Ne legyen tabu a testvérgyász

Gyász. Talán hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy csak a felnőtteket viselheti meg igazán. A gyermekek még túl kicsik, úgy sem értik… Valóban így van ez? Hogyan viszonyulnak a gyermekek a halálhoz, esetleg egy elveszített testvérhez? Ezekre a kérdésekre keressük most a választ közösen. 

Gyász, mint univerzális veszteség

Mi is az a gyász? Sokszor nekem annyira megfoghatatlan, mindenki számára mást jelent, hogyan is tudnánk róla átfogóan beszélni? A gyász középpontjában egy veszteség, fájdalom áll, valami véget ért. Ez a veszteség váltja ki a gyász reakcióját és egy veszteségélményt élünk át. Sokféle helyzetben találkozhatunk vele: párkapcsolatban, munkahelyen vagy akár költözéskor, de talán a legintenzívebben egy-egy szerettünk halálakor szembesülünk vele. 

A gyermeki gyász

Bármely szerettünk elvesztése tragikus esemény. Azonban egy kisgyermek, testvér halála különösen megviselheti a szülők mellett a túlélő testvért. Hogyan gyászol egy kisgyermek, aki elveszíti a testvérét, esetleg valamelyik hozzátartozóját?

A gyermekek gyászfolyamata meglehetősen eltér a felnőttekétől. Sokszor nincs egyértelmű jele, annak, hogy milyen gondolatok is kavarognak bennük, hiszen érzelmeiket és érzéseiket még nem tudják direkt módon megragadni. Érezhetnek szomorúságot, dühöt, lelkiismeretfurdalást, vagy tanúsíthatnak nem adekvát viselkedést esetleg agresszívvá is válhatnak. Előfordulhat, hogy visszahúzódók vagy passzívak lesznek. Ez a fajta viselkedés ahhoz a konklúzióhoz vezethet a szülőben, hogy gyermeke nem is érti és érzi a gyásznak a súlyát, azonban ez nagyon távol áll az igazságtól. Egész egyszerűen arról van szó, hogy sokszor a gyermek nem tudja kifejezni belső érzelemvilágát továbbá nem érti, hogy hogyan is kellene viselkednie ebben a furcsa szituációban. Ezért gyakran előfordulhatnak regresszív tünetek, alvászavarok és egyéb testi tünetek. Gyermekkori sajátosság, hogy a halál koncepciójából is mást értenek meg, gyászfolyamatuk pedig elhúzódhat, mivel gyászukat a fejlődésükkel (így kognitív érésükkel) párhuzamosan át kell élniük újból és újból. A testvérgyász fontosságára egy kutatás (Machajewski, 2013) hívta fel a figyelmet, amely kimutatta, hogy különösen a lányok esetében a testvér elvesztése még a szülők elveszítésénél is mélyebb traumát okoz.

Egy testvér elvesztése

A testvérkapcsolat egy rendkívül mély érzelmi fonal, semmilyen más kapcsolattal nem hasonlítható össze. Ezért, ha testvére elvesztését éli meg a gyermek, akkor nagyon intenzív és traumatikus érzéseket tapasztal meg. Sokszor mélyebben érintheti, mintha a szülőjét veszítette volna el. Kiemelkedően fontos a testvérgyász témájával foglalkozni, hiszen, ha nincsenek mederben tartva az érzelmek, akkor könnyen komoly viselkedésbeli és érzelmi problémákhoz vezethet a hátramaradt testvér esetében, aki aztán felnőttkén túlaggódó szülővé válhat. Továbbá rizikótényezője lehet az öngyilkosságnak is. Fontos, hogy az egészséges testvérnek lehetősége legyen arra, hogy el tudjon búcsúzni testvérétől, nem szabad őt óvni az információktól. A felnőttek gyakran azt hiszik tévesen, hogy a gyermeket védeni kell a rossz hírektől és a gyásztól: még túl fiatal, nem értené stb. Titkolóznak, visszatartanak információkat, egy betegség előrehaladtával igyekezhetnek a két testvért távol tartani egymástól. Azonban egy tanulmány szerint (Dowden, 1995) a távoltartás sokkal traumatikusabb, mint amilyen a találkozás élménye lenne. Tehát a titkolózás és távoltartás nem segíti a hátramaradt testvért a feldolgozásban, sokkal inkább megnehezíti a folyamatot. 

Élet egy új világban

Amikor meghal egy kisgyermek, egy testvér a családnak egy teljesen más környezetbe kell belenőni és ehhez alkalmazkodni. Egy új világot kell teremteni, amiben már eggyel kevesebben vannak… A gyermeki gyász megélése szorosan kapcsolódik a hátramaradt testvér életkorához. Óvodás kor körül jelennek meg általában az első hallállal kapcsolatos kérdések. Ilyenkor sokszor saját elméleteket alkotnak, hogy érthetővé tegyék a halál furcsa fogalmát („nincs itt” „csak alszik”), azonban ekkor még nem képesek megérteni a halál lényegét. Óvodás kor végére megjelenhet egyfajta szorongás bennük, amely a számukra még érthetetlen, nem megfelelően kommunikált történetekből és fel nem dolgozott élményekből eredhet. Az igazi gyászra való képesség, csak a serdülőkor végére alakul ki. 

A testvérüket gyászoló tizenéveseknél megfigyelhető, hogy emlékeikről segítőkészen mesélnek, a testvérveszteséget követő egy évben visszatérnek az életbe, továbbá, hogy a megfelelő szülői magatartás nagy hatással van a lezajló gyászfolyamat minőségére. Ne legyenek a szülők titkolózók vagy információt visszatartók, hanem a gyerek korához mérten vonják be őt is a gyászba, a felmerülő kérdésekre pedig adjanak életkornak megfelelő választ. Ne teremtsék meg a tabuk és titkok légkörét, mert az csak szorongáshoz és feszültséghez vezet a gyermekben. Ezt bizonyítják azok a kutatások is, amelyek kimutatták, hogy azoknál a gyermekeknél, akik nem tudtak elbúcsúzni a testvérüktől és kevés tudomásuk volt a helyzet alakulásáról, sokkal jobban jelentkeztek a szorongás és depresszió tünetei. 

A testvérgyász jelentősége napjainkban sajnos még mindig meglehetősen alábecsült, ezt bizonyítja, hogy nem sok tanulmány és kutatás foglalkozik a témával. Egy ilyen traumatikus élmény során nagyon fontos a baráti és családi támogatás megléte és a gyászfolyamat megélésének a lehetősége. Ne pecsételjünk le titokként és ne tegyünk tabuvá egy olyan eseményt, amely az élet legtermészetesebb részét kellene, hogy képezze.

Tóth-Kuthy Betti

Források
Dowden, S. (1995): Young Children’s Experiences of Sibling Death. Journal of Pediatric Nursing, 10(1): 72–79
Machajewski, V. (2013): Childhood Grief related to the death of a sibling. The Journal for Nurse Practitioners, 9(7): 443–448.
Tomán, E. (2016) A gyermekkori testvérgyász nemzetközi szakirodalmi áttekintés, Thanatológiai Szemle, XX: 4.