Interjú Finali Gábor rabbival – első rész

A világ tele van izgalmas és megismerendő kultúrákkal, vallásokkal és hagyományokkal. Cikkünkben a zsidó hagyomány, vallás és hit egy kis szegmensét mutatjuk be. Fontosak számunkra a hiteles és megbízható források, így nem is mehettünk volna jobb helyre, mint Fináli Gábor rabbihoz. 2015 óta ő vezeti a budapesti Hunyadi téri körzet, Ábrahám Sátra zsinagógát. Most a rabbi szemüvegén keresztül nyerhettek bepillantást egy érdekes és izgalmas világba. 

Egy rabbi élete

Gábor a rendszerváltás után az Atyák Hagyománya iskolába járt, majd 1992-ben kivándorolt családjával Izraelbe. Érdekes élményként élték meg a külföldi létet, azonban visszatértek Budapestre, ahol Anna Frank-os gimnazista lett. Kalandos élete Amerikában folytatódott, ahol egy évet töltött cserediákként. Hazajött, és elkezdte a rabbiképzőt, azonban egy vargabetűvel az életében csak később fejezte be, és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen szerzett diplomát. Megházasodott, és 2017-es avatására már két gyönyörű gyermekkel is büszkélkedhetett. Nagyon fontos számára a történelem, vallja, hogy az eseményeket kontextusba ágyazva kell megfigyelni és értelmezni. Minden dolog, amely nem áll meg a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” mérlegén, az nem Istentől való és nem tórai. Ez az Ő arany iránytűje és mércéje.

Furcsa az, amit nem ismerünk?

Fontos számára a zsidó hit és hagyomány megismertetése a világgal, hiszen amit ismerünk, arról nem gondolunk furcsaságokat. Sok vallásközi párbeszédben is részt vesz azért, hogy a zsidó hitet, vallást és kultúrát minél szélesebb körben ismertté tegye. Egyik eszköze erre a zene. Megalapította az Ábrahám Fiai zenekart, amely kocsmazenekarként sok helyre el tudott jutni, közelebb hozva hitüket az emberekhez. Azonban a mai napig élnek a köztudatban téves elképzelések a zsidóságra vonatkozóan. Ezekről is beszélgettünk.

• Zsidóság számának túldimenzionálása: Az a téves hit él sok emberben, hogy a zsidóság száma hatalmas. A valóság az, hogy körülbelül 14 millió zsidó él a földön. Amerikában nem volt holokauszt, így a helyi vallásosság és közösségi élet is meglehetősen élő maradt. Az 5 millió amerikai zsidóból 3 millió aktívnak mondható, tehát járnak zsinagógákba. A Magyarországon élő 47.000 zsidóból 10.000 számít aktívnak, a történelem nálunk nagyobb törést okozott, mint a világ más részein. Többek között a holokauszt hatásaként sok zsidóban megszületett az a gondolat, hogy nincs is Isten, mert ő nem engedte volna meg ezt a borzalmat, emiatt sokan nem is adták tovább a hagyományt. Továbbá a háború utáni házasságoknál 85%-ra emelkedett a vegyes frigyek aránya. Sokan eltávolodtak a zsidó hagyománytól, vagy más hitet választottak. 
• Közösségi összetartás túldimenzionálása: Az összetartozás a zsidó közösséget nem jellemzi. Az igaz, hogy a nehéz idők mindig összefogást eredményeznek, de az elmúlt 70 évben olyan béke uralkodik, amire nem volt példa már Dávid király óta. Az összefogás a baj idejére terjed ki, azonban ideológiai alapon egy óriási vákuum és ellenségeskedés figyelhető meg, a sorsközösség érzése pedig kezd alábbhagyni. Napjainkban Budapesten 20 körüli a zsinagógák száma, a hívek pedig 4 áramlathoz tartoznak, ezen kívül vannak ifjúsági szervezetek, kulturális helyek, működik a legendás Szarvasi Ifjúsági Nemzetközi Tábor, egyesületek, gimnáziumok és 2 egyetem is. Azonban nincsen összejárás, és megfigyelhető egyfajta konkurenciaharc is az áramlatok között.
• Jézus személyéhez való viszonyulás: Jézus személyéről alkotott kép az idők során dinamikusan változott. Az első században (mikor elpusztult a Szentély) nagyon negatívan ítélték meg Őt, főleg követői miatt. Jézust hibáztatták a zsidóság üldözéséért. Emiatt a nevét sem ejtették ki, ő volt „a férfi” vagy „az ember”. Úgy gondolták, hogy nem lehetett jó, ha követői ennyire kegyetlenek, és koholt vádak alapján bántják a zsidóságot. A középkorban nem üldözött, de megalázott közösség volt a zsidóság. A vallásháborúk után a zsidóság kereszténységhez való viszonya átalakult. Közel 200 éven át, 1517-1720 között protestáns-katolikus vallásháborúk folytak. Ebben az időben a kereszténység protestáns ága kezdte a zsidóságot pozitív szemmel nézni, így a zsidóságnak is pozitívabb kép kezdett el kialakulni Jézusról. A fő kritika, amely Jézus személyét érinti az az, hogy bár lehet nagy hatású tanító vált belőle, de nem volt megváltói minősége. Napjainkra a zsidóság kevésbé tradicionális oldala rehabilitálta Jézus személyét.

Melyek hitük fontos elemei?

Jószéf Albo minimumok minimuma hittétele így hangzik:

„A világ nem gazdátlan, van Teremtő, van Gondviselés. Nem céltalan az élet. Van kinyilatkoztatás, van ítélet.”

Hisznek abban, hogy a zsidóságnak küldetése van, és egyfajta kiválasztottság tudat is van bennük. Középpontjában a Szentély kultusz áll, így minden imádságot Jeruzsálem felé mondanak el. 

Inkább az orthopraxia, (az „egyszerre való lépés”, közös naptár, ünnepek és emlékezés) mintsem az orthodoxia jellemzi. Ennek értelmében az, hogy hogyan élsz, fontosabb annál, hogy pontosan mit hiszel. A vallást jellemzi egyfajta spektrum jelleg, többféle áramlatból és irányból áll. A spektrumon lévő vallási áramlatokat az különbözteti meg egymástól, hogy mennyire komolyan és szigorúan viszonyulnak a nagy hagyományi korpuszhoz. Nagyon fontosak az ünnepek, amelyek átszövik az egész évet. A rájuk vonatkozó protokollt a rabbinikus iskola őrizte egészen az 1700-as évekig, a felvilágosodásig. Majd megszűnt ez a központi kontroll, és kezdetét vette a szegmentálódás és a reformgondolatok megjelenése. Így mára több áramlat is létezik: egyesek az ortodoxabb elveket követik, mások pedig nyitottabbak a változásokra és a reformokra. 

A zsidóság számára tehát kiemelt szereppel bírnak a közös ünnepek, amelyekről a következő cikkünkben tudtok majd olvasni. Semmiképp se hagyjátok ki!

Tóth-Kuthy Betti

Az interjú egésze az alábbi linken megtekinthető.

Fotó: Magyar Kurír