Gondolatkísérlet, avagy mit tennék, ha Magyarországon lenne háború…

Puskát ragadnék és a szeme közé lőnék az első „idegennek”, mint a Counter-Strike-ban, bumm, headshot? Nem. 

Odamennék, lengetném a kezem egy fehér zászlóval, kockáztatva, hogy megöl és Google- fordítóval elmagyaráznám neki, hogy a háború az rossz? Lehet. 

Megvédeném a családom? Egészen biztos. Ha teátrálisan akarnék őszinte lenni, akkor azt mondanám, hogy az életem árán is. 

Elmenekülnék? Lehet. 

Nem magamra bíznám egy állam hadseregének vezetését a pacifista jellemvonásom miatt? Szerencsére más se bízna rám ilyesmiket, az már a végszükség állapota lenne bárhol a világon…

Keresném a miérteket, az okokat, a magyarázatokat? Igen.

Lenne időm gondolkodni ezeken? Nem. 

Itt ülök.  Most még megtehetem mindezt.  Nem bunkerben, nem óvóhelyen, nem háborúban, nem csatában, nem síró és kétségbeesett emberek között, nem a házamat elhagyva, nem menekülve, nem ottragadva, nem ottmaradva vagyok.

Vagyok. Hálás lehetek, hogy az egyetlen megküzdési stratégiámat a szomszédban háború van, akár kaphatunk egy atomot kérdéskörében kell kitalálnom. Valami változott bennem az orosz-ukrán háború kitörése óta, elértéktelenedett valahogy minden, a jövőbeli kilátások a forinttal együtt zuhantak be a jelen örvényébe.  

Hiába ismerem a történelem periodikusságát, akár gazdaságilag, lásd: Kondratyjev-ciklus, akár Madách Az ember tragédiájából, akár Bibliából /Nincs új a nap alatt. /, akár Apukám elbeszéléseiből, mégis olyan, mintha az elmúlt 5 évben a kiszámítható kiszámíthatatlanná vált volna. Érett egy jó kis járvány a spanyolnátha után, de ki gondolta volna, hogy a világ kap egy közös problémát a nyakába, a globális környezeti problémákon felül?  Nem számítottam sem a videóórákra, sem a home office-ra, sem arra, hogy a karantén és a maszkok világában fogok időt tölteni. Nem gondoltam volna arra, hogy a lakáshiteltörlesztőrészletek számolgatása helyett infláción, az árupiac felborulása miatti drágulásokon fogok gondolkodni, a műtrágya-előállítás gázár-függőségén vagy gabona-exporttilalmon, amikor végigsétálok egy áruházban. 

Nem gondoltam volna, hogy ennyi változó lesz az életem egyenletében. 

Nem gondoltam volna, hogy változókat nem választhatom ki. 

Nem gondoltam volna, hogy a szükség fogja az embereket újra Változatlanhoz vezetni. 

Mit tennék, ha Magyarországon háború lenne?  Bízom benne, hogy imádkoznék. 

Losteiner Cecília Terézia

Borítókép forrása: healthyplace.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s