Fotózás tippek kezdőknek

Régóta gondolkozom azon, hogy beruházok egy saját fényképezőgépre. Bár a telefonjaink már abszolút átvették ezt a szerepet a hétköznapokban, számomra azért mindig is más érzést nyújt, ha dedikáltan, fényképezőgéppel fotózok. Megkerestem hát Peidl-Bajári Lucát, aki az elmúlt évben rálépett a profi fotóssá válás útjára, árasszon el információkkal. Nem is lehetne találóbb, hogy Lucával a fotózásról beszélgettünk, hiszen mi egymást Instagramról, a képeink miatt ismerjük

Kezdjük az elején. Mondj néhány szót magadról, illetve meséld el, honnan jött a fotózás!

Nagyon sokáig nem tudtam, mi szeretnék lenni. Volt egy kis példaképem, aki HR szakot tanult épp, sokat mesélt róla, hogy mennyire szereti, ezért utánajártam, utánanéztem. Azt gondoltam, embereknek segíteni munkát keresni, interjúzni, beszélgetni… ez menni fog! Roppant érdekesnek találtam. El is végeztem a BGE Emberi erőforrás management szakát, úgyhogy most ebben dolgozom. 

A fotózás eleinte karriertől teljesen független jött: amikor kb. 2013-ban okostelefont kerestem, az volt a fő szempont, hogy jó legyen a kamerája. Nem izgatott, hogy miben erős mellette, engem csak a kamerája érdekelt! (nevet) Végigjártam a márkákat, az egyik fajta túlszaturált képet csinált, ez azt jelenti, hogy túl erősek voltak a színek, a következővel más volt a gond. Aztán jött az Instagram, meg a Facebook – én leginkább az előzőre figyeltem oda… Akkor az egységes feed még nem hódított akkora teret, mint napjainkban, ezt jelenleg a fotós profilomon is csak tanulnom, de visszagondolva már akkor is igyekeztem odafigyelni, hogyan komponálom a képeket. Tavaly volt még egy motiváló erő, ugyanis olvastam sok jó fotós képzésről, és egyszer csak jött egy érzés, hogy meg kéne próbálni. Ráadásul az volt az utolsó év az OKJ képzésekhez – úgy vettem, ez egy égi jel! 

Térjünk is át arra, hogy az ember lánya hogyan választ első fényképezőgépet?

Kutatómunka! Elsődleges forrás nekem a YouTube volt, ott angolul szinte minden fényképezőt bemutatnak. Emellett rengeteg szakmai blogon is utánaolvastam. Amit nekem a legtöbben tanácsoltak, hogy DSLR géppel nem lehet mellényúlni. volt, viszont manapság szuper tükör nélküli gépekkel is dolgozhatunk. Én mondjuk elég drága fényképezőt választottam, hiszen ezzel szeretnék dolgozni is, ezt ezért nem ajánlom beugró szinten, ha valaki csak hobbit keres, akkor nyilván nem majd’ 500 ezres fényképezőgéppel kell indítani. 

Hogy konkrétumokat is említsek: Canon M50 – fotóhoz és videóhoz is nagyon ajánlják, jól összerakott, tükör nélküli gép, ehhez hasonlóan a Canon EOS 250D DSLR a másik sokak által ajánlott. Az én fényképezőgépem a Canon EOS 6D Mark II, már tényleg felsőbb árkategória. Nem vagyok szponzorált tartalom, azért vagyok Canon-párti, mert ár-érték arányban jónak tartom, illetve egyik jó ismerősöm, akinek Nikonja van, annyit mondott, hogy most már Canont választana. Ez el is döntötte számomra. De fontosnak tartom megemlíteni, hogy minden márkának megvan a maga szépsége, előnye, illetve hátránya. 

Sokan mondják, hogy nem a fényképezőgép váza az igazán fontos, hanem az objektív – nem véletlen sokkal drágább is, mint a váz. Kezdőknek az 50 milliméteres fix objektív tökéletes, nekem is van, nagyon szeretem. Legnagyobb előnye, hogy ki lehet találni vele, mi az a téma, ami tetszik: egyaránt lehet portrét, családot fotózni, ételt, de akár esküvőt is – csak mindig a pár közelében kell tüsténkedni. Emellett jó a fényereje, 1.8-as. (Sok fényt enged be az objektív, sötétedéskor is szép képet tud készíteni.)

Jöhetnek a konkrét tippek kezdőknek? 

Ha legelőször van fényképezőgép a kezedben, akkor próbáld automatán. Ismerd ki azt, hogy az objektív hogy működik, olyan turpisságokat, hogy ha túl közel vagy, nem engedi ellőni a képet, mert életlen lesz. Én például a legelején nem tudtam rájönni, miért nem működik, nyomtam a gombot és nem történt semmi. Egy képnek 3 fontos eleme van: ISO, fényérték (F), illetve a zársebesség. Automatán nagyon szépen segít a fényképezőgép, kiigazítja ezt a három értéket, ami kezdőként óriási segítség lehet. Az első hónapokban érdemes tehát így használni, gépe válogatja, hogy automata módban pontosan milyen beállításokkal mit fog csinálni. 

Ha ez már jól megy, akkor lehet, manuál módra állítani (M) ám érdemes még kipróbálni a további lehetőségeket is (P, S, A módok). Innentől kezdve a már előbb említett 3 értékkel lehet játszani, állítgatni. Itt aztán rengeteg opció van, Pinterest-től kezdve Youtube-on át minden platformon lehet konkrét beállítások után nézelődni. Például meg lehet találni azt is, hogyan kell éjszakai csillagos égboltot fotózni. 

Amikor egy képet komponálunk, a harmadoló pontokra tesszük a hangsúlyt. Ezt be is lehet állítani minden fényképezőgépen, kezdőknek nagyon jó tipp, hogy rácsnézeten legyen. Az alapból felosztja a képet, azokra a pontokra csak rá kell helyezni a témát. Ezt sem kell persze mindig betartani, de ha van egy fontos dolog, mint mondjuk egy terebélyes lombkoronájú fa, azt lehet úgy igazítani, hogy középre helyezzük, így a kép szimmetrikus lesz, és abban is segít, hogy ne dőljön a fa jobbra-balra. Utómunkával persze sok mindent lehet javítani, de érdemes ezekre már a kép készítésekor odafigyelni, hiszen minél jobb képet készítesz a gépeddel, annál kevesebbet kell utómunkáznod. Rengeteg online oktatós platformon keresztül is elérhető már pár ezer forintért átfogó rövid képzés, egy-egy témára fokuszálva.

Apropó képzés. OKJ?

Ezzel kapcsolatban az információim nem biztos, hogy feltétlenül pontosak, ugye elvileg az OKJ az ide évtől megváltozott, de nem szűnt meg, úgyhogy utána kell járni, hogy jelenleg hogyan lehet jelentkezni. Ha valaki teljes állásban fotózással szeretne foglalkozni, akkor szüksége van egy papírra. (Fotográfus és fotótermék kereskedő – 54 810 01) Ehhez én azt tapasztalom, hogy kell egy erős belső motiváció. Képzése válogatja, nálunk például sok a „házifeladat”, különféle izgalmas témákban kell fotóznunk, amiből a portfóliónk áll majd össze. Én azt veszem észre, hogy a tanáraink leginkább azt szeretnék, hogy megértsük a technikai összefüggéseket és úgy készítsük a képeket, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy mit csinálunk. Alapvetően arra lehet számítani, hogy lesz alkotói munka hangulatképekkel, emberábrázolás, illetve dokumentarista vonal, ami eseményfotókat takar. Változatos témákban kell kibontakozni, amelyek közül nem biztos, hogy mindegyik tetszik! Viszont, hogy rájöjj arra, hogy melyik lesz a te utad, mindet ki kell próbálni. A tanárunk azt szokta mondani, hogy „hozzá kell szigszalagozni a fényképezőgépet a kezünkhöz”, azaz lehetőség szerint mindig mindent fotózni kell, nincs mese!

Még benne vagy a képzésben és mellette dolgozol. Akkor egy héten, hogy néz ki nálad most a fotózás? 

Így van, nekem van egy 40 órás munkám, szerencsére most, hogy ilyen jó idő van és egyre többet világos, munka után még bőven tudok fotózni. Hete válogatja, hogy mennyire érek rá, nem szeretnék irreális képet festeni, de igyekszem majdnem mindennap fotózni, minden másnap egészen biztosan. Ez néha egy teljes biciklizés, kirándulás, máskor, ha csak meglátok egy bogarat az udvaron, de nem kell sehova, akkor is lefotózom a saját örömömre. Nagyon szeretem, feltölt. Az elején féltem, hogy milyen lesz az utómunka, sokat kell-e majd gép előtt ülni… hát tényleg sokat kell, de cserébe izgalmas látni, mivé alakul egy-egy kép anélkül, hogy különféle programokkal manipulálnád (pl. Photoshop).

De hát ez akkor rengeteg mennyiségű kép! Hol tárolod?

Nagyon jó kérdés, a fotózás nem csak kamerából és lencséből áll, hanem fontos a tárolás is. Én úgy tapasztaltam, hogy minimum 64 GB tárhelyű SD kártya szükséges a kamerába és nagy hangsúlyt kell helyezni az írási sebességre. Ha sorozatot készítesz, a fényképezőgéped gondolkozik… gondolkozik… és ha lassú az írási sebesség, lehet nem tudod elkapni, ami egyből utána történik! Ha tudod, hogy nem fogsz sorozatképet csinálni, ez nem lesz fontos, de egyébként érdemes odafigyelni erre is. 

És a kész képek? Mennyire szelektálsz markánsan?

Én rakosgatós típus vagyok. Amíg van hely, pakolászom a képeket, tipikusan a „soha nem lehet tudni” esete. Azzal nyugtatom magam, hogy volt már olyan, hogy valaki véletlen kitörölte a képeket, de nálam még megvoltak, ezért el tudtam újra küldeni – lehet, ez az emlék él bennem azóta is. Én egyébként külső adathordozón tárolom a képeket, jelenleg kettő darab van belőle, de hát ez is attól függ, ki mennyi képet készít, mennyit tart meg, milyen méretűt vesz – az első hónapok után elválik, hogy mekkora kapacitásra van szükség. Szerintem erre csak akkor érdemes beruházni, ha valaki tudja, hogy hosszútávon szeretne ezzel foglalkozni. Ahhoz drága, hogy csak álljon üresen.

Visszatérve a Photoshop előtt töltött órákra, mesélj kicsit a szerkesztésről!

A fotósuli előtt is telefonomon a Lightroom-ot használtam, az ingyenes verzióját. A legelején teljesen jó, amíg nem professzionális felhasználásra van szükség. Az előfizetés akkor érdemes, ha valaki jobban bele szeretné ásni magát, például tudom, hogy neked is volt Photoshop kalandod, mert szeretted volna megtanulni, pedig nem vagy fotós. Ez egy hosszabb folyamat, itt is rengeteget lehet keresgélni, akár mások feedjében, mi az a vizuális összkép, ami neked tetszik. Az a legjobb érzés, amikor már felismerik a képeimet színvilágról, szerkesztésről – hihetetlen jól esik! Én mai napig úgy érzem, hogy ez nem egyszerű és nem is sikerül mindig eltalálni. Nagyon igyekszik az ember, de sokat befolyásolnak a fények, illetve a témát körülvevő esztétika is. Ami „móka szinten” jó még az a Snapseed és a VSCO, de azt hiszem, ezeket mindenki ismeri.

A záró jolly joker interjú kérdés: hol látod magad 5 év múlva? 

Nagyon szép kis cél van előttem kitűzve, látom mostanság a képzésen, hogy milyen elismert fotóssá válhat valaki pár év alatt. Ezért szeretnék minél jobban elismert munkákat készíteni, azt elérni, hogy az emberek megkeressenek, ismerjék a nevemet. Azt hiszem ez az, ami mindenkiben megfogalmazódik. Jelenleg még keresem az utamat, mindent szeretek fotózni! De ez a jövőben biztosan változni fog és lesz egy fő fókuszom. Szeretem ezt az összetartó kis közösséget, sok segítséget kaptam eddig, én is szeretnék az lenni másoknak.

Luca Instagram: @lucagrphy

Az interjút @kedvemma készítette

Képek: Peidl-Bajári Luca