Ő is beéri kevesebbel! – A minimalista gyereknevelésről

ANNYIRA CUKI, HOGY NEM BÍRTAM OTTHAGYNI! – AZ ÖSSZES INFLUENCER EZT AJÁNLJA, BIZTOS NAGYON SZUPER! – NEKEM SOSEM VOLT ILYENEM, EZÉRT NEKI MINDENKÉPPEN LESZ! – TERMÉSZETESEN CSAK A LEGJOBBAT AKAROM MEGADNI NEKI! Bármennyire is mást akar velünk elhitetni a közösségi média és a játékipar, egy gyerek sokkal kevesebbel is beéri, mint azt gondolnánk!

Én mindent, vagy mindenből a legjobbat akarom megadni a gyerekemnek! – Hangzik el a klasszikus mondat, arra való hivatkozásként, hogy az adott illető miért halogatja a gyermekvállalást. Sokan arra várnak, hogy előbb megteremtik a „szükséges életszínvonalat és feltételeket”, és ha minden „készen áll”, csak utána szeretnének lebabázni. Valahol megértem ezt a fajta igyekezetet és gondolkodásmódot, azonban az a tapasztalatom, hogy sok felnőtt túlmisztifikálja, hogy mit is jelent az a „minden”, amit meg akar adni a gyermeke számára.

Magamat is alig tudom fenntartani. – Kényes téma, hiszen vannak olyanok, akik valóban a mindennapi megélhetésért küzdenek, de sokszor olyanok hivatkoznak erre, akik a saját életükben is fenntartanak olyan felesleges, luxus szokásokat, vagy megengednek maguknak a közösségi média közvetítése által olyan nélkülözhetetlennek vélt szolgáltatásokat vagy tárgyakat, amelyek miatt a gyermekvállalás valóban irdatlan kiadásnak tűnhet. Véleményem szerint sok felnőtt a saját életét tekintve sincs tisztában azzal, hogy mi az, amire valójában szüksége van, és nem csak a jóléti, fogyasztói társadalom nyomása készteti arra, hogy fenntartson egy olyan életszínvonalat, amiből bőven alábbadhatna.

Ha szívünkre tesszük a kezünket, és megvizsgáljuk a minket körülvevő dolgokat, akkor rájöhetünk, hogy jóval kevesebbre van szükségünk, mint azt gondolnánk. 

Szegény szülők!

A közösségi média, a reklámok és a mára kialakult társadalmi elvárások sem segítenek abban, hogy egy kezdő szülő kimazsolázza a rengeteg információból és termékből azokat, amelyek tényleg fontosak, vagy valós segítséget nyújtanak a számára, és nem csak a bababiznisz keltette lelkiismeret-furdalás miatt vásárolja meg őket attól való félelmében, hogy valami nélkülözhetetlent von meg szeretett gyermeke megfelelő testi-lelki fejlődésétől.

A legfontosabb kérdés bármilyen termék megvásárlásakor: Valóban szüksége van rá a gyermekemnek? – ezt a kérdést az alábbi szempontok felől érdemes megközelíteni:

1. A gyermekem létfenntartásához szükséges?

Vannak olyan termékek, amelyeket nem kell megindokolni. Ha nincs a gyerkőcnek téli kabátja vagy cipője, akkor nem kérdés, azt venni kell. Azonban már a tizedik cuki rugdalózónál vagy a kifejezetten egy alkalomra vagy ünnepre vásárolt ruhadarabnál (gondolok itt a karácsonyi feliratos vagy mintás darabok esetére) ott már érdemes elgondolkodni azon, hogy kinek van szüksége ezekre a ruhákra? A gyereknek vagy a szülőknek, hogy aranyos családi képet lehessen csinálni a szépen felöltöztetett csemetével?

2. Nem is tudtam, hogy erre szükségem van!

Vannak termékek, amelyek esetében ha őszintén magunkba nézünk, valahol érezzük, hogy teljesen feleslegesek: a mindenféle elalvást segítő, nyugtató hangot, rezgést sugárzó plüssállatok, a szuper, minden készséget IS egyszerre fejlesztő játékok, és még bőven folytathatnám a sort… – ezeknél is fel kell tennünk a kérdést: ha nem láttam volna meg a boltban vagy egy hirdetésben, akkor is felébredt volna bennem az igény arra, hogy valami ilyesmit keressek a gyermekem számára?

3. De hát mindenkinek van!

A felnőtt életünkben is sokszor ez a legnehezebb: belátni azt, hogy nincs szükségünk valamire, ami a legtöbb embernek van. Ehhez persze kellő önismeret szükséges. A gyerekcuccok esetében sincs ez másképpen. Azért, mert valami most éppen népszerű, sőt az is lehet, hogy más esküszik rá, hogy neki az életét változtatta meg az adott termék, nem biztos, hogy a mi családunkban is kell az. Lehet, hogy a szomszéd gyereke jobban alszik vagy eszik tőle, lehet, hogy attól kezdett el előbb járni vagy beszélni, és még folytathatnám a példákat, de legyünk magabiztosak, és hallgassunk az ösztöneinkre: a saját gyermekünket és az ő igényeit mi ismerjük igazán. Ne plántáljuk belé már az élete kezdetétől fogva azt, hogy mindig mindennel rendelkezni kell, ami másoknak is van!

4. #szponzorálttartalom

Fiatal anyukaként természetesen én is olvasok blogokat, követek különböző platformokon más anyukákat és gyerekneveléssel kapcsolatos fórumokat. A különböző mami influencerek időről-időre elárasztják a felületeiket olyan termékekkel, amelyek előtt már számos másikat kipróbáltak, és egy sem vált be, de persze EZ megváltoztatta az életüket, a gyermekük varázsütésre egészséges, kiegyensúlyozott, boldog és okos lett. A hirdetésekkel szemben mindig legyen egy kritikus pajzsunk! Ne legyünk az ilyesfajta befolyásolás áldozatai, higgyük el magunkról, hogy tudatos fogyasztók vagyunk, akik képesek nemet mondani egy ajánlatra vagy egy termékre, még akkor is, ha világmegváltó dolgot ígér!

Ide kapcsolódik az is, hogy a gyerekünk nem reklámtábla! Nálam abszolút kizáró ok a kisfiam esetében minden feliratos, mesehősös, márkajelzéses ruha vagy játék! Nem szeretnék valami mesterségesen kreált gondolatot vagy üzenetet szó szerint ráaggatni a gyerekemre, főleg úgy, hogy neki ebbe semmilyen beleszólása nincsen!

5. Nekem sosem volt ilyenem!

Nehéz felülkerekedni a gyerekkori sérelmeinken. Nekem például kislánykori álmom volt egy villogós tornacipő, amit sosem kaptam meg, mert a szüleim giccsesnek találták. Bennem is megfogalmazódott, hogy: márpedig ilyen az én gyerekemnek lesz! De amikor jobban belegondoltam, akkor jöttem rá, hogy nem biztos, hogy neki is az lesz a legnagyobb vágya, ami nekem volt, és lehet, hogy őt egyáltalán nem fogja boldoggá tenni az a bizonyos villogós tornacipő, hanem valami egészen más. Ez a pont is azt erősíti, hogy a gyermekeink valódi igényeire figyeljünk, és kerekedjünk felül azokon a gondolatokon, hogy szerintünk mi teszi őket boldoggá.

Mindegyik szempont lényege az, hogy tudatosítsuk: Mi vagyunk a családunk kormányzói, Mi vagyunk a házunk urai, Mi vagyunk a gyermekek szülei, ezért minden lehetőségünk és jogunk megvan arra, hogy eldöntsük, hogy milyen termékek és szolgáltatások kerülnek be a mindennapi életünkbe és a háztartásunkba!

Nehéz ellenállni

Egy pár évvel ezelőtti kutatás szerint az USA-ban a gyerekeknek évente 286 milliárd dollárnyi családi kiadásra van befolyásuk. Nem is csoda, hiszen az államokban éves szinten 16 millió dollárt fordítanak gyerekeket célzó hirdetések elkészítésére. A kisállat mellet a baba vagy a kisgyerek a legnépszerűbb reklámfogás, őket felhasználva sokkal több terméket el lehet adni, mintha azokat önmagukban népszerűsítenék. Az újszülött esetében még kizárólag mi döntünk a kiadásaink felől, azonban amikor már a csemeténk nagyobbá válik, megjelennek az ő igényei és kívánalmai is. A gyerekek a legvédtelenebbek marketinges fogásokkal szemben, és ha mi felnőttek nem vagyunk elég határozottak az elképzeléseinket és szabályainkat illetően, könnyen kicsúszhat a kezünkből az irányítás, és egy szempillantás alatt azt vehetjük észre, hogy elöntötték az életünket a kacatok.

A túl sok holmi pedig túl sok választási lehetőséggel is jár. Ez a felnőtt életünkben is igaz. Mi nők ismerjük azt az érzést, hogy kidől a sok ruha a szekrényből, mégis azt érezzük, hogy „nincs egy rongyunk se”. A gyerekek esetében ugyanez a helyzet. A kisgyereket megzavarja a túl sok választási lehetőség, frusztrálttá és nyugtalanná teszi, ahogyan minket is, ha döntésképtelen helyzetben vagyunk, mert elveszünk a bőség zavarában. Ez az első indok, hogy a gyereknek kevesebb dolga legyen.

A mindennel elhalmozott gyerek egy idő után semminek sem tud örülni.

Az, akinek mindene megvan, sosem vágyakozik, emiatt nem éli át annak az örömét, ha valamiért  nehezen megdolgozott, és végre megszerezte vagy megkapta azt, amire nagyon sokat várt. Nagyon fontosnak tartom, hogy már a kezdetektől fogva azt felfogást erősítsük a gyerekben, hogy minden dolog, ami körülvesz bennünket, az nem eleve adott, a mi tudatos döntésünk és választásunk, hogy ott van, és a tárgyak vannak értünk és nem fordítva, így azokat engedjük be az életünkbe, és tartjuk meg, amik valóban örömet okoznak, vagy hasznosak a számunkra. És igen, ezt minden vásárláskor végig kell gondolni. De ha már nagy nehezen megdolgozunk a pénzünkért, amit aztán különböző dolgokra el is költünk, úgy vélem, ez a mérlegelés nem nagy fáradság.

Sokan azt hiszik, hogy ha egy gyerek unatkozik, akkor egyből ki kell találni neki valamit. Ez azonban nem így van. Fontos, hogy a gyermek unatkozzon, mert akkor születnek a kreatív gondolatai, akkor találja fel magát. Ha mindig előidézzük valamivel a játékot, és elfoglalttá tesszük, pont azokat a készségeit és kreatív energiáit csorbítjuk meg, amelyeket annyira minden erőnkkel fejleszteni szeretnénk. Ez ránk felnőttekre is igaz. Mi is akkor tudunk új dolgokat kitalálni, vagy valamibe belevágni, ha van szabad kapacitásunk ezzel foglalkozni. Ha minden pillanatban a figyelmünket leköti valami, nem jut időnk elmélkedni, gondolkodni, ötletelni, ezáltal fejlődni.

Nem csak a mennyiség számít!

Nem csak az a lényeg, hogy a gyereket ne halmozzuk el sok felesleges dologgal, hanem az is, hogy ami viszont van, az ép, szép, egyszerű és korának megfelelő legyen. 

Mi felnőttek is (jobb esetben) megválunk a törött, használhatatlan tárgyainktól. A gyerekjátékoknál ez éppen ennyire fontos. Ő is tanulja meg, hogy amink van, arra vigyázunk, de ha valami tönkremegy, és már nem tudjuk jól megjavítani, akkor el kell köszönnünk tőle, hiszen a tárgyak értünk, a mi szolgálatunkra vannak. 

Az esztétikai érzék fejlesztése már a kezdetektől fogva jelen van. A gyerekünk környezetében is azt erősítsük, ami szép, kellemes. Ha belegondolunk, mi is ilyen dolgokkal vesszük körbe magunkat, mi is ezt szeretjük. A játékok és a könyvek kiválasztásánál én fokozottan figyelek arra, hogy a kisfiam szépen és gondosan illusztrált és megformált képekkel és tárgyakkal találkozzon, amelyekre jó ránézni, és kézbe venni.

Egy játék legyen egyszerű. Ezt úgy értem, hogy több dologra lehessen használni. Minden, ami túl egyértelmű, vagy valamihez nagyon erősen tartozik, lecsökkenti a kreatívan felhasználható lehetőségek tárházát. Tipikusan ilyenek a rengeteg alkatrészből álló, csak ahhoz a bizonyos játékhoz tartozó darabok, a különböző mesékből származó figurák, vagy a mindent IS tudó, hangeffekteket kiadó játékok, amelyeket az első elem kimerülése után már sosem töltünk újra. Néhány fakocka, egymásba rakható pohár, harmónikakönyv sokkal tovább leköti a gyerek figyelmét, hiszen rengeteg módon lehet variálni őket.

És az utolsó szempont talán egyértelmű, de a játékok, amik körülveszik a gyerekünket, a korának megfelelőek legyenek. Én is eltettem pár olyan játékot, amik korábban lekötötték a kisfiamat. Például amikor a formabedobó már nem jelentett kihívást a számára, eldobozoltam, és félretettem a majdani kistesónak, hogy ép és szép állapotban majd ő is megörökölhesse. De túl bonyolultak se legyenek, hiszen ha nem érti a játékot, csak frusztrált lesz.

A csapda

Még ha ismerjük is a gyerekünk igényeit, akkor is könnyű túlzásokba esni. A kisfiam például odavan az autókért, így néha nekem is nehéz meggyőznöm magam a boltban egy-két új és szép darab láttán, hogy: nem, van már otthon bőven elég autónk!

A minimalista gyereknevelés lényege tehát az, hogy a gyermekünkben már kiskorától kezdve azt erősítjük, hogy a tárgyak fontosak, hiszen értünk vannak, a mi életünket teszik boldogabbá és könnyebbé, így amiket szeretünk, azokra vigyázunk, hogy minél tovább velünk lehessenek. Ezenkívül megtanítjuk neki, hogy felismerje, hogy mi az, ami valóban őt szolgálja, amire szüksége van, hogy később ellen tudjon állni a különböző reklámfogásoknak és a társadalmi nyomásnak. A minimalista gyereknevelés lehetővé teszi, hogy a gyermekeink az élet egyszerű, de szép dolgait vegyék észre. És végül sokkal több készségük fejlődik a kreativitásuk által, mintha azt mesterségesen stimulálnánk, vagy előidéznénk mindenféle célirányos, direkt ezt a célt szolgáló játékkal vagy elfoglaltsággal.

És ne felejtsük el, hogy a gyereket úgyis az érdekli, amit elsősorban nem neki találtak ki. Éppen ezért felesleges túl sok dologba beruházni. Egy fakanál egy keverőtállal elmélyültebb játékot tud biztosítani, mint bármely gyerekjáték, és az édesanyák öle a legmegnyugtatóbb hely, az összes ringatható, speciális babaágy vagy pihenőszék közül.

+1 Tanács, ha ajándékozni szeretnél

Ha babalátogatóba mész, vagy ajándékot szeretnél vinni egy gyerek számára, egyeztess a szüleivel! Tiszteld meg őket és az otthonukat azzal, hogy olyasvalamit viszel nekik, amire ők is az áldásukat adják, és amire valóban szükségük van. Lásd meg bennük az otthonuk bölcs kormányzóit, akik eldöntik, hogy mit szeretnének az életükbe beengedni. Törekedj inkább az élmény, a fogyasztás és a szolgáltatás típusú meglepetések irányába! Ha babalátogatóba mész, a legjobb választás az ajándékkártya vagy utalvány! A szülő tudni fogja, hogy mire szeretné felhasználni, míg egy századik aranyos plüssállatot csak bosszúsan fog ide-oda pakolgatni.

Számomra A szakirodalom, az etalon Kim John Payne Egyszerűbb gyerekkor című könyve, amit bátran ajánlok, sőt kötelezővé tennék minden leendő és gyakorló szülő számára!

Ne feledjük, egy gyerek attól boldog, ha szerető, gondoskodó, kiegyensúlyozott szülei vannak, és  nem attól, ha mindent (ami megvásárolható) megadnak neki. Ha őszintén magunkba nézünk, mi sem a tárgyaink birtoklásától leszünk elégedettek.

Győriványi Flóra

#egyszerűbbgyerekkor #minimalizmus #minimalism #childhood #anyavagyok #mik #elégjószülő #nevelés #kötődőnevelés #válaszkésznevelés