Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Francia szerelmek, egy szál cigaretta a reggeli kávé mellé. Munkába rohanás a nyüzsgő pesti forgalomban, gyors interjúkészítés a rohanó média világában. Báltermek, a bécsi elit zárt világa, diadémok, selymek, nemesi vér. Kicsiny erdélyi falu, csípős hajnalok, egy kupica pálinka, ezeréves receptek, omladozó kastélyok. Ugron zsolna mindegyik világot elhozza nekünk az Úrilányok Erdélyben című regényében.

Ugron Zsolnát egy irodalmi fesztiválon hallottam először beszélni. Már akkor megfogott eleganciája, műveltsége, kifinomultsága és elhatároztam, olvasni fogok tőle valamit. Az Úrilányok Erdélyben című művét ajánlom, ha könnyed olvasmányra vágyik az olvasó, de mégsem egy ponyvát venne a kezébe. Tanulhatunk a történelemről, csodálatos receptek jutnak a kezünkbe és a szerelmi szálak se maradhatnak el. 

Annának úgy tűnik, tökéletes az élete, hisz gazdag, jóképű, külföldi barátja van, aki már feleségül is venné. Nívós állása van a televíziónál, színes társasági életét partik, kulturális programok, utazások tarkítják. Nem mer szembenézni a kimondatlannal, de az olvasó végig érzi, hiányzik valami ebből a bűvös életből. Szép lassan megismerhetjük Anna gyökereit, családját és ezen keresztül pedig egy pompás bécsi bálon, nagynénje és egy titokzatos férfi rádöbbentik, eddig csak a felszínen élt. Anna elkezd mélyebbre ásni: elutazunk vele piciny szülőfalujába, a csodás Erdélybe, és betekintést nyerünk generációk szerelmeibe, tragédiáiba és mindenbe, amit maguk után hagytak, a több százéves kastélyok és receptek világába.

A könyv végére megértjük, ha meg akarjuk ismerni jelenünket, jövőnket, azt, hogy kik vagyunk, ahhoz először meg kell értenünk, hogy honnan jöttünk, a múltunkat, gyökereinket.

„Nem gondolom, hogy a múltat kellene élnünk, vagy azt a világot próbálnunk visszahozni saját életünkbe. […] De abban hiszek, hogy meg kell őriznünk azt a darabot, amit még lehet, és tudnunk kell a helyét. A történelmet, azt hiszem, nem lehet megúszni – valamit kezdeni kell vele.”

 Demjén Dorottya