Zárt ajtók mögött

A családon belüli erőszak világszerte jelentős probléma, azonban jó látni, hogy komoly előrelépések történnek a megfelelő kiállás érdekében. Arra a kérdésre, hogy mekkora probléma is ez, és miért van szükség a fellépésre, a WHO – World Health Organization – statisztikája adja meg a választ, a számok pedig lesújtóak. 

Világviszonylatban évente átlagosan 1,4 millió ember veszíti életét bántalmazás miatt, ez azt is jelenti, hogy közel 3800 ember veszíti életét, naponta. Azonban még ennél is több azoknak a száma, akik hosszú távú, súlyos sérüléseket szenvednek el, mind fizikai, mentális és szexuális értelemben véve.”

Nem titok, hogy az erőszak egyszerre társadalmi, egyéni és közegészségügyi probléma, és ebben a viszonylatban a halál csupán csak a jéghegy csúcsa. Szintén a WHO számadataiból tudható meg, hogy közvetlenül csak az áldozatok 33%-a hal bele a fizikai bántalmazásba, azonban az esetek 56%-ban a bántalmazott személy végül saját kezével vet véget életének, az öngyilkosság így az egyik vezető halálok az abúzust elszenvedők körében. A szomorú igazság ezekkel az adatokkal kapcsolatosan, hogy főleg a fiatal, 15-45 év közötti korosztályt érinti olyan súlyosan az elszenvedett trauma, hogy nem látnak más megoldást a menekülésre. 

Gyakori hiba azt gondolni, hogy a bántalmazásnak csak fizikai aspektusa van, hiszen legalább több tucat olyan megnyilvánulási formáról is beszélhetnénk, melyek hosszú távú hatásai felmérhetetlen érzelmi és pszichés károkat okoznak. Ezzel azonban nem csak az egyén sérül. A jelenség ugyanúgy meggyengíti a közösségeket, végső soron pedig megmérgezi a társadalmat is. 

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a bántalmazásnak nincs neme vagy kora, bárki az áldozatává válhat.

Az erőszak csak erőszakot szül, és nem merünk közbelépni!

Hiába minden preventív vagy utólagos vészmegoldás, amíg végre túl nem lépünk a társadalmi közönyön és áldozathibáztatáson, ami itthon általában a családon belüli erőszakot övezi. Ugyanis amíg mi mint a társadalom szerencsésebbik része nem válunk megértőbbé és támogatóbbá, addig az a rengeteg áldozat sem meri jelenteni, mi történik vele, mert úgy ítéli meg, hogy közösségi szinten nagyobb abúzust szenvedne el, mint amiben már eleve része van, s akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy az a rendszer, ami a menekülést és a megváltást jelenthetné, hány sebből vérzik. 

Ne legyenek illúzióink, itthon továbbra is óriási problémát jelent a családon belüli – főleg nők és gyerekek ellen irányuló – erőszak;

  • Magyarországon az elérhető statisztikák szerint havonta legalább 3 nőt meggyilkol férje vagy volt férje, élettársa vagy volt élettársa, barátja vagy volt barátja, alkalmi partnere.
  • A police.hu-n és a hírportálokon egyre kevesebbszer jelennek meg ezek a gyilkosságok: az elmúlt években évi 15-20 esetről jelent meg hír. Azonban a statisztikák azt mutatják, hogy ennél jóval több áldozatról van szó. 
  • Minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját.
  • A nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük vagy volt partnerük követte el. A férfiakra vonatkozó hasonló adat 3 százalék volt.
  • A partnerük által megölt férfiak bírósági aktáiból az esetek 80 százalékában tudható, hogy a nő elkövetővé válását hosszan tartó súlyos feleségbántalmazás előzte meg a férfi részéről.
  • A nők 23 százaléka élt át legalább valamilyen fajta fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnere által. (Az adat konzervatív becslésű alsó érték.)
  • A nők átlag 35 verést szenvednek el mielőtt segítségért fordulnak, és akkor is közel 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak, vagy megölik őket vagy gyerekeiket.

A férfiak ellen irányuló erőszak számszerűen még kevésbé becsülhető meg, ugyanis a velük szembeni előítéletesség és közöny szinte ellehetetleníti számukra, hogy segítséget merjenek kérni.

Természetesen nem szeretném, ha az olvasó azt a téves konzekvenciát vonná le a cikkem alapján, hogy a családon belüli erőszak egy olyan tabu, amivel az áldozatainak kilátástalan helyzete miatt meg sem éri foglalkozni. Hinnünk kell abban, hogy ahol van törekvés a megfékezésre, ott lesz is annak eredménye.

E cikk a szerző egy korábban már megjelent írásának átdolgozott változata.

Forrás:
https://itelet-pazmany.blog.hu/2019/12/03/panikgomb_a_csaladon_beluli_eroszak_aldozatainak

Tasi Csenge