Foci szerelem – de lányként?

Ha fociról van szó, akkor először mindenkinek a fiúk jutnak eszébe, ami persze érthető, hiszen náluk jóval nagyobb népszerűségnek örvend ez a sport. Azonban az is megeshet, hogy valaki lányként esik áldozatául ennek a mozgásformának, mint például én! Nálam már egészen korán elkezdődött a foci iránti vonzalom. 

Egy ideig azt hittem, hogy három öcsikém hatására, de nemrég rábukkantam egy videófelvételre, amin már 2-3 évesen is rúgom a bőrt. Na, jó, akkor még csak a gumit. Aztán később a tesókkal rengeteget jártunk együtt focizni, a játszótér betonos pályája például az egyik törzshelyünknek számított. Sokszor előfordult, hogy ismeretlen gyerekek ellen álltunk ki, akik a kezdeti lesajnálás után, hogy „csak egy lány”, rendesen pánikolni kezdtek „fogd a csajt, fogd a csajt!!” kiáltások kíséretében, miután egy-két jól irányzott lövésem betalált a kapuba. Ráadásul bal lábas is vagyok, ami mindig plusz egy meglepetést okozott. Na, meg az is, hogy nem hiányzik az erő sem a lövéseimből… 

Általános iskolában volt lány focicsapatunk, úgyhogy rendszeresen jártunk mindenféle tornákra, Budapesti bajnokságra. Ezek a versenyek a mai napig jó élményként élnek a fejemben. Persze a legjobb az volt, amikor aranyéremmel tértünk haza, de élveztük akkor is, ha nem értünk el helyezést. Aztán a gimiben sajnos nem volt ilyen lehetőség, úgyhogy maradtak a tesi órák, ahol újra fiúkkal együtt játszhattam. Most pedig az egyetem által kerültem újra a labda közelébe, mégpedig a Semmelweis Egyetem női labdarúgó csapatának tagjaként. Nagyon hálás vagyok azért is, mert megtaláltam a hivatásomat (dietetika), de emellett a legtöbbet a foci által kaphattam; barátságok, bulik, maga a focizás öröme és egyre több élmény. Végre sikerült elintézni a heti két edzést (hétfő és csütörtök), ahol a világ legeslegjobb edzője segít minket, hogy felkészüljünk a június végi Kamino kupára. István (akivel már olvashattatok interjút is) nem csak szakmailag profi, de emberileg is ott van a toppon; bármikor számíthatunk rá a lányokkal, fordulhatunk hozzá a lelki bajainkkal is, mindig meghallgat, és ahol tud, segít. Az edzések hol több, hol kevesebb feladattal telnek, de mindig jó hangulatúak, és azért a játékra is jut idő. 

Nekem a foci azon túl, hogy egy szuper sport, és élvezettel csinálom, önbizalmat, önkifejezési lehetőséget, valamint egy olyan közösséget is ad, ahol megtapasztalhatom a valahova tartozás, az összetartozás érzését. 

Fejleszti a csapatban dolgozás készségét is, igazi csapatjátékos vagyok az életben is. 

Foci szerelem tehát létezik lányként is, ez ráadásul tutira örökké tart!

R. Kriszti (@breakfast_at_krisztis)