Sweat, Struggle, Shine – az ima helye az edzőteremben

Pulay Eszter aerobic edző úgy gondolja, keresztényként a sportból sem kell kiiktatni Istent. Létrehozta a Full of Grace dicsőítő aerobic edzést, bebizonyítva, az imának az edzőteremben is helye van. Többek között hitről, sportról, csodadiétákról és kismamaságról beszélgettünk a mindig sugárzó mosolyú Esztivel.

Mikor kezdtél el sportolni és miért döntöttél úgy, hogy edző leszel?

Sportolni már általános iskolában elkezdtem. Szerettem zenére mozogni, nem okozott gondot kiállni mások elé, még motivált is. Bennem volt a segítő szándék, hogy másoknak is segítsek egy egészséges életmódot kialakítani. Ezek összessége sarkallt arra, hogy aerobic edző legyek. Illetve a nővérem is inspiráció volt, mert ő is edzőként dolgozik.

A Te kezdeményezésed a Full of Grace edzéstípus. Honnan jött az inspiráció és miről szól ez pontosan? 

Már egy ideje aerobic edzőként dolgoztam, mikor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy szívesen kezdeményeznék egy olyan edzést, ahol a hitünket is megélhetjük. A dicsőítő imádkozási forma mindig is közel állt hozzám, a zenét is szeretem nagyon, ebből jött a gondolat, hogy mi lenne, ha összekötném a dicsőítést az aerobic edzéssel. 

A testünk a Szentlélek temploma: edzünk, csinosítjuk magunkat, igyekszünk egészségesebben élni – eközben miért ne imádkozhatnánk? 

Egy-két helyről hallottam, hogy ilyen már Amerikában létezik, illetve volt néhány ember, aki írt nekem, hogy nem akarok-e valami ilyesmit kialakítani, mert őket zavarja, hogy az edzőtermekben olyan zenék mennek, melyeknek a szövege elég semmitmondó. Ezek vittek rá arra, hogy végül megszervezzek egy ilyen alkalmat.

Hogy épül fel egy edzés?

Mikor személyesen meg tudom tartani, akkor úgy néz ki, hogy dicsőítő zenék szólnak a háttérben – főleg angol nyelvű számok, de igyekszem magyar zent is beletenni. Edzés közben vannak páros gyakorlatok, a közösségépítés is fontos. Az óra végén pedig mindig van igerész relaxációval egybekötve.

A covid miatt át kellett állni az online edzéstartásra. Ez mennyire zavarta meg az edzés felépítését?

Nyilván elvesz az edzésből az, hogy nem tudunk találkozni, de alapvetően ugyanúgy építettem fel online is az edzéseket, és sok pozitív visszajelzést kaptam. Illetve az online edzéstartás előnye, hogy bárhonnan be lehet csatlakozni, és így például határon túlról is részt tudtak venni az edzésen.

A Facebook oldaladnak Sweat, Struggle, Shine (Izzadj, küzdj, ragyogj!) a neve. Honnan jött ez az elnevezés?

Mindig is tetszettek a három szavas nevek, és az S betűből indultam ki, ezek a szavak pedig utalnak a sporthoz és az élethez való hozzáállásra is. A kihívásokra, küzdelmekre, melyek mindkettőben vannak, és arra, ahogyan ezekre reagálunk.

A hit felé evezve: mit jelent Számodra a hit a mindennapjaidban? Miért gondolod, hogy fontos összekötni a hitet és a sportot? 

Igyekszem úgy megélni, hogy ne legyen külön a hétköznapi életem és a hitem, hanem összefonódjon a kettő. Ezért fontos nekem, hogy még a sportolásba is bele lehet vinni. Ami talán a legfontosabb része a lényemnek, hogy nagyon szeretek hálát adni – ezért is Full of Grace az edzés neve, tehát „elárasztva kegyelemmel”. Ezt próbálom megélni edzés közben is, és szeretném, hogy minél többen megéljék ugyanezt.

Az én elképzelésem szerint nehéz lehet egy edzés alatt végig koncentrálni edzőként és közben még a lelki oldalát is átélni. Nem ütközik a kettő? Koncentrálás közben tudsz dicsőíteni?

Van, amikor nehezebb. Például online edzés közben sokszor izgultam a technika miatt. De mégis minden edzésen voltak pillanatok, mikor magával ragadott a flow, és éreztem, hogy itt a Szentlélek, itt van Isten és milyen jó ezt csinálni. Ha máskor nem, akkor az óra végi relaxáción már én is megérkezem.

Viszonylag kevesen kötik össze a sportot a hittel, kereszténységgel. Nem volt-e félelmetes belekezdeni egy ilyen sportforma kialakításához, voltak kritikusaid? 

Hál’ Istennek a kezdetektől fogva éreztem, hogy ebben nem vagyok egyedül. Ha már egy dicsőítő edzésről beszélünk, természetesen bízom Istenben és abban, hogy Ő ebben utat fog mutatni. Negatív visszajelzést nem kaptam, valószínűleg akit ez nem ragad meg, az nem foglalkozik vele. Pozitívat viszont annál inkább, sokan jeleztek vissza, hogy ez egy hiánypótló dolog.

Akik az edzéseidre járnak, általában hívők, vagy nem hívőket is meg tud szólítani ez a típusú dicsőítő aerobik? 

Többnyire hívők, akik csinálják, főleg amióta online vannak az edzések. De a személyes alkalmak során voltak olyanok is, akik nem hívők – ez azért jó, mert ez egy misszió is így valahol. 

Azt, aki hívő, de nem feltétlen szeret mozogni, azt egy picit ezzel motiválni, aki pedig rendszeresen mozog és szívesen eljön egy aerobic edzésre, azt pedig Isten felé hívni. 

Szerintem sokan vannak, akiknek fontos a hit valamilyen szinten, de a hétköznapokban annyira nem élik meg, és nekik sokat adnak ezek az edzések.

Az Instagram és Facebook oldaladon nem csak edzéssel kapcsolatos dolgokról posztolsz, hanem gyakran írsz mentális egészségről, egészségtudatos életmódról. Bár ilyen instagram fiókból sok van, mégis kevesen kötik össze ezt is a kereszténységgel. Te miért tartod fontosnak összekötni a hiteddel?

Mivel annyira a lényem része, nem is lenne őszinte, ha Istent kihagynám belőle. Viszont igyekszem úgy kommunikálni, hogy vonzó legyen a fiatalok számára, ne legyen túl sok, túl erős, amiket írok. Inkább belső megtapasztalásról, útkeresésről szeretek írni, mint hogy megmondjam a tutit másoknak. Sokat írok a hálaadásról – pszichológiai kutatások igazolják, hogy ha nap, mint nap hálát adunk, mennyivel boldogabb az életünk. 

Én emellé felvállalom azt is, hogy ezt a hálát címzem valakinek.

Mit tanácsolnál olyanoknak, akik eddig nem sportoltak rendszeresen, de most szívesen belevágnának, csak nehéznek tűnik?

Mérjük fel, melyik sportág hozzánk való, mi tölt fel. Ha ez megvan, akkor megpróbálni rendszert kialakítani – érdemes nem drasztikus módon változtatni, hanem fokozatosan bevezetni. 

Ugyanezt gondolom a táplálkozásról is: a csodadiéták és hirtelen megvonások helyett próbáljunk egy kiegyensúlyozott úton járni, hosszú távon az fog eredményre vezetni. 

És belefér megenni egy-egy fagyit, ha megkívánom, belefér lemondani az edzést, ha fáj a fejem. Próbáljunk meg nem a végletek emberei lenni, hanem tartani az arany középutat.

Most, hogy kismama vagy, abbahagyod egy időre a Full of Grace edzések tartását. Milyen új projektek, célok, elképzelések vannak? Egy ideig az anyaságra fókuszálsz és utána térsz vissza? 

Most egy videótár formájában lehet majd az edzéseket megcsinálni. Szerencsére nagyon jó kis közösség alakult ki az online térben, akik mondták, hogy hiányoznának nekik az edzések, ezért készítem a videótárat, hogy amíg nem tudok edzést tartani, addig is velem tudjanak mozogni.
Tervezem, hogy majd visszatérek az edzésekhez, talán heti 1-2 alkalom bele fog férni, ha már picit nagyobb lesz a baba, de konkrét terveim még nincsenek. Ezt is rábízom a Gondviselésre, hogy hogyan lesz.

Fiatalon feleség és hamarosan anya – megijeszt-e? Így tervezted-e előre vagy ezt is rábíztad a Gondviselésre és elfogadtad, amit fentről kaptál? 

Egész kiskoromtól kezdve úgy képzeltem, hogy én fiatal anya és feleség leszek. Persze közben többször is elbizonytalanodtam, hogy valóban így lesz-e… Hál’ Istennek mindketten a férjemmel jó példákat láttunk otthon a szüleinktől, ami bátorított arra, hogy könnyen igent mondjuk a házasságra. A közösségeknek is nagy ereje van – a keresztény közösség egy olyan vár, ami ad hitet és erőt ahhoz, hogy elhiggyük, hogy ezek a dolgok értékesek és működnek, és merjünk belevágni.

Illetve hiszünk abban, hogy a döntésünk mellett ki tudunk tartani, a nehézségekben pedig kapunk majd erőt fentről. 

Én sosem azon gondolkodtam, hogy mit veszítek, ha elköteleződöm valaki mellett, hanem hogy milyen kincseket nyerek. 

Az anyaság kapcsán pedig, úgy érzem, az új élet akkora csoda, hogy teljesen Istenre bíztam, hogy mikor ajándékoz meg vele minket. 

Mi Számodra az az igevers, gondolat, ami segít akár az edzésben, akár az életben, mikor épp nehéznek érzed a dolgokat?

Az egyik: „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt, 6,34) Mostanában sok olyan szituáció volt, mikor nem tudtunk tervezni, és azt éreztem, hogy én kevés vagyok ahhoz, hogy elbírjam a terheket, bizonytalan volt, hogy mi lesz holnap. Ez az igevers sokat segít abban, hogy tudatosítsam: én csak tegyem meg, amit a mai napon meg kell. Dolgozzak, hozzam ki magamból a legtöbbet, amit tudok, és a többit engedjem el, lesz, ahogy lesz.

A másik pedig: „Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1:16-17) Ez pedig arra emlékeztet, hogy az a sok áldás, amelyet kapunk az életünkben, mind Istentől való.

Az interjút Kocsis Krisztina készítette