„Jaj, csak el ne ijesszem!” – randipara és az értékeink

Elmondjam neki, hogy mi fontos a számomra? Uh, ha kiderül tutira elfut a másik irányba, hmm, inkább várok. Majd egy hónap múlva, akkor talán már nem lesz annyira rémisztő.” 

Gondolom nem vagyok egyedül ezekkel a csodás gondolatokkal egy-egy randi előtt, közben és után. Beszéljünk a számunkra fontos dolgokról már a legelső randevún, vagy inkább minél később, nehogy elijesszük a jövendőbelinket (akit már ugye házastársunkként látunk a -1-ik percben)? Na, drágám, figyelj most rám! Akit el tudsz ijeszteni a számodra fontos értékek felvállalásával, az jobb is, ha fut. Sőt tegyél meg kérlek egy szívességet: még az ajtót is nyisd ki előtte, nehogy nekifusson és agyrázkódást kapjon!

Randipara

Randizás- megannyi kérdés, félelem, jaj, hogyan viselkedjek? Valóban ennyire bonyolult lenne, vagy mi tesszük azzá? Az az érzésem, hogy egy kissé béna a helyzet a randipiacon. Sokszor finomkodunk, nem merjük igazi énünket bemutatni, felveszünk egy szerepet-egész egyszerűen nem vagyunk sokszor önmagunk. Jó-jó tudom, hogy a randevú nem az a szitu, mikor teljesen nyugodtan tudunk létezni, de attól még, hogy izgatottak vagyunk felvállalhatjuk a számunkra fontos dolgokat. Így, mégha a szituáció izgalma miatt nem is tudjuk a szokásos laza, természetes énünket hozni – aki általában ontja a poénokat, most meg valahogy a saját nevét sem tudja kiejteni – a személyiségünk lényege nem fog elveszni. Ez itt a lényeg kérem szépen.

Mik a te értékeid?

Minden embernek megvannak azok az értékei, amelyeket fontosnak tart. Számomra ilyen a hitem. Erre alapozva hozom meg a döntéseimet, ez befolyásol az életem legtöbb területén, ez az én házam alapja. Téged mi vezet, mik a számodra fontos elvek? Ezek az értékek lényünk részét képezik, ezért bátran kell róluk beszélni – akár már az első randin, hiszen ezek alkotnak téged! Randizáskor is legyél biztos abban, hogy ki vagy, mit képviselsz, ne akarj beilleszkedni egy formába. Vállald fel Józsika előtt, hogy igen, számomra a hit az életem alapját képezi. Józsika pedig majd eldönti, hogy neki ez oké e vagy sem. De ne akard kitalálni, hogy vajon Józsika mit szeretne, és eszerint formálni magad… Majd Józsika helyett fog jönni egy Dezsőke, akinek pontosan úgy tetszik majd a formád ahogy vagy! 

Na de mielőtt a szemöldökök még magasabbra szökkennének, itt most nem az „oversharing” -ről beszélek. Nem arról, mikor 2 óra alatt elmondod életed első 20 évének történéseit, napokra lebontva, könnyek között osztva meg a lelki magasságokat és mélységeket. Csak arra biztatlak, hogy akár csak egy mondatban („Figyelj nekem fontos a hitem”) is, de fogalmazd meg a credodat. Mindig jobb előbb tudni az igazságot, mint később-így mindenki jobban jár.

De mi van, ha elijesztem?

Mi lesz, ha megijed? Nem túl korai? Inkább beszéljünk az időjárásról, abból baj nem lehet.” Na de most komolyan… az a személy, aki azért elfut előled, mert megosztod vele a számodra fontos gondolatokat… nos, az valóban jobban teszi, ha menekül. Aki megijed attól, aki vagy, az egész egyszerűen nem melléd való, nem jó a párosítás. Hidd el, akit a Teremtő melléd szánt, (és ez lehet több ember is, – nem egyszerre ám – mert nem hiszek az egy Nagy Ő-ben) azt nem fogod tudni elijeszteni azzal, ha felvállalod az értékeidet. Sőt, még vonzóbb leszel a szemében, hívást fog érezni, hogy még többet tudjon meg rólad. Az őszinteség és az egyenes beszéd egy tökéletes szűrője annak, hogy passzoltok e vagy sem. Hívő vagy?  Vállald fel. Ha például van egy kutyusod, aki fontos az életedben és a döntéseidet is hozzá igazítva hozod meg, akkor titkolod a létét az ötödik randevúig? Miért lenne másként a hiteddel és a világképeddel? Ha neked fontos, meghatározza a döntéseidet és erre alapozod az életedet, akkor erről a másik félnek is tudnia kell. Ezzel megijeszted és elszalad? Szaladjon-nem volt melléd való.  

Mindig jobb tudni, mint homályban élni. 

Soha ne félj arról beszélni, ami igazán fontos számodra. Legyél magabiztos abban, aki te vagy. Hogy nekem mennyire elegem van a finomkodásokból… „Jaj, én erről nem beszélek, mert elijesztem. Jaj, ezt nem mondom el neki mert kifut a világból.” A párkapcsolatnak nem az őszinteségen kellene alapulnia? Ha már az ismerkedéskor sincsen meg az őszinteség, akkor ugyan mi a francra építkezünk később? Ne akarj másnak tűnni, mint aki vagy. De komolyan. Vessük le ezeket a finomkodó álarcokat és éljünk aszerint amilyenek vagyunk. Szerepet játszani nem tudunk örökké, előbb vagy utóbb lehull az álarc és akkor mindenki nagyot fog nézni… Ne egy replika legyél, hanem egyéniség, aki a különleges és egyedi tulajdonságait arra használja, hogy a világot egy szebb hellyé teszi. 

Üzenetem, Neked.

Drága! Ha valaki elveszíti érdeklődését irántad, a világképed és értékrended miatt, akkor nem az az ember ül veled szemben, akivel párkapcsolatba kell, hogy lépj. Hogyan is tudnál vele közös, őszinte életet építeni, ha a számodra legfontosabb dolgokról nem tudsz vele beszélgetni? Akit elijeszt a bátorságod és az őszinteséged annak – csak, hogy finom legyek és nőies – ott az ajtó. Tudom, hidd el tudom, hogy a visszautasítás fáj, de mindig az igazság a legjobb, az visz előrébb. Felelősséged van abban, hogy vigyázz a saját szívedre, neked kell ezt a döntést meghozni. Állj ki magadért, állj ki a világképed mellett és azokat az embereket fogod vonzani, akik melléd valók. Minden más csupán hazugság. 

Tóth-Kuthy Betti