A sivatagban élhetnek, de másutt sehol – emlékezés az örmény népirtásra

Április 24-én az örmények a világ minden táján az örmény népirtásra emlékeznek. 1915-ben kezdődött a 20. század első genocídiuma, melynek célja az örmény nép megsemmisítése volt. Az Oszmán Birodalom által elkövetett tömeggyilkosságok következtében 1,5 millió örmény vesztette életét, és több százezren kényszerültek hazájuk elhagyására. 

A 106 éve bekövetkezett esemény a mai napig egy tátongó seb az örmények számára – nincs olyan örmény család, melyet ne érintettek volna a borzalmak. Erre emlékezünk ma.  

Rövid történelmi áttekintés

Az események megértéséhez szükséges egy rövid történelmi áttekintés. 

Kik is azok az örmények? Sokan nem tudják, hogy az örmény nép eredete visszanyúlik egészen az ókorig. Kr. e. 6. század elején jött létre az első örmény állam, Kr. u. 5. század közepén pedig már saját ábécét alkottak az örmény nyelv leírására és a Biblia lefordítására.

Kr. u. 301-ben a kereszténység államvallássá tételével az első keresztény állammá vált. 

Armenia-t több évszázados virágzása után végül a 15. században sikerült az Oszmán Birodalomnak leigáznia, így az örmények egy része a birodalom területén élt tovább, míg a másik része szétszóródott a világ különböző országaiban. Az oszmán-törökök uralma alatt maradt örmények alá voltak rendelve a muszlimoknak, azonban sokáig megőrizhették vallási és kulturális autonómiájukat. A birodalom egyik legerősebb gazdasági közösségét alkották, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak, sok volt köztük az orvos és a bankár. 

Népirtás előzményei

Az örmény-török kapcsolatok a 19. század végén indultak romlásnak. Ekkor a keleti örmény tartományok Oroszország fennhatósága alatt voltak. Az 1877-78-as orosz-török háború során az előretörő oroszokat az örmények sok helyen felszabadítóként fogadták. 

A területvesztések következtében az örmény maradt az egyetlen keresztény etnikum a birodalom területén. A feszültség tovább éleződött, mikor az örmények a századfordulóhoz közeledve igazságszolgáltatást és reformot kezdtek követelni, és politikai pártokat hoztak létre egy független Örményország létrehozása céljából.

II. Abdul Hamid pasa veszélyt látott az örményekben, és úgy gondolta, 

„az örmény kérdést nem reformmal, hanem vérrel kell rendezni”. 

Örményellenes terror indult, a helyet kivizsgálására küldött brit megbízott szavai szerint „úgy vadásztak az örményekre, mintha vadállatok lennének, és ahol csak rájuk találtak, helyben megölték őket.” Az 1894-96 közötti pogromoknak 200-250 ezer örmény áldozata volt. 

1909-ben újabb örményellenes mészárlás tört ki. Az ifjútörök párt hatalomra kerülésekor rossz szemmel nézte a keresztény örmények közéletben való megjelenését, és vérfürdőt rendezett. A brutális öldöklés alatt keresztre feszítettek, élve feldaraboltak, felgyújtottak nőket és férfiakat egyaránt, gyerekeket szüleik szeme láttára ölték meg. Néhány nap alatt 20-25 ezren vesztették életüket.

A népirtás közvetlen előzményeként az I. világháború kitörése is fontos szerepet játszott. Törökország Németország oldalán lépett a háborúba, az orosz-oszmán front mindkét oldalán harcoltak azonban örmények. 

Az oszmán vereség után az örményeket árulónak nevezték – a kormány arra jutott: az örmény nemzet veszélyt jelent az állam biztonságára.

C:\Users\User\Desktop\Kriszti\Margaret\unsplash\armenia_ani-6140035_1920-blackandwhite.jpg
Ani, egykori Örményország fővárosa volt, romjai ma Törökország területén találhatók (Kép forrása: Pixabay)

Talat pasa kijelentései Morgenthau amerikai nagykövet saját maga és a török vezető közti párbeszéd leírásában olvashatók: 

„Segítették az oroszokat a Kaukázuson, és az ottani kudarcainkat nagyrészt az ő tetteik magyarázzák. Ezért jutottunk arra az elhatározásra, hogy teljesen hatástalanítjuk őket, mire ez a háború véget ér. (…) A sivatagban élhetnek, de másutt sehol. (…) A törökök és az örmények közötti gyűlölet már olyan heves, hogy végeznünk kell velük.”

1915

1915. április 24-én kezdetét vette a genocídium. Ezen a napon Konstantinápolyban vádemelés nélkül tartóztattak le 235 örmény vezetőt és értelmiségit, majd ítélet nélkül felakasztották őket. 

A szisztematikus leszámolás következő pontjaként a hadseregben munkaszolgálatosként dolgozó örmény katonákat összegyűjtötték, és koncentrációs táborba küldték. Többségüket saját sírgödrük megásása után 50-100 fős csoportokban lelőtték. Lerohanták az örmény városokat, a nőket meztelenre vetkőztették, és faágakkal verték össze, a papoknak kivájták a szemüket kivégzésük előtt. 

1915 májusától novemberéig a kelet-anatóliai örményeket lakóhelyük elhagyására kényszerítették. A férfiak nagy részét megölték, a nőket és gyerekeket erőltetett menetben hajtották a sivatagba víz és élelem nélkül. Sokukat útközben megöltek, vagy hagyták meghalni az éhségtől, járványtól. A táborokba alig ért el valaki. 

A törökországi 2,5 millió örményből 1,5 milliót irtottak ki. A túlélők menekültté váltak, vagy erőszakkal térítették át őket muszlim hitre.

Népirtás tagadása

A borzalmas tettek után a bocsánatkérés elmaradt. Az 1923-ban létrejött Török Köztársaság feje, Kemal Atatürk inkább a tagadás politikáját választotta. 1931-ben pedig sajtótörvénnyel jogilag is biztosítva lett az örmény népirtásról való hallgatás. A bevezetett törvény következtében ugyanis csak a politikai vezetés által jóváhagyott cikkek jelenhettek meg Törökországban. 

A hallgatás politikájának sikerességét Adolf Hitler 1938-as szavai bizonyítják: „Hogy a gyönge nyugat-európai civilizáció mit állít majd rólam, az egyre megy. (…) Ma már ki beszél az örmények megsemmisítéséről?”

A török álláspont azóta sem változott, Erdogan – jelenlegi török elnök – az 1915-ös eseményeket polgárháborúnak mutatja be. A török történelemkönyvekbe továbbra sem került be örmény népirtás…

Szeretnék én látni a világban olyan erőt, mely elpusztítja ezt a fajt,

e jelentéktelen emberek kis csoportját, kik háborúik során

küzdöttek és mindig veszítettek, kiknek társadalma

felmorzsolódott, irodalma olvasatlan, zenéjüket nem hallgatják, és

imái válaszolatlanul maradnak.

Gyerünk, pusztítsd csak el Örményországot! Lásd, képes vagy-e rá.

Küldd csak őket a sivatagba kenyér és víz nélkül! Égesd le házaikat

és templomaikat!

Gondolod, hogy nem fognak újra nevetni, énekelni és imádkozni?

Hiszen ha közülük csak kettő is találkozik bárhol a földön,

gondolod, hogy nem alapítják meg az Új Örményországot?

William Saroyan, 1908-1981, amerikai örmény író

Kocsis Krisztina

Források:

Csernus, Szilveszter (2019): Egy évszázad elteltével sincs egyetértés az örmény népirtás körül. Letölve: https://mult-kor.hu/egy-evszazad-elteltevel-sincs-egyetertes-az-rmeny-nepirtas-krul-20190424?pIdx=4

Kocsis, Gabriella (2018): Az örmény népirtás és szerepe Törökország európai integrációjában

Nagy, Kornél (2020): Az örményeket végképp eltörölni – miért fontos a magyaroknak a 20. század első népirtása? Letöltve: https://www.valaszonline.hu/2020/04/24/ormenyorszag-torokorszag-nepirtas-105-evfordulo-tortenelem/

Rubicon (2015): Örmények. Népirtás – 1915. Török jogfosztottságban. Letöltve: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/ormenyek_nepirtas_1915_torok_jogfosztottsagban

Suny, Ronald Grigor (2019): Megmagyarázni az örmény népirtást