Nyaralás a gyerekkel – Meg ahogy azt elképzeled…

Tavaly nyáron utaztunk el először  a kisfiúnkkal nyaralni belföldön. Már előre elképzeltem az idilli, boldog családi képet, amit kitehetünk az instagramra és a facebookra, amelyről sugárzik, hogy milyen tökéletes időtöltésben volt részünk. Nos, az idilli kép feltöltése elmaradt, mert a nyaralás sem egészen úgy sikerült, ahogyan azt először elképzeltem.

Amíg az embernek nincs gyereke, addig egészen más képe van arról, hogy mit jelent pihenni és kikapcsolódni. Nekem nyaralás korábban a pihenést jelentette, amikor sokáig alszol, ott és azt eszel, amit csak megkívánsz, oda mész, olyan programra, amihez éppen kedved van. Lazítás képpen olvasol egy jó könyvet, sportolsz vagy iszogatsz egy kicsit a barátokkal. És amikor hazaérsz, teljesen új emberként, kisimultan mehetsz vissza a szürke hétköznapokba.

Azt gontoltam, hogy ez gyerekkel is kivitelezhető, maximum annyi különbséggel, hogy több időt kell tölteni a gyermekmedencében és homokozni is kell a vízparton, meg persze eggyel több fagyit kell venni…

A valóságban a gyerek sose azt akarta csinálni, amit mi elterveztünk. A strandolás abból állt, hogy futottam utána a parton, mert össze-vissza rohangált, kimentettem életveszélyes magasságokból, ahová egy pillanat alatt felkapaszkodott, és persze szedegettem ki a szájából a homokot, amit gyors mozdulatokkal a szájába tömött. Ezenkívül egyetlen étkezést se sikerült nyugodtan elfogyasztani, mert arra figyeltem, hogy nehogy összetörjön valamit, ne feszüljön be, amíg várakoznia kell, ne hangoskodjon vagy sírjon másokat zavarva. Ciki vagy nem ciki, de bevallom, először csak arra koncentráltam, hogy a helyen, ahova megyünk, legyen gyerekmenü, amit ő is meg tud enni. És a hosszú, reggeli lustálkodások vágyott képét már szóba sem hozom… 

Akkor nem jutott eszembe, hogy ez a megközelítés alapjaiban hibás. Ugyanis az elsődleges kérdés, egy nyaralás összeállításakor, hogy VALÓJÁBAN kinek csinálunk programot. Ha egy alapvetően felnőtt nyaralást címkézünk fel gyerekbarát időtöltésként csak azért, mert van benne egy-két kicsik számára is élvezhető momentum, nem csodálkozhatunk, ha ők ezt nem fogják élvezni. Ha abból áll a nyaralás, hogy aggódunk a gyermekünk épsége és illendő viselkedése miatt, akkor be kell ismernünk, hogy alapvetően nem gyerekbarát programot állítottunk össze!

Ugyanis a valódi gyerekbarát családi nyaralás olyan, ahol a gyermek úgy érezheti jól magát, hogy mi felnőttek közben nem purcanunk ki. Szülőnek lenni ígyis-úgyis felelősség és állandó éberséget követel, de azért megvan a módja annak, hogy ne teljesen kifacsarva jöjjünk vissza egy akár nem is olyan olcsó kikapcsolódásról.

Néhány jótanács a megvalósításhoz

Az egész ott kezdődik, hogy megfordítjuk a tervezés perspektíváját és végiggondoljuk, hogy a gyerekünk mit bír ki és mit élvez. Ez alapján néhány példa:

1. Csökkentsd le az utazási és várakozási időket!

Már sok idegeskedést megspórolsz, ha közelebbi uticélt választasz és nem kell az „utazó hisztitől” tartanod mert a gyerek efáradt, melege van, már nincs kedve a kisülésben ülni stb… Ha mindenképpen messzi uticélt választasz, vállald be az éjszakai utazást, amikor a gyerek amúgy is alszik.

2. Egy kis időre engedd el az éttermeket!

Persze, biztos van olyan gyerek, aki születésétől kezdve angyalian viselkedik társaságban, kulturáltan eszik és nem feszül be semmin, de ha nálatok sem így van, javaslom ennek a megelőzését. Ne vigyük a gyereket olyan helyre, ahol sokat kell várakoznia és ahol azon kell aggódnunk, hogy hogyan eszik és viselkedik, esetleg attól tartunk, hogy összetör valamit. Nem beszélve arról a lehetőségről, hogy feleslegesen fizetjük ki a gyerekmenüt, mert valamilyen okból nem eszi meg, amit rendeltünk neki.

3. Figyelj oda másokra!

Lehet, hogy téged nem zavar, ha a gyereked sír, hisztizik, tombol valamiért. De fogadd el, hogy mást igen. Lehet hogy a melletted ülő pár az étteremben, pont végre kettesben, a gyerekeiktől távol tud egy kis időt eltölteni. Vagy valaki a munkahelyi mókuskerékből egy kis nyugalomra vágyva utazott el ebbe a hotelbe és csöndet szeretne reggel hétkor, amikor a te gyereked, már javában fennt van. 

4. Gondolj magadra is!

Ha a nyaralás nagy része abból áll, hogy aggódsz vagy őrségben vagy, akkor kipurcanva mész haza. Így az a tanácsom, hogy ha gyerekkel indulsz el „pihenni” próbálj meg olyan helyre menni, ahol biztonságban, nagy mozgástere van. Ha a gyereket folyton korlátoznod és fegyelmezned kell, akkor az sem neki, sem neked nem örömteli kikapcsolódás. Olyan helyet válassz, ahol nem kell a gyereked viselkedése miatt nyugtalankodnod. Ahol eleve nem, vagy kevésbé kerülhettek kellemetlen helyzetekbe.

Szülőként tehát át kell értelmeznünk a klasszkus nyaralás fogalmát.

Inkább közös élményszerzésként tudnám megfogalmazni.

Ha valódi gyerekbarát nyaralást akarsz összeállítani, akkor olyan programok kerüljenek a fókuszba, ahol minél kevésbé kell a gyereket fegyelmezni, ahol valódi mozgástere van, ahol lehetősége van bátran, biztonságban új dolgokat felfedezni. (És mindeközben mi is nyugodtan pihenhetünk, elég ha szemmel tartjuk a gyerekünket, nem kell aggodalmaskodva utána rohangálni vagy korlátozni)

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mondjunk le minden nekünk kedves programról, hiszen a gyereknek is meg kell tanulnia hozzánk alkalmazkodni. Inkább azt javaslom, hogy az alapvető légkör legyen hozzá és az életkorához illő.

Idén, már ezen szempontok mentén állítottuk össze a nyaralásainkat és lehet, hogy sokkal egyszerűbb, a régi szememmel már-már unalmas dolgokat csináltunk, de az biztos, hogy kiegyensúlyozottan és kipihetnek jöttünk vissza Budapestre, csupa jó élménnyel szívünkben.

Győriványi Flóra