságával, akkor az igencsak feladhatja a leckét minden szerelmes fiatalnak. A mi kapcsolatunkban például nehéz volt megélni az egyenlőséget, és azt, hogy mindkettőnk szavának ugyanakkora súlya van, úgy, hogy én határozatlan voltam sokszor, és az anyagi lehetőségeink is nagyon különböztek. 

Hibalehetőség az is, hogyha az érettebb fél elkezdi tudatosan vagy tudattalanul húzni a másikat, és felgyorsítani különböző fejlődési, önállósodási folyamatokat. De abból is fakadhat nehézség, hogyha a fiatalabb, éretlenebb fél akarva vagy akaratlanul visszatartja a kapcsolatot, vagy a társát. 

Ehhez szorosan kapcsolódik a harmadik dolog, amire érdemes odafigyelnie az eltérő korú pároknak. Ugyanis az elköteleződésre, vagy az elköteleződés szorosabbra fűzésére való igény sokszor különbözőképpen alakul a két fél esetében. Nálunk például én voltam a bizonytalanabb, aki sokáig nem érezte késznek magát a házasságra. Nagy harmóniát és odafigyelést igényel ebben az esetben az, hogy a fiatalabb fél se érezze, hogy olyan döntést kell meghoznia, amire még nem áll készen, és az idősebbik se érezze úgy, hogy annyit kell “várnia” a másikra, ami számára már túl sok. 

És hogy a címben szereplő kérdésre is válaszoljak; az én tapasztalatom és véleményem alapján valóban kihívás elé állíthatja a párokat, ha nem azonos életszakaszban járnak, nem ugyanolyan érettek, önállóak. Azonban emiatt nem érdemes futni hagyni valakit, aki különleges a számunkra, akiben megfog valami. Úgy gondolom, hogy minden kapcsolatban vannak és lesznek megoldani-, feloldanivaló dolgok, nehézségek, akár a korkülönbségből, akár másból fakadóan. 

De hiszem azt, hogy van olyan szerelem, amiért minden ilyen küzdelem megéri. Nálam legalábbis így van. 

Papfalvy Bori Janka

„Jaj, csak el ne ijesszem!” – randipara és az értékeink

Elmondjam neki, hogy mi fontos a számomra? Uh, ha kiderül tutira elfut a másik irányba, hmm, inkább várok. Majd egy hónap múlva, akkor talán már nem lesz annyira rémisztő.” 

Gondolom nem vagyok egyedül ezekkel a csodás gondolatokkal egy-egy randi előtt, közben és után. Beszéljünk a számunkra fontos dolgokról már a legelső randevún, vagy inkább minél később, nehogy elijesszük a jövendőbelinket (akit már ugye házastársunkként látunk a -1-ik percben)? Na, drágám, figyelj most rám! Akit el tudsz ijeszteni a számodra fontos értékek felvállalásával, az jobb is, ha fut. Sőt tegyél meg kérlek egy szívességet: még az ajtót is nyisd ki előtte, nehogy nekifusson és agyrázkódást kapjon!

Randipara

Randizás- megannyi kérdés, félelem, jaj, hogyan viselkedjek? Valóban ennyire bonyolult lenne, vagy mi tesszük azzá? Az az érzésem, hogy egy kissé béna a helyzet a randipiacon. Sokszor finomkodunk, nem merjük igazi énünket bemutatni, felveszünk egy szerepet-egész egyszerűen nem vagyunk sokszor önmagunk. Jó-jó tudom, hogy a randevú nem az a szitu, mikor teljesen nyugodtan tudunk létezni, de attól még, hogy izgatottak vagyunk felvállalhatjuk a számunkra fontos dolgokat. Így, mégha a szituáció izgalma miatt nem is tudjuk a szokásos laza, természetes énünket hozni – aki általában ontja a poénokat, most meg valahogy a saját nevét sem tudja kiejteni – a személyiségünk lényege nem fog elveszni. Ez itt a lényeg kérem szépen.

Mik a te értékeid?

Minden embernek megvannak azok az értékei, amelyeket fontosnak tart. Számomra ilyen a hitem. Erre alapozva hozom meg a döntéseimet, ez befolyásol az életem legtöbb területén, ez az én házam alapja. Téged mi vezet, mik a számodra fontos elvek? Ezek az értékek lényünk részét képezik, ezért bátran kell róluk beszélni – akár már az első randin, hiszen ezek alkotnak téged! Randizáskor is legyél biztos abban, hogy ki vagy, mit képviselsz, ne akarj beilleszkedni egy formába. Vállald fel Józsika előtt, hogy igen, számomra a hit az életem alapját képezi. Józsika pedig majd eldönti, hogy neki ez oké e vagy sem. De ne akard kitalálni, hogy vajon Józsika mit szeretne, és eszerint formálni magad… Majd Józsika helyett fog jönni egy Dezsőke, akinek pontosan úgy tetszik majd a formád ahogy vagy! 

Na de mielőtt a szemöldökök még magasabbra szökkennének, itt most nem az „oversharing” -ről beszélek. Nem arról, mikor 2 óra alatt elmondod életed első 20 évének történéseit, napokra lebontva, könnyek között osztva meg a lelki magasságokat és mélységeket. Csak arra biztatlak, hogy akár csak egy mondatban („Figyelj nekem fontos a hitem”) is, de fogalmazd meg a credodat. Mindig jobb előbb tudni az igazságot, mint később-így mindenki jobban jár.

De mi van, ha elijesztem?

Mi lesz, ha megijed? Nem túl korai? Inkább beszéljünk az időjárásról, abból baj nem lehet.” Na de most komolyan… az a személy, aki azért elfut előled, mert megosztod vele a számodra fontos gondolatokat… nos, az valóban jobban teszi, ha menekül. Aki megijed attól, aki vagy, az egész egyszerűen nem melléd való, nem jó a párosítás. Hidd el, akit a Teremtő melléd szánt, (és ez lehet több ember is, – nem egyszerre ám – mert nem hiszek az egy Nagy Ő-ben) azt nem fogod tudni elijeszteni azzal, ha felvállalod az értékeidet. Sőt, még vonzóbb leszel a szemében, hívást fog érezni, hogy még többet tudjon meg rólad. Az őszinteség és az egyenes beszéd egy tökéletes szűrője annak, hogy passzoltok e vagy sem. Hívő vagy?  Vállald fel. Ha például van egy kutyusod, aki fontos az életedben és a döntéseidet is hozzá igazítva hozod meg, akkor titkolod a létét az ötödik randevúig? Miért lenne másként a hiteddel és a világképeddel? Ha neked fontos, meghatározza a döntéseidet és erre alapozod az életedet, akkor erről a másik félnek is tudnia kell. Ezzel megijeszted és elszalad? Szaladjon-nem volt melléd való.  

Mindig jobb tudni, mint homályban élni. 

Soha ne félj arról beszélni, ami igazán fontos számodra. Legyél magabiztos abban, aki te vagy. Hogy nekem mennyire elegem van a finomkodásokból… „Jaj, én erről nem beszélek, mert elijesztem. Jaj, ezt nem mondom el neki mert kifut a világból.” A párkapcsolatnak nem az őszinteségen kellene alapulnia? Ha már az ismerkedéskor sincsen meg az őszinteség, akkor ugyan mi a francra építkezünk később? Ne akarj másnak tűnni, mint aki vagy. De komolyan. Vessük le ezeket a finomkodó álarcokat és éljünk aszerint amilyenek vagyunk. Szerepet játszani nem tudunk örökké, előbb vagy utóbb lehull az álarc és akkor mindenki nagyot fog nézni… Ne egy replika legyél, hanem egyéniség, aki a különleges és egyedi tulajdonságait arra használja, hogy a világot egy szebb hellyé teszi. 

Üzenetem, Neked.

Drága! Ha valaki elveszíti érdeklődését irántad, a világképed és értékrended miatt, akkor nem az az ember ül veled szemben, akivel párkapcsolatba kell, hogy lépj. Hogyan is tudnál vele közös, őszinte életet építeni, ha a számodra legfontosabb dolgokról nem tudsz vele beszélgetni? Akit elijeszt a bátorságod és az őszinteséged annak – csak, hogy finom legyek és nőies – ott az ajtó. Tudom, hidd el tudom, hogy a visszautasítás fáj, de mindig az igazság a legjobb, az visz előrébb. Felelősséged van abban, hogy vigyázz a saját szívedre, neked kell ezt a döntést meghozni. Állj ki magadért, állj ki a világképed mellett és azokat az embereket fogod vonzani, akik melléd valók. Minden más csupán hazugság. 

Tóth-Kuthy Betti

Az élet dzsemje

Hisz fontosak a közös értékek, az intimitás, a tisztelet, a törődés, sorolhatnám. De a humor az, amely könnyebbé, elviselhetőbbé teszi a nehéz helyzeteket, színt visz a szürke hétköznapokba és kacagással tölti be otthonunkat. Hisz a legnagyobb bajban is meg lehet állni, egymásra nézni és nevetni az életen. És nevetni az élettel együtt.

Hat évvel ezelőtt  egy kamaszoknak tartott, szerelemről, párkapcsolatról szóló lelkigyakorlaton vettem részt segítőként. Izgalmas élmény volt a nálam csak pár évvel fiatalabb gimnazisták útjának egyengetéséhez -hacsak keveset is, de- hozzátenni. 

A hétvége során sok mindenről beszélgettünk, és sokat játszottunk. Az egyik önismereti játék célja az volt, hogy felismerjük azokat az értékeket, amiket fontosnak tartunk jövendőbeli kapcsolatunkban. Mindenki felírt -ha jól emlékszem- tizenkét értéket, majd a játék során mintha egy csónakból dobálnánk ki a kevésbé fontos tárgyakat, szépen lassan megváltunk az értékek háromnegyedétől, mígnem csak a három legfontosabb maradt nálunk. Ha jól emlékszem, nálam a “hit”, a “jó beszélgetések” és a “szerelem” maradt. A játék második felvonásaként csoportokban megosztottuk ezeket egymással. Nem tudom már, ki mit mondott, csak arra emlékszem, hogy egy 16 éves forma fiú a humort említette. Én, aki mindig is a komolyabbak közé tartoztam, megdöbbentem és nem is értettem igazán. “Jó jó, fontos a humor… de azért nem ennyire…” -gondoltam.

Azóta sok minden megváltozott bennem. Több éve párkapcsolatban élek, és bár fontosak az akkori értékeim, bekerült  melléjük egy két olyan dolog is, melyek fontosságát hat évvel ezelőtt nem éreztem. Mostanra a humor, a nevetés bőven dobogós helyen szerepel. Hisz fontosak a közös értékek, az intimitás, a tisztelet, a törődés, sorolhatnám. De a humor az, amely könnyebbé, elviselhetőbbé teszi a nehéz helyzeteket, színt visz a szürke hétköznapokba és kacagással tölti be otthonunkat. Hisz a legnagyobb bajban is meg lehet állni, egymásra nézni és nevetni az életen. És nevetni az élettel együtt.

Talán igaza volt kedves tanáromnak, aki 10 évvel ezelőtt ezt írta az emlékkönyvembe:

“A humor a dzsem az élet pirítóskenyerén.”

Papfalvy Bori Janka

Útmutató a szakításhoz – túlélő tippek

Az előző cikkemben általánosságban beszéltem a szakításról, ma pedig elhoztam nektek a túlélés eszközeit a  különböző fázisaihoz.

 Matthew Hussey világhírű párkapcsolati coach a következő tanácsokat adja.

1. Hét: Mit kerüljünk el?
  • kerüljük el a volt barátunkkal/barátnőnkkel való bármilyen kommunikációt (segít, ha veszünk egy naptárat és beikszeljük, ha nem írtunk nekik, akár meg is jutalmazhatjuk magunkat valamivel)
  • Semmiképp ne nézegessük az Instagramjukat, Facebookjukat
  • Ne hozzuk fel folyamatosan a nevüket a baráti beszélgetésekben
1. Hét: Mit engedhetünk meg magunknak?
  • Gyászolhatunk (megengedhetjük magunknak, hogy érezzük a fájdalmat és minden negatív érzést, ami ezzel jár)
  • Imádkozzunk, meditáljuk (segít megnyugtatni a lelket, nyugodtan mondjuk ki hangosan mit érzünk)
  • Gondoljuk újra a fókuszunkat, mi is igazán fontos az életünkben? Mik a céljaink?
2. Hét: Mit kerüljünk el?
  • Ne maradjunk egyedül (csináljunk minél több programot a barátainkkal)
  • Ne nézzünk romantikus filmeket (csak szomorúbbak leszünk tőle)
  • Ne együnk mindenféle édességet, egészségtelen ételt
2. Hét: Mit engedhetünk meg magunknak?
  • Tudathatjuk a világgal, hogy egyedülállóak vagyunk
  • Buli a csajokkal/haverokkal
  • Terápia vagy beszélgetés valakivel, akire felnézünk
3. Hét: Mit kerüljünk el?
  • Kerüljük el azokat a tárgyakat, helyszíneket, amik a volt partnerünkre emlékeztetnek
  • Ne kezdjünk bele alkalmi kapcsolatokba, vagy ne rohanjunk bele egy új szerelembe
3. Hét: Mit engedhetünk meg magunknak?
  • Próbáljunk ki egy új éttermet, utazzunk el egy új helyre, próbáljunk ki valami új hobbit
4. Hét: FLÖRTÖLJÜNK
  • gyakoroljuk, hogy milyen újra ismerkedni, ne legyen vele különösebb célunk, csak érezzük jól magunkat

Tartsuk be a játékszabályokat és így az összetört szívünk újra egybeforr majd. A sebeink emlékeztetnek majd a tanulságokra, tanítanak minket de már csak hegek lesznek az életünkben.

Forrás: http://www.matthewhussey.com/                                                            

Demjén Dorottya

Szakítás, hogy is van ez?

A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az az, hogy azt erősítjük magukban, elvesztettük életünk szerelmét, a nagy Ő-t. Ez nem igaz! Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy minden lezárult kapcsolattal közelebb kerülünk, ahhoz, hogy rájöjjünk ki is a hozzánk illő társ. 

A baráti körömben már közös viccé vált, hogy ha a baráti társaságunkban valakivel szakítanak akkor engem hívnak fel segítségért. Már egyfajta kézikönyvem van, hogyan is kell túlélni ezt az időszakot. Gimiben különc osztályom volt, nem igazán jártak egymással az emberek inkább csak barátságok köttettek, ha volt egy-két párkapcsolat akkor az olyan komoly volt, hogy házasság vagy összeköltözés lett belőle, legtöbbjük a mai napig tart. Nekem úgy alakult az életem, hogy egyetemista koromban a gimis, komolyabb párkapcsolatomnak vége szakadt. Senki nem volt körülöttem, aki tudta volna, hogy kell egy szakítást feldolgozni, nem volt olyan barát a környezetemben, aki átesett volna ezen a keresztségen, saját magamnak kellett felfedeznem mi az, ami segít és mi az, amitől csak rosszabb lesz a helyzet. Azóta persze több szakítást is „túléltem” és a környezetemben sok szerelem „megtört”, ekkor pedig hozzám fordultak az emberek. Nagyon sok könyvet, cikket olvastam, Podcastot hallgattam és Youtube videót néztem a témával kapcsolatban. Nagyon érdekelnek az emberi kapcsolatok, ezen belül is kifejezetten foglalkoztat ki, hogyan dolgozza fel ezt a veszteséget. Az egyik ilyen „szakító expert” a nagyvilágban, Matthew Hussey párkapcsolati coach, én mindig is az ő tippeit találtam a leghasznosabbnak, remélem nektek is segít.

A szakítás félelemmel és fájdalommal jár. A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az az, hogy azt erősítjük magukban, elvesztettük életünk szerelmét, a nagy Ő-t. Ez nem igaz! Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy minden lezárult kapcsolattal közelebb kerülünk, ahhoz, hogy rájöjjünk ki is a hozzánk illő társ. Megsirathatjuk viszont azt, hogy kiderült számunkra nem ez az ember volt az igazi, csalódás ért bennünket. Megengedhetjük, hogy ez a felismerés fájjon.

Kicsit hasonló ez egy gyászfolyamathoz. Meghal egy részed, meghalnak emlékek és érzések is. Érezzük, amit éreznünk kell, gyászoljunk, majd engedjük el. Ne nézzünk többet hátra, mert ha hátra tekintünk, akkor pazaroljuk az időnket.

Nem szabad viszont soha időveszteségként tekinteni magára a kapcsolatra vagy megbánnunk, hogy benne voltunk, hisz tanultunk magunkról, másokról. Fejlődtünk és legközelebb már jobban fogjuk csinálni, fogjuk fel úgy, mint egy leckét, ami közelebb visz a sikerhez.

És hogy kezeljük a szakítás különböző fázisait? Elhozom nektek a következő cikkemben.

Forrás: http://www.matthewhussey.com/ 

Demjén Dorottya

Az önállóság – Két fél lenne egy egész?

Önálló az az ember, aki más vagy mások támogatásától, segítségétől függetlenül, a saját erejéből képes megállni a lábán és képes önmagára támaszkodva létezni. Az ilyen embernek nincs is szüksége senkire.De tényleg szükséges lenne a fenti gondolatot a szó szoros értelmében vennünk? 

Az ember természetéből fakadóan társas lény, szükségünk van a családi, baráti és szerelmi kapcsolatainkra és igényeljük a szeretett személyek közelségét. Sőt, egy itthoni tanulmány az emberi félelmek kutatása során arra világított rá, hogy a megkérdezett személyek körében az egyedüllét és a magány volt a legerősebb és leggyakrabban előforduló forrása a félelmeknek. 

Ha valóban ennyire fontos nekünk, hogy ne maradjunk egyedül, tényleg helyénvaló az önállóságot beskatulyázni, a másoktól való teljes függetlenség gondolatával azonosítani? Tényleg az önállóságunkat adnánk fel egy párkapcsolatban? 

Éppen ellenkezőleg! 

Az önállóságra törekvés alapvetően egy természetes, az egész életünket végig kísérő folyamat, melynek révén az őt nevelő személyektől teljesen függő csecsemő megpróbál eljutni az érett, független és önszabályozó felnőtt korig. Fontos azonban, hogy függetlenség alatt nem a másoktól való elszigeteltséget, önmagunkra való utaltságot kell értenünk, de nem is azt, hogy fel kell áldoznunk önmagunkat, vagy a vágyainkat a másokhoz való kötődésünk miatt. A függetlenség sokkal inkább  lehetőség egy olyan életre, ahol a saját belátásuk szerint cselekedni képes emberek alkalmasak egymással egészséges kapcsolatokat kialakítani, egy életközösségben létezni, majd ezt a képességet idővel tovább adni. 

Ezért lehetséges, hogy egy egészséges párkapcsolat esetében akkor beszélhetünk igazán kiegyensúlyozott és boldog kötődésről, ha két olyan, érzelmileg felnőtt ember vesz részt benne, akik számára nem kérdéses, hogy képesek bármikor önállóan is létezni. Egy szellemileg kielégítő kapcsolatban a párunk megtalálásával azt élhetjük meg, hogy milyen az, amikor két fél – akik egyébként külön-külön teljesen önállóak lennének – egy egésszé válnak, akik így képesek egymás önmegvalósítását és fejlődését elősegíteni. Azért, mert érzelmileg elkezdünk kötődni a partnerünkhöz, és bizonyos szokásokat kialakítva hosszú távon elkezdünk „szimbiózisban” létezni, még nem válunk társ-függővé, nem kell feladnunk az önállóságunkat és nem leszünk „gyengébbek” sem. Ugyanis egy párkapcsolat lényege az önállóság és egység harmóniájának megtalálása és megélése.

T. Cs.

Kép: Pexels

Valentin-nap eredetéről

Február 14-e, a szerelmesek ünnepe. A párok közös programokat szerveznek, figyelmes ajándékokkal kedveskednek a másiknak, mézes-mázas üzeneteket váltanak és kifejezik az egymás iránt érzett szeretetüket. Vannak azonban akik inkább csak szolidan ünnepelnek, a négy fal között. Ki így – ki úgy éli meg a Valentin-napot, ez annak lényegén nem változtat. Ez a nap arról szól, hogy a párok megünnepeljék szerelmüket, kapcsolatukat vagy házasságukat. 

De honnan is ered a szerelem napja?

A Valentin-nap eredete a pogány természetkultuszokig vezethető vissza. A római szokások szerint február 15.-én tartották Lupercakia ünnepét, amely egy természet ünnep volt. Az ünnepi lakoma után a hajadon lányok a házasság istennőjének, Junonak a templomába mentek, ahol megtartották a pársorsolást. Ez lényegében azt jelentette, hogy felírták az összes házasulandó korú lány nevét, összegyűjtötték őket egy edénybe, majd ezt követően a nőtlen férfiak sorra húztak egy nevet a tálból. Az így keletkezett párok együtt maradtak és ha valóban egymásba szerettek – tehát sikeres volt az isteni közjáték – az elkövetkező év ünnepén össze is házasodhattak. 

De ki volt Valentin? 

Az elbeszélések szerint Valentin (magyarosan Bálint) egy római pap volt Terni városában, aki ellenezte II. Claudius császár azon döntését, hogy a fiatal férfiak ne nősüljenek meg. A császár véleménye szerint ugyanis a nőtlen férfiakból jobb katonák váltak, mint azokból, akiknek feleségük és családjuk volt. Így a legenda szerint Valentin a szerelmeseket – köztük a katonákat is – a keresztény szokások szerint megeskette egymással, majd egy, a kertjéből hozott virággal pecsételte meg az esküjüket. Amikor ez a császár tudomására jutott keresztény hite és parancsszegése miatt bebörtönöztette a papot, aki február 14.-én mártírhalált halt. 

A mai értelemben vett szerelmesek ünnepe nagyobb hangsúlyt csak a középkorban kapott, miután Valentint a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé avatták Angliában. A Valentin-napi szokások újbóli felvirágzásában és népszerűsítésében nagy szerepet játszott Geoffrey Chaucer angol költő is a Madarak parlamentje (Parliament of Fowls) című költeményével. A mű egy metaforával meséli el, hogyan gyülekeznek a madarak a párválasztási időszakuk kezdetén – amely nap február 14.-re esik – Triász, a természet istennője köré, hogy megtalálják a társukat. Valószínűleg ez a mű volt az alapja annak a szokásnak is, hogy a madarak párválasztásával egybeeső Szent Valentin napján a párok szerelmes szövegeket tartalmazó üzeneteket, képeslapokat, üdvözlőkártyákat küldözgetnek egymásnak. 

Sok szokás és hiedelem is kapcsolódott a Valentin-naphoz, például úgy tartották,  ha Valentin napján az eladó leány feje fölött egy vörösbegy repül el, egy tengerész veszi feleségül, ha a fecskét látott, szegény ember lesz a párja, de boldogságban fognak élni; ha pedig egy sármányt pillantott meg, egy milliomos fogja megkérni a kezét. De emellett számos időjárási, termés- és termékenységjóslás és szerelmi praktika is kötődik február 14.-hez. 

A Bálint-nap hagyománya egyre jobban hódít a világban, köszönhetően az angol kivándorlóknak, akik magukkal vitték a Valentin-napi szokásokat az Amerikai Egyesült Államokba, ahonnan a második világháború alatt katonák vitték tovább a hírét Európa többi részére. Később így vált az ünnep marketingfogássá a virágtermesztők és az édességipar számára, fokozatosan elhagyva az ünnephez eredetileg kapcsolódó szokásokat és hagyományokat. Elterjedtsége ellenére a legnagyobb kultusza változatlanul az angolszász területeken van.

Bár a szerelmesek ünnepét sok hagyomány, szokás és történelmi emlék átszövi, egy dologról sosem szabad elfeledkeznünk. Ez pedig az, hogy február 14.-én az általunk szeretett személyhez fűződő kapcsolatunkat ünnepeljük, ezt az érzést pedig nem szabad lealacsonyítani a muszájból adott „tucat-ajándékok” és reklámfogások szintjére.

T. Cs

Kép: Unsplash

10 Romkom az idei Valentin-napra

“Minden alkalommal, mikor végigpörgetem a Twittert, egyre több szomorú hírt látok. A világ tele van fájdalommal, az Egyesült Államok kettészakadva, miközben a Z generáció sohasem tűnt motiváltabbnak az emberi jogok igazságtalanságai elleni küzdelemre” – Az amerikai EVIE magazin cikkét fordítottuk magyarra.

Tekintve a világban éppen jelenlévő nehézségeket, nagyobb szükségünk arra, hogy elmeneküljük, mint valaha. Így jogos a kérdés: mi történt a Romkomokkal? Hiányzik a romantikus komédiák arany érája. A ’80, ’90 és a 2000-es évek eleje olyan sok mindent megtanított nekünk arról, hogyan legyünk rámenősek, hogyan szerezzük meg a srácot és még az online randizásról is kaptunk leckéket!

Ami korábban a stúdiók legnagyobb bevételeit hozta, azt 2010-re felváltotta a képregényfilmek műfaja. Nem csak, hogy manapság az emberek jobban odavannak a harisnyás férfiakért, mint egy lányért 27 koszorúslány ruhában, de ezek a filmek még csak a házasságkötéssel sem foglalkoznak túl sokat. Sajnos a romkomok világa mára nem örvend túl nagy érdeklődésnek. Én már csak reménykedhetem abban, hogy egy napon a fiatal lányok ugyanazt a varázslatos érzést fogják átélni, mint amit én éltem át, amikor Meg Ryan mászott be a konyhaszekrényébe, hogy meghallgathassa Tom Hankset a rádióban. Ha már a ’90-es és a 2000-es évek divatja nagy visszatérését éli a 2020-as években, itt az idő, hogy ne csak a ruhákhoz, de a filmekhez is közelebb kerüljünk!

Fogadjátok sok szeretettel a 10 kedvenc romkom filmemet, amiket bármilyen sorrendben megnézhettek (vagy újranézhettek) a szerelmesek havában!

1.Dögölj meg John Tucker (2006) – John Tucker must die

Ez a film alapvetően egy klasszikus a korai 2000-es évekből: gimis zűrök megtoldva velúr melegítőkkel és Hollister pólókkal. Több lány egyszerre jön rá, hogy kijátszotta őket a suli legmenőbb kosárlabda játékosa, John Tucker, és eldöntik, hogy bosszút állnak rajta úgy, hogy összehozzák az új lánnyal, majd ráveszik, hogy törje össze a fiú szívét. Elég egyszerű tervnek tűnik…

2.Holiday (2006) – The Holiday

Bár műfaját tekintve ez egy romkom, de közben a kedvenc karácsonyi filmem is. Két nő (Cameron Diaz és Kate Winslet) otthont cserélnek és egymás életét élik, hogy elmeneküljenek kínzó valóságuk elől és, hogy megtapasztalhassanak egy kis változatosságot. Mindketten beleszeretnek 1-1 férfiba a másik közeli ismeretségi köréből. Mindeközben a film vicces, cuki, és hát azokért az otthonokért mi is odavagyunk.

3.A szerelem hullámhosszán (1993) – Sleepless in Seattle

Tulajdonképpen ez a legkedvencebb romantikus vígjátékom a valaha született összes közül. Azt hiszem csak úgy egyszerűen odavagyok Meg Ryanért – de nagyon. A karaktere egy unalmas, de kényelmes párkapcsolatban tengődik, amikor beleszeret egy másik férfi hangjába, aki a rádióba telefonál be. Ami ezután következik, az nem más, mint egy hihetetlen küldetés, hogy megtalálja azt a férfit, akibe első hallásra beleszeretett.

4.Hirtelen 30 (2004) – 13 going on 30

El tudod képzelni, hogy 13 éves vagy, majd bepillantást nyersz hogy, milyen lesz az életed 30 éves korodban?  Emlékszem, mikor megnéztem ezt a filmet, elképzeltem milyen lesz, ha majd felnövök. A legcukibb film a listán, nagy hangsúlyt kap benne a divatipar is, ami hihetetlenül király volt akkoriban.

5.Nem kellesz eléggé (2009) – He’s just not that into you

Minden lánynak meg kellene néznie ezt a filmet legalább háromszor. Biztos vagyok benne, hogy ez akadályozott meg abban, hogy randizni menjek olyan férfiakkal, akikre csak pazaroltam volna az időmet. Ne érts félre, pár még így is becsúszott. De kétségtelen, hogy nem volt annyi, mint amennyi lett volna, ha nem nézem meg ezt a filmet!

6.Micsoda nő (1990) – Pretty Woman

Az egész “utcalány” téma ugyan nem túl megnyerő, de azt kívánni, hogy találkozz álmaid férfijával, aki elvisz a Rodeo Drivera is vásárolni, totálisan megéri! Julia Roberts karaktere egészen lenyűgöző, mivel elnézést nem kérően önmagát adja még olyan szituációkban is, ahol teljesen kívülállónak számít.

7.Szerelem a végzeten (2001) – Serendipity

Uhh, ez a film annyira jó. Tökéletes film számodra, ha ismét hinni szeretnél a végzet erejében. Kate Beckinsale és John Cusack egy üzletben találkoznak, és eldöntik, hogy ha őket valóban egymásnak teremtették, akkor a sors is így fogja alakítani az eseményeket.

8.A szerelem hálójáb@n (1998)- You’ve got a mail

Mielőtt lett volna Bumble, volt email! Ha nem vagy benne biztos, hívd a tudakozót, hogy megbizonyosodj róla. Meg Ryan és Tom Hanks ismételten találkoznak egy csodálatos online románcra, ami összeköti a nagymenő üzletembert és a kisvárosi boltoslányt.

9.P.S. I love you (2007)

Amikor éppen nem láttam semmit a szemembe szökő könnyektől, akkor nevettem. Ez a film annyira szomorú és mégis szívet melengető. Mikor Hillary Swank férje (Gerard Butler) meghal, feltűnik a színen a barátja és elviszi a lányt egy csodálatos túrára, hogy újrakezdhesse életét. A helyzet azonban az, hogy a néhai férj tervezett számára pár dolgot, mielőtt eltávozott ebből a világból.

10.Álmodj rózsaszínt (1986) – Pretty in Pink

Klasszikus gimnáziumi kliché film a ’80-as évek királynőjével, Molly Ringwalddal. Komolyan, az összes John Hughes film mestermű, de ez kiemelkedik mind közül. Egy történet a nagykorúvá válásról, tinédzserekről, akik csak be akarnak illeszkedni a többiek közé, de folyamatosan zaklatják őket a gazdag gyerekek… Aztán ketten közülük, különböző társadalmi háttérrel, egymásba szeretnek.

Fordította: Schneidt Mária

Forrás: Evie magazine

Kép: Evie magazine

Randi a korona idején

Sokaknak nem okoz gondot a randizás a vírus idején. De mi a helyzet azokkal, akik mondjuk nem szeretnének felmenni egy idegen lakására az első randin? Nem kell kétségbe esni és legfőképp nem kell lemondanunk a randizás varázsáról. Ezeket a randi tippeket, azoknak ajánlom, akik az első vagy akár még a második randin sem érzik időszerűnek a netflix&chill programot. Sajnos az időjárás nem nekünk kedvez, de egy kis hideg ne törjön le senkit!

Olyan kreatív megoldásokat gyűjtöttem nektek egy csokorba, amelyeket kipróbáltam, még egy világjárvány idején is alkalmazhatóak és tényleg megteremtik a randi hangulatot.

1. Várnegyed

Ez az abszolút kedvencem és már rengeteg randit szerveztem ide. Elsőre unalmasnak tűnhet, de nem akkor, ha rám hallgattok. Felejtsétek el a 16-os buszt. Az Iskola utca felől induljatok fel az eldugott lépcsőkön, de ne a vár irányába, hanem először az Európa ligetet vegyétek célba. Nézzétek meg a kilátást a Babits Mihály sétányról , majd innen érdemes kicsit csavarogni a Várnegyed utcáin. Ezt követően, ha rám hallgattok, akkor a Tóth Árpád sétányon andalogtok tovább (szerintem az ország egyik legszebb sétánya). Majd a Karmelita kolostor mellett indultok le, ígérem egy kincses bánya lesz a Várnegyed. 

2. Várkert bazár

Tökéletes randi program, ha nem csak beszélgetni szeretnétek, hanem kulturálisan is töltekezni. A Várkert Bazár Déli panoráma teraszán szabadtéri kiállításokat szoktak szervezni, ráadásul ezek ingyenesen látogathatók. Advent alkalmával a Fortepan archívumából láthattunk képeket, előtte pedig a Budavári Legendák kiállítás volt megtekinthető. Ezek látogatását este ajánlom, mivel akkor sokkal látványosabbak. 

3. Ménesi út + Szentimreváros

Tele eldugott utcákkal, lépcsőkkel, titkokkal. Ismét tökéletes az andalgáshoz. Abban az esetben, ha nem szeretnétek céltalanul bolyongani, akkor ajánlom figyelmetekbe a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum szervezett sétáit. Ezek körülbelül 2-3 órás vezetett séták, melyek jó hangulatban telnek és sok érdekességre fény derül. 

+1. Forralt bor az Anna Caféban és séta a Duna-parton

Ez a forralt bor még azoknak is ízleni fog, akik esetleg nem szeretik (mint én), a séta pedig tökéletes egy ismerkedős, beszélgetős első randihoz!

Ivanova Patrícia

Kép: Pexels