Hagyd magad meglepni!

Nem az a kislány voltam, aki mindig babázott és már gyermekkorában arról álmodott, hogy hány gyereke lesz. Hatalmas esküvőről sem álmodoztam és azt sem igazán láttam, hogy mi az, amit szeretnék csinálni.
Hosszú évekig orvos akartam lenni, váltottam, azzal a jelszóval, hogy egy kórházi osztályos orvosnak vajmi kevés ideje van igazán a beteggel foglalkozni, én pedig csak egyet tudtam biztosan; emberekkel szeretnék foglalkozni. Abban azonban egészen biztos voltam, hogy tanár az nem leszek, meg abban, hogy nem fogok hittant tanítani, mert a hit az nem átadható és hogy egyházi gimnáziumban sem fogok dolgozni, mert az életidegen.

Mindehhez képest 25 éves koromban férjhez mentem, 30 éves koromra született három gyermekünk és egy egyházi gimnázium igazgatóhelyettese vagyok 9 éve és többek között hittant is tanítok, sőt aktívan részt veszek az iskola lelki programjainak szervezésében. Közben szereztem öt diplomát, beutazhattam a fél világot és személyre szabott izgalmas feladatokat végezhetek, mint nemzetközi kapcsolatépítés, HR feladatok, lelkészségi munka. Nem így terveztem, csak hagytam magam meglepni, de mindez elsősorban nem az én érdemem, talán csak annyi, hogy nyitott voltam, hogy volt bennem készség arra, hogy felelősséget vállaljak, elköteleződjek és volt bennem nyitottság az újra, a tanulásra. Igent mondtam a kihívásokra, éltem a lehetőségekkel, azzal, ami épp jött. Nem voltak kész terveim, kész válaszaim meg még kevésbé. Ma sincsenek, csak éltem azzal, amit az élet adott. A családom és a hivatásom kölcsönösen gazdagították egymást, akkor is, ha ez időként küzdelmet is jelentett, mégis így lettem teljessé.

Rivasz-Tóth Kinga

Fotó: unsplash