Te mire lennél kíváncsi a másikból 5 perc alatt? – Beszámoló Rapid Randiról

Bevallom, azzal a céllal érkeztünk a rapid randira, hogy egy klasszikus filmbéli, “kínos, de annál viccesebb tapasztalat” -ra tegyünk szert. Lehet, hogy a következő mondatunkban szerepelnie kellene olyan szavaknak, hogy „de”, „ámbár” vagy „ennek ellenére”, azonban ez a filmbéli jelenet elég sok szempontból valóra vált. Hogy miért is?
Egy rapid beszámoló következik!

Nos, hogyan is nézett ki a rapid randi?

Leültettek minket, lányokat tíz darab kis asztal mellé, miközben a fiúk is elfoglalták a velünk szembeni helyeket. Túl sok időnk nem is volt egymásra nézegetni, mert a „játékszabályok” ismertetése  következett: egy központilag kiadott lapon jelezhettük, hogy szimpatikus volt-e nekünk beszélgetőtársunk, vagy sem. Azaz, ha mind a ketten „igen”-t jelölünk a lapon a randi végén, úgy egy nappal később össze kötöttek bennünket az email címünk alapján. Viszont az esemény lényege, hogy minél több emberrel tudtunk beszélni az adott idő alatt – vagyis emberenként öt percünk volt csak, hogy döntsünk!  Ezután már megszólalt a csengő, és  el is indult az a pár perc, ami alatt megismerhettük a másikat! Az idő letelte után a fiúk eggyel arrébb vándoroltak, így körbe ülve mindannyian beszélgethettünk az ellenkező nemű résztvevőkkel. Ez eddig elég izgalmasnak hangzik… 

Az az öt perc

Mire elég az az öt perc? Egy vadidegennel lehet valóban rengeteg de igen kevés is. Ami sokkal fontosabb, hogy mi az első kérdés, amit felteszel ezalatt a relatíve rövid idő alatt – mire is vagy valójában kíváncsi, mi az, ami számodra elengedhetetlen a másikban és már a találkozás legelején tisztáznád? Vallás, tanulmányok, személyes tapasztalatok, tulajdonságok?…

Te mit kérdeznél?

Személyes tapasztalatok

Hogy valójában miért is a filmes “élmény-randik” közé fogjuk sorolni az estet? Elsősorban amiatt a szomorú tény miatt, hogy többen igen furcsán, kicsit sem felnőttesen viselkedtek, habár jócskán a huszas korosztályban jártunk. Egy randin, de máshol is, alapvető gesztus, hogy ha kérdeznek tőlünk valamit, akkor szokás visszakérdezni, illetve a kérdésre valóban válaszolni – nem pedig egy poénnal passzolni és aztán “haha”. A másik véglet, amikor valaki végig uralta az öt percet,  levegőt sem hagyva a másiknak – ez sem szerencsés. Másrészt a korábban emlegetett rövid idő tényezője – ilyenkor érdemes az embereket kreatív dolgokkal meglepni – sokat elárul az illetőről, miként reagál egy váratlan kérdésre, amire még nincsen begyakorolt válasza, és tudja-e értékelni azt.

Mindemellett, jöjjön pár pozitív mozzanat az estről: Egyrészt, le a kalappal a szervezés előtt – pörgős, profi, könnyed volt. Másrészt hatalmas lehetőség volt, hogy különböző soft skilljeinket, kifejezetten a kérdezés képességét nyolc emberrel, nyolcféle módon csiszolhattuk alig egy óra alatt…  Ezáltal igen sok új tapasztalatra tehettünk szert. Ráadásként, magunkat is megismerhettük, hogy miként viselkedünk egy ilyen figyelmet igénylő, intenzív helyzetben.

Kedves Mindenki! A cikkünkkel nem elriasztani akarunk a rapid-randi műfajától, sőt bíztatunk, hogy csatlakozz egy alkalomra! Hogy miért?

1. Hogy kilépj a komfortzónádból!
2. Hogy megtanulj kérdezni, figyelni és beszélgetni!
3. Hogy egy életre szóló élményt szerezz!
+1 mert sosem tudhatod, Isten hol akaszt össze a Nagy Ő-vel 😉                        

        Hornisch Aliz & Kisbán Petra