Teaház a sarkon: egy könyv a gőzölgő teád mellé

Ha tehetném, minden évben elutaznék Angliába. Megnézném Londont, mindegy, hogy már többször jártam ott. Nyáron, télen, bármikor izgalmasnak találom ezt a várost. Aztán nekivágnék a vidéki Angliának. A takaros kis falvak magukkal ragadnak. Beülnék egy sarki teaházba és elolvasnám a napi újságot.

Ilyen takaros kis hely a Spring Hill tér sarki teaháza is. A kisváros minden lakójának menedéket nyújt az élet nehézségeivel szemben. Vonzza a magányos, megtört szívűeket, a könyvmolyokat és kortól függetlenül mindenki barátokra lel. Az angol irodalom hősszerelmesei inspirálják a főhősöket, miközben egy gőzölgő tea és egy szelet pite mellett megvitatják, hogy a Büszkeség és Balítélet vagy épp az Üvöltő Szelek a jobb regény. Mr. Darcy vagy Heathcliff? A könyvklubbá alakuló baráti társaság egy idő után már mélyebb dolgokat is megoszt egymással. Felszínre kerülnek tragédiák, új szerelmek, keresztbe szakadt életek és új remények is. 

Az egyik kedvenc időtöltésem, amikor csepereg az eső és én egy jó könyv mellett, egy bögre forró itallal bekuckózok a takaró alá és csak olvasok. A teaház a sarkon egy ilyen szívmelengető történet, amit egy esős napon egy csapásra elolvasol. Könnyed, mégis szívbe markoló és igazán angol. Ajánlom azoknak, akik szeretik az angolszász országot, a szerelmi történeteket és a több szálon futó epizódokat.

Demjén Dorottya

Ezt nem lehet megúszni

A novelláskötet magával ragadó, lebilincselő történeteket tartalmaz hétköznapi emberek hétköznapi életéről, problémáiról. Különböző nemű és korú, eltérő időszakok nehézségeit megélő szereplők nézőpontjait ismerhetjük meg. Általuk betekintést nyerhetünk a nagybetűs ÉLETbe, amelyet, ha egyszer a Földre születtünk: nem lehet megúszni.

Ami a kötet stílusát illeti, egyértelműen ákosos, és aki ismeri a dalszövegeit, az érteni fogja ezt a jelzőt. Van benne némi dagályosság, kicsi manír, mesterkéltség, de ez abszolút jól áll neki! Az Ákos dalokat pont ezért szeretjük, ha szeretjük. Ezért lehetséges, hogy több novellát Ákos hangján hallottam magamban olvasás közben. A novellák hangvételüket tekintve rendkívül dinamikusak, hol komolyak mély mondanivalóval, hol felettébb szórakoztatóak, szellemesek. Vannak benne elképesztően betaláló mondatok!

Bevallom őszintén, még magyarszakosként sem olvastam igazán sok novelláskötetet, mert jobban szeretek elmerülni hosszabb regényekben. Pedig ennek a kötetnek a kapcsán jöttem rá, hogy milyen üdítő naponta elolvasni egy-egy novellát, és annak tartalmán és mondanivalóján gondolkodni egész nap! 

Akinek kevesebb ideje van olvasni, vagy azt állítja, hogy egyenesen nincs rá ideje, annak ajánlom, hogy próbálja ki, hogy naponta csak egyetlen novellát olvasson el! Az a negyed óra biztos, hogy bele fog férni! Kezdésnek pedig válassza nyugodt szívvel Ákos novelláskötetét!

Győriványi Flóra

Kép forrása: Líra.hu

KÖNYVAJÁNLÓ: Mit tenne……?- sorozat

Biztosan ismeritek, azt az érzést, amikor egy könyvesboltban az eladó kérdésére azt válaszoljátok 45 perc boltban eltöltött idő után, hogy “csak körülnézek”. Gyakran előfordul velem ilyenkor a rózsaszín köd állapota, bár nem monogám verzióban, ugyanis az összes elém táruló kiadványba – sajnos vagy nem sajnos – egyszerre leszek szerelmes. 

Most is így történt, nem sikerült elmennem csukott szemmel a könyvesbolt mellett, betértem és plusz táskát kellett kérnem a távozáshoz. Mi ragadott meg? Ebben a konkrét esetben az, hogy belegondolhatok, hogy mit tenne Keynes, Nietzsche, Freud és De Beauvoir. Mindig szerettem a tudományos ismeretterjesztő irodalmat, a kora gyermekkoromat például:  a Vili Világa!-sorozat határozta meg. (Remélem, ezzel a mondattal sok embernek hozok elő szép emlékeket a matricagyűjtésről.) 

Az ismeretterjesztők – már ha jók – egyszerre jelentenek szórakozást, játékos tanulást, fejlődési lehetőséget és annak az ígéretét, hogy nem megy kárba az időnk egy újabb könnyebben fogyasztható mesének is beillő alkotással. A HVG-könyvek véleményem szerint régóta vezetik az ismeretterjesztő műfaj piacát és, azt kell hogy írjam, most sem csalódtam bennük. A Mit tenne…..?- sorozat hétköznapi kérdéseket tesz fel, amire az adott tudományterület legnagyobb alakjaival és elméleteivel adnak választ és dobpergés: mindezt laikusok számára is érthetően teszik. 

Ha megijednél a közgazdaságtantól – mondjuk az első egyetemi éveidben –  vagy ismételni szeretnéd a már megtanult fakóbb ismereteid: csapd fel az oxfordi tanár, Tejvan Pettinger: Mit tenne Keynes? kötetét és olvasd el, arra az egyszerű kérdésre a választ Bentham-től, Mill-től, Fisher-től, Hicks-től és Keynes-től, hogy: Mennyit igyon az ember, ha szeret sörözni? A határhaszon elméleten túl garantáltan meg fogsz ismerkedni a legnagyobb közgazdászok gondolataival, elméleteivel és kisebb részletekről az életrajzukból és mindez nem lesz fárasztóan tankönyvszagú – már csak a szebbnél szebb grafikák miatt sem.

Nekem az tetszik a sorozatban a legjobban, hogy össze tudja az ember  kapcsolni a fejében az eddig párhuzamosan futó gondolkodókat, ezáltal láthatja, hogy hogyan fejlődik a tudomány, miért fontosak az érvek és az ellenérvek, bizonyítások és cáfolatok és, ami a legfontosabb: maga döntheti el, hogy melyikkel ért egyet. 

Jelenleg pszichológusok, filozófusok, feministák és közgazdászok válaszolnak a – könyv fejezeteit adó – hétköznapi kérdésekre. 

Nekem már a polcomról néznek le a könyvekben szereplő, mindennapi kérdésekre válaszoló pszichológusok, filozófusok, feministák és közgazdászok és vonnak kérdőre, hogy emlékszem-e az elolvasottakra.  

Ha hasonló élményt szeretnél, kérd el a könyveket valakitől, kölcsönözd ki a könyvtárból vagy csábulj el nekik egy könyvesboltban.

Losteiner Cecília Terézia

Borítókép: HVG könyvek

Hogyan tanított meg Matthew McConaughey arra, hogy hogyan ÉLJEK?

Olvasom ezt a könyvet és úgy érzem falni akarom az életet. Utazni akarok, jókat enni, nevetni és sírni csak sírni. Szerelmesnek lenni, csalódni, sikereket elérni és elbukni. Búvárkodni az ausztrál  korallzátonynál, önkénteskedni Afrikában, szörfözni az óceánon, úszni a delfinekkel és belepirulni az olasz bókokba. Első látásra szerelembe esni, családot alapítani, anyának lenni. Alkotni, letenni valamit az asztalra. Hinni és kételkedni, barátokat szerezni és megtartani. Hálát adni, leborulni, csókolni, ölelni. Tanulni és falni a könyveket. Olvasom ezt a könyvet és úgy érzem, Matthew Mcconaughey a lelkem legmélyére hatolt. Arra buzdít, hogy éljek, hisz a pillanat elszalad és soha nem jön vissza. 

Matthew McConaughey Zöldlámpa című könyve az egész világon kasszasiker lett. Megismerhetjük a színész elmúlt ötven évének minden fordulópontját. A történet a gyermekkori, családi házból indul és eljutunk egészen az apává válásáig.

Ez a könyv viszont több, mint egy memoár. Ez a könyv egy életérzés. Nem is tudnám a műfaját meghatározni, mivel az egyik pillanatban olyan érzésem volt, mintha önsegítő, motivációs könyvet olvasnék, a másikban, mintha önéletrajzot, a harmadikban, mintha kalandregényt.

Matthew mindenféle kérdést boncolgat az élete tükrén keresztül. Spirituális utazásain és neveltetésén keresztül betekintést nyerhetünk az Istennel való kapcsolatába és a hitével való kérdésekbe. Apjával való kapcsolatában, saját küzdelmein keresztül megláthatjuk, milyen fontos számára a férfiasság kérdésköre. Színészi életpályája megmutatja, a kitartás mellett az életben néha kockáztatni kell és ezt nem lehet megúszni, a kényelem nem ad válaszokat. Élete nagy szerelmi szála pedig megtanít minket arra, a félelem mindenkiben ott van – a legmagabiztosabb férfiban is -, de van, akiért megéri legyőzni. 

Demjén Dorottya

Borítókép: Libri

Tormay Cécile – A régi ház

Egy ház, három generáció. Az első megteremtette, a második ápolta, a harmadik elkártyázta. Tormay Cécile (1875-1937) írónő kétségkívül meghatározta a 20. század első negyedét műveivel, közéleti szereplésével.  A régi ház című családregényét 1914-ben írta, több nyelvre is lefordították, a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díjban részesítette érte. Később mégis méltatlanul elhallgatták az írónő művét, s így veszett feledésbe ez a könyv. Rövid ajánló a magyar irodalomtörténet egy elfelejtett csodájáról.

Manapság számos irodalmi és filmművészeti mű is foglalkozik a 19-20. századi családok történetével, mint például egyik kedvenc sorozatom, a Peaky Blinders (Birmingham bandája) is. A régi ház viszont nem az angol tájakra, sem a kétes üzletek világába kalauzol minket. 

De vajon ki és hogyan mozgatta a szálakat, milyen érdekek vezérelték, vagy éppen milyen jellemek voltak szükségesek a siker eléréséért a biedermeier kori Pesten egy-egy család történetének formálásában? 

A könyvben egy család három generációját ismerhetjük meg a férfi vonalon keresztül. Az írónő csodásan festi meg a három férfi jellemét, gondolataikat, vívódásaikat az üzleti és magánéletükben egyaránt. Ulwing Kristóf messzi földről érkezik. Elszánt, szorgalmas, és munkája gazdagon gyümölcsözik. János Hubert, a takarékos és visszahúzódó fiú, aki minden áron és mindent feláldozva felel meg apjának. Végezetül pedig Ulwing Kristóf, a tékozló unoka, aki személyében nagy remények vesztek el.

Első hallásra egyszerű történet bontakozik ki előttünk: egy feltörekvő, majd romlásba vesző polgárdinasztia története, ám sokkal több van ebben a regényben, mint ami a felszínen látszik. 

Megjelenik az asszonyi vonal, aki után sok összetört szív marad, aki szilárdan és rendületlenül őrzi a családi tűzhelyet, és aki a remény utolsó leheletét is megragadja. 

Egy család, három generáció, végtelen különböző döntés és életút. Vajon mi melyik karakter lennénk? Hogyan döntenénk az Ulwing család tagjainak helyében? 

Kisbán Petra

Quo vadis – a keresztény hit valódi értelme egy regényben

A Quo vadis az első század Rómájába vezet vissza minket. Az egyik oldalon Nero császár udvara – a pompázatos lakomák, a fülledt romlottság és az élvezetek hajszolásának színtere. A másik oldalon az első keresztények, akik titokban kezdték el Krisztus tanait követni, melyeket akkor még nem ismert a világ. Eljutunk Róma virágzásától – a város égésén át -, egészen az első keresztényüldözésekig.

A Nobel-díjas regény párbeszédeiben megelevenednek előttünk történelmi személyek úgy, ahogyan azokat Sienkiewic elképzelte. Találkozik egymással a föld két ura: Nero, az őrült császár, aki „rövidesen eltűnik, mint egy véres álom”, és Péter apostol, „az egyszerű lacernába öltözött aggastyán, aki örökre birtokába veszi a világot és a várost.” 

A történet középpontjában kirajzolódik egy szerelmi szál is: Vinicius, a fiatal és életerős római patrícius és Lygia, a lygius törzsből származó, keresztény leány között. A szerelmükben bemutatkozik a két világ: a hedonizmus és züllöttség, valamint a tisztaság és alázat világa. 

A regényben helyet kap szerelem, üldözés, kegyetlenség és boldogság. 

A Quo vadis azonban nem csak egy lehengerlően izgalmas olvasmány: ez a regény kijózanító erővel ébreszt rá a kereszténység valódi értelmére azzal, hogy visszavisz annak gyökereihez. 

Rádöbbent, milyen jó dolgunk van nekünk ma keresztényként. Míg a korai keresztények az éj leple alatt, sötét köpönyegben osonva gyalogoltak, hogy hallgassák az örömhírt, addig mi választhatunk, hogy a hét mely napján, melyik órájában, melyik templomban, melyik papot szeretnénk hallgatni az adott misén. Míg ők az életüket kockáztatták azzal, hogy a katakombákban gyülekeztek, hogy az új tanokat hallgassák, addig mi kihagyjuk a vasárnapi misét, ha éppen nincs kedvünk hozzá. Míg ők boldogan vállalták a mártírhalált Krisztusért, addig mi meghátrálunk, ha csak egy vita erejéig ki kell állni a keresztény hitünk mellett. 

Ráébreszt arra is, hogy miért a szeretet vallása a miénk:

„Látod, az emberek eddig nem ismertek olyan istent, akit szeretni lehetett, ezért egymást sem szerették, s ebből származott boldogtalanságuk, mert miként a világosság a naptól, a boldogság a szeretetből fakad. Erre az igazságra nem tanították meg őket sem a törvényhozók, sem a filozófusok, nem volt meg ez se Görögországban, se Rómában.” 

A regény elolvasása után újraértékeljük keresztény hitünket, vallásunk alapját és célját és feltesszük magunknak a kérdést: mi mennyit lennénk hajlandók feláldozni hitünkért? 

Kocsis Krisztina

Korlátokkal – korlátlanul?

Kanae és Nick Vujicic: Szerelem korlátok nélkül

Végtagok nélkül és mégis teljesen. Nick Vujicic személyes példaképem, fantasztikus ember, író, és lankadatlanul hirdeti az evangéliumot. Nick lábak és karok nélkül jött a világra és ma nagyon boldog életet él, azonban nem volt ez mindig így. 

Mára számos könyvet írt, amelyeket nyugodt szívvel ajánlok Nektek (Élet korlátok nélkül, Megállíthatatlan, Nyitott Lélekkel stb.), de a mostani cikkemben egy számomra nagyon fontos művét hoztam el nektek: Szerelem korlátok nélkül.

A könyv címe sokat elmond annak tartalmáról is, meglepő módon nem a zsiráfok szaporodásáról lesz benne szó.  A könyv Nick és felesége közös útján keresztül mutatja be a szerelmi kapcsolat állomásait, felmerülő nehézségeket és az azok leküzdéséhez szükséges eszközöket. 15 fejezeten keresztül vezeti végig az olvasót a kapcsolat kialakulásától egészen a családdá válásig. Hogyan lesz egy félős fiúból bátor férj? Hogyan találhatunk rá arra a személyre, akit a Jóisten mellénk szánt? Hogyan lehet a kapcsolatot élő virágként őrizni?

Na de most álljon itt néhány számomra kedves gondolat a könyvből. Tényleg olvasd el, rám abszolúte WOW hatással volt.

  • „Ha Isten szán nekem valakit, nem fogok kétséget vagy félelmet érezni, amikor találkozunk.”
  • „Ne engedjétek, hogy kételyeitek megakadályozzák, hogy megismerkedjetek egy olyan emberrel, akivel tartós, szeretetteljes kapcsolat alakulhatna ki köztetek.”
  • „Azok a keresztény házaspárok, akiknek erős a hitük és akik egyformán elkötelezettek, megértik, hogy az, amit ők akarnak, másodlagos ahhoz képest, hogy Isten mit akar, és hogy Isten még annál is jobbat akar nekik, mint ők saját maguknak.”
  • „Az egymás iránti tiszteletnek akkor is meg kell maradnia, ha valamiben nem értetek egyet, vagy ha félreértitek egymást.”
  • „Nem húzhatsz falat a szíved köré, ha bízol benne, hogy egy nap találkozol majd valakivel, akinek oda fogod adni. Annyit tehetsz, hogy egyszerre a szívedre és az eszedre is hallgatsz. De ne félj annyira a sérüléstől, hogy esélyt sem adsz a szerelemnek.”

Gyorsan csapj le egy példányra – megéri! 

Tóth-Kuthy Betti

Kép forrása: Nick Vujicic facebook oldala

Többször idézel a Bibliából, mint gondolnád – avagy 7 bibliai eredetű közmondás

Könyvek könyve, „leg”-ek könyve. Történelmi jelentőségű mű, erkölcsi iránytű. 

A Biblia megkérdőjelezhetetlenül nem csak a vallási, de a kulturális örökség része is. Relevanciáját számos tény bizonyítja. Többek között: gondoltad volna például, hogy a legtöbb ember tudta nélkül is rendszeresen idéz a Bibliából? 

Mégpedig, mert a Biblia áthatja a mai beszédünket is – számos szólás és közmondás ered a Szentírásból. Ezekből szedtük össze most Nektek a kedvenceinket: 

1. Utolsókból lesznek az elsők.

De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első. (Mt, 19,30)

2. Ne menjen le haragoddal a nap.

Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal. (Ef, 4,26)

3. Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. (Zsolt. 7,16)

4. Aki nem dolgozik, ne is egyék.

Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. (2Thess. 3,10)

5. Jobb adni, mint kapni.

Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel. 20,35)

6. Aki keres, az talál.

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőknek megnyittatik. (Mt 7, 7-8)

7. Vak vezet világtalant.

Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek. (Mt. 15,14)

Kocsis Krisztina

Eleanor H. Porter: Az élet játéka

Ezt a könyvet ajánlom, ha nagyon kivagy az élettől. Komolyan. Ezt nem csak úgy mondom. Ha már kiborultál a századik önfejlesztő könyvtől, de vágysz valami olvasmányra, ami életet lehel beléd, akkor ezt muszáj elolvasnod!  

Pollyana a tizenegy éves kislány,szülei tragikus halála után a Harrington kastélyba, Polly kisasszonyhoz, mogorva nagynénjéhez kerül. Pollyana beragyogja a poros kastélyt és meglágyítja Polly kisasszony szívét, mégpedig nem mással, mint a híres játékával. A játék, ami nem csak a birtok úrnőjét, hanem az egész falut magával ragadja. 

Az élet játéka Pollyana lelkész édesapjának találmánya. Nagyon szegény misszionáriusok révén a család adományokból élt. Pollyana már rég szeretett volna egy babát, de az adomány csak egy mankót hozott magával, így a kislány végtelenül elkeseredett. Apukája töprengett, hogyan is lehetne erre a helyzetre másként tekinteni, minek lehetne örülni a félresikerült adomány kapcsán. Így találta ki  a híres játékot.  A cél, hogy találjanak mindenben valamit jót, még a legnehezebb helyzetben is: örüljenek a mankónak, mert nincsen rá szükségük. Bár sovány vigasznak tűnhetett ez egy fiatal lány számára, ez a hálakeresés édesapja halála után is Pollyanna életfilozófiájává vált. Erről a gyönyörű, megható játékról szól a történet és arról, hogy a kislány hogyan érinti meg egytől egyig, a könyv összes szereplőjét.

Ez volt az első hosszabb regényem, amit kislányként elolvastam, de megígérhetem, ez a mű nem csak kislányoknak való. Számtalanszor újraolvastam már és mindig megérintette a szívemet. Ez a könyv reményt ad, felüdít és csupa melegséget áraszt. Nem fogod bírni letenni, meg fogod könnyezi és úgy érzed majd, az életedben valami új kezdődik. Vedd a kezedbe, olvasd el! Kezdd el játszani a játékot!

Demjén Dorottya

Dharma – Egy család regényes története a Tiszától a Gangeszig – Szűcs Péter

Pétert először Szabados Ági podcastjában ismertem meg (Lapozz a 99-re). Azt hiszem, nekem most ő az a kortárs író, akivel szívesen találkoznék.

A könyv sok kérdést hagy maga után.

Miként hat ránk a múlt?
Mi a “mi Dharmánk”?
Van-e életküldetés?
Mit jelent a halál?

A könyv minden lapján visszaköszön Szűcs Péter világjáró emlékeinek, tapasztalatainak és olvasottságának képe. Mint az indák az őserdő fáit, úgy szövik át az egész történetet a virágok, illatok világa és az utazás szeretete. A művészien megformált sorok berántják az embert e három különös világba, így a könyv sajnos gyorsan elfogyasztható. Gondolatai azonban sokáig velünk maradhatnak. De sebaj. Utána lehet folytatni az író blogján az olvasást. Ezt a könyvet főként 30 év felettieknek ajánlom.

  📖 Szűcs Péter: Dharma 📖 című könyve a burnout állapotában, elfáradtan talált rám. Azelőtt csak hallottam ezt a “kiégés” fogalmat, úgy képzeltem a felső-középosztálybeliek munkakerülésének szinonimája. A könyv sorai távoli országokba, számomra vágyott kultúrák csodavilágába repítettek. A művén keresztül találkoztam Tamással, aki szintén a kiégett harmincasok táborát gyarapítja. Három generáció életébe, összekapcsolódásába nyerhetünk betekintést. Három generáció, három különböző, de mégis összefonódó történet. Az első felében az 56’-os forradalom szenvedésébe Kamuti István kísér minket. A főhős Budapesten megélt borzalmak után kalandos úton New Yorkba, majd Brazíliába kerül. Az írás történelmi hűsége, a szerző gondos kutatómunkájának eredménye. Amikor 2015-ben nem volt pénzem albérletre, de a Google gyakornoki program miatt Budapesten kellett élnem, egy brazil katolikus misszionárius közösség, a Shalom tagjai fogadtak be és támogattak. A könyvben olvasott hatalmas életszeretet és hála, a velük töltött napok emlékét hívta életre. 

A második történet érint meg leginkább. Andrea és Tamás élete, az én generációm története.  A fogyasztás darálója az alkohol és drog mámorában eltelt estékről, a kiégés társadalmáról szólnak. Aztán nem maradt más, csak az üresség. Amikor ólomsúllyal nehezednek rád a napok.

A harmadik történet másképp jön közel. Andrea és Tamás gyermekének, Lénának az útja Indiába, Váránasziba vezet. Az elmúlás és a halál mindennapisága megérintő közelségbe kerül. Mennyire természetes a Gangesz partján a mindennapi temetés. Mekkora ellentét feszül az elmúlást végletekig tagadó, az örök fiatalság és szépség vágyképének hazugságait ígérő nyugati világhoz képest. Mikor pár éve keleten kalandoztunk barátaimmal, akkor döbbentett meg a felismerés, hogy mennyire tabusító, a halált elodázó társadalomban élünk itt a nagy nyugaton. India remek példa arra, hogy lehet másképp is állni ehhez. A keleti kultúra misztikus világa mindig is vonzott. Az élet körforgásának gondolata, a karma hívő keresztényként is megérint, gondolatisága elbűvöl.

“Az élet valójában végtelenül egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl. Ami megy, azt el kell engedni, ami jön, azt el kell fogadni.”

Szeretem, ha egy könyv bekúszik a mindennapokba és gondolatai néha visszaköszönnek a hétköznapok forgatagában. A Dharma ilyen. “Az elmúlás” és a “ragadd meg a pillanatot”, az elengedés érzése sokáig társam volt elolvasása után. Most éppen eléggé szerelmes vagyok és az előre látható kudarc vagy csalódás ellenére is megyek és küzdök, ez a könyv nagy bátorító. Általa simán kimondok olyan érzéseket, amit esetleg gyávaságom miatt nem mertem volna. Több héten át vittem magammal ezt a könyvet. Igazi utazó társammá vált. Spóroltam a lapokkal, mert szerettem volna, ha tovább kitart. Így vált Szűcs Péter Dharma című könyve az egyik kedvenc regényemmé az együtt töltött idő alatt.

Farkas Zolek