Mit tanulhatunk Árpád-házi Szent Erzsébettől?

Különös büszkeséggel tölt el engem, hogy milyen sok szentet adtunk a világnak, mi magyarok. Ezen szentek jelentős része az uralkodók, vagy az uralkodó család tagjai közül kerültek ki, bizonyítva azt, hogy hatalommal a kézben is járható a szentek útja. Sokszor, amikor a szentek életéről gondolkodunk, elfelejtjük azt az egyszerű tényt, hogy ők is két lábon járó emberek voltak, mindennapi problémákkal és nehézségekkel, vágyakkal és ösztönökkel, kilátástalan helyzetekkel. Így érthetjük meg, hogy milyen közel is vannak hozzánk, hogy életútjuk mennyire hasonlít a sajátunkhoz.

A magyar szentek sorából számomra kiemelkedő Árpád-házi Szent Erzsébet, akit a világ számos pontján nagy tisztelet övez. De miért olyan különleges? Kérem szépen azért, mert ő egy igazi nagybetűs NŐ volt, aki véleményem szerint számunkra is jó példakép lehet. Egyszerre testesíti meg az alázatot és a határozottságot, a szerelmet és a hitet, a nőiességet és a hihetetlen (férfiakkal vetekedő) tűrőképességet. 

Már egész fiatalon külföldre került, de soha nem feledkezett meg hazájáról és anyanyelvéről. Ezzel megmutatva nekünk, hogy éljünk bárhol is a világban, soha nem feledkezhetünk meg a gyökereinkről. Szent Erzsébet életútja jó példaként szolgálhat mind a családanyák, mind a dolgozó nők számára. Fiatalon édesanya lett, aki szerette férjét, és melegséggel töltötte meg a családi légkört. Ugyanakkor életútját nehézségek is övezték: magára maradt, egyedül kellett nevelnie gyermekeit, és helytállni a világban. Mindezt olyan erővel és kitartással tette, mely mellett hitét sem veszítette el.

Ő tudott hitvesként a társa, kiegészítése lenni férjének, és képes volt önállóan is megállni a lábán a világban. Azért, mert a nőiesség azon esszenciája rejlett benne, mely simulékonnyá tette, alázatossá és végtelenül erőssé. Úgy gondolom, olyan, mint az ideális nő a maga kecses voltában, mely kecsesség abban rejlik, hogy az adott helyzethez idomul, és kihozza magából a lehető legjobbat. Hite erős volt, és ez a hit falakat mozgatott, a szó legszorosabb értelmében: kórházat emelt a szegényeknek, és a tevékeny szeretet mentén ő maga is kivette a részét a munkából. Hatalmas dolgokat vitt véghez, hatalmas alázattal és szeretettel, mely szeretetből mindenkinek jutott. Szerintem ne kerülgessük a forró kását: egy igazi belevaló, ízig-vérig erős nő volt, olyan, amilyenné mind szeretnénk válni!

Mindezek mellett Szent Erzsébetet mindig szép nőként ábrázolják a templom falain, szobrokon vagy képeken, mert a fennmaradt források alapján kivételes szépség volt. Én hiszek abban, hogy a belülről fakadó tiszta jóság szépít, és hiszem azt is, hogy ő maga is egy ilyen sugárzó fény volt. Merjünk nőiesek lenni, merjünk erősek lenni, merjünk szeretetből másokért tenni, de leginkább merjünk kicsit olyanok lenni, mint Árpád-házi Szent Erzsébet!

Ivanova Patrícia