Mallorcai Mesék – egy bébiszitter naplója

A kalandok és élmények szeretete nem áll távol tőlem. Szeretek új embereket, helyeket, szokásokat megismerni, túrázni és felfedezőset játszani, újból és újból rácsodálkozni a világ kisebb-nagyobb dolgaira. Mondanom sem kell, hogy a COVID minden ilyesfajta lehetőségtől megfosztott, így nyáron, mint egy palackba zárt szellem tört fel bennem a vágy, hogy „nekem mennem kell, vagy megőrülök”. Ha te is küzdöttél ilyesfajta gondolatokkal, vagy csak kalandozni van kedved, akkor gyere most velem,Mallorcára. 

Egy hét alatt szerveztem meg az egészet. Család megtalálása és repülőjegy megvétele. Összepakolás és huss, úgy hagytam el Magyarországot, mint akit kilőttek egy rakétából és becsapódtam hatalmas sebességgel Mallorca szigetére.

Na de mit is csinálok én Mallorcán?

Bébiszitter vagyok, avagy aupair-hogy egy divatosabb szóval éljek. Regisztráltam egy honlapra az aupairworld.com-ra és nekiálltam, hogy családot keressek magamnak. Ez az oldal nem más, mint a gyerekvigyázók Tindere. Igen, jól hallottad TIN-DER. Regisztrálnod kell, majd az adataid és profilod alapján párosít téged a családokkal, eszméletlen csúcs és nagyban megkönnyíti, hogy megtalálhasd a megfelelő helyet. Nem túlzok, első pillantásra megtaláltam az én célpontomat: két gyerek, apuka, anyuka, vicces közös egyenpóló és bohóckodtak a képen. Éreztem, hogy írnom kell nekik, egy belső hang nagyon hívott, hogy őket válasszam. Írtam, írtak, kölcsönös volt a szimpátia és június 29-én már repültem is Palmába, Mallorca fővárosába. 

Milyen az élet egy messzi-messzi galaxisban?

Nem untatnék senkit sem a munkaköröm részleteivel, akit érdekel, az keressen fel privátban szívesen elmondok mindent is. Dióhéjban annyit, hogy a hét minden napján „dolgozom” (gyerkőcökkel vagyok), vannak szabadnapjaim, tudok sokat kirándulni, pihenni, barátokkal lenni és autóval kalandozni. A szülők hiperjófejek, kis lakásban lakunk, van saját szobám, az időjárás általában mindig napos, de nagyon párás és 400 fok van. A hűsítő tenger viszont szerencsére a közelben van, szóval igazán nem panaszkodhatom. Spanyolul és angolul beszélek, sokat főzök (ami az egyik kedvenc hobbim az evés mellett hihihi), takarítok (ez teljesen önkéntes, nem kellene) és élvezem az életet, a Vida itt nagyon dolce. Igen, vannak nehezebb napok, mikor nincs annyi türelmem, mikor fáradtabb vagyok, vagy a hőségben meg akarok halni. Van, hogy hiányzik a családom és a barátaim nagy köre, az otthoni megszokott rutinom és biztonság, de valahogy a bennem lévő hála, hogy itt lehetek és a SZABADSÁG érzése szinte mindent felülmúl. 

Félelmetes utazni?

Az a vicces, hogy utazás előtt olyan hihetetlen az egész, viszont mikor megérkezel az adott helyre, akkor pedig már olyan természetesnek tűnik, hogy ott vagy. Nehéz ezt leírni.

Olyan eufóriával tölt el engem mikor egy új helyen lehetek, mintha be lennék szívva (még nem voltam, úgyhogy ez csak amolyan költőasszonyi túlzás). Dobog a szívem, hajt a felfedezés vágya, az ereimben zubog az adrenalin és mindent látni szeretnék. Ez a löket az, ami miatt a félelem helyett sokkal inkább a kíváncsiság uralkodik el rajtam és segít át a legnehezebb időkön. Emiatt nem nagyon tartok az új helyzetektől, mert a lelkesedésem mindent áthat-egy ideig. Mindig az eleje a legnehezebb-technikailag: belejönni a helyi közlekedésbe, nyelvbe és szokásokba. Majd később, kb. egy hónap elteltével belejössz és talán jön az unalom és a „haza akarok menni” érzés. Végül kis idő múlva megnyugszol és rájössz, hogy nem is akarsz (még) hazamenni és tulajdonképpen nagyon is jó és izgalmas az élet az új helyen. Tehát a megszokás egy folyamat, amiben nagyon sokat segít a hozzáállásod, hiszen annyi mindent tanulhatsz és végül nem ugyanaz az ember fog hazamenni, mint aki kiment…

Íme néhány közhely, csak most, csak Neked, hogy miért lehet hasznos az utazás:

  • Önismeret és bátorság: Rádöbbensz, ha rá vagy szorítva, mennyi mindent meg tudsz csinálni egyedül is. Egy bátor és magabiztos egyén pedig hegyeket képes megmozgatni-befektetés ez a jövődbe barátom!
  • Alázatot és elfogadást tanulsz: Nem mindig az a jó, ahogy te csinálod…és ez teljesen oké!
  • Új szokások és emberek: Bővül a világképed, megértőbb leszel és nyitottabb.
  • Nyelvet tanulhatsz a helyiektől és nem a tankönyvből: Az akcentus pedig a bátorság jele!
  • Önmagaddal lehetsz: Egyedül lenni nagyon jó tud lenni. Nem jelent egyet a magánnyal, hanem minőségi pillanatokat jelent saját magaddal. Azzal a személlyel, akivel minden egyes percet együtt töltesz, szeresd és barátkozz meg vele.
  • Új ízeket kóstolhatsz, új kultúrákba kukkanthatsz be: Hogyan öltözködnek? Mit viselnek? Mivel töltik az idejüket? 

Végül, én különösen két dolog miatt szeretek utazni: egyrészt kalandozok és világot látok, másrészt pedig mindig rádöbbenek, hogy mennyire gyönyörű hely a hazám, mennyi kincset érő barátom, rokonom van és hogy tulajdonképpen mennyire szerencsés és áldott vagyok, hogy Magyarországot az otthonomnak hívhatom. Mindig jó elmenni és mindig jó visszajönni. Minden egyes visszajövetel után jobban értékelem a hazámat. Az életet én egy könyvnek látom, aminek csodálatos, egyedi lapjai vannak és aki nem utazik (pedig megtehetné) az úgy tesz, mintha a könyvnek csak egy oldalát nézné egész életében. Persze tudom mások vagyunk és más vágyaink vannak, de hidd el, érdemes fellapozni…

A folytatás következik „Hogy élnek Mallorcán?” témában, figyeld majd a cikket!

Tóth-Kuthy Betti