Intuitív étkezés: belefér a fehér liszt és az édesség is?

Közeledik a nyár, a jó idő, előkerülnek a fürdőruhák… sokak számára ez az időszak óriási stresszel jár, hiszen „bomba formába” kell hozni magunkat a strandszezonra. De az örökös diétázgatás, sanyargatás az év minden időszakában „aktuális” lehet sajnos, viszont a napjainkban teret hódító diétakultúra ilyenkor tavasszal még jobban fókuszba kerül. Szeretnék most egy személyes hangvételű, őszinte, saját tapasztalataimon is alapuló cikkben mesélni nektek az intuitív étkezésről, ami segíthet végre megszabadulni a diétaipar fogságából.

De először is… mi az a diétakultúra? Néhány pontban összefoglalva:

  • vékonyságot idealizál
  • a fogyókúrát promotálja…
  • …amik bizonyítottan nem tarthatók életvitelszerűen
  • megveteti a diétás termékeit
  • egyes ételeket démonizál (cukros, fehér lisztes ételek főleg)
  • míg másokat kiemel (pl. „csodatévő” zeller)
  • bűntudatot gerjeszt a „csalókaják” fogyasztása esetén (is)
  • elterel a tested jelzéseinek megérzésétől

Ezzel nem csak az a probléma, hogy a fogyókúrázók nagy része később vissza is hízza ugyanazt a súlymennyiséget (ha nem többet), de mentálisan is megterhelő. Én kb. 16 éves korom körül kezdtem el fogyókúrázni, általában időszakosan. A mélypont 17 éves korom körül lehetett, amikor is 2 hétig semmilyen szilárd táplálékot nem vettem magamhoz, csak egy remekül reklámozott cég turmixait fogyasztottam. Mondanom se kell, hogy a gondolatától is rosszul vagyok azóta is. Hozzá kell tennem, hogy nem voltam túlsúlyos sosem, a testemmel való elégedetlenkedés azonban így is központi szerepet töltött be az életemben. Voltak olyan időszakok, amikor nagyon komolyan vettem egyes ételek „démonizálását” is. Emlékszem, hogy anyukám kürtőskalácsot sütött otthon, ami a kedvenc édességeim egyike, de én még csak meg sem kóstoltam. Közben pedig hajlamos voltam túl sokat enni a „diétás”, „egészséges” ételekből, hiszen hiába ettem, az eredeti étel iránti vágyamat nem csillapította. Ez a rengeteg tiltás (ugyan ma már nem tiltok el semmit magamtól), sokszor még a mai napig is olyan túlevésekhez vezet, amit nem tudok megmagyarázni. Éhes se vagyok, nem is esik jól, de mégis egy olyan érzelmi állapotba kerülök, amiből nehéz kikeveredni. Most biztos sokan vagytok, akik nem értitek, hogy ez mégis hogyan lehetséges, de aki átélt már hasonlót, az pontosan tudja, miről beszélek. Viszont mindenkinek fontos tisztában lenni ezzel, hiszen egyszerű, ártalmatlannak tűnő (akár jó szándék vezérelte) kijelentésekkel rengeteget árthatunk egy evészavarral küzdő személynek. Nekem se segített, mikor mindenkitől azt hallottam, hogy tökéletes a súlyom, nem kell fogynom.

Na, de akkor mi a megoldás? Komolyabb evészavar esetén természetesen a szakszerű segítség, de a hozzám hasonló esetekben az intuitív étkezés egy új, felszabadító szemléletmódot nyújthat. Ez egy tudományos bizonyítékokon alapuló módszer, melynek célja, hogy segítsen visszatalálni a testi visszajelzések észlelésének (interoceptív tudatosság) képességéhez.

Az intuitív étkezés fogalmát két amerikai dietetikus, Evelyn Tribole és Elyse Resch vezették be a 90-es években. 1995-ben jelent meg első könyvük, aztán ahogy egyre több kutatás került napvilágra, a könyvet többször átdolgozták. A legújabb, negyedik kiadás 2020-ban jelent meg. Nevezhetnénk akár ösztönös táplálkozásnak is, hiszen az éhség – jóllakottság észlelésén alapul, de ennél sokkal többről van szó. Segít, hogy újra átéljük az étkezés örömét, rádöbbent, milyen tisztelettel tartozunk magunknak a testünk iránt, és a mozgás örömét is újraértelmezi.

Nézzük hát meg az intuitív étkezés 10 alappillérét!

1.Vesd el a diétamentalitást! – az ételnek nincs morális jelentősége („csalónap”, „csalókaja”)!

Egy diéta során általában az étkezés mennyisége és/vagy minősége, sőt akár az ideje is meghatározott. Továbbá célja a fogyás, amit az intuitív étkezés alkalmazása során el kell engednünk. Tudatosítanunk kell, hogy az egészségünk visszacsatoló eszköze nem a mérleg!

2.Tiszteld az éhségedet!

Az éhséget nem mindig észleljük (pl. vizsga előtti stressz miatt), de normál esetben fontos, hogy ne az alapján együnk, hogy mit mond a diéta (pl. délben ebéd), hanem akkor, amikor valóban éhesek vagyunk. Az is előfordulhat, hogy bizonyos napokon jobb, máskor rosszabb az étvágyunk, ez is sok mindentől függhet (pl. sport intenzitása, női ciklus). Éppen ezért egy előírt étrend nem biztos, hogy az aznapi igényünknek megfelelő.

3.Űzd el a kajazsarut!

Diétás szabályok milliói uralják a mindennapjainkat; „este 6 után ne egyél” „a cukor méreg” és hasonlók. Nem csoda, hogy így nehezen halljuk meg a testünk visszajelzéseit. 

4.Békülj meg az ételekkel!

Ne tegyél morális jelentőséget az ételeknek! Például a csoki egészségtelen, rossz, az alma viszont jó. Igen, más a tápértékük, az alma ilyen szempontból jobb, de önmagában egyik sem jó vagy rossz! Ha az alma elfogyasztása után csak még jobban kívánod a csokit, de napokig megvonod magadtól, és a hét végén eleged lesz, akkor megeshet, hogy együltő helyedben megeszel egy egész táblával. Mégiscsak jobb lett volna pár nappal korábban azt a pár kockát megenni… Az étellel való jutalmazás – büntetés szintén elvetendő, a csalónap, bűnözés kifejezéseket is töröljük a szótárunkból, hiszen csak bűntudatot kelt.

5.Tiszteld a teltséged, érezd meg a jóllakottságod!

Ha egy étkezés után éhes maradsz, az később könnyen falásba torkollhat. Figyelj oda magadra, és bátran fogyassz többet, ha még éhesnek érzed magad. Kicsit azért érdemes várni étkezés után, vagy lassabban enni, mert az agyunknak kell egy kis idő, mire érzékeli a jóllakottságot.

Folytatás a második részben jövő hétfőn, ahol a következő 5 pontról és az intuitív étkezés előnyeiről olvashattok majd.

R. Kriszti (@breakfast_at_krisztis)

Forrás: Asiama Evelyn és Kurucz Salome előadása, diasora (Facebook)