Környezetvédelem lelki hatásai – avagy mit tegyünk, ha többet nem tehetünk?

Környezetvédelem. Évszázadunk egyik legtöbbet használt szava, mégis legtöbben más-más definíciót párosítanánk a fogalomhoz. Ki a környezetvédő? Az, aki megőrzi a Földet olyan állapotban, ahogyan “kapta”, vagy az, aki próbálja az általa felhasznált erőforrásokat a nullához közelíteni?

Sokan vagyunk, akik “csak” odafigyelünk a környezetünkre. Én minden alkalommal, mikor kilépek egy szobából, lekapcsolom a villanyt, nem folyatom a vizet fogmosás közben, és szelektíven gyűjtöm a hulladékot. Igyekszem minél többet sétálni, vagy tömegközlekedéssel utazni, hetente 3-4 teljes húsmentes napot is tartok, és már legalább 5 éve kulacsból és nem egyszer használatos műanyag palackból iszom. Mégis gyakran érzem azt, hogy kevés, amit teszek, hiszen ennek a minimumnak kellene lennie. Eddig minden szép és zöld, azonban itt jön be pár tényező, ami határokat szab a további tevékenységnek. 

Elsőként a sok mintát emelném ki. Gyakran esünk bele abba a tévhitbe, hogy másokat próbálunk utánozni, követni annak ellenére, hogy tudat alatt tudjuk, lehetetlen elérni az általuk magasra tett lécet. Félre ne értsetek, én is sok videót megnézek, cikket olvasok, legutóbb például Karentől tanultam a zero waste életmód rejtelmeit, vagy Max La Manna séftől a zero food waste recepteket, mégis gyakran érzem, hogy van egy határ, amit nem fogok tudni (soha) átlépni. 
Másik, egyben legnagyobb gát szerintem a pénz és az idő. Szüntelenül dob fel nekem az Instagram számos hirdetést a fenntarthatóság jegyében készült ékszerekről, ruhákról. Ezek közül is kedvencem az aava swim, ahol óceán hulladékból készült csodaszép fürdőruhákat lehet vásárolni – röpke 30.000 forintért. Bár egyáltalán nem vagyok nagy Wish vagy AliExpress vásárló, és nem érzem a kompenzálás szükségességét, mégis gyakran rosszul érzem magam, hogy nem bonyolódom hulladékból készült termékek vásárlásába. 
Ezek mellett az idő tényező szüntelenül jelen van egy többgyermekes édesanyánál, a háziszappanok készítésénél, vagy éppen egy röpke bolti bevásárlásnál mikor a #csomagolásmentes a város másik felében található csak.

És itt jutunk el ahhoz a pszichológiai hatáshoz, mely többekkel beszélve, jelen van bennünk. A tudat, hogy tennünk kellene többet a Földért, ám létezik egy rajtunk kívül álló korlát, mely blokkolja igyekezetünket, és így a korábban megszokott, környezettudatos cselekedetek is átalakulnak egyfajta bűntudat által kiváltott tetté. Erre a bűntudatra aztán nagyon szépen alapoznak a különböző netflix filmek, vagy ismeretterjesztő-elrettentő reklámok és cikkek. 

Szeretném most viszont megfordítani az egész kérdéskört, és minden probléma legfontosabb részével, a miérttel kezdeni a választ: Hogy miért szeretnék minél inkább környezettudatosan élni? Mert élőhelyemet ajándékba kaptam a Jóistentől, és a kapott ajándékokat mindig igyekszem becsben tartani. Az egész Teremtett Világ egy csodálatos hely, és a többi jelenleg is élő élőlény (és remélhetőleg a jövőben élő gyermekeim, unokáim…) felé szeretném kifejezni tiszteletemet úgy, hogy minél kevesebb erőforrást használok fel mindennapjaimban. 

Bár gyakran érzem úgy, hogy a mai világban több az akadály, mint a (felületi) segítség, mégis bíztatom magamat és Titeket is, hogy 

ne adjátok fel, keressétek az újabb és újabb megoldásokat, tudományos cikkeket, tuti tippeket, mert felelősséggel tartozunk embertársaink, utódaink és minden teremtett élőlény számára, hogy nekik is legyen lehetőségük egy egészséges Földön élni. 

Ne bűntudatból, hanem örömből tegyük a jót, és örömből legyünk zöldek.

Ha nincs ötleted, hogyan indulj el, olvasd vissza cikkeinket, melyeket a Föld napja alkalmából hirdetett #zöldhét alatt írtunk!

Kisbán Petra