Barátságaink az esküvő előtt és után -avagy eltávolodunk vagy közelebb kerülünk?

Amikor az ember lányának megkérik a kezét, az első pillanatban sokféle érzés és gondolat suhan át rajta. Határtalan öröm, mély szerelem és némi pánik keveredik ilyenkor a lélekben, hisz fiatalon az ember talán fel sem fogja az egy életen át tartó elköteleződés súlyát. Ahogy telik a jegyesség beszélgetésekben gazdag időszaka, szép lassan megérlelődnek, letisztulnak ezek az érzések. És már nemcsak a kapcsolatunkról és a közös jövőről gondolkodunk, hanem arról is, hogy a megköttetendő frigy milyen hatással lesz környezetünkre, családjainkra és baráti kapcsolatainkra. 

Engem folyamatosan foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan rendeződnek át a barátságaim a házasságkötésünk következtében, és mi lesz akkor, amikor édesanya leszek. Hogyan éljük meg azt, hogy más életszakaszba kerültünk? Vajon a másikat érdekelni fogja az, ami engem foglalkoztat, és én kíváncsi és érdeklődő leszek az ő élete iránt? Mitől függ az, hogy kivel marad szoros a viszony, és ki lesz az, akivel örülök, ha évente egyszer beszélgetünk?

Törvényszerű, hogy eltávolodunk, vagy van remény, hogy nem? 

Azt tapasztaltam, hogy a környezetemben mások is gondolkodnak erről, ezért megkértem házas és nem házas nőismerőseimet, hogy osszák meg gondolataikat a témában.  

Egyikőjük például azt élte meg, hogy „a barátnőimnek a férjük lett az első az életükben, így már nem volt annyira igényük a velem való beszélgetésre, lelkizésre, ami pedig az egyik legfontosabb. Megváltoztak a prioritások: nekik a család és a baba, nekem továbbra is az egyetem és a barátok.”. Másikójuk azt tapasztalta, hogy „a közösségünkbe többen párkeresési szándékkal csatlakoztak, így mikor megtalálták, amit kerestek, már nem volt szükségük ránk, az idejük is kevesebb volt, így az ifjú párok kiléptek a közösségből”. 

Volt olyan is, aki azt mesélte, hogy „már a párkapcsolat komolyra fordulásával is kevesebb időt töltöttem együtt olyan barátaimmal, akiknek nem volt épp párkapcsolatuk. Sok téma nem volt nekik releváns, vagy olyan programokat preferáltak, amik már nekem nem voltak aktuálisak” Hasonlóképpen gondolja az, aki azt írta, hogy „szerintem egy barátságban mindig kihívást jelentenek az eltérő élethelyzetek, hiszen ekkor jó adag empátiára van szükség ahhoz, hogy átérezzük a másik problémáit. Ebből kifolyólag, velem is az történt, hogy házasság után, bár nem szándékosan, de keresni kezdtem olyan emberek társaságát, akik szintén házasok – ezzel pedig hasonló élethelyzetben vannak. Ugyanígy már várandós, vagy gyermekes barátaim is arról számolnak be, hogy felvették a kapcsolatot hasonló cipőben járó ismerőseikkel.” Ezek mellett a barátoktól való eltávolodás oka sok esetben az is, hogy az ifjú házas távolabb költözik, és ezáltal kevesebb alkalom adódik a találkozásra. 

Érdekes szempontra világított rá az, aki azt osztotta meg, hogy “számomra nehézséget okozott, hogy az egyik barátnőm az első évben mindenhova hozta a férjét, és nem tudtunk kettesben találkozni. De ez is változik, mert a házasság első éve a legintenzívebb, de aztán ez idővel fakul. A barátnőmmel egy év után újra tudtunk kettes programokat csinálni. Illetve párkeresési tanácsadás szempontjából szuper volt. Mert a szingli barátnők sokszor nagyon görcsös és éles válaszokat/tanácsokat tudnak adni. Viszont a házas barátnők sokkal bölcsebb, nyugodtabb, lazább szemszögeket adnak. Egy ismerősnél volt csak rossz élmény, (de ő nem is barát volt igazából,) viszont azzal, hogy férje lett, felsőbbrendűnek érezte magát, és ha nem is nyíltan, de lehetett érzékelni ezt.”

Többen úgy vélekednek, hogy természetes folyamat az, hogyha két ember a házassága elején jobban összezár. Ilyenkor a pár több időt szán egymásra, ezáltal kevesebb idő jut a baráti kapcsolatokra. Sokan kiemelték azonban azt, amit az egyik ismerősöm így foglalt össze: „egy egészséges párkapcsolatban ez csak átmeneti időszak, egy idő után megtanuljuk rendszerezni az életünket kiegészítve az új emberekkel, és ebbe az új rendszerbe már jobban beleférnek a barátok”. A jó hír az, hogy azért voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy a barátságaik nem változtak, vagy elmélyültek a házasságkötés után. 

Bizony nem könnyű, mikor egyszerre szeretnénk odaadó feleségek és jó barátok lenni, és az is nehéz, amikor egy kedves barátnőnk -más életszakaszba lépve- kevesebb időt tud velünk tölteni.

Viszont fontos felismernünk azt, hogy a változás az életünk része, és lehet, hogy nem fogunk már minden második nap átslattyogni strandpapucsban a barátnőnkhöz, vagy kéthetente hajnalig beszélgetni a pénteki pizsama partin, de az igaz barátok igaz barátok maradnak akkor is, ha más életszakaszban járnak.

Bízok abban, hogy ha mindketten tudatosan teszünk a barátságért, keressük a másik társaságát, meghallgatjuk és érdeklődünk iránta, akkor megmaradunk egymásnak. Hisz -ahogy egyik barátnőm mondta- „ahhoz, hogy a személyiségünk “önállóbb” részét megtartsuk, hogy a férjünk nélkül is létezni tudjunk, nagy szükség van a barátokra.”

Gergely-Papfalvy Bori Janka

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s