Azok a bizonyos pillanatok, amikor pattanásig feszülnek az idegszálak, sorra méri ránk az elmúlt időszak a csapásokat, úgy érezzük, hogy az élet személyesen kipécézett magának. Nem elég, hogy nem indult reggel az autó, lekéstük a buszt, a kedvenc kávézónkat átépítik, a mosogatólé szerű pótlékot pedig véletlen magunkra löttyintjük. Lélekben lehúzott redőnnyel, elkönyvelt nappal megérkezünk az egyetemre vagy a munkahelyre, ahol lesújt a végső döfés. Nem jár aznap a lift, esetleg fennakadunk a kilincsen. Kitör belőlünk a fortyogó vulkán, ám ekkor valaki ránk néz és azt mondja, „Nyugi!”. Szerencsére azonnal minden megoldódik. Vagy mégsem??!

Ember legyen a talpán, aki ilyenkor ne szeretné a nyugtató varázsszó tulajdonosát ott helyben felfalni. Legjobb esetben azt a reakciót váltja ki, hogy a körülmények áldozata lehunyja a szemét, vesz egy mély levegőt, s dühtől remegő hangon visszakérdez: „Ez a mondat segített valaha valakin?” Rosszabb esetben életünk túlfolyóban lévő poharára rányitja a csapot, amivel menthetetlenül kizúdul az áradat. Ezt a berögzült választ sokszor tudat alatt, többnyire ártatlan jószándékkal, automatikusan vetjük oda a másiknak az érzelmi stabilitás magaslatáról, ahonnan a bajokra remek kilátás nyílik.  Jó lenne valami közmegegyezésen alapuló, új alternatívát találni helyette, s csettintésre beiktatni a társadalmunkba – mondjuk úgy tegnaptól – de amíg ez megtörténik, érdemes más oldalról megközelíteni a problémát. 

Az elmúlt években azt figyeltem meg, hogy ezeknek a bosszúság kategóriájába eső csapásoknak a háromnegyedét el lehet engedni. Sőt, nem is kell elengedni, ha egyszer magunkra se vesszük. Mindenkinek lehet épp olyanja, amikor történhet bármilyen apróság, ki fogja akasztani a mércét. Azonban azoknak, akiknek közel minden napja a bevezetésben felvázolt hangulatban telik, elsősorban saját magukban kell keresniük a változtatnivalót. Felesleges olyan klisékkel dobálózni, hogy a környezetünket nem tudjuk kontrollálni, csak a történésekre adott reakcióinkat, mert ezeknek embereknek a klisék a dobogó második fokára azért stabilan odaértek. Ehelyett tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg érdemes rajta idegeskedni? Látom épp kívülről, hogy mi történik? Csak mert, ahogy itt lógok a kilincsen az övemnél fennakadva, félig kiöntött kávéval, fulladozó levegővel… tulajdonképp egész vicces látvány. De ha esetleg meglátsz így, kérlek,

nekem te ne mondd, hogy nyugi!

@kedvemma

Szólj hozzá!

 

További cikkeink

Maradt, mivel a pofont csók követte

2024. March 28.|0 Comments

Egyszer azt hallottam, hogy annál a férfinál, aki idegességében ököllel veri a falat, nem kell sok ahhoz, hogy a következő én legyek. De mennyire érintettek valójában a magyar nők párkapcsolati erőszakban? Hol a határ és mit tehetünk mi, akik felelősséget érzünk a bántalmazást elszenvedő nőkért?

Szex szülés után

2024. March 23.|0 Comments

Milyen a szex szülés után? Ez a kérdés izgatja a kismamákat, de azoknak is érdekes lehet, akik még nem várandósok. Szerzőnk szókimondó cikkében válaszolja meg a kérdést.


A Margaretet azért alapítottuk meg 2021-ben, hogy egy értékőrző közösséget hozzunk létre. Az azóta eltelt közel 3 évben 6 Offline eseményen, 10 Női körön, 3 Jótékonysági kampány során és 7 Könyvklubon találkoztunk összesen közel 1000 emberrel. Ezek az események mind ingyenesek voltak, a kezdetektől fogva önerőből működünk, ám továbbiakhoz segítséget kérünk.

A támogatás menete:

1. Scanneld be telefonoddal a QR kódot vagy kattints a linkre!
2. Válaszd ki, hogy hány szál virággal szeretnél minket támogatni. Egy szál virág ~ 1800 HUF (3 EUR).
3. Kattints a fizetés gombra! A tranzakció díja szokásos banki fizetés, ~ 150 Ft, semmi többletköltséget nem rejt.

http://buymeacoffee.com/margaretbloghu