Apák napja van. Június harmadik vasárnapja. Fülledt, madárcsicsergős nyári nap. Apukámra gondolok. Az elmúlt közel 24 évre, mióta ismerjük egymást. Mindarra, amit az évek alatt tőle kaptam; szeretetet, támogatást, hol kedves, hol szigorú útbaigazítást. És számtalan élményt. Balatongyöröki felfedező túrákat, lakóautós Európa-felfedezést, őrségi biciklizést. Teraszon ülős, az életet megfejtős beszélgetéseket.

Mióta menyasszony lettem, gyakrabban fognak el az ilyen szentimentális érzések. Sokat gondolok arra, hogy mit hoz a jövő és visszaemlékszem eddigi éveimre és mindarra, amit a házassággal magam mögött hagyok.

Azt hiszem, hogy -sokakhoz hasonlóan- a szüleim voltak a legnagyobb hatással rám lányéveim alatt. Édesanyám volt az, aki a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást jelentette számomra. Csinálhattam bármit, az ő haragja egy-két óránál tovább sosem tartott. Mesélt és énekelt nekem, tanult velem és mindig meghallgatott.

Édesapám szeretete más. Kritikusabb és néha nehéz, de jóra serkentő és fejlesztő is egyben. Ő szigorúbban nevelt és a dolgok mögé látó gondolkodásra, erkölcsre tanított. Fêltő, néha dorgáló szeretete és az, hogy sokat várt tőlem, formálta a személyiségemet azzá, aki ma vagyok.

Mindezen gondolatokkal a fejemben itt ülök a betűk fölött és azon töprengek, hogy mindezt a hálát és szeretetet, ami bennem van, miért nem mondom ki? Miért olyan nehéz nekem -sok önismereti munka után is- hogy az érzéseimnek hangot adjak? Talán azért, mert a mi apa-lánya kapcsolatunkban bár mindketten tudjuk, hogy a másik szeret, de mégsem beszélünk róla? Talán mert így szoktuk meg, vagy így kényelmesebb.

Pedig már egy ideje azon gondolkodom, hogy mit fogok érezni, amikor apukám karján az oltárhoz sétálok. És amikor lányságom utolsó pillanataiban búcsút veszek tőle, vajon tudni fogja-e, hogy mennyire hálás vagyok, hogy éppen ő lett az apukám? És vajon őbenne mi lesz, amikor végleg kirepülök?

És mindenekelőtt, mit válaszol majd, amikor azt kérdezem tőle “Ugye az oltárhoz kísérsz, Apu?”.

 

Szólj hozzá!

 

További cikkeink

A ruha mesél rólunk: mit gondolunk a világról, társadalomról, de legfőképpen magunkról – kisinterjú Szalai Katalinnal

2024. April 17.|0 Comments

Önbizalom? Önazonosság? Kialakult stílus? Hogyan függ össze a stílus az önismerettel? Úgy érzed, hogy a stílusod megtalálásához szükséged lenne egy segítő kézre és értő szemre? Gyere, vár az áprilisi Női Kör illusztris vendége: Szalai Katalin stíluskomponista és stílustanácsadó.

A tisztaság nem csupán annyi, hogy nem szexelsz

2024. April 12.|0 Comments

Boldogok a tiszta szívűek… Ha a tisztaság szóról elsőként nem egy öblítő reklám jut eszünkbe, akkor keresztényként meghallva, a fogalmat a szex tilalmával, önmegtagadással társítjuk. Hogyan lehet a tisztaság életforma? Hogyan lehet a tilalmak tárháza helyett, a tisztelet, bizalom és öröm forrása? Szerzőnk őszinte írásában elmondja, ő hogyan tért rá erre az útra.


A Margaretet azért alapítottuk meg 2021-ben, hogy egy értékőrző közösséget hozzunk létre. Az azóta eltelt közel 3 évben 6 Offline eseményen, 10 Női körön, 3 Jótékonysági kampány során és 7 Könyvklubon találkoztunk összesen közel 1000 emberrel. Ezek az események mind ingyenesek voltak, a kezdetektől fogva önerőből működünk, ám továbbiakhoz segítséget kérünk.

A támogatás menete:

1. Scanneld be telefonoddal a QR kódot vagy kattints a linkre!
2. Válaszd ki, hogy hány szál virággal szeretnél minket támogatni. Egy szál virág ~ 1800 HUF (3 EUR).
3. Kattints a fizetés gombra! A tranzakció díja szokásos banki fizetés, ~ 150 Ft, semmi többletköltséget nem rejt.

http://buymeacoffee.com/margaretbloghu