5 dolog, amit 2020-ban tanulhattunk

Egyik nap beszélgettünk a barátnőimmel, milyen furcsa ez az év, olyan mintha elpazaroltunk volna 12 hónapot az életünkből. A panaszkodás mindennapos szokássommá vált, ezt megelégelve pedig eldöntöttem leírom, mik azok a dolgok, amiért hálás vagyok. Rájöttem, hogy sokat tanultam magamról és másokról, hisz olyan helyzetekbe kerültünk mindannyian, olyan váratlan szituációkra kellett reagálni, ami újdonság volt mindenki számára.

1. Együttérzés

Sokkal több időt töltöttem egyedül, mint általában. A magány sok ember mindennapjaiba belopta magát. Jobban átéreztem milyen lehet annak a helyzete, akinek nincs családja, aki elveszett, aki elszigetelve él. Megtanultam milyen értékes egy telefonhívás, pár kedves szó vagy egy mosolygó szem.

2. Az egészségünk

Soha ennyit nem hangsúlyozták az egészség fontosságát a médiában. Egy világjárvány kellett ahhoz, hogy a társadalmunk realizálja, mennyire fontos a stresszkezelés. Az egészségünknek prioritásnak kell lennie, mindennap, minden évben. A magunkkal való lelki és testi törődés mindannyiunk kötelessége.

3. Egyenlőség

Gazdag vagy szegény, magyar vagy amerikai, orosz vagy japán (stb.), fiatal vagy öreg, a betegség minden társadalmi réteget, nemzetiséget elért. Megtanulhattuk, hogy bár úgy tűnik, ha valakinek van pénze, hírneve, befolyása, akkor mindent könnyen meg tud oldani, de az életben van, amire ezek a dolgok sem nyújtanak megoldást. Az ember értéke, egészsége nem ezektől függ, nem adnak választ minden krízisre.

4. Figyelem

A legfontosabb védelem a vírus alatt az idősebb korosztályt illetti. A 21. században sokszor kirekesztjük az időseket világunkból. Gyakran elszigeteltségben és egyedül élnek. A fiatalkort istenítjük és az öregséget úgy kezeljük, mintha sosem érkezne el. A magyar társadalmat emlékeztette a koronavírus, hogy a nyugdíjasok, a szeretteink több figyelmet érdemelnek és sokkal inkább be kell vonnunk őket társadalmunk mindennapjaiba.

5. A család, mint legkisebb közösségi egység

A családunkkal sokkal több időt töltöttünk, hisz a karantén, mint fogalom belekerült a szótárunkba. A család, mint a magány ellenszere jelent meg. A nehézségben számomra támaszt, vigaszt és biztonságot jelentett. A normális hétköznapokban, amikor a szociális életünk csak úgy pezseg, könnyen megfeledkezünk, milyen magányt is jelenthet, ha valakinek nincs jelen egy támogató család az életében. Emlékeztetett arra, hogy jobban értékeljem a családomat és ne felejtsem el, a családalapítás milyen fontos szerepet tölt be a jövőmben.

Demjén Dorottya

Fotó: unsplash