Isten éltesse az Édesanyákat!

Május első vasárnapja minden évben a gyerekrajzok, orgonák és versek által elhalmozott nap, mikor édesanyáinknak és nagymamáinknak adunk köszönetet, hogy igent mondtak ránk. Az idei anyák napja megünneplésére olvasóinkat kérdeztük, mit jelent nekik édesanyának lenni.

Mit jelent Számodra Édesanyának lenni?

Anna (két kisfiú édesanyja): Eddig soha meg nem tapasztalt, mély kapcsolatot. A gyerekeimmel. És Istennel.

Flóra (egy kisfiú édesanyja): Gondoskodást.

Szerintem önátadás, a végtelenszer megtérülő fajta. Megállás nélküli, visszafordíthatatlan, életre szóló felelősség, életet bearanyozó pillanatokért.

Otília (egy kislány édesanyja)

Kati (négy felnőtt gyermek édesanyja): A világ legcsodálatosabb dolga.

Réka (két lány és egy fiú édesanyja): Kiteljesedés. Életemben ebbe tettem a legtöbb energiát. És a legtöbbet is ebből kapok. Csodálattal nézem a gyerekeimet. Felfoghatatlan érzés ez. Mindennél jobb és mindennél nehezebb, ha jól akarjuk csinálni.

Ráhel (egy tizennégy hónapos kisfiú édesanyja): Azt hiszem a legnagyobb csoda az életemben. Nagyon hálás vagyok a Jóistennek érte, hogy ezt megélhetem, az összes örömével és nehézségével.

Orsolya (hat gyermek édesanyja és két kislány nagymamája): Élethivatást.

Nóra (egy hét hónapos kislány édesanyja): Egy izgalmas kaland részese lettem, ami ugyanakkor komoly felelősséggel jár.

Mennyire éled meg hivatásként az anyaságot?

Mindennap felkelni, szeretni, gondoskodni, felülkerekedni. Az édesanyaság számomra valódi hivatás, hiszen akkor is annak kell maradni, amikor mást szeretnék, más terveim vannak. Hivatás, mert nem csak akkor kell annak lenni, amikor szép és könnyű, hanem akkor is, amikor pokolian nehéz.

Flóra

Otília: Az egyik, de kétségkívül a legnemesebb hivatásként!

Réka: Mivel a munkám pénzkereset volt csak és nem hivatás, ezért az anyaság nekem nagyon fontos, hogy abban kiteljesedjek és jól csináljam. Élvezem is és úgy érzem, hogy a sok energia, ami itt belefektettem, annak megvan a gyümölcse.

Nóra: Olyan szempontból hivatás, hogy szeretnék minél jobb lenni benne, folyamatosan fejlődni és lépést tartani a változásokkal. A mindennapokban inkább egy szerepnek élem meg az anyaságot, és az anyai szerepemmel azonosulok.

Ráhel: Teljes mértékben. Tudom, hogy erre a Jóisten hívott meg és ő adja az erőt hozzá.

Melyek azok a nehézségek, amelyek megerősítik Számodra, hogy anyának lenni hivatás?

Kati: Például, hogy nem lehet abbahagyni, feladni és hogy óriási a felelősségünk a gyermekünk életében.

Azt hiszem körülbelül az összes, ami vele jár. A kialvatlanság, türelem, kitartás… és az önbizalom, hogy igen, képes vagyok rá, vagy a teljes lemondás olykor magadról, és teljesen háttérbe tenni a saját igényeinket…

Ráhel

Otília: Fáradtság, egy fáradhatatlanságot megkövetelő munkában.

Anna: A mindennapisága, hogy nincs belőle kiszállás.

A magammal való állandó küzdelem. Hogy elég jó legyek. Magamnak megfeleljek ebben a 0-24 órás foglalkozásban. Állandó készenlét és állandó változás.

Réka

Flóra: Mindennap újratervezni, felülírni a terveket és elképzeléseket. Mindig mérlegelni, hogy mi a valójában fontos és mi az, ami várhat vagy amit el lehet engedni. Ezek sokszor önfeladással járnak.

Orsolya: Állandó készenlét, önátadás, önzetlenség.

Mi a legpozitívabb, legviccesebb emléked anyaként?

Ráhel: Az elején elfelejtettem mindent. Elfelejtettem bezárni az autót. Papucsban indultam el sétálni. A kisfiam a mai napig hajszárító hangra alszik el olykor.

Amikor reggel felébredek, és akármerre nézek, egy családtag szuszog mellettem – hajnalban mindenki áttelepül a szülői ágyba. Aztán a kávémmal üldögélek a fotelben és megjelenik egyik vagy másik, az ölembe kucorodik és közös mélázással kezdjük a napot.

Anna

Kati: Az együtt töltött idők, a közös éneklések, közös programok. 

Otília: Bizalom, büszkeség. Ha kétségeim támadnak, csak bele kell néznem a szemébe. A világ maga!

Flóra: Újra őszintén én is gyerek lehetek. Újra felfedezhetem azokat a dolgokat, amiket már régen elfelejtettem vagy sokáig észre sem vettem. Észreveszem a parkban a mókusokat és kismadarakat vagy a szép, hibátlan tobozokat és leveleket. Meg tudok örülni egy szirénázó rendőrautónak vagy egy piros trolibusznak. Újratanultam egy csomó dalt és mesét.

Sokkal színesebb a világ édesanyaként.

Réka: A testvéri szeretet, babaillat, bababőr. 

Nóra: Amikor kislányommal nézzük magunkat a tükörben, nagyon megörül, hangosan nevet, aztán lehunyja a szemét és hozzám bújik a buksijával…

Orsolya: Annyi van, hogy nem tudnék most választani!

Köszönjük szépen a sok választ! Édesanyának lenni tehát felelősség, hivatás és egy egész életen át tartó kaland, ami formál. Nem hétköznapi, sokkal inkább „mindennapi” hősök ők, akik sok napot újra- és újra terveznek, néha fáradtan kelnek, de este ugyanúgy mesélnek, sebeket gyógyítanak, gyógypuszit adnak… és néha papucsban szaladnak el a boltba, ha nem figyelnek!

 Életünk kezdetétől ott vannak mellettünk, ezért felnőttként is számít, hogy lélekben támogassanak minket, pont úgy, mint amikor az első lépéseinket tettük meg a kitárt kezük felé.

Van olyan része a szívednek, ami csak akkor nyílik ki, ha gyermeked lesz. (The Loretty c. film)
Isten éltesse az Édesanyákat!

További kapcsolódó cikkeinket a #anya tagen éritek el.