A diverzitás mintavállalata – avagy munkát keresnek a Victoria’s Secret angyalai

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Kezemben egy elegáns koktél, asztalomon főképp édes (és nem túl egészséges) ínyencségek, előttem pedig egy fekete képernyő, melyen nemsokára felhangzik Rita Ora, Shawn Mendes a The Struts és még sokan mások. Már csak pár perc, és Adriana Lima utolsó sétájára indul 18 év után a Nagy Alma kifutóján. Honnan is gondolhattam volna 2018 decemberében, hogy nem csak Adriana Limát, hanem az összes angyalt utoljára látom a Victoria’s Secret éves divatbemutatóján?

Victoria’s Secret a napokban jelentette be, hogy angyalaival szerződést bont, és új modelleket szerződtet, akik mostantól a brand új arcai lesznek. A kiválasztottak között van Priyanka Chopra Jonas színésznő, Amanda de Cadanet újságírónő, Adut Akech menekült, Valentina Sampaio (transz) és Megan Rapinoe LMBTQ+ aktivisták. A 7 új modell mind olyan „elismert nő, akiket egy közös szenvedély ösztönöz a pozitív változás elősegítésére”.

Hogy miért tekintem ezt a napot mégis a divatipar egyik gyásznapjának? Valóban dicsérendő, hogy a világ egyik legnagyobb fehérnemű márkája végre kiáll az egészséges testkép mellett, nem népszerűsíti és kényszeríti tovább az irrealisztikus edzés és diéta terveket a szegény lányokra, és olyan modelleket alkalmaz, akik közel állnak a hétköznapi emberekhez. Ez a modellváltás mégis számomra sokkal inkább a pozitív diszkrimináció újabb példája, mint egy dicsőítendő esemény.  

Romee Strijd, Gigi Hadid, Behati Prinsloo, Sara Sampaio, Winnie Harlow vagy éppen Palvin Barbara. 

Olyan lányok nevei, akiket évek óta csodálunk/csodálok a kifutón joggal nyerték el minden szimpátiámat, mert olimpikonokhoz méltó módon edzettek egész életükben. Hasonlóan például a cselgáncsozókhoz, kiknek szintén rendkívül fontos a testsúlyuk, jártak edzőterembe, tartották az étrendjüket, mindezt szüntelenül mosolyogva, a környezetüket (kötelezően) motiválva.

Ha egy sportolót nem kérünk meg, hogy „ne legyen csinos a teste” akkor ezeket a lányokat, akiknek a munkájuk a „jól kinézés” miért cseréljük le, és tesszük őket munkanélkülivé?

Számomra hatalmas motivációt adtak, mert bár tudtam, hogy irreális elérni az ő adottságaikat, mégis egy távoli céllal sokkal lelkesebben edzettem – bevallom, azzal a nyugodt tudattal, hogy ezt az „álmot” sosem érhetem el, így minden edzés öröm volt, 1-1 becsúszott csokoládétorta szelet pedig csak kisebb bűntudatot, sőt gyakran hatalmas boldogságot okozott. Most, hogy már „egészséges” modellek lesznek a mintaképek, sokkal nagyobb nyomást érzek, hogy ne hagyjam ki az edzéseimet, hiszen náluk „vastagabbnak” lenni már valóban nem lenne illendő…

Mi van akkor, ha valójában a VS csupán a felszínt kapargatja, és az emberek lelkében, mélyebben van a probléma? Azzal, hogy sokaknak hiányzik az egészséges önképük és nem tudják helyén kezelni azt, hogy vannak, akik vékony(abb)nak születnek náluk?

Bár megértem és támogatom a brand pozitív üzenetét, nem értek egyet azzal, hogy más lányokat a testük méretei miatt különböztetnek meg, és bocsátanak el állásaikból.

Fontosabb lenne az önértékelésre, önbizalomra és a mostanság oly divatos elfogadásra koncentrálni a testi diszkrimináció helyett, megtartani 1-2 modellt a korábbiak közül, főképp akkor, ha a VS is zászlajára tűzte már a diverzitást.

Kisbán Petra

Kép forrása: The Guardian