Holidate, avagy mese a lányról, aki (nagyon) fél az elköteleződéstől

A Holidate című film egy könnyű, karácsonyi romantikus vígjáték. Egy történet a lányról, aki szeretne kapcsolatban lenni és közben fél is tőle, és a fiúról, aki cinikus vagánysága mögé rejtőzve keresi az igaz szerelmet. Vigyázat, a cikk nyomokban spoilert és komolyabb gondolatokat is tartalmazhat!

Karácsonykor senki sem szeret egyedül lenni; így van ezzel két főszereplőnk, Sloane és Jackson is. A helyzetet az sem teszi könnyebbé, hogy Sloane testvérei már mind elkeltek, és az anyukája kétségbeesésében minden jöttmenttel össze akarja boronálni. Jacksonnak hasonlóan borzalmasan telnek az ünnepek, ezért nem csoda, hogy mikor karácsony után a plázában véletlenül egymásba botlanak, rögtön találnak közös témát. A találkozásból végül egyezség lesz; egymás partnerei lesznek -kizárólag az ünnepekre. Együtt töltik a szilvesztert, a Szent Patrik napot, a húsvétot, és sorban az ünnepeket. Kapcsolatuk bár plátói marad, egyre jobban mélyül, és szépen lassan többet kezdenek el érezni egymás iránt. 

És innentől kezd izgalmassá válni a történet. Ugyanis amint világos lesz Sloane számára, hogy kapcsolatuk komolyabbá válhat, iszkolni kezd. Persze, a könnyed film könnyed film marad, viszont megmutatja a kötelékfóbia egy tipikus esetét. Hogy mi is az a kötelékfóbia? Az elköteleződéstől való félelem. Amikor adott valaki, akivel végre tényleg komoly lehet, akivel végre tényleg van esély a boldog holtomiglan-holtodiglanra, és mi még azelőtt kilépünk a kapcsolatból, hogy megtudnánk, mi is lehetett volna belőle. A kötelékfóbia jó példája a filmben szereplő Sloane, aki egész addig epekedik a vágyott férfi után, amíg az nem lép feléje, de azután meghátrál. Azonban lehet párkapcsolatban is kötelékfóbiával küzdeni; kilépni a kapcsolat egy olyan fordulópontja előtt, ami egy már a komfortosnál mélyebb elköteleződéssel jár. Továbbá előfordul olyan is, hogy valaki hosszú, komolynak tűnő kapcsolatban egyszerűen csak nem engedi magához közel a partnerét, ezáltal megőrizve azt a távolságtartó állapotot, ami számára még elviselhető.

És hogy mi bújik meg e félelem mögött? Ha erre választ akarunk találni, akkor érdemes gyermekkorunkban és kötődési mintáinkban keresni a választ. Szívből ajánlom Stefanie Stahl, német pszichoterapeuta Igen is, meg nem is című könyvét, amiből én magam is -a kötelékfóbiával való küzdelmem során- sokat tanultam. Emellett sajnos az sem könnyíti meg a helyzetünket, hogy fogyasztói társadalmunk nem a hosszútávon (emberek vagy dolgok, eszmék felé) elköteleződni tudó emberekből él.

Azt gondolom, hogy ha őszintén magunkba nézünk, tanulhatunk az amúgy egyáltalán nem edukatívnak szánt Holidate című filmből. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy valójában vágyunk-e mély elköteleződéssel -és ezáltal kötöttségekkel is- járó kapcsolatra? Szakítottunk-e már azért, mert úgy gondoltuk, jobb, ha mi megtesszük, mintha minket hagynak el? Ért-e bennünket olyan csalódás, hogy attól elveszítettük a tartós, boldog párkapcsolatba vetett hitünket? Bele merjük-e engedni magunkat -úgy igazán- egy kapcsolatba, vagy csak a felszínt kapargatjuk évekig? És úgy általában; mit jelent számunkra az elköteleződés valami, vagy valaki felé?

Gergely-Papfalvy Bori

Kép forrása: Netflix

Többször idézel a Bibliából, mint gondolnád – avagy 7 bibliai eredetű közmondás

Könyvek könyve, „leg”-ek könyve. Történelmi jelentőségű mű, erkölcsi iránytű. 

A Biblia megkérdőjelezhetetlenül nem csak a vallási, de a kulturális örökség része is. Relevanciáját számos tény bizonyítja. Többek között: gondoltad volna például, hogy a legtöbb ember tudta nélkül is rendszeresen idéz a Bibliából? 

Mégpedig, mert a Biblia áthatja a mai beszédünket is – számos szólás és közmondás ered a Szentírásból. Ezekből szedtük össze most Nektek a kedvenceinket: 

1. Utolsókból lesznek az elsők.

De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első. (Mt, 19,30)

2. Ne menjen le haragoddal a nap.

Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal. (Ef, 4,26)

3. Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. (Zsolt. 7,16)

4. Aki nem dolgozik, ne is egyék.

Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. (2Thess. 3,10)

5. Jobb adni, mint kapni.

Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel. 20,35)

6. Aki keres, az talál.

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőknek megnyittatik. (Mt 7, 7-8)

7. Vak vezet világtalant.

Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek. (Mt. 15,14)

Kocsis Krisztina

Eleanor H. Porter: Az élet játéka

Ezt a könyvet ajánlom, ha nagyon kivagy az élettől. Komolyan. Ezt nem csak úgy mondom. Ha már kiborultál a századik önfejlesztő könyvtől, de vágysz valami olvasmányra, ami életet lehel beléd, akkor ezt muszáj elolvasnod!  

Pollyana a tizenegy éves kislány,szülei tragikus halála után a Harrington kastélyba, Polly kisasszonyhoz, mogorva nagynénjéhez kerül. Pollyana beragyogja a poros kastélyt és meglágyítja Polly kisasszony szívét, mégpedig nem mással, mint a híres játékával. A játék, ami nem csak a birtok úrnőjét, hanem az egész falut magával ragadja. 

Az élet játéka Pollyana lelkész édesapjának találmánya. Nagyon szegény misszionáriusok révén a család adományokból élt. Pollyana már rég szeretett volna egy babát, de az adomány csak egy mankót hozott magával, így a kislány végtelenül elkeseredett. Apukája töprengett, hogyan is lehetne erre a helyzetre másként tekinteni, minek lehetne örülni a félresikerült adomány kapcsán. Így találta ki  a híres játékot.  A cél, hogy találjanak mindenben valamit jót, még a legnehezebb helyzetben is: örüljenek a mankónak, mert nincsen rá szükségük. Bár sovány vigasznak tűnhetett ez egy fiatal lány számára, ez a hálakeresés édesapja halála után is Pollyanna életfilozófiájává vált. Erről a gyönyörű, megható játékról szól a történet és arról, hogy a kislány hogyan érinti meg egytől egyig, a könyv összes szereplőjét.

Ez volt az első hosszabb regényem, amit kislányként elolvastam, de megígérhetem, ez a mű nem csak kislányoknak való. Számtalanszor újraolvastam már és mindig megérintette a szívemet. Ez a könyv reményt ad, felüdít és csupa melegséget áraszt. Nem fogod bírni letenni, meg fogod könnyezi és úgy érzed majd, az életedben valami új kezdődik. Vedd a kezedbe, olvasd el! Kezdd el játszani a játékot!

Demjén Dorottya

Dharma – Egy család regényes története a Tiszától a Gangeszig – Szűcs Péter

Pétert először Szabados Ági podcastjában ismertem meg (Lapozz a 99-re). Azt hiszem, nekem most ő az a kortárs író, akivel szívesen találkoznék.

A könyv sok kérdést hagy maga után.

Miként hat ránk a múlt?
Mi a “mi Dharmánk”?
Van-e életküldetés?
Mit jelent a halál?

A könyv minden lapján visszaköszön Szűcs Péter világjáró emlékeinek, tapasztalatainak és olvasottságának képe. Mint az indák az őserdő fáit, úgy szövik át az egész történetet a virágok, illatok világa és az utazás szeretete. A művészien megformált sorok berántják az embert e három különös világba, így a könyv sajnos gyorsan elfogyasztható. Gondolatai azonban sokáig velünk maradhatnak. De sebaj. Utána lehet folytatni az író blogján az olvasást. Ezt a könyvet főként 30 év felettieknek ajánlom.

  📖 Szűcs Péter: Dharma 📖 című könyve a burnout állapotában, elfáradtan talált rám. Azelőtt csak hallottam ezt a “kiégés” fogalmat, úgy képzeltem a felső-középosztálybeliek munkakerülésének szinonimája. A könyv sorai távoli országokba, számomra vágyott kultúrák csodavilágába repítettek. A művén keresztül találkoztam Tamással, aki szintén a kiégett harmincasok táborát gyarapítja. Három generáció életébe, összekapcsolódásába nyerhetünk betekintést. Három generáció, három különböző, de mégis összefonódó történet. Az első felében az 56’-os forradalom szenvedésébe Kamuti István kísér minket. A főhős Budapesten megélt borzalmak után kalandos úton New Yorkba, majd Brazíliába kerül. Az írás történelmi hűsége, a szerző gondos kutatómunkájának eredménye. Amikor 2015-ben nem volt pénzem albérletre, de a Google gyakornoki program miatt Budapesten kellett élnem, egy brazil katolikus misszionárius közösség, a Shalom tagjai fogadtak be és támogattak. A könyvben olvasott hatalmas életszeretet és hála, a velük töltött napok emlékét hívta életre. 

A második történet érint meg leginkább. Andrea és Tamás élete, az én generációm története.  A fogyasztás darálója az alkohol és drog mámorában eltelt estékről, a kiégés társadalmáról szólnak. Aztán nem maradt más, csak az üresség. Amikor ólomsúllyal nehezednek rád a napok.

A harmadik történet másképp jön közel. Andrea és Tamás gyermekének, Lénának az útja Indiába, Váránasziba vezet. Az elmúlás és a halál mindennapisága megérintő közelségbe kerül. Mennyire természetes a Gangesz partján a mindennapi temetés. Mekkora ellentét feszül az elmúlást végletekig tagadó, az örök fiatalság és szépség vágyképének hazugságait ígérő nyugati világhoz képest. Mikor pár éve keleten kalandoztunk barátaimmal, akkor döbbentett meg a felismerés, hogy mennyire tabusító, a halált elodázó társadalomban élünk itt a nagy nyugaton. India remek példa arra, hogy lehet másképp is állni ehhez. A keleti kultúra misztikus világa mindig is vonzott. Az élet körforgásának gondolata, a karma hívő keresztényként is megérint, gondolatisága elbűvöl.

“Az élet valójában végtelenül egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl. Ami megy, azt el kell engedni, ami jön, azt el kell fogadni.”

Szeretem, ha egy könyv bekúszik a mindennapokba és gondolatai néha visszaköszönnek a hétköznapok forgatagában. A Dharma ilyen. “Az elmúlás” és a “ragadd meg a pillanatot”, az elengedés érzése sokáig társam volt elolvasása után. Most éppen eléggé szerelmes vagyok és az előre látható kudarc vagy csalódás ellenére is megyek és küzdök, ez a könyv nagy bátorító. Általa simán kimondok olyan érzéseket, amit esetleg gyávaságom miatt nem mertem volna. Több héten át vittem magammal ezt a könyvet. Igazi utazó társammá vált. Spóroltam a lapokkal, mert szerettem volna, ha tovább kitart. Így vált Szűcs Péter Dharma című könyve az egyik kedvenc regényemmé az együtt töltött idő alatt.

Farkas Zolek

Semmi!

Mi értelme az életnek? Mi értelme bármit is csinálni? Pierre Anthon szerint semminek sincs értelme.

A dán kisvárosban játszódó történet központi szereplője az imént megnevezett Pierre, aki úgy dönt, hogy az életnek nincsen semmi értelme. Osztálytársai kitalálják, hogy be fogják neki bizonyítani: az életnek van értelme, így mindannyian elkezdenek azon gondolkozni, számukra mi ér a legtöbbet az életben. A történet azonban eldurvul, ahogy haladunk sorban és a gyerekeknek valami számukra igazán különlegeset kell a közösbe adniuk, egyre-egyre emelik a tétet, míg végül az erőszak is megjelenik. Van, akinek csupán a copfja, az örökbefogadási bizonyítványa, de van, akinek  a szüzessége, vagy éppen az ujja bánja a licitet.

Mi számomra az élet értelme? Vajon én beadnám a közösbe a számomra legbecsesebb dolgot? És ha igen, azáltal elvesztené értelmét?

Kérdezhetjük magunktól. Bár a könyv egy ifjúsági történetnek indul, folyamatosan kiszól az olvasóhoz, legyen Ő bármilyen életkorban. 

Az eredetileg 2000-ben kiadott könyv Skandináviában vegyes visszhangot keltett, eleinte be is tiltották. 2010-ben fordították le a regényt angol és német nyelvre, majd számos több ország nyelvére, így gyorsan elterjedt. A botránykönyv számos nagy francia és amerikai irodalmi díjat bezsebelt, olvasóit szüntelen elgondolkodásra indítja.

Ha még nem olvastad ezt a rövid, de annál tömörebb könyvet, mindenképpen ajánlom! Nagyon jó beszélgetésindító lehet családban, barátok között.

Kisbán Petra

Ősz a múzeum(ok)ban

Tudtátok, hogy a Múzeumok Őszi Fesztiválján országszerte csaknem 130 múzeum várja az érdeklődőket? A fesztivál november 11-ig tart, így még van egy kis időtök szemezgetni a programok között. 

A fesztivál-tematika része, hogy különböző címszavakba sorolták be az eseményeket, így minden korosztály könnyen megtalálja a számára érdekes programokat. A zenés, filmes események, kiállításmegnyitók mellett, rengeteg olyan foglalkozás, interaktív előadás kap helyet tanórákon belül is, ahol a speciális nevelési igényű, hátrányos helyzetű gyerekekre is külön figyelmet fordítanak. Ezen az oldalon külön tudtok keresni a budapesti, valamint a vidéki programokra is: http://oszifesztival.hu/programok.html. Mi most néhány last minute fővárosi érdekességet ajánlunk nektek!

  • A Többszólamú múzeum sorozat részeként, a Magyar Nemzeti Múzeumban egy igazán érdekes tárlatvezetésben lehet részünk, Évszázadok női szemmel címmel. A kiállítás olyan kérdéseket taglal, mint: Milyen szerep jutott a családban egy nőnek? Házasodhattak-e egyáltalán szerelemből? Miről mesél egy fekete gyászruha, egy fotó vagy egy szobabelső? 

A vezetés élőszereplős, minden információt megtaláltok itt:http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=318

  • Input-Output a Ludwig Múzeumban! A Zene szárnyán tematika részeként, a Művészetről fiatalokkal – kiállításmegnyitó során egy öt hetes online együttműködés eredményét láthatjátok. 

Az esemény regisztráció köteles!http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=407 

  • Múzeumi kulisszatitkok az ELTE Egyetemi Könyvtárban! A Lapokba zárt titkaink program a könyvtár különleges kiadványaiba enged bepillantást az érdeklődőknek. Regisztráció javasolt! http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=74
  • A Sétálj, gyalogolj, bringázz velünk! sorozat részeként a Városligeti fasorban kalandozhatunk Szentek, íriszek és pávák nyomában. Szecesszió, Róth Miksa módra november 7-én! Információ: http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=282 
  • A Múzeumi szünetelő tematika középiskolásoknak, egyetemistáknak egyaránt kedvez! A Várkert Bazárban október 30-án délután A művészet templomai: Monet és vízililiomai – A víz és a fény bűvkörében című filmet vetítik » http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=30

A másfél órás ismeretterjesztő alkotásban megismerhetjük azokat a csodálatos tájakat, ahol alkotott és amelyekből Monet ihletett merített. 

  • Egy kis kreativitásra vágysz? Akkor Engedd el magad! A betűk sivatagában címmel, kreatív írásműhelyen vehetsz részt Petőcz András költő, író vezetésével a József Attila Emlékhelyen, november 6-án. Regisztrálni november 4-ig lehet: http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=15 

A végére hagytuk az egyik legérdekesebb programot:

Szomorú őszi, öreg gyereknek születtem, én nem tudtam úgy örülni, mint a többiek. Most kezdek lassan fiatalodni, érzem az őszben a ficánkoló tavaszt, a napsugár utolsó fölényes magasságait, ahogy átugrálja az ősz buckáit. Mindenütt könyörgő füstoszlopok kapaszkodnak az ég felé, a tűz, a víz könyörög a hosszú napsugárért.”

  • Az idézet Latinovits Zoltántól származik, akiről a Bajor Gizi Színészmúzeumban láthattok egy csodálatos kiállítást: „Embernek röpülni boldogság” címmel, október 31-től. A tárlat középpontjában egy legendás ember és színész küldetése és a küldetés beteljesületlensége áll. Egyedi grafikai megoldások, hangsúlyos művészi korszakok és egy tragikus történet. 
    http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=358 

Még időben vagytok, múzeumozzatok! 

Demeter Anna

James Bondtól a Micsoda nőig: Filmajánló az elegancia hetére

1. Elfújta a szél

Rögtön is egyik kedvenc Margaretünk szerzeményével kezdek. A Margaret Mitchell pulitzer díjas művéből készült film, nemcsak szívszorító történetével de gyönyörű ruhákkal is belopja magát a szívünkbe. Egy georgiai ültetvényes  makacs és gyönyörű lánya, Scarlett O’Hara (Vivien Leigh) a történet főszereplője. Szerelmein, szenvedésein, küzdelmein keresztül nyomon követhetjük egy ízig-vérig szenvedélyes nő életét. 

2.Az utazó

Bár először nem az elegancia jutna eszünkbe  magáról a történetről Angelina Jolie(egy pillanatra helyet adok Jolie csodálatomnak, mert ugyebár Jennifer Aniston rajongó vagyok😃)  megtestesítője a kifinomultságnak, előkelő ízlésnek a filmben. Ezek mellett a sztori is roppant izgalmas, és Me too ide vagy oda, Johnny Depp örök szerelme marad mindekinek (legalább is nekem biztosan). 

3. Álom luxuskivitelben

A híres remekmű, amiből Audrey Hepburn öltözékét mindenki ismeri, a filmet viszont annál kevesebben látták. Pedig egy örök klasszikus! Aki azt hinné  lejárt lemez, az bizonyosan téved, hiszen rátapint a  21.század egyik legnagyobb problémájára, lehet szükségünk másra és támaszkodhatunk azokra, akik szeretnek. Végül pedig a férfi főszerepet játszó George Peppard után olvadozni fogtok, ezt megígérhetem. 

4. A nagy Gatsby

Ne kövezzetek meg, de személy szerint úgy gondolom ez a klasszikus túlértékelt. Nekem egyáltalán nem tetszett a regény, de egyszer érdemes a filmet megnézni. A 20-as évek divatja, parti hangulata egészen különleges, Daisy (női főszereplő) elegáns megjelenéséből pedig ihletet meríthetünk. 

5.James Bond filmek

Kifogástalan külső, pazar autók,stílusos megjelenés.Az elegancia megtestesítője maga James Bond. A férfiak lophatnak tippeket a női szívek meghódítására és az öltönyök kiválasztásában és segíthet a híres 007-es.

6.Micsoda nő! 

Mindenkiből válhat elegáns nő! Úgy gondolom ez a film legfőbb üzenete. Julia Roberts a piros ruhájában örökké beírta magát a történelembe. Ha tippekre van szükségünk a stílusos átalakuláshoz, ez a mű a legjobb választás! 

Demjén Dorottya

Tárd ki a szívem!

Awaken my heart! 

Milyen könyveket szoktál olvasni? Szépirodalmat, regényt, esetleg krimit, vagy szigorúan maradsz a szakkönyveidnél? Pont egy évvel ezelőtt került elém Emily Wilson Hussem, amerikai keresztény szónok és írónő könyve, ami teljesen magával ragadott, és amit most neked ajánlok kedves Olvasó!

A könyv során Emily egy egyéves utazásra hív téged, ahol mélyebben megismerheted magadat, önismeret és önnevelés révén fejlődhetsz, és ezáltal közelebb kerülhetsz a Jóistenhez. Egy utazásra, melynek célja, hogy megszépítsd a lelkedet és kinyisd magadat a Jóisten felé. Egy utazásra, melynek végére képes leszel meglátni magad körül a szépet, és begyógyítod a régi, eltemetett sebeidet. Egy utazásra, ahol minden héten valamilyen más kihívással kell szembenézned, hogy aztán győztesen és újabb lendülettel vághass bele a következő hetedbe.

Imádkoztál már azokért, akik valamikor bántottak? Tudsz nemet mondani? Elfogadtad magadnak olyan gyönyörűnek, amilyennek a Jóisten teremtett? Tudsz a virágokra rácsodálkozni? – ilyen, és ehhez hasonló töltekező hetek várnak!

Nem mondom, hogy ez az egy éves utazás könnyű lesz. Van több olyan hét is, mikor azt éreztem abbahagyom, mert én ezekért a dolgokért, ezekért az emberekért nem vagyok képes imádkozni. Mikor azt éreztem, ez valójában nem rólam vagy nem nekem szól. A legtöbb esetben viszont rá kellett jönnöm, hogy igenis hozzám szól az adott heti kihívás, és bármilyen nehéz, képes leszek azt megcsinálni. Bár lehet ez rémítően hat, de szerintem Emily megtalálta az arany középutat: a legjobb hetekben vannak könnyedebb feladatok, melyek során csupán annyi a tennivaló, hogy csodálkozz rá a körülötted lévő szép dolgokra és felkészülj a megmérettetőbb hetekre.

41 héten vagyok túl az 52-ből, és fizikaliag is érzem magamon azt a hatalmas lelki többletet, amit az elmúlt kilenc hónap alatt szedtem össze. Kívánom neked, hogy hasonlóképpen töltekezz a könyvből, és nyisd ki szívedet a Jóisten felé.

A könyv egyelőre csak angolul jelent meg, és az amazon webáruházból rendelhető.

Készen állsz az utazásra? 

Kisbán Petra

Mallorcai Mesék – egy bébiszitter naplója

A kalandok és élmények szeretete nem áll távol tőlem. Szeretek új embereket, helyeket, szokásokat megismerni, túrázni és felfedezőset játszani, újból és újból rácsodálkozni a világ kisebb-nagyobb dolgaira. Mondanom sem kell, hogy a COVID minden ilyesfajta lehetőségtől megfosztott, így nyáron, mint egy palackba zárt szellem tört fel bennem a vágy, hogy „nekem mennem kell, vagy megőrülök”. Ha te is küzdöttél ilyesfajta gondolatokkal, vagy csak kalandozni van kedved, akkor gyere most velem,Mallorcára. 

Egy hét alatt szerveztem meg az egészet. Család megtalálása és repülőjegy megvétele. Összepakolás és huss, úgy hagytam el Magyarországot, mint akit kilőttek egy rakétából és becsapódtam hatalmas sebességgel Mallorca szigetére.

Na de mit is csinálok én Mallorcán?

Bébiszitter vagyok, avagy aupair-hogy egy divatosabb szóval éljek. Regisztráltam egy honlapra az aupairworld.com-ra és nekiálltam, hogy családot keressek magamnak. Ez az oldal nem más, mint a gyerekvigyázók Tindere. Igen, jól hallottad TIN-DER. Regisztrálnod kell, majd az adataid és profilod alapján párosít téged a családokkal, eszméletlen csúcs és nagyban megkönnyíti, hogy megtalálhasd a megfelelő helyet. Nem túlzok, első pillantásra megtaláltam az én célpontomat: két gyerek, apuka, anyuka, vicces közös egyenpóló és bohóckodtak a képen. Éreztem, hogy írnom kell nekik, egy belső hang nagyon hívott, hogy őket válasszam. Írtam, írtak, kölcsönös volt a szimpátia és június 29-én már repültem is Palmába, Mallorca fővárosába. 

Milyen az élet egy messzi-messzi galaxisban?

Nem untatnék senkit sem a munkaköröm részleteivel, akit érdekel, az keressen fel privátban szívesen elmondok mindent is. Dióhéjban annyit, hogy a hét minden napján „dolgozom” (gyerkőcökkel vagyok), vannak szabadnapjaim, tudok sokat kirándulni, pihenni, barátokkal lenni és autóval kalandozni. A szülők hiperjófejek, kis lakásban lakunk, van saját szobám, az időjárás általában mindig napos, de nagyon párás és 400 fok van. A hűsítő tenger viszont szerencsére a közelben van, szóval igazán nem panaszkodhatom. Spanyolul és angolul beszélek, sokat főzök (ami az egyik kedvenc hobbim az evés mellett hihihi), takarítok (ez teljesen önkéntes, nem kellene) és élvezem az életet, a Vida itt nagyon dolce. Igen, vannak nehezebb napok, mikor nincs annyi türelmem, mikor fáradtabb vagyok, vagy a hőségben meg akarok halni. Van, hogy hiányzik a családom és a barátaim nagy köre, az otthoni megszokott rutinom és biztonság, de valahogy a bennem lévő hála, hogy itt lehetek és a SZABADSÁG érzése szinte mindent felülmúl. 

Félelmetes utazni?

Az a vicces, hogy utazás előtt olyan hihetetlen az egész, viszont mikor megérkezel az adott helyre, akkor pedig már olyan természetesnek tűnik, hogy ott vagy. Nehéz ezt leírni.

Olyan eufóriával tölt el engem mikor egy új helyen lehetek, mintha be lennék szívva (még nem voltam, úgyhogy ez csak amolyan költőasszonyi túlzás). Dobog a szívem, hajt a felfedezés vágya, az ereimben zubog az adrenalin és mindent látni szeretnék. Ez a löket az, ami miatt a félelem helyett sokkal inkább a kíváncsiság uralkodik el rajtam és segít át a legnehezebb időkön. Emiatt nem nagyon tartok az új helyzetektől, mert a lelkesedésem mindent áthat-egy ideig. Mindig az eleje a legnehezebb-technikailag: belejönni a helyi közlekedésbe, nyelvbe és szokásokba. Majd később, kb. egy hónap elteltével belejössz és talán jön az unalom és a „haza akarok menni” érzés. Végül kis idő múlva megnyugszol és rájössz, hogy nem is akarsz (még) hazamenni és tulajdonképpen nagyon is jó és izgalmas az élet az új helyen. Tehát a megszokás egy folyamat, amiben nagyon sokat segít a hozzáállásod, hiszen annyi mindent tanulhatsz és végül nem ugyanaz az ember fog hazamenni, mint aki kiment…

Íme néhány közhely, csak most, csak Neked, hogy miért lehet hasznos az utazás:

  • Önismeret és bátorság: Rádöbbensz, ha rá vagy szorítva, mennyi mindent meg tudsz csinálni egyedül is. Egy bátor és magabiztos egyén pedig hegyeket képes megmozgatni-befektetés ez a jövődbe barátom!
  • Alázatot és elfogadást tanulsz: Nem mindig az a jó, ahogy te csinálod…és ez teljesen oké!
  • Új szokások és emberek: Bővül a világképed, megértőbb leszel és nyitottabb.
  • Nyelvet tanulhatsz a helyiektől és nem a tankönyvből: Az akcentus pedig a bátorság jele!
  • Önmagaddal lehetsz: Egyedül lenni nagyon jó tud lenni. Nem jelent egyet a magánnyal, hanem minőségi pillanatokat jelent saját magaddal. Azzal a személlyel, akivel minden egyes percet együtt töltesz, szeresd és barátkozz meg vele.
  • Új ízeket kóstolhatsz, új kultúrákba kukkanthatsz be: Hogyan öltözködnek? Mit viselnek? Mivel töltik az idejüket? 

Végül, én különösen két dolog miatt szeretek utazni: egyrészt kalandozok és világot látok, másrészt pedig mindig rádöbbenek, hogy mennyire gyönyörű hely a hazám, mennyi kincset érő barátom, rokonom van és hogy tulajdonképpen mennyire szerencsés és áldott vagyok, hogy Magyarországot az otthonomnak hívhatom. Mindig jó elmenni és mindig jó visszajönni. Minden egyes visszajövetel után jobban értékelem a hazámat. Az életet én egy könyvnek látom, aminek csodálatos, egyedi lapjai vannak és aki nem utazik (pedig megtehetné) az úgy tesz, mintha a könyvnek csak egy oldalát nézné egész életében. Persze tudom mások vagyunk és más vágyaink vannak, de hidd el, érdemes fellapozni…

A folytatás következik „Hogy élnek Mallorcán?” témában, figyeld majd a cikket!

Tóth-Kuthy Betti

Iancu Laura: Gerlice. Gyorsröptű írások repülni vágyóknak

Azt gondolom, a kultúrát, a kultúránkat nem ápolni, nem őrizni kell, pontosabban úgy kell ápolni és úgy kell őrizni, hogy megéljük és szeretjük, s így folyvást jelenvalóvá válik. Kinyilatkoztatott igazság, hogy a szeretet soha el nem múlik. Lehet-e tehát a kultúrának a szeretetnél erősebb, biztosabb éltető ereje?”

Iancu Laura nevével egy József Attila-díjasokról szóló portréfilmben találkoztam először, ami szerintem óriási hiba. Nemcsak az enyém, az oktatásé is. Magyar szakos voltam anno, legalább a nevét ismernem kellene – gondoltam, amikor megnéztem a tíz perces kisfilmet és könny csordult a szemembe az Amikor tegnap című vers hallatán. Azóta persze kinyílt a világ és szerencsére számos, hozzá hasonló íróval is megismerkedtem, akiknek a sorait kötelezővé tenném. Igen, különösen ma, amikor nem dívik szeretni a hazánkat, vagy snassznak, esetleg túl giccsesnek hat: hát, jól kell csinálni. Szerintem Iancu Laura jól csinálja, így ápolja és őrzi azt a gyönyörű magyar kultúrát, amit a legkeletibb csángó faluból hozott el hozzánk. A Gerlice: Gyorsröptű írások rövid, tömör mondatokban, esszékbe foglalva és az egyszerűség köntösébe csavarva mutatja be nekünk egy igazi paraszti társadalomban felnövő lány kérdéseit, út- és Istenkeresését és már-már filozofikus gondolatait kultúráról, hazáról, életről, halálról.

Iancu Laura, mint mondja, nem túl korszerű dolgokról ír, így úgy gondolta, mindenképp szüksége van polgári hivatásra: így lett néprajzkutató, óvodapedagógus, teológus-hittanár. Azért én mégis, meleg szívvel ajánlanám nektek ezeket a „nem túl korszerű” gondolatokat. 

A Gerlicében rögtön Pilinszkyvel kezd. Azt mondja, szerelmes lírát olvasva jutott el a Ne félj című verséhez. Én is. Tovább lapozom. A saját kérdéseim mellett, elém tárulnak megértést segítő, tapasztalatot sugalló, nehéz időket igaz szavakkal leíró mondatok. 

Iancu Laura idilli, otthoni világát körülvette a mindenkit és mindent – szabadságot, családot, hitet, anyanyelvet – megnyomorító diktatúra. Majd Budapestre érkezett tanulni, ahol, mint mondja, ahelyett, hogy kinyílt volna a világ, falak közé szorult: mivel nem volt elég zsebpénze társasági életet élni, hát a könyvtár, az irodalom töltötte be tartalommal a mindennapjait. ,,Pilinszky, Hervay Gizella, Csoóri Sándor. Azt hiszem, hogy ők hárman a csillagok az égen és valahogy ők báboznak velem.” – mondja. És az annak idején kockás füzetét félénken tanára ajtaja alá becsúsztató Iancu Laura, azóta reptet minket versben, prózában, drámában.

Ebben az esszékötetben a csángó világ mindennapjai, az anyai kötődés, a „családi fészekből való kirepülés”, el-és újrakezdés, visszatekintés és kérdőjelek mögé bújtatott félelmek tárulnak elénk. Na meg ugye, az a bizonyos szeretet, amiből minden eredeztethető. Iancu Laura azt mondja, mind az életben, a tudományban, a művészetben gyakorolja az Isten iránti bizalom kockázatát. A Gerlicében kapunk egy kis útmutatót hozzá:

Hogy mi a szeretet? Meglátni a másik emberben Isten teremtményét, és úgy viszonyulni hozzá.”

Olvassátok, töltődjetek! 

Demeter Anna