Közhelyek nyomában – Az a bizonyos Komfortzóna…

Gondolom a füleden jön már ki, hogy az élet a Komfortzónán túl kezdődik, merj élni és ami nem öl meg az megerősít, blablabla. Totál közhelyek. De abba belegondoltál, hogy mitől válik egy kijelentés azzá? Talán, mert nagyon is az igazságot hordozza? Valahogy közhellyé vált… 

Cikkünkben bemerészkedünk a Komfortzónába és néhány tippet hozok Nektek, hogy hogyan tudsz belőle kitörni. Nekem, az örök halogatónak és néha a lustaság koronázatlan királynőjének beváltak. Ugye így már hiteles?

Mi is az a komfortzóna?

Üdv a Komfortzónában, ahol eddig még semmi nagy dolog nem született.  Szürkeség, petyhüdt állapot, állóvíz. Én ezekre a szavakra asszociálok. Lehet, hogy egy kényelmes közeget jelent: chill és Netflix, „ejj ráérünk arra még”. Lehet, hogy kielégíti a pillanatnyi kényelemre irányuló vágyadat, de, hogy személyes fejlődéshez nem vezet az olyan biztos, mint, hogy én nő vagyok (és ebben nagyon biztos vagyok 

Mi vár rád, ha elhagyod a ZÓNÁT?

Kihívások, kalandok, új emberek, élmények. Sírás, „bakker ezt elszúrtam”, kétségbeesés, újraépítkezés, erősebbé válás-az élet kiszámíthatóan bizonytalan lüktető gyönyörűsége. Nem szeretnék üresen az éterbe ősi bölcsességeket puffogtatni személyes vonulat nélkül, ezért megosztok Veled néhány személyes történetet. Röviden, tömören csak, hogy lásd mire is gondolok. Szituációk és gondolatfoszlányok következnek, amelyek ismerősek lehetnek Neked is:

Gimi, tizenegyedik osztály, ösztöndíj lehetőség Amerikába: Kimenjek, ne menjek? Hogy fogok beilleszkedni? Nem ismerek senkit…Nincs amerikai kiejtésem, be fogok sülni, cikizni fognak. Hékás stop! Kaland, lehetőség, kihívás, új barátok és élmények-bátorság kicsilány! Így történt, hogy egy évet Amerikában töltöttem gimnáziumban. Ijesztő volt? Igen. Megérte? Hogy a viharba ne? Féltem? Igen. Figyelj, mert a félelem egy hazug dolog, elbizonytalanít saját kompetenciáidban és távol tart attól, amire hívva vagy. Ne hallgass rá.

Érzelmek: Elmondjam Neki mit érzek? Jajj ne, annyira ciki. Mi van, ha nemet mond? Bánni fogom, hogy nem kérdeztem meg? Igen…Ott lesz a fejemben, hogy „Mi lett volna, ha…?” –Megkérdeztem, nemet mondtak. Fájt? Fájt. Örülök? Igen, mert tovább tudtam menni, hogy megtaláljam az utamat és bátornak éreztem magam. Visszanézve pedig hálát adok, hogy nem úgy történt, ahogy én anno szerettem volna. A legmélyebb hála van bennem. Féltem? Féltem. Megérte? Abszolúte. Az igazság visz előre, hiszen felszabadít. 

Egyetem, egy külföldi előadóval való interjú vezetése: Jajj, nincsen tapasztalatom. Mi van, ha nem ejtem ki szépen a szavakat és nem ért meg? És ha elmegy az internet? Tuti összeakad a nyelvem…Stop! Beszélhetsz angolul, utána büszke lehetsz magadra, hogy megcsináltad. Annyira izgultam, hogy vegetatív tüneteim voltak és gondolkoztam azon, hogy hirtelen lebetegszek és nem tudok menni…De aztán elgondolkoztam, hogy ez egy szimpla menekülés lenne és nem fejlődnék. Kicsit szigorúan megdorgáltam magam, hogy Betti, nem adod fel, nem futamodsz meg. Akkor leszel több, ha bátor vagy és nem a félelem szabja meg a döntéseidet. Elképzeltem, hogy milyen büszke leszek, amint megcsinálom. Így tettem. Vizualizáltam. Büszke voltam? Igen. Féltem? Iszonyatosan…Megcsináltam? Megcsináltam. 

Mit tudsz tenni?

Ott vagy egy ijesztő helyzetben. Remeg a lábad, izzadsz, kiszáradt a szád. Egy szobanövénynek érzed magad, zéró intellektussal és még mosolyogni sem tudsz, mert remeg a szád sarka. Ideges vagy. Esetleg a könnyeiddel küszködsz és átkozod a Sorsot, hogy ebben a szituációban vagy. Miért én? -teszed fel magadnak a kérdést. Megtegyem? Ne tegyem meg? Esetleg fussak el? Jajj, megy a buszom…én arra biztatlak, hogy állj bele a szituációba, nevess a félelem képébe és mondd, hogy azért is megcsinálom, mert meg tudom! 

Ha egy ijesztő helyzetben vagyok, azt szoktam csinálni (vagyis igyekszem, mert van, hogy elbukok…), hogy kilépek az áldozat szerepből és átpattanok a cselekvő székébe. Így a dolgok nem „történnek” velem, hanem én alakítom őket a hozzáállásommal. Én szeretnék lenni a saját életem főszereplője. Hiszek abban, hogy minden nehéz helyzetben meg lehet találni a jót. Most ezt nem egy nyáltól csöpögő mondatnak szánom, de sokszor egy-egy szituáció kimenetele a saját hozzáállásunkon múlik. A hozzáállásod a fegyvered.

Milyen gondolatokat szoktam előhívni egy-egy ijesztő helyzetben?

• A félelem hazudik, nehogy a félelem állítson meg. Nem fog visszatartani!
• Ha ezt megcsinálom nagyon büszke leszek magamra!
• Megcsinálom, legalább nem lesz bennem később a ’mi lett volna, ha…’ gondolat.
• Ne a jelen félelme szabja meg a jövőmet. Ne menekülj…
• Hagyd abba a siránkozást és túlgondolást. Vágj bele, maximum elbuksz, de legalább mozgásban vagy.
• Vagy sikerül, vagy tanulok belőle. Hajrá kicsilány, csináld!”
• Nem vagyok egyedül. Vannak talentumaim, a Jóisten pedig segít. Felelősségem van, hogy az adottságaimat kamatoztassam, mert egy nap számon fogják kérni, hogy mire használtam őket.
• Kikötőben álló hajóval a Jóisten sem tud mit kezdeni.
• Oka van, hogy itt van előttem a lehetőség. Szalasszam el? Nem.

Egy életed van. Kérlek ne hagyd elúszni… Kaptál tálentumokat, ne a félelem legyen az, ami visszatart Téged abban, hogy azt cselekedd, amire hívva vagy. A félelem és a bizonytalanság mindig ott lesznek benned, viszont a képükbe kell nevetni és rájuk kell szólni, hogy menjetek a francba és próbálkozni kell. Mindig, amíg csak élsz és lélegzel. El fogod szúrni? El. Baj ez? Nem! Legalább rájössz, hogy újra kell tervezni, de legalább nem egy kikötőben álló ladik vagy, hanem a nyílt tengeren cirkáló vitorlás. Legyél mozgásban, bukj el, csalódj, sírj, dühöngj, de soha ne legyél állóvíz, keress és kutass. Lehet, hogy nem sikerül, de mi van, ha…igen?  Hív valami, egy belső hang? Nem véletlen. Oka van, legyél bátor, imádkozz, és vágj bele-minden benned van, ami a sikerhez kell. A félelem pedig egy jó jel, hogy végre elhagytad a kényelem birodalmát és a lakcímkártyádon nem az fog állni többé, hogy Komfortzóna.

Tóth-Kuthy Betti