Áldás vagy átok: mit kezdjek a gyengeségeimmel?

„Szia! 

Már megint itt vagyok… Újra és újra megjelenek, és elhitetem veled, hogy sosem tudsz megszabadulni tőlem. Veled vagyok, ha felkelsz vagy ha lefekszel. Rád telepszek, és elszívom minden energiádat. Amikor már azt gondolnád, hogy végre legyőztél és többé nincs hatalmam feletted, akkor csapok le rád, olyan erővel, amely minden képzeletedet felülmúlja. Most távozom, de ne hidd, hogy hosszú időre! Addig is próbálkozz csak nyugodtan! Úgyis visszatérek!

Üdvözlettel:

A Gyengeséged”

Ismerős érzés? Akár tetszik nekünk, akár nem, a gyengeségeink az életünk részét képezik. Számtalan formában nyilvánulhatnak meg: az étkezési rendellenességektől kezdve, a túlzott szociális szorongáson át, a dühkezelési problémákig.

Az én legnagyobb gyengeségem a megfelelési kényszerem.

Amióta az eszemet tudom állandó kísérőm volt az attól való félelem, hogy mit gondolhatnak rólam mások. Amint új szituációba kerültem, görcsösen igyekeztem megfelelni mindenkinek. Ez rányomta a bélyegét a családi, baráti és iskolai kapcsolataimra is. A szeretteim azt tanácsolták, hogy ne törődjek azok véleményével, akik nem ismernek, engedjem el a fülem mellett. Csak azokra figyeljek, akik számára fontos vagyok. Ez egyszerűnek hangzott, de annál nehezebb volt megvalósítani.

Az igazság az, hogy akárhogy próbálkoztam, a saját erőmből sosem voltam képes legyőzni a gyengeségem. Elnyomtam olykor, de újból visszatért. Ekkor találkoztam a Bibliában egy olyan személlyel, aki hasonló gondokkal küzdött, mint én. Pál apostol a Korinthusiakhoz írott második levelében így fogalmaz: „Tövis adatott a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam.” A történészek a mai napig nem tudják a választ, mi lehetett ez a tövis, amelyről Pál beszél. Egy biztos: rendkívül zavarta őt, és próbált megszabadulni tőle, hisz így folytatja: „Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el tőlem. De ő ezt mondta nekem:

Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”

2Kor 12, 7-9

Ennek kapcsán néhány nagyon fontos dolgot kell megértenünk:

  1. Isten nem szeret minket kevésbé azért, mert vannak hibáink. Amióta az ember először bűnt követett el, és megjelent a rossz a világban, rendelkezünk olyan zavaró tulajdonságokkal, amelyekkel életünk során meg kell küzdenünk. De ezek mellett elengedhetetlen emlékeztetnünk magunkat arra, hogy Isten irántunk való szeretete nem a teljesítményünktől függ. Ha elhisszük, hogy Krisztus, aki teljesen bűntelen volt, meghalt a bűneinkért, és megszabadított a bűn rabságából, akkor Isten Őrajta keresztül hibátlannak lát minket. Egyedül a hit az, amely által az Atya szeretete el tudja érni a szívünket.
  2. Jézus maga is átérzi a helyzetünket. Amikor megszületett erre a világra, magára vette a gyengeségeinket. Ő pontosan tudja, milyen érzés az, amikor nem felelsz meg a rokonaidnak, vagy amikor befolyásos emberek lenéznek téged. Tisztában van vele, mit jelent zokogni egy hozzád közel álló személy elvesztése miatt, vagy annyira félni, hogy már vért izzadsz.
  3. A gyengeségeink megóvhatnak bennünket az elbizakodottságtól. Ezek a zavaró tényezők nem feltétlenül csak rossz hatással lehetnek ránk. A „tövisek” emlékeztethetnek minket arra, hogy nem tudunk mindent a saját erőnkből megoldani. Sőt, Isten kegyelmére van szükségünk minden egyes lépéshez, amit teszünk.
  4. Nem kell, hogy a gyengeségeink uralkodjanak felettünk. Igen, a gyengeségeink vissza fognak térni újra és újra. De ez nem ad nekünk felhatalmazást arra, hogy semmit se kezdjünk velük, azt pedig végképp nem jelenti, hogy a hibáink áldozataiként kellene élnünk. Azt tehát nem akadályozhatjuk meg, hogy a „tövisek” újból kinőjenek, de eldönthetjük, hogyan reagálunk rájuk. A jó hír, hogy nem kell egyedül szembenéznünk velük, hiszen, ha kérjük, Isten mellettünk áll a harcban. Amikor Ő kerül az első helyre az életünkben, akkor megtapasztaljuk azt a szabadságot, hogy nem az erőtlenségeink irányítanak minket, hanem mi tudjuk azokat Isten erejével helyesen kezelni.

Ezért válaszolhatunk így:

„Kedves Gyengeségem!

Tudom, hogy visszajössz – nem áltatom magam mással. De tudod mit? Van itt velem Valaki, aki sokkal hatalmasabb nálad, mintsem el tudnád képzelni. Az Ő segítségével kordában tarthatlak és épp csak annyira engedlek a felszínre, hogy emlékeztess arra, mindig szükségem van erre a Valakire.

Vigyázz! Nem vagyok egyedül!

Üdvözlettel:

Isten Gyermeke”

Nagy Vanda

Nincs kedvem imádkozni…

Sokszor küzdöttem azzal, hogy egyszerűen nem volt kedvem leülni imádkozni. Pedig nagyon is tudom, hogy mennyire jó az Istennel lenni. Maradt a szokásos egy-két kötött ima és az “Én Istenem, jó Istenem…”. 

Na, de miért is írok most erről? Mi hozott változást az imaéletemben? Régóta motoszkált bennem, hogy elmenjek egy Szent Ignác-i lelkigyakorlatra. Valahogy ezt is halogattam, de aztán két évvel ezelőtt egérett bennem a döntés, hogy kipróbáljak egy 3 napos lelkigyakorlatot a jezsuitáknál.  A covid járvány miatt online tartották meg, de így is óriási hatással volt rám. 😄

Otthon, vidéken vettem részt rajta, emiatt a természet közelsége, az erdőben tett séták sokat segítettek az elcsendesedésben. Talán még előnyömre is vált, hogy közben otthon voltam, ezért muszáj volt a szobámban kialakítanom a teret és az időt az imádságra. Később pont emiatt vált könnyebbé az ima beillesztése a hétköznapokba.

Ez a lelkigyakorlat akkora hatással volt rám, hogy elkezdtem minden nap meditálni. “Csak” 20 percet – erre mondta egy pap ismerősöm egyszer, hogy ez az a minimum idő, amivel szinten tarthatom a kapcsolatomat Istennel.

De mégis mi történt ezen a lelkigyakorlaton? 

Mondok egy példát. Ha nagyon szeretnék megtanulni főzni, próbálkozhatok szakácskönyvekből/netről szedett receptekkel, de sokkal könnyebben sajátíthatom el a főzés módszereit, ha elmegyek például egy főzőkurzusra, ahol megtanítanak erre. 

Az ott érzett illatok, az ételek látványa, a szakácsok személye, maga az élmény nagyobb hatással lesznek rám, mintha elolvasnék egy receptet a neten. Így később, valószínűleg otthon is lesz kedvem előkapni a fakanalat.
Arról nem is beszélve, hogy ott választ kaphatok a kérdéseimre. Ami egy séfnek már rutin, nekem kulcsfontosságú infó ahhoz, hogy megtanuljak jól főzni.

Így volt ez velem is a lelkigyakorlaton. Mik lehetnek az imaélet buktatói? Hogyan hallhatom meg az Isten hangját? Miként tudom megkülönböztetni a gondolataimat?
Mi jön az Istentől, és mi a saját gondolatom?
A kísérő ezeket a kérdéseket a lelkigyakorlaton mind meg tudja válaszolni, és lelkigondozói tapasztalatából fakadóan nagyon jó tanácsokat tud adni.

“És ha megint elmegy a kedvem az imától, mit tegyek?” – kérdeztem egy alkalommal.
– Nos, ez a legjobb alkalom arra, hogy ismét elgyere lelkigyakorlatra. – felelte a kísérőm.

Így is történt, egy újabb élmény újabb löketet adott, szorosabbra fűzte a kapcsolatomat Istennel.
Ő pedig nagylelkűségében mindig többet ad. Minden egyes alkalommal.
Mert mi is történik ilyenkor?

“A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet.”

Zsolt 23,2-3

Szöllős Borbála

Hogyan szól hozzád az Isten? – Nagypapám tanúsága a mise csodájáról

Ahogy nagyszüleim együtt a hitben jártak, az mindig is példa volt számomra. Drága Nagypapám őszinte tanúságtevését olvashatjátok a mise csodájáról, őrizzétek a szívetekben. 

„Köszönöm a szíves felkérést. Nehéz és szokatlan feladat számomra így írni, nem vagyok a szavak embere, nem vagyok kitárulkozó, tanúságtevő típus. Ebben a „műfajban” is inkább a kevesebb szóval járó formát választanám. Most mégis megpróbálkozom megfogalmazni, miért tartom fontosnak részt venni a miséken és a különleges adventi Rorátékon.

Nem tudnám kizárólag észérvekkel megfogalmazni a választ, úgy érzem, ez csak egyfajta megközelítése a válasznak. Időben egy kicsit visszamennék az engem ért gyász és veszteség idejére. Akkor – és azóta is – vigasztalást, megerősítést keresve sokkal gyakrabban jártam el szentmisékre, mondhatnám „rászoktam”.

Akkor is egyfajta hívást éreztem és érzek most is.

Rögtön tisztáznám, szó sincs semmiféle hallucinált hívó szavakról vagy víziókról. Semmi misztikum vagy rajongás. A késztetés – talán helyesebb is ez a szót használni a „hívás” helyett – eleinte szinte teljesen érzelmi, lelki alapú volt.

Feleségemmel egykor végig egymás kezét fogva vettünk részt a szentmiséken. Amikor már egyedül mentem – azért is, hogy ott az Eucharisztiában valahogy újra együtt lehessünk – úgy éreztem, ott van mellettem, mint mindig, megismerkedésünk óta.

Eszembe jutottak az evangéliumi Jézus hívó szavai is: jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok…Én pedig mentem, csak azt éreztem, hogy jó ott lenni. Talán a kiválasztott Apostolok érezhették úgy a Tabor –hegyen, hogy Uram, jó nekünk itt lenni…Eszembe jutnak az ifi-ének sorai: „ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, karjaimba zártalak…”

Az Isten hívása mindenkinek személyre szóló is. Bizonyos, hogy erősítést kaptam, és kapok, tudom, hogy nincsenek véletlenek. Sokszor felidéztem Ady Endre gyönyörű sorait Az Úr érkezése című versében. („Amikor terhemet roskadozva vittem…”). Ez így van azóta is. Egyszerűen érzem és tudom, hogy Jézus vár, (sajnos gyakran üres templomokban), csak így egyszerűen, türelmesen, és szeretettel, mint az idős, magányos édesanya, aki várja mindig már kiröppent gyermekeit. Nem kényszerít soha, mégis tud motiválni a Lélek által. Hogyan és miként, nem tudjuk. A Lélek ott fú, ahol és ahogy akar. Egy élettel magam mögött már tudom, hogy minden kegyelem, az egész életem, a létezésem, a következő levegővételem. Életünk minden pillanatában ott volt és van az Isten, tudom. Egy csendes erdei kirándulásban, akár egy balatoni, vagy Duna-kanyari csodálatos naplementében, családi karácsonyainkban, de betegágyunknál és a temetésen is. És mindig adott és adott. Tudom és érzem, hogy nekünk is kellene adni Neki, de mit? Hiszen Neki nincs szüksége semmire és mégis: amikor Isten nekünk ajándékozza magát karácsonykor, nekünk is illene adni valamit. Adjuk önmagunkat? De hiszen Pál Apostol mondta, hogy most még mindnyájan Istenéi, gyermekei vagyunk, de még nem tudjuk, mivé leszünk. 

Én – bevallom – rendkívül nehezen ébredek-kelek reggelente. Most, mint már a korábbi években is Adventben, átadtam Istennek a reggeli restségemet és az ébredési nehézségeimet. Megfigyeltem, hogy a dolgok fejben dőlnek el, sok minden elhatározás kérdése. Istentől végtelen nagy ajándékként kaptuk a szabad akaratot, a döntés szabadságát. Én úgy gondoltam, ezt az ajándékot viszem Neki, szabad akaratomból kifejezett, iránta érzett szeretetemnek ezt a megnyilvánulását. Isten szeretett előbb, hív bennünket kezdeményezőként, mi válaszolhatunk igennel vagy nemmel, akár süketek is maradhatunk hívó szavára. Én megpróbáltam ajándékul vinni Neki önmagamat, döntési joggal rendelkező személyiségemet. Minden esti imámban kértem – ha másnap élni enged – ébresszen fel reggel, halljam meg az ébresztést. Meghallgatott – úgy tűnik, csak az utolsó négy nap nem tudtam elmenni, mert beteg lettem. Talán Isten humora, hogy az utolsó négy napon betegség miatt nem tudtam elmenni – hagyott pihenni! 

Kedves Olvasók, gondolataimból talán kitűnik, hogy számomra az évközi misék és az adventi roráték melletti döntés döntően emocionális alapokon áll. Ezekről nagyon nehéz beszélni, mint általában a lélek legmélyén levő dolgokról, az ember Isten-kapcsolatáról. Életünk útja egy, az Isten által felrajzolt íven halad.

Ma már úgy látom, Isten engem a gyász és a fájdalom után így próbál meg újra „felépíteni”. A szentek jobban tudnak beszélni lelki dolgaikról, talán késztetést is kapnak hozzá. Én nem vagyok szent, csendben próbálok élni, ahogy tőlem telik.

Szeretettel:

 Dr. Kuthy Imre”

Őrizzétek a szavakat, engedjétek, hogy eljusson hozzátok. Hátha Titeket is úgy megérint, mint ahogy engem. 

Tóth-Kuthy Betti

Húsvétváró kihívás – 6 hét, 6 feladat nem csak hívőknek!  

December óta azon gondolkodom, hogy milyen klassz, hogy az adventi időszakban nemcsak a vallásosak igyekeznek valamit másképp csinálni, hanem a vallást nem gyakorlók is. Egyre népszerűbbek a nem-csoki adventi naptárak, amik idézetekkel elgondolkodtatnak, közös programra hívnak, vagy éppen valamilyen jótettre ösztönöznek. Több jótékony megmozdulás is arra készteti ilyenkor az utca emberét, hogy adjon a rászorulóknak, segítsen másokon. Az advent tehát nemcsak a „miénk”, hívőké, hanem mindenkié. És én ennek nagyon örülök; hisz így az is megérez, megsejt valamit a karácsony titkából, akinek Jézus születése nem jelent sokat.

Olyan jó lenne, hogyha az adventhez-Karácsonyhoz hasonlóan, a Húsvét és az azt megelőző 40 nap is kicsit mindenkié lenne.

És nemcsak számunkra szólna többről, mint virágos-nyuszis lakásdekorációkról, tojásfestésről és kalácssütésről. És bár tudom, hogy a változáshoz egy cikknél jóval többre van szükség, mégis arra hívok mindenkit, hogy csatlakozzon a #húsvétvárókihívás-hoz, legyen akár vallásos, akár nem vallásos! Készüljünk együtt a Húsvétra kihívásra fel!

1.hét: Mondj le valamiről!

Az idei böjti időszak március 2-án indult, a mi kihívásunk pedig az első vasárnapon kezdődik. Az lesz a feladatod, hogy kiválassz valamit, amiről nehéz lemondanod, de nem tesz hozzá az életedhez és mondj le róla Húsvétig! Ha például nagyon szereted a csokoládét, de tudod, hogy igazából csak hízol tőle, fogadd meg, hogy a következő hat hétben nem eszed. Jó lemondás lehet még, hogyha a lefekvés előtti/felkelés utáni telefonnyomogatásról vagy a social media használatról mondasz le.

Az első kihívás a legnehezebb, mivel ez a következő hat héten át folyamatosan fog tartani.

(A lemondás, a böjt lényege, hogy edzi az akaraterődet, és hogy amiről lemondtál, a böjt ideje alatt nem vonja el a figyelmedet más, fontosabb dolgokról.)

2.hét: Tölts időt a szeretteiddel!

A második kihívás március 14-én kezdődik és 20-ig tart. (Ne feledd, hogy az első héten tett lemondás folytatódik a hat hét végéig!)

A második héten arra hívlak, hogy használd ki a hosszúhétvégéből maradt két napot, és töltsd a családoddal, barátaiddal. Kérdezd meg tőlük, hogy hogy vannak, és figyelj rájuk, kedveskedj nekik!

3.hét: Segíts másokon!

A harmadik kihívás március 21-én kezdődik és 27-ig tart. Ezalatt az egy hét alatt tartsd nyitva a szemedet, találd meg az alkalmat és segíts másoknak! Adakozhatsz egy alapítványnak, önkénteskedhetsz, vagy segíthetsz egy idegennek az utcán.

A lényeg, hogy lásd meg, hogy hol van rád szükség, és ne légy rest felajánlani a segítségedet.

(Március 23-án pedig gyere el a Mindennap nőnap jótékonysági eseményünkre, melynek keretében női higiéniai termékeket gyűjtünk.)

4.hét: Válassz ki egy könyvet, és olvass belőle minden reggel!

A negyedik kihívás március 28-án kezdődik és április 3-ig tart. Ezen a héten keress egy könyvet, amiről úgy gondolod, hogy számodra üzenetet hordoz és egy héten át olvass belőle minden reggel. Számtalan „minden napra egy gondolat” típusú könyv van, tele elgondolkodtató idézetekkel, elmélkedésekkel.

Válassz egyet és töltsd a reggeleket egy kis elmélyüléssel!

(Az, hogy hogyan indul a reggelünk az egész napunk minőségére hatással van, ezért is fontos, hogy jól indíts felkelés után.)

5.hét: Menj ki a természetbe!

Az ötödik heti kihívás április 4-én kezdődik és 10-ig tart. Ez alatt az egy hét alatt igyekezz minél több időt tölteni a természetben.

Figyeld meg a tavaszodó erdőt, sétálj nagyokat és szívd magadba a tavaszi szél illatát!

Próbáld meg elengedni a mindennapos stresszt, és a jelenre, a megújuló természetre koncentrálni!

6.hét: Légy hálás! 

Az utolsó kihívás április 11-én kezdődik és Húsvétvasárnapig tart.

Ez a feladat a hála fontosságára hívja fel a figyelmet.

Ezért ezen a héten minden nap este, lefekvés előtt, mondj hálát. Adj hálát két olyan dologért, ami aznap történt veled, és két olyan dologért, amit korábban átéltél, kaptál, amid van. Hogyha az segítség, fel is írhatod egy füzetbe és később is folytathatod a hálanapló vezetését. A hét végén pedig, hálával, nyugalommal és szeretettel a szívedben éld át Húsvét ünnepét!

Kihívásra fel! 

#húsvétvárókihívás

Gergely-Papfalvy Bori

Hálaadó ima

Általában az imáim nagy része kérésekkel van tele. Sokszor szégyellem is magam emiatt, előfordul, hogy inkább már nem is kérek, mert tudom, hogy nem tettem érte semmi „ellenszolgáltatást”. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem így mérendő, és hogy „kérjetek és kaptok…”, de mégis tudom, hogy annyi mindenért hálás lehetek, csak nem fejezem ki ezt elégszer.

Sokszor csak akkor tudatosul bennem, hogy mennyire szerencsés vagyok, amikor szembesülök mások nehézségeivel, hátrányos körülményeivel. Ilyenkor belém hasít a felismerés, hogy mennyi fölösleges aggodalmam van, de leginkább arra eszmélek rá, hogy hálás lehetek még a saját kis gondjaimért is. Annak érdekében pedig, hogy hálám ne csak elméleti szinten nyilvánuljon meg, kerestem egy imát, ami megfelelően leírja a gondolataim egy megfogalmazható részét. Talán nektek is hasznos lehet ez a hálaadó ima. 

Mindenért, amit adtál,
hálát adok Neked, Istenem!
Mindenért, amit elvettél
hálát adok Neked, Istenem!
Mindenért, amit segítségeddel megtehettem,
hálát adok Neked, Istenem!
Mindenért, amit megakadályoztál,
hálát adok Neked, Istenem!
Minden örömért, amivel boldoggá tettél,
hálát adok Neked, Istenem!
Minden szenvedésért, amivel formáltál,
hálát adok Neked, Istenem!
Minden békés óráért, amivel széppé tetted életemet,
hálát adok Neked, Istenem!
Minden problémáért, amitől megszabadítottál,
hálát adok Neked, Istenem!
Minden jó tulajdonságomért, amivel szolgálhattalak,
hálát adok Neked, Istenem!
Minden gyengeségemért, amivel alázatra tanítottál,
hálát adok Neked, Istenem!
Minden erényért, amit nekem ajándékoztál,
hálát adok Neked, Istenem!
Minden bocsánatért, amiből irgalmadat megismerhettem,
hálát adok Neked, Istenem!
Minden szép emberi kapcsolatomért, amivel gazdagítottál,
hálát adok Neked, Istenem!
Minden emberért, akit tőlem elszakítottál,
hálát adok Neked, Istenem!
A halálom időpontjáért és módjáért, amit nekem választottál,
hálát adok Neked, Istenem!
A helyért, amelyet nekem országodban készítettél,
hálát adok Neked, Istenem!
Ámen

R.Cintia

A dicsőítés ereje

Biztos, sokaknak megvan a saját kis bevált módszerük, hogy milyen jellegű imádkozással tudják magukat leginkább Isten jelenlétébe helyezni, míg mások egyelőremég talán keresik ezt az utat. A napokban elgondolkoztam azon, hogy számomra melyik ima mit ad. 

Én leginkább akkor érzem magam Istenhez közel, ha dicsőítő zenéket hallgatok, éneklek, és a dalok között imádkozom. Ezek a zenék valahogy felszabadítanak, mondhatni más dimenzióba repítenek. Persze egyéb módokon is szoktam imádkozni, azokat is szeretem és gyümölcsözőnek tartom, de ha igazán intenzíven szeretném átadni magam az imának, és találkozni Istennel, akkor mindig a dicsőítés nyújt nekem segítséget. 

Sokszor már az erőt ad, ha meghallgatok egy ilyen zenét napközben, és tudom, hogy velem van ma is az Úr, nincs mitől félnem.

Ez még a szomorúbb napokon is mosolyt csal az arcomra. Leghatékonyabbnak pedig akkor élem meg a dicsőítő zene erejét, ha elmegyek egy olyan alkalomra, ami kifejezetten arra a célra szolgál, hogy többekkel együtt énekelve áldjuk az Istent, miközben a zene halk dallamára magunkban vagy akár hallhatóan szavainkkal is kifejezzük a kéréseinket, hálánkat, imádásunkat a Teremtőnknek. 

Sok közösség szervez heti rendszerességgel dicsőítő esteket, nagyobb volumenű koncertes alkalmakra is el lehet nézni időnként (pl. Ez az a Nap), és vannak olyan lelkigyakorlatok, amiknek elengedhetetlen eleme a dicsőítés. Emellett bármikor otthon is megoldható ez a műfaj, igaz kicsit más lesz a jellege, de szerintem ugyanúgy remek elmélyülés tud lenni mindegyik változat.

Ha pedig kedvet kaptatok ti is dicsőítő zenékkel fordulni az Úrhoz, íme néhány kedvencem, amit bármikor örömmel hallgatok. Valószínűleg nem nagy újdonság maga a lista, mert ezek a legismertebbek közé tartoznak, de nem ok nélkül. 😀 

R. Cintia

Csiszér László – Erőd várjuk / Ég a szívem

Chris Tomlin – Our God

Hillsong Worship – Who You Say I Am 

Pintér Béla – Rejts most el

Matt Redman – 10,000 Reasons / Bless the Lord 

Hillsong United – Oceans

Happy New Year with a Feast of the Motherhood of Mary

The article was written for the Feast of the Motherhood of Mary

Happy New Year everyone! What a great way to start the first day of 2022 with a Feast of the Motherhood of Mary! We’re in a very special and exciting time, not only are we starting another year but because of the abundance of graces there are. 

In the Gospel for this feast day, the picture of the nativity with the Holy Family and the shepherds are painted. The birth of Our Lord, Our Saviour, that Mary herself have longed prayed for has now been answered. Mary, The Mother of God, whom Jesus’ humanity came from and through whom “The Word became flesh and dwelt among us.” (Jn 1:14)

Just as Jesus was formed in Mary’s womb, let yourselves be formed by her too.

St. Louis de Montfort in True Devotion to Mary, says that “Mary being the most conformed of all creatures to Jesus Christ, it follows that, of all devotions, that which most consecrates and conforms the soul to Our Lord is to His Holy Mother, and that the more a soul is consecrated to Mary, the more is it consecrated to Jesus.” In the same book, St. Louis de Montfort have strong conviction that a devotion to Mary “is an easy, short, perfect, and secure way of arriving at union with Our Lord.”

Mary subtly leads and transforms us to her Son.

The preparation for consecration to Mary consists of 33 days of preparation with prayers and reflections, and on the day after the 33 days of preparation is when the consecration to Mary is made. To put simply, a consecration to Mary means the offering of ourselves to God through Our Mother Mary.  A list of some materials can be found below.

Jesus entrusted us to her Mother, when He said on the Cross “Woman, behold your son”, “Behold Your Mother” (Jn 19:26, 27) Mary is Our Mother too. St. John Bosco said “When Mary became the Mother of God, true God and true Man, she also became our Mother. In his great mercy, Jesus wished to call us His brothers and sisters, and by this name He constituted us adopted children of Mary.” Just like any mother, Mary as Our Mother means that she knows our needs before we even ask God for them and she intercedes for us.

Redemptoris Mater, an Encyclical Letter of St. Pope John Paul II on The Mother of the Redeemer, has got more to say about the Motherhood of Mary. “Without any doubt, Mary is worthy blessing by the very fact that she become the mother of Jesus according to the flesh (“Blessed is the womb that bore you, and the breasts that you sucked” (Lk 11:27)), but also and especially because already at the Annunciation she accepted the word of God, because she believed it, because she was obedient to God, and because she “kept” the word and “pondered it in her heart” (cf. Lk 1:38, 45; 2:19, 51) and by means of her whole life accomplished it.” 

Starting this New Year with the Feast of the Motherhood of Mary, may we remind ourselves of the grace and blessing of having Mary as our mother too.

May you all consider doing the preparation for consecration to Mary this year. As St. Louis de Montfort said “to do all our actions through Mary, with Mary, in Mary and for Mary, so that we may do them all the more perfectly through Jesus, with Jesus, in Jesus and for Jesus.” So that our Mother Mary may help us be transformed to Jesus. And as the beloved disciple St. John said in his Gospel during the wedding at Cana where Mary said “Do whatever He tells you” (Jn 2:5) Our Lady, being obedient that she is, knows that whatever her Son tells us to do will be what is best for us. God’s will, ultimately, is for the salvation of our souls. Through the intercession of Our Blessed Mother, may God bless you all this year!

Andrea Nunez Cabanas

Some materials on preparation for consecration to Mary:
Preparation for Total Consecration according to Saint Louis Marie de Montfort
True Devotion to Mary with Preparation for Total Consecration, Saint Louis de Montfort
33 Days to Morning Glory: A Do-It-Yourself Retreat In Preparation for Marian Consecration, Michael E. Gaitley

Lucifer – valóban létezik a Gonosz, vagy csak dajkamese?

Szeretem a thrillereket és nyomozós filmeket, mert tele vannak izgalommal. Azonban azoktól, amelyekben valamiféle ördögi kísértős vonal jelenik meg, kicsit tartok, mert…a Gonosz létezik. Ki az a Sátán? Mi a szerepe a hitünkben? Hazudik, mint a vízfolyás? Hogyan munkálkodik a félelmeinken keresztül?

Sátán, a bukott angyal 

Lucifer, Gonosz, Sátán – sok névvel illetik a bukott angyalt, aki egy szellemi hatalom. A Biblia szerint olyan angyal ő, aki fellázadt az Isten ellen, irigység okán. Gonosz lélek, aki azon munkálkodik, hogy megnehezítse és megakadályozza életünk célját: az üdvösséget. Mindent megtesz és minden eszközt bevet, amit csak fellel. Meglehetősen kreatív egy fickó – én pedig nem szeretnék róla filmeket nézni. 

„És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.”

Jelenések Könyve, 12:9

Hogyan munkálkodik? 

A Sátán létezik és a hazugságain keresztül működik. Legfőbb vágya pedig az, hogy elhitesse veled, hogy nem is létezik. Hiszen, ha nem létezik, akkor nincs is rossz és gonosz a világon, ugye? Létezik és elbizonytalanít téged és félelemmel tölt el, hogy megakadályozza, hogy azt csináld, amire Isten hív téged. De miért működhet? Miért nem akadályozza meg a Jóisten a tevékenységét? Annyival szebb és jobb lenne minden, nem? 

Az embereknek szabad akarata van. A Jóisten azt szeretné, ha mindenki szeretetből (amely az ima általi kölcsönös kapcsolaton alapszik) választaná Őt. Ahhoz, hogy szabad akaratunknak értelme is legyen, kell, hogy legyen választási lehetőségünk. Választhatjuk a rosszat, a gonoszat is. Így a szabad akaratból fakadóan működhet a Gonosz lélek. Egy érdekes gondolat jutott most az eszembe: A Jóisten minden felett uralkodik, csak a szabad akarat felett nem? De van egy jó hírem, ha kérjük a Jóisten segítségét, megerősít minket és támogat, sőt előfordul, hogy néha még a vállán is hordoz…

Kedvenc hazugságai (a lista nem kimerítő jellegű…)

  • Elégedetlenség: A folyamatos hasonlítgatások elégedetlenné és iriggyé tesznek minket, előbújik a zöld szörnyeteg… Most elmondom Neked, hogy minden embernek van egy „sávja”, ahol közlekedik élete során, épp ezért teljesen értelmetlen a saját sávodat egy másik emberéhez hasonlítani. Tartsd a szemedet a sajátodon, mert különben nekimész egy oszlopnak… 

Orvosság:

Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. (…) Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”

Filippiekhez írt levél 4:6-7
  • Türelmetlenség: Az én folyamatos keresztem! Türelmet pedig csak akkor lehet tanulni, ha bele vagy kényszerítve egy nehéz helyzetbe. Bízz a Jóisten időzítésében, abban, hogy Ő teljesen tudja, hogy mi való neked és mikor (legyen az egy munka, egy kapcsolat vagy egy új házikedvenc). A türelmetlenség nem vezet jóra, higgy nekem, párszor már megjártam… Mindennek megvan az ideje, ne erőltess semmit. 

Orvosság:

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.

Prédikátorok könyve 3:1-2
  • Aggodalom: Az a bizonyos kis idegesítő hang a füledben, ami oly sok stresszt és álmatlan éjszakát tud okozni…Ellopja a jelened szépségét és beárnyékolja a jövődet. 

Orvosság:

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Filippiekhez írt levél 4:6-7
  • „Nem vagyok elég jó” és egyéb önostorozó gondolatok: Ha elhiszed azt, hogy a Jóisten céllal, küldetéssel (amit csak te tölthetsz be) küldött ide a Földre téged, akkor azt hiszem elég menőnek érezheted magad. Mint egy szuperhős, nem? De a Sátán szeretné elhitetni veled, hogy csak egy lúzer vagy, aki semmire sem képes. Tegyél meg egy szívességet: csapd rá az ajtót és Isten gyermekeként haladj előre bátran!

Orvosság:

Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.”

Rómaiaknak írt levél 8:28

Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek (…). Ne félj, mert én veled vagyok!”

Ézsiás 43:4

Mi történt velem?

Személyesen tapasztaltam, hogy mikor a Jóisten jóságáról mesélek másoknak, hogy mik történtek velem, akkor másnap rettentő szarul érzem magam lelkileg. Sorra jönnek megmagyarázhatatlan helyről az önsorsrontó gondolatok „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok elég szép, nem vagyok elég okos”. Ez mintaszerűen jelent meg az életemben. Saját tapasztalatom, ha minél jobban kiállok a Jóisten mellett, annál jobban fog támadni a Gonosz – igen, létezik szellemi háború. Nem, nem kattantam meg. Az ellenség is azt a katonát veszi célba, aki a legerősebb és legaktívabb, nem? Hiszen, ha őt elbizonytalanítja és megfélemlíti, akkor sok jó munkát meg tud akadályozni  

Mit tudunk tenni?

Személyesen a meleg és napos időt preferálom, de vajon értékelném, ha nem lenne hideg és csúf idő? Nappal-éjszaka, hideg-meleg, vetés-aratás, nincsen jó rossz nélkül… Az első és legfontosabb, hogy elhidd, hogy a Gonosz létezik. Pont. Így tudsz a hazugságai ellen küzdeni. Ezek a hazugságok általában elbizonytalanítanak a saját kompetenciáidban, hogy ne legyen bátorságod ahhoz, hogy azt az utat járd, amire hívva vagy. Figyelj ezekre. 

Továbbá imádkozz! Nagyon-nagyon fontos. Az ima nem egyfajta unott szokás, ami a 90 éves nénik kedvelt időtöltése két orgonaszó között, hanem fegyver. Az Atyához fordulsz, felveszed Vele a kapcsolatot és kéred az Ő segítségét. A Biblia olvasása (esetleg menő applikációkkal), imádkozás, szentáldozás, aktív lelki élet és a barátokkal való megosztások mind a segítségedre lesznek.

Ha létezik Isten (márpedig létezik), akkor létezik az ellenpólus is, a Gonosz. Ez nem gyerekmese, ez a sokszor nehezen hihető, de biztos valóság.

Utolsó gondolatként pedig álljon itt ez a buzdítás számodra:

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.”

Jeremiás 29:11

Tóth-Kuthy Betti ☺

Miért nem kapunk útvonaltervezőt az élethez?

Talán mindannyian fel tudunk idézni olyan élethelyzeteket, amikor ezen a nagy “miért-en” és az utána jövő kérdőjelen kívül nem láttunk mást. Van olyan, hogy nem kapunk útmutatót a problémáink megoldáshoz, de vezetőt igen. Csak el kell fogadnunk, ha segíteni szeretne. 

Nem szokásom beszámolni az istentiszteleti élményeimről másoknak, de vannak olyan pillanatok, amiket szerintem az embernek kötelessége továbbadni. Én most kaptam egy ilyen ajándékot és elmesélem nektek, hátha szeretnétek majd Ti is belőle. 

Sosem köteleztek a szüleim arra, hogy templomba járjak, egyszerűen olyan példát nyújtottak nekem az életükkel, ami miatt természetesnek éreztem ezt az utat. Persze, volt, hogy eltávolodtam, közönyös lettem, haragudtam, nem értettem, nem volt kedvem. Aztán mindig visszatértem. Viszont hosszú-hosszú vargabetűk kellettek ahhoz, hogy valóban beengedjem Istent az életembe. Nem állítom, hogy kész vagyok, de jó úton haladok. 

Rengeteg csodát és rengeteg pofont kaptam már ahhoz az életemben, hogy végre rájöjjek: egyszerűen jobban járok, ha nem én akarok irányítani. Pedig ki tudná jobban, mi kell nekem, mint én magam? Miért kellene nekem olyan helyzetekben engedelmeskednem valaki másnak, amikor az érzelmeim pont másfele húznak?

Hát azért, mert ha így élünk, az olyan, mintha a CÉL előtt, folyamatosan visszatennéd a bábudat a START mezőre. 

Tehát, az ajándékom. Nem dobozban volt, és először, hogy őszinte legyek, nem is esett jól. Az történt, hogy megtapasztalhattam, milyen az, amikor szíven üt az ige. Nem gondoltam, hogy épp A gazdag ifjú történeténél fog. Szerencsétlen – gondoltam – végül is a parancsolatok szerint élte az életét, csak ugye, eléggé ragaszkodott ahhoz a hatalmas vagyonához. Hm, milyen érdekes, én sosem ragaszkodtam így a pénzhez. Rögtön ezután hangzott a kérdés: Te mit nem tudsz elengedni? Mi az, amihez ennyire ragaszkodsz? Mit nem tudsz átadni Istennek? És ekkor, fogalmam sincs miért, elkezdtek szépen, lassan potyogni a könnyeim. Minél inkább abba akartam hagyni, annál jobban sírtam, mire rájöttem: hát én a „miért”-jeimet nem tudom odaadni, én az irányítást nem tudom odaadni! Én nem bízom benne! Ez szíven ütött. Nagyon. De életemben először tisztán láttam mi a baj és csak egyetlen dolgot kértem: választ. Mindegy hogyan, milyen formában, csak jöjjön valami jel. 

Tudjátok mi jött? Egy beszélgetés. Elég tartalmas, mit ne mondjak. A végére viszont már mosolyogtam és kezdtem elengedni a kérdőjelet is. A következő istentisztelet igéje ugyanis ez volt: „Ne félj, csak higgy”. Az azt követőn: Ábrahám története az engedelmességről és a bizalomról. Arról, hogy milyen, amikor Isten megszólít bennünket. Olyan szép választ kaptam, hogy nagyjából szó szerint idézem nektek:

A megszólításban van egy biztos elem és egy bizonytalan. Ebből a kettőből van összegyúrva, amit Isten át akar nekünk adni. Mi kézbe vesszük, forgatjuk, nézzük és nem tudjuk mit kezdjünk ezzel. Ami biztos: Isten sokféle dolgot kér tőlünk, de ha engedelmeskedünk, Ő velünk van. Nincs egyetlen olyan történet sem a Bibliában, amikor az Úr azt mondja, hogy menj el, én nem megyek, csináld, ahogy akarod, majd lesz valami. Nem, ilyen nincs, csak az ellenkezője, lapozzatok bele. 

És az a fránya bizonytalan elem? Nem nehéz kitalálni: hova megyünk és milyen úton? Miért nem látjuk a tervet? A válasz egyszerű: Isten nem azt akarja, hogy A-ból B-be juss el. Mert ha csak a B-be kellene eljutnod, elég lenne egy útvonaltervező és nem kellene hozzá Ő.  Miért ez a bizonytalanság az úticélt és az állomásokat illetően? Mert Isten azt szeretné, hogyha Ő vezethetne, te pedig követnéd őt. Ez a vele való kapcsolatunk, beszélgetésünk értelme. Amikor Isten megszólít, nem tudod hová hív, de érezni fogod. Ha bízol benne, feltételek nélkül, hatalmas ajándékot kapsz. Nem lesz könnyű, de biztosan mondhatom neked: megéri. Nem fognak örökre eltűnni a „miért”-ek, de tudni fogod a választ arra, hogyan kezeld a helyzetet.

Útvonaltervező helyett pedig itt egy kis útmutató: 

“Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.”

Demeter Anna

Többször idézel a Bibliából, mint gondolnád – avagy 7 bibliai eredetű közmondás

Könyvek könyve, „leg”-ek könyve. Történelmi jelentőségű mű, erkölcsi iránytű. 

A Biblia megkérdőjelezhetetlenül nem csak a vallási, de a kulturális örökség része is. Relevanciáját számos tény bizonyítja. Többek között: gondoltad volna például, hogy a legtöbb ember tudta nélkül is rendszeresen idéz a Bibliából? 

Mégpedig, mert a Biblia áthatja a mai beszédünket is – számos szólás és közmondás ered a Szentírásból. Ezekből szedtük össze most Nektek a kedvenceinket: 

1. Utolsókból lesznek az elsők.

De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első. (Mt, 19,30)

2. Ne menjen le haragoddal a nap.

Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal. (Ef, 4,26)

3. Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. (Zsolt. 7,16)

4. Aki nem dolgozik, ne is egyék.

Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. (2Thess. 3,10)

5. Jobb adni, mint kapni.

Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel. 20,35)

6. Aki keres, az talál.

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőknek megnyittatik. (Mt 7, 7-8)

7. Vak vezet világtalant.

Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek. (Mt. 15,14)

Kocsis Krisztina