Mi a halhatatlanság titka?

Mindig is szerettem a régi fotóalbumokat lapozgatni. Peregtek az ujjaim között a megsárgult, régi lapok, a képek sok helyen már eleresztették a ragasztót és vigyázva kellett az oldalakat forgatni, nehogy a padlóra hulljanak. Mikor rápillantottam egy képre, szinte azonnal megelevenedett előttem. Életre kelt.
Éreztem az illatokat, tapintottam a ruha anyagát, éreztem a szellőt a bőrömön és hallottam a zenét és a nevetéseket… Egy idő után pedig megkértem Papimat, hogy meséljen. Mindenről. A kép helyszínéről, mit érzett, mikor meglátta először a Nagymamámat. Ugye megdobbant azonnal a szíve? Hogyan vészelték át a kommunista éveket? Faggattam a titkos családi receptúrákról, nyaralásokról és hitről. Igazából mindegy is volt a téma, egy dolog számított csak: meséljen!

Gondolkoztatok már azon, hogy mennyire fontosak a történetek? Miért is mesélünk tulajdonképpen? 

A történetek varázslatosak. Lehet általuk motiválni, nevelni, mozgalmakat indítani, vásárlásra ösztönözni és sikereket elérni. Bennük élnek tovább szokásaink, hagyományaink és szeretett személyeink. A történetek tulajdonképpen mi magunk vagyunk. Paul Ricoeur szerint a narratívák segítségével összekapcsolódik az idő és az emlékezet, a nyelvi elemek pedig kódolhatóvá teszik az élményeket. Újra átélhetővé és tapasztalhatóvá válnak a múlt eseményei, halhatatlanná téve így a történet elemeit. Ha mi már nem leszünk, akkor történetekké változunk: egy konyhában sütögető Nagymamává, egy pipázó Öregúrrá vagy egy komótosan egymás mellett cammogó párrá. 

Azok a családi történetek!

Minden család sok izgalmas történetet őriz a fekete bárányokról és hősökről, karriertörténetekről, sikerekről és kudarcokról. Nagy szerelmekről és csalódásokról, a bejgli receptjéről vagy különös hagyományokról. De miért is fontos ezekről mesélni? 

1.A történetek kincsesládák 

Őrzik a család értékeit, nézeteit és értelmezéseit. Konzerválják a történet szereplőihez kapcsolható érzelmeket és viszonyulásokat. A múlt, a jövőkép és az értékek hordozói, a család világa jobban megismerhetővé válik általuk. „Mondom neked kisunokám, nem futunk olyan szekér után, ami nem vesz fel.” (Mami, 2020).

2.A történetek erőt adnak

Összekapcsolják a generációk tagjait, motiválnak és erősítik az összetartozás tudatát. Irányt mutatnak és betekintést adnak az ismeretlenbe. Erősítik az identitásképzést és érthetővé válnak általuk bizonyos emberi reakciók. Ismerősek azok az „otthonról hozzuk” esetek?

3.A történetek élnek

A történetek útján a család átadja a saját és a mindennapok folyamataira vonatkozó nézeteit és logikáját. Működnek, lüktetnek és élnek. Befolyásolják a személy választásait, kapcsolatait és viszonyulásait – a család világát gazdagítják. 

Mikor Papim elkezd mesélni a múltbeli emlékekről, a Mamimmal való házasságáról, vagy az apró szokásaikról, akkor ezek a történetek mind-mind megelevenednek előttem. Megelevenednek és megőrződnek-így lesznek Ők számomra örökre halhatatlanok.

Források 

  • Boreczky, Á. (2014): A családtörténet és a családi narratívák helye a multikulturális pedagógiában. Neveléstudomány, 2:24-38.
  • Fodor, M. (2014): Elégszer mesélt történetek. AETEAS-Történettudományi folyóirat, 2:143-159.

Tóth-Kuthy Bernadett

Kép: Pexels