Ételmentő applikációval az ételpazarlás ellen – interjú a Munch.hu társalapítójával

„Tegyél az ételpazarlás ellen és egyél jókat kedvezményesen” – foglalja össze a Munch lényegét a startup vállalkozás honlapján található felhívás. Ahogyan a platform is rámutat, az ételpazarlás korunk egyik legnagyobb környezeti problémája: az ételek ⅓-a kárba vész, csak Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszer kerül a kukába. Ez ellen hivatott felvenni a harcot a Munch: az ételmentő applikáción keresztül a vendéglátóhelyek, éttermek, pékségek kedvezményesen értékesítik a megmaradt ételeket, melyeket aznap nem tudnak eladni és így a kukában kötnének ki. Az applikáció letöltésével előre lefoglalhatjuk a „muncsokat”, melyeket az eredeti árnál 40-70%-kal olcsóbban tudunk megvenni. 

A Munch.hu társalapítójával, Wettstein Alberttel beszélgettünk.

Hogyan jött az ötlet? Mennyi idő telt el az ötlet megfoganása és a Munch megalapítása között?

Ez a történet párhuzamosan fogalmazódott meg bennem és két alapítótársamban. A vizsgaidőszak utolsó napjaiban elkezdtem egy piackutatást csinálni és kidolgozni a koncepciót. Aztán egy diákszervezet eseményen találkoztam Kirillel és kiderült, hogy ő is egy hasonló koncepción dolgozik – eldöntöttük, hogy együtt fogunk dolgozni. Végül négyen alapítottuk meg a céget.  Nagyjából négy hét alatt jutottunk el az ötlettől odáig, hogy már bevételünk volt. 

Ezt a négy hetet töltöttük az informatikai rendszernek az első verziójának elkészítésével, én elkészítettem az arculati design elemeit, Kirill pedig körbekérdezte a vendéglátóhelyeket, mennyire probléma náluk az ételfelesleg. 9 hónappal ezelőtt így elindult a Munch. Most van nagyjából 65 ezer app letöltésünk és 250 vendéglátóhely partnerünk. Kb. 6 városban vagyunk jelen Magyarországon.

Számítottatok arra, hogy ilyen hamar ekkora sikeretek lesz?

Reménykedtünk benne, de erre nem lehet számítani. Elküldtem az összes ismerősömnek, hogy indul ez a platform, megkértem az embereket, hogy mondják el a véleményüket, meghívták barátaikat, elkezdtek posztolni… Sok pozitív visszajelzést kaptunk ilyen formában. Nem számítottunk rá, hogy ilyen gyorsan fog berobbanni, de próbálunk felnőni a feladathoz.

Mi áll a küldetés középpontjában? Mi a hitvallásotok lényege, alapja?

A Munch lényege a hármas fenntarthatóság – hogy egy olyan vállalkozás legyen, mely minden stakeholdernek értéket tud teremteni. Win-win-win helyzet létrejötte a lényeg. Jól jár a környezetünk azáltal, hogy csökkentjük az ételpazarlást; jól járnak a vásárlók, mert féláron tudnak jóllakni; a vendéglátóhelyek pedig amellett, hogy fenntarthatóbban működnek, csökkentik a veszteségüket. 

Ez jelenik meg az egész cég filozófiájában is, amit mi csinálunk, az legyen mind a környezetünk, mind az üzlet szempontjából fenntartható. A társadalmunk szempontjából pozitív externália abban is megnyilvánul, hogy elindítottuk a MunCharity koncepciót. Ennek a lényege, hogy azokat az ételeket, melyeket mi se tudunk megmenteni, valamilyen módon nélkülözőkhöz juttassuk el. Ebben partnerünk az Élelmiszerbank, aki a legnagyobb, élelmiszerpazarlással foglalkozó alapítvány Magyarországon. Az ő hálózatukon keresztül jutunk el nélkülöző családokhoz, ezt is szeretnénk minél több városba eljuttatni. A koncepció kidolgozása jelenleg is nagy erőkkel zajlik.

Ahogy felpörgött az üzlet, és berobbantatok, interjúkat csinálnak veletek, a Cápák között műsorban szerepeltek – nehezebb-e az eredeti célra fókuszálni most, mint az elején? Sőt, még provokatívabb kérdés: nem válik-e ez a környezettudatosság egy marketingeszközzé egy bizonyos szint után?

Azzal, hogy nagyon nagy a figyelem a felhasználók részéről is, már nem párszáz követő olvassa a Facebook bejegyzéseinket, hanem egy nagy követőbázis figyeli minden egyes lépésünket és a média is, bele vagyunk kényszerítve abba, hogy amit csinálunk, azt komolyan gondoljuk és jól csináljuk. Azon túl, hogy ez egy belülről jövő küldetés volt, ami a kiindulási alapot jelenti, ezt számon is kérik rajtunk.

Van olyan, hogy egy Facebook posztban kritizálnak valamit egy szolgáltatással kapcsolatban, és válaszként interjúrészleteket küldenek be, az interjúinkból idéznek, „itt ezt mondtátok, hogy…”. Nagyon keményen számon kérik rajtunk. Most már nem csak a levegőbe beszélünk: következményei vannak annak, amit csinálunk. 

Hogy mennyiben marketing… Alapvetően fundamentálisan a szolgáltatás középpontjában áll ez a környezettudatos szemléletmód, tehát nem üdítőket gyártunk műanyag csomagolásban és azt zöldítjük, hanem 

alapból egy zöld szolgáltatást nyújtunk – nem utólag csomagoljuk zöldbe.

Tudnál mesélni arról, hogy most mik a főbb célok? Inkább a vízióra vagy inkább operatív célokra fókuszáltok?

Olyan érdekes mert, ha igazán jól működne a Munch, akkor megszűnne az ételpazarlás, és nem lenne szükség a Munch-ra. Tehát van egy közvetlen célunk meg van egy távlati célunk. Van egy rosszul működő vendéglátó szektor, ami csúnyán fogalmazva egy rosszul működő, túlfogyasztásra épülő társadalom. Megszoktuk, hogy mindig több étel van a polcokon, mint ami el tud fogyni. Bele van építve a túlfogyasztás. 

Ebben a rosszul működő rendszerben vagyunk játékosok, akik optimalizálni akarunk. Nem megyünk szembe az egész rendszerrel, a rendszer részesei vagyunk. 

A rövid távú célunk az, hogy ebben a rendszerben érezhető különbség legyen. Ebben már nagy lépéseket értünk el, ha csak azt nézzük, hogy több tonna étel megmentésre került az elmúlt hónapokban. 

A távlati cél az, hogy a gasztronómiában egy fenntarthatósági forradalom tudjon végbemenni. Azt is el tudom képzelni, hogy ha eredményesen megy a munkánk, 5-10 éves távlatban nagyon kiterjedt partneri körünk lesz. A partnerünknek már úgy is tudunk segíteni, hogy látják, ha mondjuk csütörtökönként eladnak 20 adag Munch-ot, akkor annyival kevesebbet készítenek csütörtökönként. A Munch-nak is lehet, hogy új üzleti modellt kell majd kitalálni, ha már szinte megszűnt az ételpazarlás, de ez sajnos még odébb van…

A gyakorlati célokat is próbáljuk tehát úgy elhelyezni, hogy ezek mind építőkockák legyenek a nagy vízióban.

A Cápák között c. műsorban elért sikeretek mit jelent számotokra? Miben jelenti a legnagyobb segítséget?

A műsorban elért siker fordulópont volt a Munch életében. Konkrétan azon az estén megduplázódott a féléves munkánk: 25 ezerről 50 ezerre nőtt az alkalmazás letöltőinek a száma. Sok vendéglátóhely is megkeresett azóta, alig tudtuk kezelni a sok beérkező telefont akkor. Marketing szempontból is segített nyilván, de ezen kívül most olyan szakértőkkel tudjuk körbevenni magunkat, akik a saját területükön nagyágyúk, akiknek több évtizedes tapasztalatuk van akár az informatikai, élelmiszeripari, vagy fenntarthatósági szférában. Nem csak egy show, hanem egy fundamentális változás volt az életünkben.

Volt együttműködésetek a Máltai Szeretetszolgálattal. Erről mesélnél?

Néhány hónapja dolgoztunk velük, mikor még lehetett menni hajléktalanszállóba, főleg a Marriot szállodából meleg ételeket vittünk. A Máltai Szeretetszolgálattal volt a MunCharitynek a „jótevő Munch” az első projektje. Most a hasonló profillal rendelkező Élelmiszerbankkal működünk együtt, mint stratégiai partnerrel és éppen mélyszegénységben élő gyerekeknek gyűjtöttünk össze kb. 100 adag ételt. 

Indulásunk óta foglalkozunk a charity vonallal, ami lényegében a harmadik pillére az alapkoncepciónak.

Volt már több vállalkozásod, megszokhattad ezt az életformát, de mégis, talán mintha ez más lenne számodra, mint az eddigiek. Mennyiben változott az életed most?

Erre az életformára kondicionáltam magam 18 éves korom óta. Életforma szempontjából nem volt nagy változás az előzőkhez képest, viszont az érdekes, hogy az előző vállalkozásom után úgy voltam vele, hogy nem akarok többet vállalkozni. Aztán jött ez az ötlet és nem tudtam elhessegetni, kénytelen voltam belekezdeni, mert semmi mással nem tudtam foglalkozni, nem tudta más lekötni a figyelmem. 

Kötöttem magammal egy alkut: most ebbe beleállok, de nem csinálhatom úgy, mint eddig. Nagyon a kapcsolataim rovására mentek az előző vállalkozásaim. Nem egy fenntartható életforma volt, hanem gyors kiszipolyozása az erőforrásoknak. Most viszont pont egy olyan életszakaszba értem, hogy fel tudtam töltődni (kihagytam egy évet, külföldön voltam), és most ebbe úgy kezdtem bele, hogy bár egy sprint az egész, meg tudom húzni a határokat: többet vagyok a természetben, szánok időt a családomra, az emberi kapcsolataimra. Ennek eredményeképp úgy érzem, hogy sokkal hatékonyabb tudok lenni a munkában is. Ezt az egyensúlyt, ami nagyon törékeny, próbálom most fenntartani. 

Egyrészt szakmailag kellett ez a néhány év, hogy el tudjak jutni egy olyan szintre, hogy felelősségteljesebben tudok feladatokat elvállalni, határidőket betartani. Ugyanakkor mentálisan, a személyes utamat is be kellett járnom, hogy egy ilyen terhet a vállamra tudjak venni. Meg, ami a legfontosabb, hogy kikkel csinálja az ember – az egész csapat hasonló mindset-tel rendelkezik. Közös metszete van az értékrendünknek, ami egy jó kiindulási alap, hogy ott tudjunk lenni egymásnak, és előre húzzuk egymást, ne visszarántsuk.

Utolsó kérdésként, hogyan képzelitek el magatokat és a Munch-ot néhány év múlva?

Fontos, hogy az ember ne csak a következő lépést lássa, hanem tudja, hogy mi a big picture, hol az út, amit magának kövez ki. Én most azt látom, hogy a Munch-ban annyi lehetőség van, annyi ötlet érkezik be akár a felhasználóktól, akár csapaton belülről, amivel tényleg érdemes foglalkozni. Földrajzilag bővülni, új szolgáltatásokat bevezetni. Hosszú távon le tudja kötni az energiánkat. Úgyhogy a következő 5-10 évet abszolút a Munch-nál képzelem el, aztán meglátjuk, mit hoz az élet.

Hosszútávfutásként állok a témához; ami igazából olyan hosszú táv, ami sprintekből áll. 

Az ehhez szükséges energiákat meg kell találni, meg kell találnunk. Hatalmas csapatjáték, ami csak akkor lehet sikeres, ha mi csapatként tudunk működni és nem az egyes tagoknak az egója borítja fel a törékeny egyensúlyt.

Ha érdekel titeket a Munch.hu, itt érhetitek el a honlapot, valamint csatlakozhattok a hivatalos Facebook-csoporthoz is.

Az interjút Kocsis Krisztina készítette