Korkülönbség a párkapcsolatban – áldás vagy átok?

Tizenhét évesen ismerkedtem meg a vőlegényemmel, és az első pillanatban megfogott benne valami. Sokáig csak néztük egymást, aztán egymás mellé keveredtünk, végül beszélgetni kezdtünk és onnantól kezdve nagyon gyorsan elrepült az idő. A vacsora végeztével hazamentem és miközben reménykedtem, hogy mielőbb felkeres, számolgatni kezdtem. Sejtettem ugyanis, hogy idősebb, mint én, csak azt volt nehéz kideríteni, hogy pontosan mennyivel. Szüleink jó barátok voltak, akik néha összejártak -a gyerekeik nélkül- így volt egy-két morzsányi információm, amiből igyekeztem megfejteni ezt a több ismeretlenes egyenletet.

Mily szerencse, hogy nem sikerült! Hisz, mire megtudtam, hogy nyolc és fél év van köztünk – ez akkor óriási különbségnek tűnt – már menthetetlenül éreztem, hogy ez a kapcsolat több annál, hogy pusztán a korkülönbség miatt ne akarjam megtudni, mi lehet belőle. De attól függetlenül, hogy az első akadályon a szerelem átlendített, a kapcsolatunk folyamán még számtalanszor eltöprengtem azon, hogy vajon előny-e vagy hátrány ez a nyolc és fél év.  A következőkben tehát, a saját tapasztalatomból merítve szeretném megválaszolni ezt a kérdést.

Talán az első, szinte nyilvánvaló, de mindenképpen megemlítendő gondolat, ami a téma kapcsán eszembe jut, az az, hogy minél idősebb a pár, annál kevésbé számít a korkülönbség. Hisz amíg az ember tizenéves éveit tapossa, addig egy-két év alatt is rengeteg személyiség- és életkörülménybeli változáson megy keresztül, ám később ezek a szakaszváltások ritkábban következnek be. Amikor a vőlegényemmel megismerkedtünk, ő már dolgozott és egyedül élt, én meg még a gimnázium padját koptattam és a felsőbbévesek szalagavatóját szerveztem. Akkor ez a korkülönbség legyőzhetetlennek tűnt, és sok konfliktushoz vezetett. Azóta én leérettségiztem, külföldön jártam, elkezdtem és befejeztem egy egyetemet és elköltöztem otthonról. Most együtt élünk, jegyben járunk és mindketten dolgozunk. És a korkülönbség ellenére, közel azonos életszakaszban vagyunk. 

Amikor erről a témáról írok, akkor fontos megjegyeznem, hogy bár korkülönbségről beszélek, de valójában arra gondolok, ami (általában) a korral együtt jár.

Tehát arról, hogy a két fél eltérő életszakaszban van, más mennyiségű élettapasztalattal és érettséggel, különböző mértékben kiforrott személyiséggel rendelkezik. Tehát valójában nem a kor számít, hanem az hogy ezekben mekkora különbség van a felek között, és hogy hogyan viszonyulnak ezekhez a köztük lévő különbségekhez.

Mi a kapcsolatunk elejétől kezdve igyekeztünk nagyon tudatosak lenni és odafigyelni arra, hogy jól kezeljük a korunkból fakadó ellentéteket, mégis akadtak olyan helyzetek, amiket utólag már másként kezelnék. 

Az egyik legnagyobb hiba, amit mi is elkövettünk, és amibe könnyen belecsúszhatnak a hozzánk hasonló fiatalok is, az a párkapcsolati szerepek felborulása, eltolódása. A nőiség, férfiség kibontakoztatása, és a személyiségünk, mindennapi szerepeink kialakítása, formálása, amúgy is nehéz feladat, ami ráadásul minden kapcsolatban kicsit formálódik, alakul. Azonban hogyha ez még megspékelődik a felek eltérő érettségével és önállóságával, akkor az igencsak feladhatja a leckét minden szerelmes fiatalnak. A mi kapcsolatunkban például nehéz volt megélni az egyenlőséget, és azt, hogy mindkettőnk szavának ugyanakkora súlya van, úgy, hogy én határozatlan voltam sokszor, és az anyagi lehetőségeink is nagyon különböztek. 

Hibalehetőség az is, hogyha az érettebb fél elkezdi tudatosan vagy tudattalanul húzni a másikat, és felgyorsítani különböző fejlődési, önállósodási folyamatokat. De abból is fakadhat nehézség, hogyha a fiatalabb, éretlenebb fél akarva vagy akaratlanul visszatartja a kapcsolatot, vagy a társát. 

Ehhez szorosan kapcsolódik a harmadik dolog, amire érdemes odafigyelnie az eltérő korú pároknak. Ugyanis az elköteleződésre, vagy az elköteleződés szorosabbra fűzésére való igény sokszor különbözőképpen alakul a két fél esetében. Nálunk például én voltam a bizonytalanabb, aki sokáig nem érezte késznek magát a házasságra. Nagy harmóniát és odafigyelést igényel ebben az esetben az, hogy a fiatalabb fél se érezze, hogy olyan döntést kell meghoznia, amire még nem áll készen, és az idősebbik se érezze úgy, hogy annyit kell “várnia” a másikra, ami számára már túl sok. 

És hogy a címben szereplő kérdésre is válaszoljak; az én tapasztalatom és véleményem alapján valóban kihívás elé állíthatja a párokat, ha nem azonos életszakaszban járnak, nem ugyanolyan érettek, önállóak. Azonban emiatt nem érdemes futni hagyni valakit, aki különleges a számunkra, akiben megfog valami. Úgy gondolom, hogy minden kapcsolatban vannak és lesznek megoldani-, feloldanivaló dolgok, nehézségek, akár a korkülönbségből, akár másból fakadóan. 

De hiszem azt, hogy van olyan szerelem, amiért minden ilyen küzdelem megéri. Nálam legalábbis így van. 

Papfalvy Bori Janka