Miért van szükség állatkísérletekre?

Sok kérdés keringett bennem ezzel a témával kapcsolatban, és nehéz volt rájuk egyértelmű választ találni. Habár nem tudok teljesen komplex képet adni, de leírtam azokat a dolgokat, amik nekem is segítettek, hogy többet megértsek az állatkísérletek létéről/szükségességéről.

A cikk ötlete akkor fogalmazódott meg bennem, amikor megnéztem egy videót, amiben olyan állatokat mutattak be, akik először pillantották meg életükben a napfényt a laboratóriumi körülmények után. Szívszaggató volt olyan kisebb állatokat látni, akik úgy néztek ki, mint amikor egy sav megmarja a bundájukat, ezzel eldeformálva a külsejüket. A szerző szerint ezeket az állatokat „megmentették” a tudósok kezei közül, és a nézőben jó érzést keltett az a tudat, hogy mostantól biztosan jó dolguk lesz. 

Egy-egy ilyen cikk és videó után, ami erős érzelmi hatással bír, az ember szívesen menne vasvillával bármilyen Fehér Ház elé, követelni, hogy szüntessék be a felesleges állatkínzásokat, és amennyiben lehet, az összes állatkísérletet. Én is átéltem ezt.

De mi az igazság?

Az első sokkot követően összeszedtem a legfontosabb információkat, és rá kellett jönnöm, hogy a téma ennél (vagyis a vasvillás rohamnál) azért jóval összetettebb.

A kezdetek

Mióta ember él a földön, saját érdekében több célra használ fel állatokat. A táplálkozásunkra szolgál az összes felhasznált állat több mint 95%-a, míg tudományos kutatások céljára 0.3%-a. Érdemes ezeket az arányokat egymás mellé állítani.

Mai tudásunk mintegy 80%-át csak 1800 után szereztük, több mint 50%-át pedig 1900 óta, és jelentős részét állatkísérletes kutatásoknak köszönhetjük. Csak egy példa, hogy a gyermekágyi szepszis megelőzését kidolgozó Semmelweis Ignác maga is végzett állatkísérleteket.

Nem mindenki számára egyértelmű, de az orvostudományt korlátozza az az erkölcsi elv, hogy emberen kísérleteket nem végezhet, és vizsgálatokat is csak korlátozottan, indokolt esetben és körültekintően. Ezzel párhuzamosan az életjelenségek csak élő szervezetekben tanulmányozhatók, és nemigen lehet hatékony, gyógyító eljárásokat kifejleszteni, ameddig nem ismerjük az egészséges és kóros élő szervezet működését. Emiatt az élettudományok nem nélkülözhették az állatkísérleteket, egészen napjainkig. 

Etikai kérdezz-felelek

Az állatvédő mozgalmak leggyakrabban az „állatok jogaiért” harcolnak. De vannak-e az állatoknak jogaik?

A jog -egyszerűen megfogalmazva- egy követelés (igény), amelyet az egyik fél a másikkal szemben támaszt. Jogok csak olyan lények között támadnak és védhetők meg, akik morális követeléseket támasztanak vagy támaszthatnak a másikkal szemben. Az mindenki számára érthető, hogy az állatoknak nincs meg a képességük a morális mérlegelésre. Természetesen nagyon sok mindenre megtaníthatóak, de nem olyan lények, amelyek morális követeléseket támaszthatnának, vagy ilyenekre reagálnának. Tehát az állatokon végzett kísérletek nem sértik az állatok jogait, mert ilyenek nincsenek. De ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetnénk az állatokkal. A jogokkal kötelezettségek is járnak.

Ferenc pápa úgy fogalmaz a Laudato si’ nevű enciklikájában, amiben a teremtésvédelemről ír, hogy bár az ember be tud avatkozni a növények és állatok életébe, és felhasználja őket, amikor életéhez szüksége van rájuk, az állatokon végzett kísérletek csak akkor elfogadhatók, „ha értelmes keretek között maradnak, és hozzájárulnak emberi életek gyógyításához vagy megmentéséhez”. Szavait idézve: „A Katekizmus határozottan emlékeztet, hogy az emberi hatalomnak vannak korlátai, és ellenkezik az emberi méltósággal az állatok haszontalan kínzása és válogatás nélküli irtása.”

Tehát az állatokkal való emberséges bánásmód, a szenvedés minimalizálása alapvető követelmény, a fölösleges és értelmetlen fájdalom okozása pedig egyértelműen elutasítandó.

A pápa szavai alapján érdemes azon is elgondolkodni, hogy ha keresztény emberként olyan terméket veszek, amit előtte állatokon -kifogásolható módon- teszteltek, és ez sem az életben maradásomat, sem a gyógyulásomat nem szolgálja (pl. egy kozmetikum), akkor az erkölcsileg mennyire helyes.

#Cruelty-free

Ide vág közvetlenül a „cruelty-free”, vagyis magyarul a „kegyetlenség-mentes” termékek jelensége is. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az adott termék előállításába és gyártásába semmilyen módon nem vonnak be állatkísérleteket, a procedúra teljesen erőszakmentesen zajlik. A tájékozódást a „Cruelty-free” logók segítik, amelyek biztosítják vevőik számára, hogy a fent leírtak igazak az adott termékre.

Állatvédelem

Az első ilyen mozgalom megalapítása Frances Power Cobbe, egy idősebb angol hajadon nevéhez fűződik. Ő turistaként 1863-ban Olaszországban tartózkodva tudomást szerzett Maurice Schiff professzor kutyákon végzett élettani kísérleteiről Firenzében, ezért egy petíciót szerkesztett, amelyben a professzort felszólította a kísérletek abbahagyására, és amelyet aláíratott az akkor a városban élő angol közösség több tagjával. A tudománytörténészek ezt számítják az állatkísérletek elleni első, szervezett tiltakozásnak.

Ma már az állatvédők több fronton is küzdenek az állatok vizsgálatokban való felhasználása ellen. Erőfeszítéseik eredménye, hogy többször sikerült leállítaniuk állatkísérleteket végző kutatásokat. A hátránya ennek, hogy sok, állatokon alapuló vizsgálatnak még nincsen kifejlesztett alternatívája. Egy példa, hogy az amerikai mezőgazdasági minisztérium az egyre terebélyesedő ellenkezést látva bejelentette, hogy a jövőben nem teszteli a toxoplazmózis kórokozóját macskákon. A toxoplazmózis fertőzés a macskákról az emberre is átterjedhet, és szélsőséges esetben halállal is végződhet. Várandós nőkre is veszélyes, pontosabban a magzat fejlődésére, ha az édesanya még nem esett át a fertőzésen. A program már évtizedek óta tart, de a minisztérium engedett a nyomásnak, így felfüggesztették a tiltakozók által „cica-vágóhíd”-nak nevezett kutatást. Viszont az, hogy most hogyan vizsgálják tovább a toxoplazmózist, egyelőre nem világos.

Találkozhatunk azzal a jelenséggel is, hogy a kísérleteket végző szakemberek úgy vannak bemutatva, mint gonosz tudósok, akik érzéketlenül suhogtatják fehér köpönyegüket, és nem számít nekik, ha állatok tömegeit kell feláldozniuk. Azonban több szakember kiállt már amellett, hogy hivatásukból fakadóan tisztelnek minden életet, és szeretik az állatokat. Még akkor is, ha az emberek – de sokszor állatok – érdekében is végzett kutatásaikban sajnos más állatok feláldozására kényszerülnek. 

Állatkísérletek pro és kontra

Eddig több mint 70 olyan gyógyszer ismeretes, amelyet emberek és állatok gyógyítására egyaránt alkalmaznak. A poliomyelitis, vagyis járványos gyermekbénulás néhány évtizeddel ezelőtt még rettenetes betegség volt. A legyőzését lehetővé tevő védőoltás kifejlesztéséhez majmokat kellett felhasználni. Amikor azonban a védőoltás elkészült, vele nemcsak ezt a szülők rémét jelentő betegséget sikerült szinte teljesen kiküszöbölni, de az Afrikában élő ismert állatvédő Jane Goodall csimpánzait is ezzel oltották be, amikor a majomkolóniát poliomyelitis fenyegette.

Ugyanakkor, az állatkísérleteket ellenzők szerint az állatokon folytatott vizsgálatok hatásaiból nem lehet pontosan következtetni az emberekre gyakorolt hatásokra, mivel ezeknek az állatoknak döntő többsége egér, kisebb részük patkány, illetve valamilyen hidegvérű állat, vagy nyúl. Emiatt felesleges, aránytalan és így törvénybe ütköző a kísérletezés, ráadásul akár az emberre veszélyes, ha fals következtetésekre vezethet.

Sokszor idézett eset azé az ’50-es években kifejlesztett altatóé, amely – bár állatokon tesztelték a bevezetése előtt – emberi tragédiák ezreit okozta. Thomas Hartung, a Johns Hopkins Egyetem professzora erre úgy fogalmazott, hogy „az ember azért nem 70 kiló patkány…”

A Safer Medicines Trust kutatóintézet 2012- ben megjelent tanulmánya szerint a gyógyszeripari állatkísérletek több kárt okoznak, mint hasznot, ezért az alternatív megoldások mellett teszik le a voksukat. Ilyen lehet a szövettenyésztésen alapuló vizsgálat vagy számítógépes modellezés.

A 2012-2013 között az 1,17 millió európai polgár által aláírt Stop Vivisection nevű polgári kezdeményezés szervezői szerint, az állatkísérleteknek nincs az emberre is értelmezhető eredménye és akadályozza az orvosbiológiai kutatási módszerek kifejlesztését.

Több szakember szerint viszont az állatkísérletek segíthetik a betegségek diagnosztizálását és gyógyítását, de a természetvédelmet vagy éppen a fajfenntartást is, így betiltásuk súlyos következménnyel járna.

Mit hoz a jövő?

1875-ben egy bizonyos Sir George Duckett a következő kijelentést tette Angliában: “Az orvostudomány valószínűleg elérkezett végső határáig, és semmit sem tudhat meg és semmit sem nyerhet élő állatokon való kísérletek megismétlésével”.

Azóta az állatkísérleteket alkalmazó orvostudomány az antibiotikumokat, a védőoltásokat, a szervek átültetését, a cukorbetegek kezelésére szolgáló inzulint, a szívsebészetet és hatékony gyógyszerek sokaságát adta az emberiségnek, hogy csak a legfontosabbakat említsük. 

Azonban az állatkísérletekkel egyetértő szakemberek többsége is szorgalmazza a kapcsolódó jogi szabályozás szigorítását, valamint az állatkísérleteket kiváltó alternatív módszerek alkalmazását.

Hogy mik ezek az alternatív módszerek? Az állatkísérletek helyettesítésének egyik alternatíváját a laborban növesztett emberi sejtkultúrák, szövetek és szervek jelenthetik. Az akár 3D-s modellek vagy a mesterségesen serkentett bőrszövet egyes kutatók szerint pontosabb információt ad, mint a nyuszik. Segíthetik továbbá a kutatás fejlesztését az úgynevezett human-on-a-chip eljárások, a számítógépes modellek, és végül, de nem utolsósorban az önkéntesek bevonásával végzett vizsgálatok is.

Az állatkísérletek kivezetését nem sürgetők szerint ugyanakkor mindez még messze nem elég. Ők úgy vélik, hogy az élő szervezetek – mint az emberi lények és az állatok – felépítése annyira bonyolult, hogy nem lehetséges mesterségesen készített, különálló szerveken vizsgálni az életjelenségeiket.

Mindent összevetve, már nem egy kecsegtető kezdeményezés indult, ami idővel a kísérleti állatok helyébe léphet. Mégis, ma még bizonytalan, hogy tudjuk-e valaha teljes mértékben száműzni az állatkísérleteket az orvostudományból.

Azt gondolom, hogy érző szívű emberként érdemes ezeket az új kutatási lehetőségeket figyelemmel követni, akár támogatni, amellett, hogy szándékosan nem szabotáljuk a jelenleg is folyamatban lévő, és értünk zajló kísérleteket. 

Hornisch Aliz

Források:

https://www.parlament.hu/documents/10181/1202209/Infojegyzet_2017_39_allatkiserletek.pdf/ddaf46f9-1f4b-46a9-ad95-7e8687ea70d1

https://divany.hu/vilagom/2019/03/22/allatkiserletek-betiltasa/

https://index.hu/techtud/2019/04/24/az_allatkiserletek_allatok_millioit_olik_meg._es_ez_jo/

Francis, P. (2015). Laudato si. Vatican City: Vatican Press, May, 24, w2.

Nagy, S. (2007). Állatkísérletek az orvostudományban. M. Boros (szerk.), Az állatkísérletek etikai vonatkozásai és törvényi szabályozása (pp. 13–22).Cruelty-free kép forrása: https://ethicalpixie.com/2019/01/07/understanding-cruelty-free-and-vegan-logos